Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-24 / 276. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. november 24. Szadat látogatása után Mozgásban a közel- keleti diplomácia Szíriái kormánykörökből származó értesülések szerint Szíria és a PFSZ közös küldöttséget meneszt az arab államokba és a Szovjetunióba, azzal a rendeltetéssel, hogy ismertesse a felkeresendő országok kormányaival Szíriának és a palesztin népnek a Szadat elnök jeru- zsálemi' látogatásával kapcsolatos visszautasító álláspontot. Damaszkuszi arab forrásokból származó értesülés szerint Huari Bumedien algériai elnök néhány napon belül Szíriába és Irakba látogat. Útjának az a célja, hogy tárgyalásokat folytasson egy Szadat elleni arab front kialakításának lehetőségeiről. A hírek szerint a szövetségnek Algéria, Szíria, Irak, Dél-Jemen és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet lenne tagja. Politikai megfigyelők szerint Egyiptom diplomáciai offenzívába kezd a Szadat izraeli útjának arab ellenzőivel szemben, hogy rávegye őket bíráló magatartásuk mérséklésére s támogatókat nyerjen Szadat kezdeményezéséhez. Hoszni Mubarak alelnök több arab és afrikai államot érintő „magyarázó” körútra indul. Kairói politikai körökben tartják magukat azok a híresztelések, hogy Izrael Szadat iránti gesztusként kivonja csapatait a Sinai-fél- sziget megszállt részéről. A Soho Weekly News New York-i hetilep szerint a Szadat elnökkel folytatott tárgyalásokon Begin izraeli kormányfő felajánlotta a Sinai- félsziget kiürítését s hajlandóságot mutatott arra, hogy megvitassa egy palesztin állam létrehozásának tervét. A lap szerint Begin rugalmasabbnak mutatkozott az 1967- ben megszállt más arab területek kérdésében is. Sőt, a tárgyalások eredményeként „egy hónapon belül” sor fog kerülni izraeli hivatalos személyiségek és a PFSZ képviselői közötti tárgyalásokra is. — írja a New York-i lap. (Folytatás az 1. oldalról) ráció elmélyítésének és kibővítésének kérdéseit. A végrehajtó bizottság javasolta ezeknek az egyesüléseknek, hogy jobban összpontosítsák tevékenységüket az érintett népgazgasági ágazatokban megvalósuló együttműködés konkrét gazdasági kérdéseinek megoldására. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy jobban össze kell hangolni az említett, valamint más nemzetközi gazdasági szervezetek tevékenységét a KGST szerveinek munkájával, mindenekelőtt az együttműködés hosszú távú célprogramjának előkészítésével kapcsolatban. A végrehajtó bizottság tájékoztatót hallgatott meg az érdekelt tagállamok sokoldalú együttműködésének bővüléséről, a Vietnami Szocialista Köztársaságnak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak és az . Angolai Népi Köztársaságnak nyújtandó gazdasági és tudományos-műszaki segítség bővítése terén. Megállapodtak olyan intézkedésekről, amelyek arra irányulnak, hogy biztosítsák a további közreműködést az említett államok népgazdaságának helyreállításában, szakembereinek képzésében és nemzetgazdaságának megszilárdításában. Az ülésen tájékoztatót hallgattak meg a végrehajtó bizottság elnökének és az európai közösségek tanácsa elnökének találkozójáról. Az európai enyhülés megvalósítása és az európai béke megszilárdítása irányvonalának következetes megvalósításáSzekér Gyula A KGST Végrehajtó Bizottságának ülésén az energetikai kérdésekben aláírt új megállapodásról Szekér Gyula, a Minisztertanács elnök- helyettese a Magyar Távirati Iroda tudósítójának elmondotta, hogy az fontos lépést jelent a szocialista országok gazdasági szervezete energetikai célprogramjának megvalósításában. Az új megállapodás aláírását gondos előkészítő munka^előzte meg: a végrehajtó bizottság maga is több alkalommal foglalkozott a kérdéssel. — A megállapodás a szocialista országoknak azt a törekvését fogalmazza meg, hogy együttes erőfeszítéseket tesznek az energiaigények kielégítésére az 1990-ig terjedő időszakban, együtt biztosítják, hogy ezt a kérdést sokoldalú intézkedésekkel rendezzék — mondotta Szekér Gyula. Nemcsak az