Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-04 / 260. szám

1977. november 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kerül amibe kerül ? S zűk két hónap van már csak hátra az esztendőből a nap­tár szerint, de mert a va­sár- és ünnepnapok lecsíp­nek ebből is, valójában ennyi sem. Kár lenne ille­delmeskedve kerülgetni azt, ami úgyis bekövetkezik: a gazdasági életben megint megkezdődik az év végi haj­rá. Válasz, magyarázat per­sze sokféle kínálkozik. A szállítási szerződések rendszere — pontosabban annak betű szerinti érvé­nyesítése — módot ad a gyártóknak az áru lökéssze­rű továbbítására. A pénz­ügyi elszámolások rendje is növeli — ahogy a szakem­berek mondják — a naptár hatalmát. Nem másodrangú tényező a tervteljesítés — s vele bizonyos anyagi ja­vadalmazások — elérése, ? így tovább. Részletekbe menő s meg­ismételt vizsgálatok igazol­ják: az árukibocsátás lö­késszerű megemelkedésé­vel a hibás termékek ará­nya is bővül. Magyarán, több a selejt! Ez bizonyoso­dott be a híradástechnikai iparban, a műszeriparban, a bútorgyártásban például, s az is, hogy a hajrák idő­szakában növekszik az egységnyi termékre jutó fajlagos költség. Megint csak magyarán, drágábban állít­ják elő az árut! Nehogy félreértés legyen: sok olyan iparág van, ahol a techno­lógia, a termék jellegénél fogva, vagy éppen a gyártás időszakosságát — ún. szezo- nalitását — tekintve, lehe­tetlen az egyenletes áruki­bocsátás. Motorvonatokat, bizonyos gyógyszereket, az­után konzervipari sűrítmé­nyeket és hasonlókat kép­telenség hónapról hónapra azonos mennyiségben előál­lítani, mert olyan a termék, a technológia. S azt, hogy mennyire fontos tényező a technológiai kényszer, ipar­ágak termelési eredményei­nek sora igazolja, hiszen a nyersacéltermelésben, a kő­olaj-finomításban a techni­kai, technológiai körülmé­nyek egész egyszerűen nem adnak módot semmiféle hajrára, egész évben egyen­letesen kell dolgozni. Sajnos ott is erőlködnek, ahol éppen a terv nem tel­jesítése növelné a népgazda­sági eredményt — mert a termékre kisebb az igény, az áru csak a készleteket gyarapítja —, ahol a ráfor­dításokat nem térítik meg a bevételek. Hihetjük-e, hogy nem ke­rekedik a csoportérdek a társadalmi érdek fölé ott, ahol decemberben kétszer annyi árut adnak át a kész- áruraktámak a műhelyek, mint két hónappal koráb­ban, s januárban mindössze negyedét a decemberinek? Nem ritka eset ez! Ne hall­gassuk el, akadnak kivéte­les helyzetek, amikor a haj­rához valóban népgazdasági érdekek, exp^rtkötelezett- ségek fűződnek. Bár kétség­telen, legtöbbször ilyenkor is a korábbi sétamenet okoz­ta hátrányt kell ledolgozni. Kivételből azonban szabályt fabrikálnak némely terme­lőhelyen, a népgazdasági ér­dek hamisított pecsétjét ütö- getik azokra az intézkedé­sekre, amelyeknek valódi célja a mulasztások, a szer­vezetlenségből származó ké­sedelmek, a kapkodás szül­te bajok elfödése. Értelmes célokhoz érdemes minden erőt összeszedve igyekezni, a „kerül, amibe kerül” ala­pon összehozott eredmé­nyektől azonban mentsen meg a sors bennünket; csak ennyi különbséget kell most tenni — de mindenütt! — hajrá előtt. V. T. „Rá kell szólni: ne szaladjon..." Beszélgetések Ungváron, szabolcsi építőkkel A zöld palánk mögött az ungvári Október 4. téren felgyorsult a tempó. Az épülő tizenöt szintes, nemzetközileg háromcsillagos színvonalú, 330 szobás szállodából már látszik valami. Elkészült a pince első szekciójának beto­nozása. A száradó szürke fa­lakról már leszedték a nagy­táblás zsalukat és már mutat magából valamit Uzsgorod jö­vendő ékessége, az INTU- RlSZT-szálló. Reggeli dicséret — Amikor a munkával vé­geztek a brigádok, a kora reggeli eligazításon (ez min­dig 6 óra előtt 10 perccel tör­ténik) építésvezetői dicséret­ben részesítettem a vasbeton- szerelőket, az ácsokat, a be- tonozókat, egyszóval áz épít­kezés valamennyi dolgozóját. Becsületemre mondom, jó munkát végeztek és ennek nagyon örültem, mert ez volt az