Kelet-Magyarország, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-02 / 258. szám
1977. november 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Kamatozó befektetés E zekben a napokban a Balkányi Állami Gazdaság minden 50 év alatti dolgozója kézhez kap egy továbbképzési tájékoztatót, kérdőívvel együtt. Előbbiben arról kap információkat, milyen továbbtanulási és képzési lehetőségeket nyújt a gazdaság. Az utóbbi arra szolgál, hogy ki-ki választhat, milyen állami, szakmai és politikai képzésben, tanfolyamon, általános, vagy középiskolában, főiskolán vagy egyetemen tanulna szívesen. A gazdaság 860 dolgozójának túlnyomó többsége érdekelt a dologban. Nem a puszta kíváncsiság vezette a gazdasági, párt-, és társadalmi vezetőket, hogy megejtsék ezt a szociológiai jellegű felmérést, hanem az emberek tudati fejlődéséért érzett felelősség. És közismert az is, hogy fejlődő életünk, a tudomány és a technika rohamos térhódítása a mezőgazdaságban — mind szükségesebbé teszi a korszerű ismeretek elsajátítását és alkalmazását. Ez sok és jól képzett szakmunkást, technikust, brigádvezetőt, mérnököt igényel. Dr. Balku József, a gazdaság személyzeti vezetője elmondta: szervezettebbé kívánják tenni a dolgozók állami, szakmai és politikai képzését. Segíteni szándékoznak azoknak, akik még nem végezték el a nyolc általánost. E kérdőívek elemzése útján kívánják megtudni, hogy ha szükséges, érdemes-e a felnőtt dolgozók részére kihelyezett általános iskolai osztályokat szervezni a gazdaságban. És ha van érdeklődés, akkor a társgazdaságokkal összefogva olyan szaktanfolyamokat is szerveznek, amelyek különböző képesítést nyújthatnak a dolgozóknak. Nem az idei az első sikeres próbálkozásuk. Tavaly például a gazdaság segítése révén 91 dolgozó végzett betanított munkásképzőn, és 22 szerzett szakmunkásbizonyítványt. Kezdetnek nem lebecsülendő eredmény. A jövőt tekintve azonban kevés. A mostani felmérés célja a káder- utánpótlás nevelése. Segítik a technikusi vizsgára jelentkezőket, a főiskolákon és egyetemeken tanulni szándékozókat. Külön is érdemes megemlíteni a tájékoztató erre vonatkozó passzusát, amelyben azoknak a 30 évesnél nem idősebb fizikai dolgozóknak a figyelmét hívja fel, akik főiskolán vagy egyetemen kívánnak tovább tanulni. A jelentkezőket — ha vállalják — felvételi előkészítő tanfolyamokra iskolázzák be, s a rendeletben előírtak szerint adják meg nekik a kedvezményeket. A részletes tájékoztatásból kiderül, hogy kit, milyen képzési formában, milyen kedvezmények, szabadság, munkaidő-kedvezmény illet meg. Gondoskodnak arról is, hogy egy- egy megszerzett képesítés után az illető a képzettségének megfelelő beosztásba kerüljön, és anyagilag is elismerjék. A kérdőívek kitöltése és elemzése után ül össze az üzemi közművelődési tanács, amely elkészíti a pénzügyi tervet, megteremti az oktatáshoz — helyi tanfolyamok szervezéséhez szükséges feltételeket. Nem kevés anyagival járó kezdeményezés ez. Tavaly félmilliót áldoztak hasonlókra. Idén még többet szánnak erre. Hogy megéri-e? A megszerzett tudás sokszo- , rosan kamatozik majd a gazdaság eredményeiben. (fk.) Bizonytalanság nélkül T íz ember levelet írt, négy ember vonatra ült. A tíz ember Nagydobosról szíves szóval azt kérte, hogy vizsgálja ki a szerkesztőség: a helyi felvásárló miért csak exportminőségű almát vesz át? Ök érdeklődtek, de semmilyen