úgynevezett elsődleges energiahordozók termelésének megnöveléséről van szó, hanem arról is, hogy az energiarendszereket egységes hálózatba kapcsolból kiindulva, figyelembe véve az európai együttműködés fejlődését, a végrehajtó bizottság további intézkedéseket fogadott el konstruktív javaslatok kidolgozásáról, amelyek arra irányulnak, hogy megállapodás jöjjön létre egyfelől a KGST és a KGST tagállamai, másfelől az EGK és az EGK tagállamai között. Azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ európai gazdasági bizottsága áttekintette a környezetvédelemmel, a szállítás fejlesztésével és az energetikával foglalkozó összeurópai kongresszusok vagy államközi tanácskozások megtartásának kérdését, a végrehajtó bizottság annak a véleményének adott hangot, hogy célszerű a KGST titkárságának aktív részvétele az európai gazdasági bizottság keretein belüli előkészítő munkálatokban. A végrehajtó bizottság áttekintette a KGST-nek a szocialista világgazdasági rendszer gazdasági problémáival foglalkozó nemzetközi intézetének és a KGST szabványosítási intézetének munkájával kapcsolatos kérdéseket és megfelelő határozatokat hozott. Elfogadták a KGST 1978. évi költségvetését. A végrehajtó bizottság ülésén a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés más kérdéseit is megvitatták és megfelelő határozatokat hoztak. A végrehajtó bizottság ülése a barátság és a kölcsönös megértés légkörében ment végbe. nyilatkozata ják össze, fokozzák az intézkedéseket az energiakészletek célszerű kihasználására, az energiával és az energia- hordozókkal való takarékosságra. — Az új megállapodás ösz- szehangolja az energiatermelés növelésének intenzív és extenzív módszereit. Korábban elsősorban az extenzív módszerek kerültek előtérbe, most ezt gondosan összehangolják az intenzív fejlesztéssel, amihez például hozzá tartozik az energiahordozók jobb kihasználása, a megtakarítás, amelynek szintén igen nagy jelentősége van a fűtőanyag- és az energiagazdálkodásban. — Az új megállapodás lehetővé teszi azt, hogy a szocialista országok közös intézkedésekkel biztosítsák a népgazdaságaik tervszerű fejlesztéséhez szükséges energiát 1990-ig. Egyúttal közös okmányba foglalják az erre vonatkozó intézkedéseket — állapította meg a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Taleb tehene Egy régi afrikai mondás szerint a dolgok legrosszab- bika, amikor lesújt az éhség korbácsa. Rómában, az Egyesült Nemzetek Szervezetének legutóbbi világélelmezési konferenciáján — amelyen 130 ország 1200 képviselője vett részt — az egyik delegátus így fogalmazott: „az emberiség legősibb tragédiája, ha az anya nem tud enni adni gyermekének”. Sajnos, ez a tragédia az atomkorszakban is jelen van, méghozzá aggasztó mértékben. A FAO, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete a földkerekség 32 országát számítja az éhségövezethez. Mivel ez a szomorú zóna magába foglalja az 575 millió lakosú Indiát, a 72 milliós Bangladest, a 67 milliós Pakisztánt és a 26 milliós Etiópiát is, ez annyit jelent, hogy a világon csaknem egymilli- árd ember rendszeresen éhezik. Nem véletlen, hogy az élelmezési világkonferenciát annak idején a népesedési világkonferencia követte: a két téma kétségtelen kölcsönhatásban van. A földgolyón félmillió évnek kellett eltelnie ahhoz, amíg egymilliárd ember népesítette be. A mai adatok szerint tizenöt (!) év alatt születik egymilliárd ember és 2000-től — ha addig nem történik lényeges változás — a prognózis szerint 9 esztendőnként nő a népesség egymilliárd új lakossal. Á tartalékok Nemrég még úgy tűnt, az élelmiszer-termelés lépést tart a népességrobbanással. A lakosság növekedésének világátlaga 1950 és 1970 között évente 2,5—2,7% volt, míg az élelmiszer-termelés gyarapodásának évi üteme elérte a 3,1 százalékot. Ráadásul nem elsősorban az eke alá kerülő új területekkel, hanem a termelési módszerek modernizálásával. Két évtized alatt 40 százalékkal nőtt a világ öntözött területeinek nagysága. 