Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
1977. november 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Heten a malomban A párt vezető szerepének és politikai befolyásának érvényesüléséhez alapvető feltétel, hogy a pártszervezetek következetesen hajtsák végre a párthatározatokat, ismerjék fel a helyi körülményekből adódó feladatokat, és azokat a párt politikája szellemében oldják meg. A X. párt- kongresszus döntő láncszemnek jelölte meg a pártalapszer- vezetekben folyó munka színvonalának, hatékonyságának növelését, a XI. kongresszus pedig az elért eredmények elismerése mellett további feladatként adta a pártszervezetek munkájának fejlesztését. A kongresszusi határozatok alapján a pártszervezetek élete, munkája lényegesen változott, mégis, napjainkban is ezen a szinten fordul elő a legtöbb hiba a pártirányításban, a határozatok végrehajtásában és a pártellenőrzésben. Mi az oka annak, hogy az alapszervezetek egy része, a sok-sok erőfeszítés ellenére sem tud előbbre lépni? A kérdés leegyszerűsítését jelentené, ha a gyengébb, vagy gyenge működés okait csupán az alapszervezetekben dolgozó párttagokban keresnénk, s egyértelműen őket hibáztatnánk. A probléma ennél sokkal összetettebb. Valamennyi alapszervezet meghatározott társadalmi, gazdasági környezetben dolgozik, fejti ki tevékenységét. Ez a környezet pedig állandóan változik, fejlődik. Legkézenfekvőbb példa erre a termelőszövetkezetek egyesülése. A gazdaságok egyesülésével megváltozott az alapszervezetek helyzete. A kisebb gazdaságok mint üzemegységek működtek tovább, s amennyiben a községi és járási pártszervek nem fordítottak gondot az alapszervezetek szervezeti kereteinek fejlesztésére, az itt műküdő pártszervezetek hátrányos helyzetbe kerültek. A gazdasági döntések többsége egy szinttel magasabban történt, s az alapszervezeteknek nem volt módjuk ezek befolyásolására. A párttagok is úgy érezték, hogy munkájuk formális. A községi és járási pártszervek többsége okult ebből, s a gazdaságok egyesülésével egy időben megoldják a pártszervezetek szervezeti kereteinek problémáit is. A várt fejlődés elmaradásának oka lehet a káderhiány is. Egy-egy pártszervezetben kevés áz olyan jól felkészült párttag, aki érti és képviseli a mindennapi munkában a párt politikáját, aki hatással tud lenni környezetére, példát mutat dolgozótársainak. Nem egy pártszervezetben gondot okoz a tisztségekre alkalmas párttagok választása. Ez is főként a kisebb létszámú üzemi, vagy területi alapszervezetben jelent nehézséget. Számos ilyen alapszervezetben jól felkészült, üzemekből pártmegbízatással átirányított káderekkel oldják meg a személyi vezetőségi gondokat. A pártszervezetek egy részének eredményesebb munkáját objektív okok nehezítik, de az eredménytelenség mögött csaknem minden esetben megtalálható a felsőbb — leginkább a közvetlen felettes-pártszervek mulasztása is. Munkájuk legfőbb fogyatékossága, hogy segítségnyújtásuk gyakran általános, nem elég differenciált, nem elég konkrét. Valamennyi alapszervezet párttitkára kellő eligazítást és tájékoztatást kap felsőbb pártszervétől. Valójában nem az értekezletek és az információ mennyisége kevés, látogatójuk is akad bőven az alapszervezeteknek — főként azok titkárainak. Az érdemibb, a kézzelfoghatóbb segítséget igénylik a gyengén működő alapszervezetek. A titkári értekezleteken kapott tájékoztatást, feladatokat nem mindegyik párttitkár hasznosítja azonos hatásfokkal. Többségük számára ez elegendő útmutatás ahhoz, hogy a pártvezetőség tagjaival együttesen a párthatározatokat területükön alkalmazzák. Ezekben a pártszervezetekben érvényesül a kollektivitás, személyre szólóan elosztják a feladatokat, nagy biztonsággal és önállósággal szervezik a határozatok végrehajtását. Számos párttitkár azonban nem tud mit kezdeni a feladatokkal. Ez adódhat a pártmunkában való járatlanságából, de abból is, hogy nincsenek mellette kellően felkészült vezetőségi tagok, akikkel megbeszélné, megosztaná a tennivalókat. Egyetlen hatásos módszgr az, ha a pártbizottságok az alapszervezeteket segítő munkájukban megkülönböztetett módon kezelik az egyes alapszervezeteket. Mindegyik