Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-03 / 259. szám

1977. november 3. KELET-MAGYARORSZÁG 7 A szem normális belső nyo­másának fenntartásában fon­tos szerepe van a szem vér­keringésének, a szemgolyó belsejét kitöltő kocsonyás üvegtestnek és az úgynevezett csarnokvíz keringésének. A csarnokvíz a szem elülső ré­szében, az érhártya folytatá­sát alkotó sugártest nyúlvá­nyain termelődik. Ha a csar- nokviz elvezetését valami akadályozza, annak termelő­dése és elvezetődése között felborul az egyensúly és a szem belső nyomása fokozó­dik; ilyenkor beszélünk zöld hályogról vagy glaukomáról. A zöld hályog gyógyszeres és műtéti kezelésének legfon­tosabb célja az, hogy a szem nyomását a szokványos szin­ten tartsa. Ezt úgy érik el, hogy szemcseppekkel, illetve műtéti beavatkozással segítik a csarnokvíz elvezetődését, vagy csökkentik a termelődé­sét. Ez utóbbi kezelésre sike­resen használható a fagyasz­tás. A csarnokvíz termelődésé­nek a helyére, a sugártest tá­jára helyezett, mínusz 80—120 Modern műszerrel készítik a diagnózist egy zöld hályogos be­tegről, ennek alapján döntenek a kezelés vagy műtét módozatáról. C-fokon lehűtött fagyasztó eszköz a szöveteket megfa­gyasztja és ez a csarnokvizet termelő szövetek sorvadását okozza. Fagyasztással az ideg­hártya leválása is gyógyítha­tó. Ez a súlyos szembetegség úgy alakul ki, hogy a több ré­tegből álló ideghártya vala­milyen betegség vagy sérülés folytán elvékonyodik, majd átszakad és a szakadáson ke­resztül az üvegtestből folya­dék jut az ideghártya rétegei közé. Ha bizonyos időn belül nem sikerül az ideghártyát visszaerősíteni az érhártyá­hoz, a leválás egyre nagyobb területre terjed ki és a beteg megvakulhat. Ezt a betegsé­get csak műtéttel lehet gyó­gyítani. A műtéttel az ideg­hártyán keletkező sérülést „befoltozzák”. E célra a fa- gyasztásos eljárás is jól hasz­nálható, a látóhártya sérült részeinek elektromos áram­mal vagy nagy energiájú fénysugárzással való roncso­lásán kívül. Tolvaj madarak Ki ne ismerné a tolvaj szarkáról szóló hazai történe­teket? Való igaz, hogy a szarka tulajdonképpen közeli rokonságban áll a cserény- építő madarakkal. Mintha a kleptománia családi vonás lenne, a varjúfélék többsége — tehát nemcsak a szarka — hagyományosan tolvaj nép­ség. Tiszteletbeli helyet fog­lal el ebben a társaságban maga a nagy holló is. Az állatok viselkedését hosszú időn át tanulmányozó kutatók szerint a madarak „kleptomániájának” nyilván több oka van. Kétségkívül sok esetben az élelemszerzés ösztönének káros szenvedéllyé vált, tévútra tért, elfajult változatával van dolgunk. A csillogó tárgyak igéző hatása ugyanis könnyen megmagya­rázható azzal a vonzerővel, amit e madarakra a színes külsejű bogarak gyakorolnak. De a madár nyilván a legcsil­logóbb pénzdarabról is ha­mar megállapítja, hogy sem­mi köze sincs a bogarakhoz, mégis megtartja és gondosan elrejti azt. Ez a titokzatos, készletek felhalmozására irá­nyuló ösztön valamennyi var­júféle közös jellemvonása. A képen a szemfüles fotó­riporter ritka pillanatot örö­kített meg: tolvaj lás közben rajtakapta a varjút. Hagyományok a hídépítésben Fényáradat, üvegen át Egy nemzetközi kiállításon mutatták be a képen látható különleges üvegcsillárt. A kö­zel két mázsa súlyú csillár üvegteste 73 darab izzólámpa fényét szórja szét. Az egyen­lő hosszúságúra vágott min­tás csodarabokból, 16 lépcső- zet szerint összeállított csillár egy német mester műve. Az üvegcsillárok előállítá­sának „klasszikusai”, első nagy művészei a velencei mesterek voltak. Az üveg re­neszánsza, illetve a velencei reneszánsz üveg a XV. század derekán született meg. A mu- ránói mesterek ekkor már a technikai és képzőművészeti lehetőségek széles skáláját is­merték. A tiszta „cristall” mellett a különböző színek legkülönfélébb árnyalatait va­rázsolták elő a kemencékből. Az üvegfúvók ismerték a kü­lönböző színű üvegek egy­másba olvasztásának techni­káját, és a mesterek igen szé­pen csiszolták az üvegkészít­ményeket. A reneszánsz kori velencei üveg fő erénye a bámulatos arányosság, a vonalak tiszta­sága és a szerkezeti szilárd­ság volt. A velencei üveg di­csősége