1938- ban 10 millió tonna műtrágyát használtak fel világviszonylatban, 1970-ben 80 millió tonnát. Az amerikai és a kanadai kormány ekkoriban prémiumot fizetett azoknak a farmereknek, akik parlagon hagyták földjeiket. A 60-as években úgy tűnt, a fejlődő országok jórészében nemcsak elkezdődött, hanem eredményesen halad a „zöld forradalom”, a mezőgazdaság korszerűsítése. Ebben az évtizedben a világ élelmiszer-tartalékai 125 és 154 millió tonna közötti mennyiséget képviseltek, vagyis az emberiség szükségletének mintegy 18 százalékát. Ez annyit jelentett, hogy a föld lakóinak akkor 66 napi élelemtartalék állt rendelkezésére. így volt még 1972-ben is, amikor a raktárakban 209 millió tonna gabona halmozódott fel. 1973-ra ez a mennyiség 130 millió tonnára, 40 napi tartalékra, 1974-re 90 millió tonnára, azaz 26 napi tartalékra apadt. Vészjelzések Mi történt? 1972 második felétől érkeztek a vészjelzések a FAO római főhadiszállására. Először Pakisztánból jelentettek komoly bajokat, amely pedig 1970-ben, történelmében először volt képes búzát exportálni, majd Indiából, amely ugyancsak nem sokkal előbb nyilvánította magát — lakosságának évi 12 milliós (!) növekedése ellenére — önellátónak a legfontosabb élelmiszerek termelésében. Aztán a Fülöp-szigetek következett, amely pedig 1971- ben először nem szorult rizsimportra ... Hogy mi változott? Például az időjárás. Elmaradtak az aranyat érő monszunok Ázsiában és Afrikában, elsősorban a Szaharától délre eső, hagyományosan problematikus, úgynevezett Szahel-övezetben kitört a sokéves szárazság. Csontvázzá soványodott, elhullott szarvasmarhák százai hevernek a szikkadt, izzó talajon — akkoriban ilyen képek járták be a világsajtót. A bibliai Józsefnek nem is lehetett olyan nehéz megfejtenie a fáraó híres álmát: a világnak ezen a részén a sovány tehenek a szó szoros értelmében sovány, a kövér tehenek pedig legalábbis viszonylag bőséges esztendőket jelentenek. Allah útjai A Szahel-övezetre ma is az a jellemző, hogy nemcsak a vagyon és az ezzel járó társadalmi tekintély, hanem a puszta létfenntartás legfontosabb eszköze is a szarvasmarha. A niger köztársaságbeli Agadez városka lakója, Amar Taleb nagy tiszteletnek örvendett, mert 27 marhája és öt fia volt. A Time amerikai magazin helyszínen járt riportere múlt időben számol be erről: Amar Talebnek már egy tehene sincs, egyik fia meghalt, a másik haldoklott, amikor az újságíró ott járt és az öregnek is csak ahhoz volt ereje, hogy időnként elmormolja: — Allah útjai kifürkészhe- tetlenek. Aldo Santini olasz újságíró megrázó képet festett az övezet helyzetéről. Santini a szenegáli fővárosból, Dakarból indult terepjáró gépkocsin az éhség sújtotta területek felé. Kocsija hamarosan elhullott állatok között haladt az árnyékban 50 Celsius-fokos hőségben. Szenegáli sofőrje minduntalan vissza akart fordulni. — Uram — ismételgette hamuszürke*arccal —, hát nem akarja megérteni, hogy itt a legkisebb motorhiba is maga a halál? Következik: A folyó eltűnt. Harmat Endre Leningrad Ifjúsági „Október és az ifjúság” címmel kedden több mint 100 ország ifjúsági és diák- szervezeteinek részvételével négynapos nemzetközi ifjúsági találkozó kezdődött Le- ningrádban. A találkozó résztvevői figyelmének középpontjában az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentősége, a nemzeti felszabadító mozgalomra gyakorolt hatása és a nemzetközi ifjúsági mozgalom előtt álló időszerű feladatok állnak. A konferencia kedd esti plenáris ülésén szólalt fel több más külföldi küldöttségvezetővel együtt Barabás János, a KISZ KB titkára a magyar ifjúsági küldöttség vezetője is. A plenáris ülést követően ma három szekcióban tanácskoznak. Hitlernek fia avagy „keveseket” megható történet egy megtalált gyermekről Adolf papa és állítólagos gyermeke. Karácsony felé járunk, s az egyebek mellett abból is látható, hogy a nyugatnémet könyvpiacon megjelent a le- ges-legújabb Hitler-életrajz. Az amerikai John Toland írta, aki azt állítja szenzációsnak szánt művéről, hogy „ennyi részletet még senki nem tárt fel Hitler magánéletéről”. Szó is esik ebben a könyvben sok mindenről, beteljesült és beteljesületlen führeri szerelmekről, hölgyekről, akikért Hitler hiába rajongott, amikor még nem volt diktátor és olyan dámákról, akik hiába rajongtak Adolfért, amikor már vezérként, kancellárként pompázott. Hogy mi igaz ezekből az intimitásokból, mi nem — John Toland orrhosszal győzni látszott az életrajzírók sorában. A szabad verseny világában azonban a vetéjytársak csak úgy nem adják meg magukat. S Wemer Maser, egy ugyancsak „sikerhez szokott Hitler-életrajzíró” — a hamburgi Spiegel jellemzése — előjött a maga adujával. Nemcsak egy új Hitler-sze- relmet „talált”, hanem megtalálta ennek a „szerelemnek a gyümölcsét” is. A „kicsike” 59 esztendős, hét gyermeke van és Jean Lőrét néven a francia köztársaság polgára. Egyébként olyan szegény, mint a templom egere, hosz- szú idő után ez lesz számára az első gazdag és ezért boldog karácsony, mert az érdeklődés nyomán csak úgy dől hozzá a pénz, az élete folyamán mindig lapos pénztárcájába. Hát hogyne dőlne, amikor a történet annyira megható. Egy szegény francia szolgálólány szerelmes lesz az egyébként annyira gyűlölt német katonák egyikébe, egy még fiatal, de már akkor bajuszos őrvezetőbe. A 16-os bajor gyalogezred, ahol az őrvezető szolgál, Franciaországban állomásozik. Hol erre, hol arra a frontszakaszra vezénylik, de a szolgálólány semmivel nem törődve követi őrvezetőjét tűzön-vízen, frontszakaszokon át. Mert az őrvezető nemcsak szeretni, hanem festeni is tud: portrét fest szerelméről, a szép és ifjú Charlotte-ról. Igaz, hogy az első világháború idején készült festményről mind ez ideig senki nem sejtette, hogy az Hitler gyermekének anyját ábrázolná. Maser mester azonban a zsenge és rossz Hitler-festményt összehasonlította Lőrét úr édesanyjának fényképével és az arcvonások hasonlósága szerinte „bizonyíték”. Legalábbis azoknak, akik a dolog iránt nagy érdeklődést tanúsítanak. Más bizonyíték? Hát az is van. Maga Lőrét állítja, hogy édesanyja — aki egyébként meglehetősen szabatos életet élt ifjú korában, vagyis az első világháború idején — halálos ágyán megvallotta a fiának, hogy az apja senki más nem volt, mint Hitler Adolf. Hogy a mama miért éppen akkor vallotta volna be a dolgot, amikor egyebekben nem nagyon titkolta ügyeit, csak azzal lehet magyarázni, hogy amit valaki négyszemközt meggyón a halálos ágyán, azt később nem cáfolhatja meg senki sem. Lőrét ezt a módot találta ki, hogy feltűnést keltsen és pénzhez jusson. Az angol „Sunday Times” nyomtatta ki először a „szenzációt”, hogy egy nyugatnémet történész Hitler fiának nyomára jutott. Az „indiszkréció” nyomán Maser aztán „nem hallgathatott” tovább, s így ma már alig van magazin a világon, amely ne foglalkozna a nagy hírrel, megtalálták a dicstelen végű diktátor fiát. A baj csak az, hogy Jean nagynénje, Alice néni nem nagyon érti az egész ügyet, s unokaöccse világhírénél többet ér számára a család becsülete. Az őt is megkereső riportereknek kijelentette: igaz, hogy húgának 1917-ben valóban viszonya volt egy német katonával. Az illető azonban nem őrvezető volt, (egy olyan jó családból való lány, mint az ő nővére, dehogy adta volna le magát legénységiekkel), hanem egy valóságos alhadnagy. S nemcsak hogy nem Hitler volt, de még egy cseppet sem hasonlított a későbbi diktátorhoz, egy igazi magas, széles vállú, jóképű fiatalember volt, nem olyan kripliforma. Ezt a tiszt urat Alice tanti jól ismerte, s ezért Jeant ostoba, feltűnésre vágyó fajankónak, képzelődő hülyének tartja, aki hagyja magát a németektől beugratni. Mindez azonban a „kutatókat” nem zavarja. Most keresik azt az ágyat, ahol a hitleri gyermek fogantatott. A szállodát, ahol 1917 júliusában a „szerelmesek” utolsó. de következményekkel terhes találkozója lezajlott, :.iúr állítólag meg is találták. De az is lehet, hogy nem szállodában, hanem valahol a búzamezőkön történt. Vagy ott sem. Hát nem gyönyörű történet? Meg kell a szívnek hasadni. (P. i.)