szervezetnek olyan segítséget igyekeznek nyújtani, amely biztosítja hatékony működésüket. Ez alatt érthető az is, hogy az erős, az öntevékeny pártszervezetek annyit kapjanak, ami munkájukhoz szükséges, de az is, hogy a gyenge pártszervezetek segítése érdekében a pártbizottságok operatívan kapcsolódjanak be a feladatok végzésébe. F elvetődhet a kérdés: vajon a pártbizottságok ilyen mértékű segítsége, ha úgy tetszik „beavatkozása” nem sér- ti-e az alapszervezetek önállóságát? A demokratikus centralizmus elve alapján a felsőbb pártszerveknek nemcsak joguk, hanem kötelességük az alsóbb pártszervezeteket segíteni abban, hogy területük politikai irányítói legyenek. Csakis a megkülönböztetett, konkrét segítséggel — ilyen a beszámolókhoz, a munkatervekhez, a cselekvési programokhoz nyújtott támogatás, vagy egy-egy határozat végrehajtásának szervezése — léphetnek ki egyes pártszervezetek abból a szűk körből, amelyben napjainkban még mozognak. M. S. Neonfénnyel megvilágított üvegkalitka. A falon másfélszer három méteres tábla, rajta vonalak, számok, s vörösen izzó parányi lámpák sokasága. Alatta több száz kapcsoló, mindegyik mellett egy-egy szám. — Ez a malom agya, innen mozgatjuk az egész üzemet, ez jelzi, ha valahol hiba van — mutat a műszerfalra gazdája, Dobos Sándor. Igaz, ő nem molnár, a tanult szakmája villanyszerelő, de lassan-lassan azzá válik, mint ahogy a mai molnároknak sem elég már, ha csak az őrléshez, meg a lisztfajták megkülönböztetéséhez értenek. Egyre többet kell elsajátítaniuk az elektronika rejtélyeiből is. Különösen itt a nyíregyházi malomban, amely a székesfehérvári mellett az ország legmodernebb üzeme. Csak egy gombnyomás, és a hatalmas silókból megindul a malomba a búza, amelyből évente 2800 vagonnal őrölnek Itt szinte mindem automatikusan működik Hol van már az az idő, amikor a molnár a vállára vette a 80—90 kilós búzás zsákokat, s métereket cipelve zúdította a garatba. Pedig a nyíregyházi molnárok közül a legtöbben valamikor még így dolgoztak. Múlik Lászlót is a nehéz munka tette szikárrá, hallgataggá: majd negyven évig cipelte a zsákokat. Rakamazon kezdte a molnárkodást még 1932-ben, s azóta bejárt jó néhány hazai malmot, míg végül két évvel ezelőtt Nyíregyházára került, mivel bezárták a megyeszékhely környékén működő kisebb malmokat. — Igaz, mikor először beléptünk ide, bizony elkapott bennünket egy kicsit a félsz — emlékezik az idős mester. — Hogy tudjuk majd megtanulni a rengeteg gép kezelését, mit csinálunk, ha elromlanák? De aztán hamar megnyugodtunk, hiszen a hengerek, a dobok, a motorok mindenütt egy nyelven beszélnek. Ha zakatolt, morgott, vagy visított a gép, néhány hét elteltével tudtuk, mi lehet a baja. A hengerőr birodalma. Igaz, ma már nagyon keveset panaszkodnak a gépek. Havonta még a 3—4 órát sem éri el az üzemzavarok ideje. Egy műszakban 400 mázsa búzát őröl a malom, s az 'egész monstrumra mindössze hét ember ügyel. Mert a molnárok szerepe egyre inkább jelentkezik molnártainulónak. — Pedig aki egyszer megszerette a molnár szakmát — fejtegeti az üzemvezető —, nem hiszem, hogy valaha is ott tudná hagyni. Bejártuk mind az öt szintet, s már visszafelé tartunk, mikor ismét a hengerőr biroMulik László a műszerfal előtt. csak az ellenőrzésre korlátozódik. — De az igen fontos — mondja Kábái Sándor, aki már maga is közel 35 esztendeje molnárkodik. — Igaz, a mai új rendszerű malmokban kiveszőben van a romantika, de higgye el, túlságosan nem sajnáljuk. Otthon, Tiszavas- váriban a régi öregek még dalmában kötünk ki. Az idős mester egy kényelmes karosszékben ül, s a négy hengersor halk muzsikáját hallgatja. — Nem fáj a szíve, hogy jövőre itt keli hagynia a malmot? — Bár most lennék vagy tíz esztendővel fiatalabb, fütyülnék mindenre. Dehát leli rüsselmann ve- u zérigazgató felesége felemelte a telefonkagylót és egy számot tárcsázott. — Ingrid Bauer — hallatszott egy fiatal női hang. — Bocsásson meg, kisasszony — mondta Brüsselmann-né asz- szony. — ön ugyebár a „Központi Mező- gazdasági Gépalkatrész Ellátó Válla- lat”-nál dolgozik? — Téved. Ez a Központi Modellház. — Bocsánatot kérek. Brüsselmann-né asz- szony sóhajtott és egy