Európa-szerte fellen­dítette az üvegipart; a murá- nóiak mintájára sokfelé kezd-. tek üvegkészítő műhelyeket létesíteni. Velencének persze nem tetszett a dolog, törvény által is tiltotta az üveggyár­tás titkainak felfedését az il­letéktelenek előtt. A nagy-nagy fellendülést — szükségszerűen — hanyatlás követte a velencei üveggyár­tásban is. Két dolog azonban máig is fogalom maradt: a velencei tükör és a velencei csillár. A XVII. századtól egy­re inkább a különcködő for­mák váltak divatossá, ame­lyek bizonyították ugyan a műhelyek technikai fejlettsé­gét, de végül öncélúságba torkolltak. A múló évszázadok során a csiszolt cseh és német üveg egyre nagyobb népszerűségre tett szert, ami szintén nagy csapás volt a velencei üveg­gyártásra. beton és a vasbeton követte, nagy konkurrenciát támaszt­va a vasból, acélból készülő, szép ívű hidaknak. A „jó öreg” szegecselt tetőszerkezet azonban — a kép tanúsága szerint — mind a mai napig nem ment feledésbe, ha rit­kábban is nyúlnak ehhez a konstrukciós változathoz a tervezők. Á rózsa ültetése Házikertek kedvelt dísznövé­nye a rózsa, ha ősszel ültetjük, eredésére nagy biztonsággal számíthatunk. Csak olyan nö­vényanyagot használjunk ülte­tésre, amely a lombját már lehullatta s alkalmas az átte- lelésre. A rózsa napos, nyílt fekvésű, tápanyagban gazdag (kissé me­szes), kötött talajon díszük leg­szebben. A talaj kémhatása enyhén lúgos vagy közömbös legyen. Árnyékos, nyirkos, sa­vanyú talajba ne ültessünk ró­zsát, mert fejlődése lassú, von­tatott lesz. A rózsa igényes a talaj táp­anyagtartalmával szemben. Ül­tetés előtt Istállótrágyával vagy műtrágyával dúsított komposzt- trágyával javíthatjuk meg a ta­lajt. A trágyázást talajforgatás­sal kössük egybe. Az ültetőgödrök kijelölésénél vegyük figyelembe a rózsa (az ültetendő fajta) növekedési eréjét is, gyengébb növekedésű fajtáknál 0,5—0,8 m, erős növe­kedésű kúszórózsáknál és park­rózsáknál 1,5—2,0 m legyen az ültetési távolság. Sajnos az utóbbi években sok házikertben találkozhattunk a bogarak — illetve lárváik kártételével. E kártevők az ér­tékes növényanyagban tekinté­lyes ritkulást, pusztulást idéz­hetnek elő. A lárvák rágása nyomán a károsított, de meg­maradt rózsák lassan fejlődnek, satnyák lesznek. A lárvák elleni védekezésre legalkalmasabb készítmény a Basudin 5 granulátum. Akkor járunk el helyesen, ha a ki­ásott ültetőgödrökbe — az ülte­tés előtt — gödrönként 5 ká­véskanálnyi növényvédő szert szórunk, majd kevés földet do­bunk rá. A gondos vegyszeres kezelést már követheti az ülte­tés. Telepítéskor a töveket öt rügyre vágjuk vissza, a gyöke­rek metszése csak a sérült ré­szek eltávolítására korlátozód­jon. Ha magasra ültetjük a rózsá­kat, úgy télen a fagytól, nyá­ron a szárazságtól károsodhat­nak. Az egészséges, erőteljes növekedés érdekében, úgy ül­tessük a rózsákat, hogy a nö­vények kissé mélyebben, a gyökémyak 3—4 cm-re kerül­jön a talaj felszíne alá. Az elültetett töveket ezután beiszapoljuk és felkupacoljuk. Széles Csaba, főiskola. Nyíregyháza mg Tanácsok a gyümölcsfa­oltványok vásárlásához A gyümölcsfa a kertészeknek sok örömet szerez, ha a kellő gondoskodást már a telepítés­től kezdődően biztosítjuk. Gyü­mölcstermesztésünk csak akkor lehet eredményes, ha minden tekintetben jó minőségű olt­ványt ültetünk. Ezért az olt­vány vásárlásakor a követke­zőkre legyünk fokozottan fi­gyelmesek. A gyümölesfaölt- vány egészséges, ép gyökérze- tü, a Törzse iegyenes hövésür be­tegségektől mentes, jól fejlett legyen. A vásárlásoknál ne ar­ra törekedjünk, hogy minél idő­sebb legyen az oltvány, mert a kétévesnél idősebb már ülte­tésre nem alkalmas. Minél fia­talabb az oltvány, annál bizto­sabban megered, annál tökéle­tesebben meggyökeresedik, an­nál hamarabb megerősödik és így hamarabb és bővebben te­rem. A gyümölcsfaoltványokat a faiskolákban különböző faala­kokra nevelik. A legfontosabb faalakok a következők: Bokorfa. Törzsmagassága 40 —60 centiméter. Jelzése: b., vagy bök. Általában törpe ala­nyon nevelt alma- és körtefaj­ták, a birs- és az őszibarack­oltványok faalakja. A bokorfa termőfelülete közel helyezke­dik el a talajhoz, emiatt az ápo­lási és szedési