első bizonyítás, és ez tisz­tességesen sikerült. Molnár László építésvezető az . eddigi eredményekről — érthető módon — elégedetten beszél. November 7-re a fel­vonulási épületek: a munkás- szálló, az üzemi konyha, az étkezde felépítését vállalták és a pincerész alapozását. Az adott szó teljesítése ettől jó­val több. — Már én is gondolkoztam azon, mi lehet a magyarázata annak, hogy az emberek job­ban és többet dolgoznak, mint másutt. Arra jutottam, hogy jó a munkamorál, az egymáshoz való viszony. Itt Példa az ifjúságnak B ensőséges ünnepség színhelye a jánk- majtisi nagyközsé­gi pártbizottság épülete. A feldíszített teremben a község vezetői szeretettel üdvözlik a 79 éves Koz­ma Károly bácsit. A sok­sok megpróbáltatástól hajlott hátú ember köszö­ni a jókívánságokat, majd ezt mondja: „Ha nem lett volna Október, most nem ülhetnénk itt ilyen béké­sen.” 1917-ben a százezer ma­gyar internacionalista körött ő is részt vett a cárizmus megdöntésében. A 30-as években fa­munkás volt Erdélyben, haladó gondolkodásáért megjárta a börtönöket. A második világháború so­dorta Jánkmajtisra, meg- izerette, otthonának vá­lasztotta a községet. Ala­pító tagja volt a Fehér- gyarmati Állami Gazda­ságnak, nyugdíjaskoráig a gazdaság kertészetében gondozta a fákat, cipelte az almásládák’at. A nyug­díjasévek pihenéssel tel­nek, a pártgyűléseken azonban mindig pontosan megjelenik. Az 1970-es árvíz az ő szerény otthonában is kárt tett. Legjobban azt sajnálja, hogy a kitünte­téseit is elsodorta a víz. Feleségével kaptak kár­pótlást, de mint mondja, az erkölcsi elismeréseket nem pótolja semmi. Örömmel látta, hogy az újjáépítéshez a Szovjet­unióból érkezik a segít­ség, a katonák, a mun­kásőrök és a vietnami di­ákok a ledőlt házak he­lyett újakat építenek. A kitüntetéseket hiába ke­reste ... Most Vlagyimir Szerge- jevics Zotov alezredes, a szovjet nagykövetség ka­tonai attaséjának helyet­tese mond meleg hangú köszöntőt:-*■ Kozma elvtárs jelen­tős történelmi esemény résztvevője volt. önfelál- dozóan, aktívan elősegítet­te az új világ megterem­tését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmá­ból a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségé­nek megbízásából átadom a Harci Érdemekért Ér­demérmet. Kozma elvtárs jó példa lehet az ifjúság­nak, amelynek képviselői most is itt vannak. A helyi iskola úttörői kipirult arccal köszöntik-, községük veteránját, a kitüntetés átadóját, s az ünneplő jánkmajtisiakat. <n. 1.) Zotov alezredes Kozma Károllyal. A munkából már látszik valami. A képen: az INTURISZT-szálló alapozása. az ÉMEXPORT és a SZÁÉV munkásai dolgoznak együtt. Amit eleinte senki sem re­mélt, hamar összeszoktak, megbarátkoztak egymással, és nincs széthúzás. Nincs olyan vetélkedés, hogy ki mi­hez ért jobban, de annál na­gyobb a segítőszándék, a jó­indulat. norma Már a munkaterületen já­runk. Hatalmas toronydarú kötelén nagytáblás zsalu csüng, a kiemelt táblákat tisztítják, mások a betonfala­kat a szigeteléshez készítik elő. Mozgásban van minden. Pot or István főművezető a dicsérő szavakat ott folytat­ja, ahol az építésvezető abba­hagyta. — Tizenhét éve vagyok a szakmában, de építőmunká­soknál ehhez hasonló tettre- készséget még nem tapasztal­tam. Ha valakinek azt mon­dom, hogy csináljon meg va­lamit, nem megy, nem siet, hanem fut. Rá kell szólni, ne szaladjon. Tempósan, de ala­posan végezze a dolgát. Ha akadna is némi túlzás a főművezető szavaiban, az ta­gadhatatlan, hogy az ácsok brigádvezetője legutóbb Feg- gei hattól éjfélig dolgozott, a brigád 31 tagja is ugyancsak rávert. Deák László zömök, sűrű izmú fiatalember, rövid szóval intézi el az esetet. — Igyekeznünk kellett, hogy megkezdhessék a beto­nozást. Két hetünk volt, ke­mény két hét a zsaluzásra és az utolsó pillanatig hajtani kellett. Kétezerhétszáz négy­zetméter zsalut készítettünk, és ez nem ment másképpen. — Mennyi a norma? — Nincs itt olyan. A nor­ma a mi hozzáállásunk, de ha másutt ugyanezt a mun­kát kellett volna elvégez­nünk, talán egy hónapig is kitartott volna. A betonacél művészei A szálloda építőit gyakran keresik fel látogatók, leg­utóbb ukrán miniszter nézett körül a magyarok munkahe­lyén. Mit mondott, m; volt a látottakról a véleménye, ezt rövid időn belül, a portástól a vasbetonszerelőig mindenki tudta. Annyira igaz ez, hogy éppen a vasbetonszerelők em­lítették. A betonacél „művé­szei tizenheten vannak, bri­gádvezetőjük Bogár Mihály és valóban látni kell, hogy mennyire pontosan, ügyesen, és gyorsan dolgoznak. A Fel­sősimáról származó egykori földműves, a szakma kiváló művelője erről így vélekedik: — A vasszerelés nagyon szép munka, de nehéz, és a legnagyobb figyelmet követe­lő. Elég egy kis pontatlanság és összedűl a ház. A brigád­ban mindenki szakember és áldozatra kész. Kell-e áldozat? Több attól, amit a vasbetonszerelőktől itt is és másutt is elvárhatnak. Ezen meditáltunk egy jó da­rabig, s a brigádvezető példá­kat sorakoztatott. — Sok építkezésen dolgoz­tam már 16 év alatt és mond­hatom, itt gyorsabb a tempó. Igaz, jobb az anyagellátás, a munkaszervezés, de hogy az utánunk következők időben dolgozni tudjanak, ahhoz többre van szükség a szoká­sos kötelezettségérzettől. A versenyben mi is benne va­gyunk, a ránk eső részt telje­sítettük. A 180 tonna vasat, ahogy kérték, legyártottuk, beszereltük, és nem tartottuk nyilván, hány túlórával! A neheze hátravan A betonozok öt nap alatt 700 köbméter betont dolgoz­tak be, éjjel-nappal végezték a munkát és most jó érzéssel gondolnak arra: ezen már túlvannak. A neheze azonban csak ezután következik. Ed­dig csak az eső esett, és volt, hogy kétszer-háromszor cse­réltek munkaruhát egy-egy műszakban, de a továbbiak­ban a tél következik. — A versenyvállalásunkban, és az építési ütemben az áll, hogy még ebben az évben a földszint monolitszerkezete elkészül. Januárban, február­ban az első-második emelet és jövő év márciusában a harmadik emelettől fölfelé már megkezdjük a paneles építést. A téli építkezés, a hó, a fagy az embertől kettőzött energiát követel. A technikai részre már előkészültek. — Téliesítve lesz az építke­zés. A betonba karcidur hő- fejiesztőt dolgozunk be, a be­ton érlelését gőzzel gyorsít­juk, de az adalékanyagot is előmelegítjük. A hő termé­szetesen csak a betont mele­gíti, az embereket majd a munka. Nehéz előre elképzelni, megjósolni, mit hoz majd de­cember, január és február, de az biztos: a szállodaépítésnél a munka lendületében a to­vábbiakban sémi lesz törés. Erre sarkallja majd a dolgo­zókat egy újabb elhatározás: a brnói szállodaépítőkkel pá­ros versenyre kelnek. Brnó- ban az Uzsgorodihoz hasonló szálloda épül, az építkezés egyszerre indult, így a ver­seny értékeléséhez adott a le­hetőség. Az uzsgorodiak, más szóval a szabolcsi építők győzni akarnak. Seres Ernő Záhony: Tanácskozás a társadalmi tulajdon védelméről Három területi vasútigaz- gatóság — a debreceni, sze­gedi, miskolci — jogi és tár­sadalmi tulajdonvédelmi ügy­intézői, a Belügyminisztérium képviselői tanácskoztak a debreceni vasútigazgatóság- nál. Az értekezlet előadója, dr. Szakhmáry Zoltán főtanácsos előadásában ismertette a MÁV társadalmi tulajdonvé­delmi helyzetét, a bűncselek­mények és a károk alakulá­sát, az ellenük folytatott fel­derítő és védekező munkát. Jelentős a szerepe a védelem­ben a megelőzésnek, a felde­rítésnek. Ebben a feladatban kiemelkedő szerepet kapnak a jogászok, valamint a társa­dalmi tulajdon védelmével hivatásszerűen foglalkozó dol­gozók. Hangsúlyozta az el­lenőrzés tartalmi színvonalá­nak növelését, gyakoriságá­nak fokozását. A hathatós vé­dekezés egyik eszköze a rend­szeres és tervszerű tudati ne­velés. Az értekezlet élső lépése volt annak a minden nagyobb csomóponton megtartandó so­rozatnak, melynek során a ta­pasztalatokat és javaslatokat összegzik, fokozzák a szerve­zett védelmet, a hathatós fel­derítő munkát és nevelő tevé­kenységet. Erre nincs

Next

/
Oldalképek
Tartalom