másik számot tárcsázott. — Monika Weber beszél — hallatszott egy ifjú hölgy hangja a kagylóban. — Mondja kérem, maga ugye a „Mészkőbányák” egyesülés alkalmazottja? — Uramisten, honnan szedi ezt-? — Az Operaház magánéneke^nője vagyok! — Pardon, nyilván eltévesztettem a számot — mondta Brüsselmann-né és egy újabb számot tárcsázott. — Halló — csendült egy ifjú hang a hallgatóban — Erika Sachsenring beszél. — Mondja, kedves kisasszony, maga a „Portlandcement” cég megbízottja? — N-nem — dünynyögte Sachsenring kisasszony — én manöken vagyok... Ki beszél ? — Bocsánat, tévedés. — Kiknek telefonálgatsz folyton? — kérdezte Brüssel- mann-nétól csodálkozva a barátnője, és felkelt a pamlagról. — A férjem üzletbarátainak — válaszolt Brüsselmann- né savanyú ábrázat- tal, és becsukta férje noteszát, amelyet az reggel otthon felejtett. (Fordította: Gellert György) Kábái Sándor, dr. Szesztai Györgyné és Dobos Gyula minőségellenőrzés közben. életnek nevezik a búzát. S mi ezzel dolgozunk nap, mint nap. Van ennél szebb mesterség? Dobos Sándor, az üzem vezetője azonban nem ennyire költői hangulatú, ő a realitások embere. Panaszkodik, hogy nincs megfelelő utánpótlás, egyre kevesebb fiatal járt az idő, menni kell. Ám a liszt illatát nem lehet elfelejteni. Ha meg már nem emlékeznék rá, tudni fogom, hogy baj van: megöregedtem. De addig?! Szöveg: Balogh Géza Kép: MikitaViktor Szépenszólás E ufémia — szóról szóra ezt jelenti: szépen szólás. Arra a beszédmódra értjük, amely ilyen vagy olyan okból nem akarja nevén nevezni a gyermeket. Persze leginkább akkor válik ez szükségessé, ha a gyermeknek valami leplezendő fogyatékossága van, valami hibája, amelyről —, hogy folytassuk a metaforát — a szóban forgó gyermek apja vagy anyja tehet, tehát önös érdekből beszél róla eufé- misztikusan. S hagyján, ha puszta tapintatból, magánbeszélgetésben szólunk eufé- misztikusan; ha — mondjuk — egy öreg rokonról azt mondjuk, hogy „szenilis”, nem akarván azt mondani, hogy „aggkori elmegyengeségben szenved”; ha a szabónő nem azt mondja a ruhát próbáló hölgyre, hogy „kövér”, hanem azt, hogy „erős”; ha társaságban azt mondjuk valakiről, hogy „nem veti meg az italt”, pedig tudván tudja mindenki, hogy az illető többször hullarészeg, mint józan. Mondom, ilyenkor a tapintat ad zöld utat az eufémiának — nem ártunk vele, ha nem is használunk. De ha közügyről van szó, akkor az ártatlannak, udvariasnak, tapintatosnak látszó eufémia spanyolfallá válik, ami a reálisan létező hibákat (hozzá nem értés, lustaság. hanyagság stb.) egyszerűen elfedni, leplezni igyekszik. Ilyen eufémisztikus jelző például a „halvány” — művészeti kritikákban találkozhatunk vele lép- ten-nyomon. Ha a kritikus szíve szerint azt írná, hogy „kritikán aluli, csapnivaló”, akkor ezt írja: „A mester ez alkalommal a szokottnál halaványabb volt”. Másik ilyen műszó a „nem teljesen meggyőző”, ami magyarul ezt jelenti: „teljesen kiábrándító". Ebbe a kategóriába tartozik a hivatalos műszónak elfogadott „hiánycikk" kifejezés is. A magyar nyelv logikája szerint cikk az, ami van. Márpedig a hiánycikk < pontosan az, ami nincs. Hát persze, szebben hangzik ez: „A fogkefe ez idő szerint hiánycikk", mint ez: „Mostanában nem lehet kapni fogkefét”. No, és a félhivatalos műszavak: az „umbuldálás", meg a „téma", és a „lerendezni". „Hát kérem, majd megumbuldál- juk valahogy", ez kimondatlanul is azt jelenti, hogy a dolog egyenes úton nem intézhető el, de hát van kiskapu a nagykapu mellett — csakhogy ezt nem illik kimondani. A „téma” pedig, ami egyszerűen valaminek a tárgyát jelenti, a „lerendezéssel” társulva így torzul eufémiává: „Ezt a témát le kell rendezni”; értsd: „Ezt a kínos ügyet valahogy simán, szőrmentiben el kell intézni, nehogy valakit is kellemetlenül érintsen” —, azaz suba alatt, rád bízzuk, hogy hogyan, tégy, amit célszerűnek gondolsz, mi szemet hunyunk. E ufémia — szépen szólás nélkül nevezzük nevén a gyereket: udvariaskodás, tapintatoskodás nélkül kell eltolni a leplező spanyolfalakat a meglévő hibák elől, mert éppen a hozzá nem értés, a lustaság, a hanyagság szépítgetése nem a mi gusztusunk szerint való. K. Zsákolás helyett elektronika