munkák köny- nyebbek. Intenzív koronaalak, de a rossz minőségű talajokra nem ajánlható. Alacsony törzsű fa. Törzsma­gassága 80—100 centiméter. Jel­zése: at. Általában a vadalany­ra oltott gyümölcsfaoltványok­nál használják ezt a koronafor­mát. A vad alanyok a gyen­gébb minőségű talajokat job­ban bírják. Ezért a gyengébb minőségű homokra és egyéb talajokra ez a faalak ajánlha­tó. A csonthéjasoknál ez a fa­alak terjedt el általánosan. Közepes törzsű fa. Törzsma­gassága 120—140 cm. Jelzése: kt. Ezek a fák később fordul­nak termőre, nagyobb tenyész- területet is igényelnek telepí­téskor. Ápolási és szedési mun­kák nehezen végezhetők el. Ezt a faalakot ma már csak ott kedvelik, ahol a terület nincs bekerítve, és a bekerítés ké-' sőbb sem oldható meg, és a fá­kat a nyulaktól csak bekötö- zéssel lehet megvédeni. Suháng. Jelzése: s., vagy suh. Korona nélküli gyümölcsolt­vány. Hossza 80—150 cm. Gyü­mölcssövény létesítésére kivá­lóan alkalmas, tetszés szerinti koronaforma nevelhető. A faiskoláknál lévő gyü­mölcsoltványok között minősé­gekben és árakban egyaránt vannak különbségek. Ezt a fa­iskolai lerakatban jelzik is. Az I. osztályú oltvány törzse pi­ros, a II. osztályúé pedig sár­ga festékkel megjelölt. A kü­lönbség elsősorban a korona­vesszők számában van. Telepí­tésre a II. osztályú oltvány is alkalmas. Az oltványokat most célszerű megvásárolni, mert általában a fajtaválaszték és a rendelkezés­re álló minőség jobb. A meg­vásárolt oltványokat a haza­szállítás után — ha nem ültet­jük ki — azonnal vermeljük el. A téli vermelés, a kötegek szét­bontása után, mindig egyesével, sűrűn egymás mellé helyezve történjék. Az árokba helyezzük a gyökereket és az árok oldala mentén függőlegesen helyezzük el a törzsét. A gyökereket és a törzs egy részét porhanyós földdel takarjuk és óvatosan tapossuk meg a hézagmentes­ség biztosítására, majd teljesen takarjuk be a kiásott árkot. Ideiglenes vermelésnél ele­gendő 25—30 cm mély árok is, amelyben döntve helyezzük el a gyümölcsfaoltványokat. Az oltványokat csak közvet­lenül az ültetés előtt szedjük ki a vermelőbői. Dömper, kooperációban Kél mázsa súlyú üvegcsillár. A baráti Lengyelország jár­műipara iránt világszerte egyre inkább nő az ér­deklődés, ami a gyárt­mányok jó minőségét, megbízhatóságát dicséri. Pe­dig az országnak nincsenek sok évtizedre visszanyúló jár­műépítési hagyományai. Ami eredményt fel tudnak mutat­ni, azt önerőből, a második világháború után érték el. A járműiparban céltudatos szer­vezéssel olyan nagyságú szé­riagyártás feltételéit terem­tették meg, ami megfelel a mai világszínvonalnak. A szervezés nemcsak a szoro­san vett járműgyártásra, ha­nem a gyárakkal együttmű­ködő más üzemekre is kiter­jedt. Legalább is azokra a gépgyárakra, amelyek az autóipari berendezések, fő­darabok, alkatrészek gyártá­sára specializálták magukat. Ezekben az üzemekben lépés­ről lépésre tör magának utat a legújabb, legtermékenyebb, a kisebb önköltségű techno­lógia. A lengyel járműipar felépí­tésének fontos eleme a nem­zetközi kooperáció. A len­gyel autógyártás — különö­sen a teherautó- és autó- buszgyártás — nem igényel A lengyel 17 tonnás K—412 típusú dömper. annyi alkatrészt, mint amennyit a nagy szériákra ráállított kooperációs szállí­tók termelnek. De módjuk van külföldre exportálni a felesleget. Kooperálnak sok nagy járműgyárral, amire jó példa a képen látható 17 ton­nás „K—412” típusú döm­per, amelyet a svéd Kockums -céggel együttműködve állít elő és hoz forgalomba a wroclawi Fadroma gyár. Ám a lengyel járműgyár­tásnak is akadnak „szűk ke­resztmetszetei” (nem eléggé termelékeny gyártási eljárá­sok, bizonyos túlzsúfoltság a gyárakban stb.). A problémá­kat mindenekelőtt licencek adaptálásával és hazai to­vábbfejlesztéssel kívánják megoldani. A gyártáshoz per­sze jó szakemberek is kelle­nek. E felismerés jegyében a licencekkel felfejlesztett jár­műgyártás színvonalára emel­ték fel a szakmunkásképzést Ugyanakkor az automatizált gyártás bevezetésével csök­kentik a szakmunkásigényt ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK Fagyasztás a szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom