Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-19 / 272. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. november 19. Lasaaczi Pál hazaérkezett Dél-RmerikábAI (Folytatás az 1. oldalról) Ami a nemzetközi kérdéseket illeti, bár hazánk és a két latin-amerikai ország különböző társadalmi berendezkedésű, mégis alapvető kérdések egész sorában vallunk azonos, vagy hasonló felfogást. A Mexikói Egyesült Államok elnökével, illetve az Ecuadori Köztársaság kormányzótanácsának elnökével és tagjaival folytatott megbeszéléseink — és az ezek eredményét rögzítő közös közlemények — amellett szólnak, hogy országaink készek fellépni a kedvező nemzetközi folyamatok erősítése és előrevitele érdekében. — A Magyar Népköztársaság mindig mély rokonszenv- vel kísérte és támogatta a fejlődő országok küzdelmét, amelyet hazájuk igazi függetlenségének erősítéséért, előrehaladásuk meggyorsításáért, népük helyzetének javításáért vívnak. Most, a látogatás után nemcsak jobban értjük, hanem jobban is becsüljük azokat a vitathatatlanul tiszteletre méltó eredményeket, amelyeket a célok elérése érdekében felmutatnak. — Tárgyaló partnereink nagyra értékelik eredményeinket, és készek a velünk való szélesebb körű együttműködésre. Ezért zárulhattak megbeszéléseink a vártnál gyümölcsözőbben. — Hogyan ítéli meg a magyar ipar, mezőgazdaság és az árucsere-forgalom kilátásait Latin-Amerikában? — A közös közleményekből világosan kitűnik, hogy nagy figyelmet fordítottunk a kétoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Az általunk aláírt különböző egyezményekben, megállapodásokban újabb lépéseket tettünk előre az árucsere-forgalom, az ipari és műszaki együttműködés fejlesztésére. — Mexikóval az árucsere- forgalom bővítését már korábban megalapoztuk. Bár hagyományos együttműködésünknek is vannak még kiaknázatlan lehetőségei, de már építjük a kapcsolatok fejlettebb, az ipari kooperációban testet öltő formáit. Közösen fogunk gyártani cipőipari gépeket. Körvonalazódott az együttműködés a gyógyszergyártásban is. Mexikó több millió dollár értékben vásárol tőlünk oktatási berendezéseket. — Nagy fontosságot tulajdonítunk a mezőgazdaság területén most aláírt közös munkaprogramnak is. — Ecuadorban a látogatás ideje alatt tartotta meg harmadik ülését a magyar- ecuadori vegyes bizottság. Az egyenlítő körül elterülő ország oktatási és híradástechnikai berendezéseket, és más gépipari termékeket vásárol tőlünk. Quitóban is felmerült a gyógyszeripari együttműködés, valamint az a szándék, hogy közvetlen kétoldalú kapcsolatot teremtsünk a műszaki információ-, vetőmagcsere, a közös kutatások és a mezőgazdaság területén. — Az aláírt okmányok mindkét ofSíágban megfelelő keretet teremtenek ahhoz, hogy tovább szélesedjenek és mélyüljenek gazdasági kapcsolataink a kölcsönös előnyök alapján. Ennek természetesen az a feltétele, hogy üzemeink, vállalataink mindenkor kiváló minőségű terméket gyártva helytálljanak a nemzetközi versenyben. — Hogyan fogalmazták meg a kulturális, tudományos és oktatási együttműködés feladatait? — A kulturális értékek cseréjének nagy jelentősége van a népek, így a magyar és a mexikói, illetve az ecuadori nép életében is. Kölcsönösen túljutottunk már a kezdeten. A tavaly Budapesten megrendezett mexikói kiállítás bepillantást nyújtott az egyetemes emberi kultúra általunk kevésbé ismert korszakába. A Mexikóvárosban most zajló magyar napok viszont a mi életünkről, művészetünkről visznek jó hírt e távoli földrészre. — Elhatároztuk: fejlesztjük a kulturális, az oktatási és tudományos cserét, hogy népeink közelebbről és jobban megismerjék egymás történelmi és művészeti hagyományait, ami jó hátterül szolgál más vonatkozású kapcsolataink hathatós el. mélyítéséhez. Szomália— USA Parkok városa A Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa, Pozsony fekvésével kétségkívül a Duna mentén fekvő legszebb városok közé tartozik. Nagy- Pozsony három, egymástól különböző területen fekszik: a Kis-Kárpátok vidéke, a Bécsi-medence és a Duna menti Alföld egy részén. Mindegyik terület a maga nemében egyedülálló és ez határozza meg a város jellegét. — Lehetséges, hogy az Egyesült Államok Irán közvetítésével készül fegyvereket szállítani Szomáliának — jelentette csütörtökön a New York Times Mogadishuból. A lap tudósítója bizonyos körülmények sajátos egybeesésére hívta fel a figyelmet: ezen a héten tartózkodik Szomáliában az amerikai képvi-j selőház hadügyi bizottságának küldöttsége. Az Egyesült Államok Szomáliái nagykövete jelentéstétel céljából két hét óta Washingtonban tartózkodik. Hír szerint Sziad Barre, Szomáliái elnök üzenetet küldött James Carter elnöknek és „nyugati segítséget” kért tőle Szomália számára. A New York Times „arab” (feltehetően szaúd-arábiai) katonai hírforrás szerint az is figyelemre méltó, hogy Habte Szulejman, Szomáliái kormánymegbízott közvetlenül az iráni sah e heti wa-i shingtoni látogatása előtt Teheránban járt. ár a régmúltban is voltak Pozsonyban parkok és kertek. Az első nyilvános park 1776- ban létesült a Duna jobb partján, Petrzalkán. Ebből az időből sok értékes fa maradt fenn. A harmincas években itt a parkban rózsakertet alakítottak ki, amelybe 500 értékes rózsafát ültettek ki. A rózsakertet pavilonok, vízmedence, szobrok és lócák egészítették ki. 1966 óta a park fő útjai tengelyében áll Jankó Král szlovák költő szobra, akiről a park a nevét kapta. Pozsony nyugati körzetében fekszik a város második természetes parkja; a Horsky (hegyi) park, amely a múlt század végén Justi városatya ösztönzésére létesült. Az eredeti százéves tölgyek, kőrisfák, borókafenyők és szelíd gesztenyefák közé egzotikus fafajtákat ültettek ki, s olyan fákat is, amelyek ezen a területen eredetileg nem nőttek. A zöldterületek, parkok, kertek kibővítésének igénye együtt nő az új lakótelepek, emlékművek, terek és rakpartok felépülésével. Reprezentatív parkos terület létesül a Slavinon a Szovjet Hősök emlékműve körül; a Duna-parton, amely a botanikuskertben folytatódik; a Szlovák Nemzeti . Felkelés terén, ahol hatalmas magnóliákat és szub- trópikus örökzöld növényzetet találunk. Nagy parkerdő létesül a Vaskutacska kirándulóhely mellett is. Szadatvisszhang Az utóbbi években a régi házak helyén impozáns toronyházak épültek, amelyeket szintén parkokkal vettek körül. (Fotó: CTK) Az Al-Baath, a szíriai kormánypárt hivatalos napilapja pénteken hangsúlyozta, hogy Szíria „kategorikusan elutasította” Szadat egyiptomi elnök izraeli látogatási tervét. A lap „kockázatosnak és felelőtlennek” nevezte Szadat kezdeményezését, s az egyiptomi elnök szemére vetette, hogy „hátat fordított az arab nemzetnek”. „Ám nem meglepő — fűzte hozzá —, hogy az a kormány, amely 1975- ben aláírta a sínai-megálla- podást, most szétzúzza az arab szolidaritást.” A pénteki jordániai lapok is bírálták Szadat izraeli látogatási tervét. Az Al-Desz- tur például sajnálatosnak nevezte, hogy Szadat — a szíriai államfő ellenvetései dacára — kitart terve mellett. Az Al-Rai szerint „a tervezett látogatás éket ver az arabok közé, súlyos tehertételt” jelent az arab világ számára. A mítosztól az ideológiáig 2. A vallás és funkciói A Vallás — legyen szó bármely nagy történeti irányzatáról — a mítoszhoz hasonlóan egy társadalmi állapot elfogadtatásához, a vele való azonosuláshoz nyújt szellemi és érzületi-pszichikai eszközöket. Ám — amint erre még kitérünk — a vallásban már megjelenik a benne foglalt világképpel való vita és okoskodás, amit a mítoszról nem mondhatunk el. Nézzük most, melyek a vallás társadalmi funkciói. Legelőször is azt kell megállapítanunk, hogy sokkal tagoltabbak és „kidolgozottabbak”, mint a mítoszéi, ami szorosan összefügg azzal, hogy a vallásoknak történetileg már egy lényegesen bonyolultabb szervezésű társadalom számára kellett egységesítő eszközt nyújtaniuk. A marxista valláskritika álláspontja szerint a vallásosság ott bukkan fel, ahol az ember valóságos szükségleteinek kielégítésében valamilyen hiányt szenved. E hiány eltávolítására egy fiktiv — képzeletbeli — megoldás a vallás. Ezt, hasonlóan a mítoszhoz és eltérően a filozófiától, a hétköznapjait élő embernek szánják. A kielégítetlen szükségletek feloldására a vallás egy magas összetettsé- gű, (s valóban az ember köznapi életéig elérő, sőt azt behálózó) tevékenységrendszert hívott életre. Nézzük most ennek egyes szintjeit. Emeljük ki először is, hogy a vallás — vigaszt nyújt, mégpedig bármilyen sérelemre. Torz és fonák vigasz ez, mégis vigasz. A személyes lelkiatyához vagy a személytelen istenhez való odafordulásban a hívő ember megbékítést, türelmet, kudarctűrő képességet nyer — vagy azt hiszi, hogy nyer. Ezt nevezik a vallás kompenzativ — megelégítő, kiegyenlítő — funkciójának. Látszatkielégülésről és látszatfeloldásról van persze szó, mégis „működik” ez, hiszen az ember „választ” kap élete értelméről, szerepéről a világban, tettei erkölcsi súlyáról. Ide kívánkozik a második funkció. Idegen kifejezéssel ezt a vallás kommunikatív funkciójának szokás mondani. Arról van szó, hogy akár a másik hívővel, akár a lelkiatyával, tikár az elképzelt istennel való beszélgetés önmagában felszabadító, megengesztelő, feszültséglevezető lehetőségeket hordoz. A vallás e ponton egy réges-régi, jól ismert emberi igényre épít. Ki ne tapasztalta volna még, hogy gondjaink „alapos kibeszé- lése”, még ha ez semmilyen gyakorlati változásra sem vezet, egyszerűen jólesik! Hiszen megnyugtató, feszültségcsillapító szerepe van. Nos, ez a kommunikatív funkció: bemegyek a templomba, elpanaszolom „istennek” összes gondomat és valamelyest „megnyugvással^ jövök ki. Hogy ez a megnyugvás időleges? Hogy a környezethez való passzív hozzáidomulást teszi lehetővé? Bizony. A kompenzativ és kommunikatív funkció közös eredménye: tudd be a világ romlottságát önmagad romlottságának, és vedd tudomásul, hogy kiszolgáltatottságodra majd a „végtelenül jó” isten valamikori megváltása lesz a méltó válasz. A vallás persze nem pusztán lelki-idegi vigasz — és ezen a ponton is eltér a mítosztól —, hanem gyakorta pontokba szedett utasítás- rendszer is. Eligazít a hétköznapi életben, tartalmazza, hogy mit kell és mit nem szabad megtenni. Gondoljunk a tízparancsolatra. Ez az eligazító és viselkedésszabályozó funkció megenged bizonyos cselekvéseket és eltilt másoktól. A normák betartása megnyugtató, áthágásuk szorongató lelki élményekhez vezet — s ezzel megint csak adott a lehetősége egy adott társadalmi berendezkedéssel való azonosulás egyénszíntű megteremtésének. Végül említsük meg a vallás negyedik — jelentős történeti eltéréseket mutató — funkcióját, azt, hogy közösségi életet szervez. A közösségben, ahol istennel lehet „találkozni”, az emberi érintkezésnek, az együttes fohászkodás és töprengés szokásainak konkrét rendszere alakulhat ki. Érdemes megemlíteni, hogy a szocialista társadalmakban az utóbbi időben a vallásnak éppen ez a funkciója szorul mind inkább háttérbe, jólleh*t törvényes feltételekhez kötve a vallásos közösségek működése engedélyezve van. S az sem közömbös, hogy olyan területeken, ahol a közösségi együttélés egyéb, korszerű formái kialakulatlanok, a vallásos közösségek meglehetősen nagy vonzerőre tehetnek szert (szekták). A fentiek alapján elképzelhető talán, hogy miképpen szolgálhatta a vallás igen hosszú időn keresztül az embereknek a mindenkori társadalommal való azonosulását. Ám az ilyen típusú „azonosulás” a 17— 18. századtól kezdve mindinkább megkérdőjeleződött. Nem is pusztán azért, mert a tudomány, a filozófia, a művészet kiszabadult a vallás szolgálatából és esetenként szembefordult vele. Gondoljunk arra — ami a mítosz esetében elképzelhetetlen —, hogy a vallásos eszmerendszereknek és a hitgyakorlásnak a történetében már több száz éve felmerült a saját maguk irányában támasztott kritika. Az öntisztítás, a jobbítás igénye. Nem tudunk arról, hogy egy mítoszt valaha is megpróbáltak volna „kritizálni” és egy „jobbal” felcserélni — a vallások története viszont éppen a felerősödő belső vita és a „megújulás”, a jobb variánsok keresésének története. (A külső kritikáról most nem is beszélve.) Ennek a vitának és öntisztításnak — a reformációtól egészen napjaink úgynevezett reformteológiájáig — számos forrása adódott. A hitújítók — a mindenkori eretnekek — vagy abból indultak ki, hogy nincs összhang a hitelvek és az adott gyakorlatot elfogadtatni akaró szándék között, vagy abból, hogy a vallás adott formájában ésszerűtlen, mert megfellebbezhetetlen végső okokra akarja visszavezetni a világ jelenségeit. A lényeg az, hogy lépésről lépésre szétrombolódik a vallás valamikori igénye: az egységes világmagyarázat valamilyen ősforrás alapján, és mindinkább háttérbe szorul közösségszervező funkciója is. Marad: az egyéni látszatkielégülés biztosítása. Szocializmust építő társadalmunkban ebből az a feladat következik, hogy nem egyszerűen a felvilágosítás, hanem a közösségteremtés és az értelmes, megvalósítható evilági célok (és sikerforrások) megteremtése útján lehet az embereket valóságos megelégedettségforrásokhoz juttatni. Papp Zsolt (Következik: A filozófia funkciója)