választ nem kaptak. A négy ember — Hodászról — az alma ára miatt kilincselt különböző szerveknél, bizonyítva, hogy amit más szerv 3 forintért vesz át, azért az almáért az ÁFÉSZ csak 1,30-at fizet. Bonyolult dolog ma almaügyben bármilyen jellegű igazságtétel. Láda, ár, átvétel, szerződés, mindmind kapcsolódik ugyan szervekhez és ügyintézőkhöz, de az egyszemélyi felelősséget tröszti, vállalati és más utasítások, határozatok, kérések és kívánságok néha jelentéktelenné csökkentik. Bonyolítja továbbá a dolgot, hogy sok alma termett. A problémák viszont az esetek többségében megoldódnak. Minden bizonnyal elrendeződik a nagydobosiak, a hodásziak panasza is, de hogy mégis ólombetűs írást kíván a két eset, azért van, mert a termelő esetenként „semmilyen” vagy elfogadhatatlan választ kap. A jó kapcsolat alapja a termelő és felvásárló szervek között a kölcsönös előny, ezen belül a gyors és őszinte információadás. Egy pillanatig sem szabad kétségek között hagyni a kistermelőt áruja sorsát illetően, mert az a sokat emlegetett „termelői kedv” legtöbbször a bizonytalanságok miatt csökken. Mindenki által ismert a központi elv: minden megtermelt mezőgazdasági árura, zöldségre, gyümölcsre szükség van. Ügy tűnik — a panaszok sokasága ezt bizonyítja — egyik-másik helyen, főleg a kisebb egységeknél, a felvásárlásnál néha megfeledkeznek erről. (seres) A középső részről hangzik a gazda hangja. Mert három részből áll az udvar. Elöl, a ház végéig virágoskert, két sor szőlőlugassal, hatalmas diófával. Középen, a ház és csűr vége között, az állatok tere. Hátul a kert tengerivel, lucernával, zöldségfélével. S mindegyik rész betonoszlopos dróthálóval bekerítve. András bácsi a süldőkre bosszankodik. Játékosan kergetik a seregnyi baromfit. A csirkék pedig ijedezve sipítanak, a kacsák idegesen hápognak. Csak a koca fekszik türelmes békességben a vályú melletti nedves földön. Jóllakottan nagyokat szusszant. — Na, mentek már ti is nemsokára, búcsút mondunk egymásnak — gyorsítja lépteit a gazda a süldők után. — Kusi be! Helyre te! Nem akarjátok látni az ólajtót? — csattan a szíj ostor. A tucatnyi süldő besorjáz a helyére. A koca békésen fekszik tovább a nedves földön. Kétmázsá- nyi termetét sütteti az erőlködő őszi nappal. — Rájuk kell ügyelni — mondja András bácsi. — Huncutok a süldők. Ha már nincs a vályúban, mennek. Elkaphatnak egy -egy csirkét, kacsát. Kész a kár. Pedig adok nekik eleget. Hetenként hozom a tápot. Jövő hónapra jegyezte elő őket az átvevő. A baromfisereg pillanat alatt ellepi a vályút. A koca nem bánja azt se, ha rálépnek. Udvaron — A Zsuzsi koca is utolsószor fog nálam elleni — néz a gazda a szuszogó állatra. — Pedig igen sajnálom. Nagyon megszolgálta eddig is magát. — Mennyire? Kicsit eltűnődve hallgat. — Ahogy számolom, eddig harmincháromezer forintot hozott. A malacai révén. Mert mikor hizlaltam, mikor csak úgy adtam választott korban. — Így jövösget valami a tsz-nyugdíj mellett. Ellehetnek kettesben, Margit nénivel. Mielőtt újra válaszolna, megsimogatja nyírott bajuszát. — Meg is vagyunk. Mi- tőlünk rég nem hallott panaszt senki. A tsz-től jön havonta közel kétezer, meg a hold háztáji termése. Amellett foglalatoskodik az ember — aki bír — ezzel-azzal. Minden után van valami. Pénz a táp? Megvan a jószágban. Pár hete újra vettem egy kis üszőt. Idővel megnő, jó pénzt kapok utána. A koca helyett hagyok a fiaiból másikat. A feleségemnek most, idős korában nem tetszett a szobabútorunk, ami azelőtt jó volt. Újat vett, valamiféle Szidónia-garnitúrát. Többe került húszezernél. Be is jöhet hozzánk bármikor, akárki. K önnyebbülésén látszott, örült, hogy mindezt elmondhatta valakinek. Az ostort a drótkerítésre akasztotta. — Törni kellene a diót. összeszedtünk három Vesszőkosárral. A bele lesz néhány kiló. Az is pénz. Az asszony tojást vitt eladni... A. B. Mélyszántás éjszaka Estétől reggelig Tiszadobon Egyre rövidülnek a nappalok. öt óra után már sötét van, s ilyenkor, november elején mind gyakrabban ereszkedik alá a tejfehér köd. Hiába, nyakunkon az ősz, s a hajnali talajmenti fagyok már a közelgő tél előszeleként jelentkeznek. Kedvenc: a Hugi Nyíregyházán még ködben fut gépkocsink azon az estén, amikor Tiszadobra indulunk. Elhagyva a megye- székhelyt és Nagycserkeszt a fényszórónak már csak a sötétséggel kell dacolni. Köd mintha nem is lett volna. Tiszadobon felhőtlen, csillagos az égbolt. A hold már fogyóban, de fénye még erősen világít. — Ez a nekünk való idő — mondja Bán György, a Táncsics Termelőszövetkezet fiatal elnöke, s megdörzsöli a tenyerét. — Egész éjszaka mehet az őszi mélyszántás. Jelenleg két Rába-Steiger szánt. A növénytermesztésben éj-, szaka is dolgoznak a gépek. Szükség van a két műszakra, hiszen a nagy teljesítményű traktorokat csak így lehet teljesen kihasználni. A szántóföldön dolgozókon kívül még a tehenészek is talpon vannak. Ilyenkorra már új alom kerül az állatok alá, s a fejőnők is lassan befejezik munkájukat. A négyes istállóban 107 tehén kérődzik csendesen, s már csak néhá- nyan várják, hogy rájuk kerüljön a sor. — Nekem negyvennégy tehenem van — mondja Farkas Istvánná fejőnő, — vagyis ennyit kell naponta kétszer megfejnem. Reggel 204 litert adtak. Most este sem fognak sokkal kevesebbet adni. Farkas Istvánné kedvenc tehene az ötéves vöröstarka színű Hugi. Nem csoda, hisz, Hugitól naponta több, mint 24 liter tejet fej. A fejőnők este fél hétkor általában befejezik a munkát, ők mennek el leghamarabb a telepről. Nem sokkal később a gondozók is átöltöznek utcai ruhájukba. Ettől kezdve az éjjeliőr feladata a telep őrizete másnap reggel fél hatig, amikor ismét elkezdődik a munka: a fejés és a takarmányozás. Feketekávé a Rábában T. Szabó Istvánt este hatkor Mészáros Sándor váltotta. Még a tábla szélén találjuk. T. Szabót. — Nappal tizennégy hektárt szántottam a Rába-Steiger után akasztott ekével. Váltótársam, Mészáros Sándor is megcsinál éjszaka vagy 12 hektárt. Jobban szeretek este dolgozni. Fütyülni, dalolni szoktam, így gyorsan eltelik a tizenkét óra. T. Szabó Istvánt este hatkor Mészáros Sándor vál- gépre, megszerette a második műszakot. Közben közeledik felénk a Rába. Robusztus alakját csak sejteni lehet a fényszórók erős- világításában, azonban hangja elárulja termetét. A reflektorok mindkét irányba, előre és hátra is világítanak. Hatalmas rögöket hasít az öt ekefej és legalább 30 centiméter mélyen a talajba vág. — A gyári lámpák mellé — mondja Mészáros Sándor — még négyet házilag szereltünk a gépre. Így tökéletes a világítás. — Mit csinál az éjszakai fáradság ellen? — Nappal kell aludnom, de ki tud olyankor, amikor otthon is van munka. Esténként, munkába indulás előtt a feleségem megfőz három adag jó erős kávét. Azt iszogatom szántás közben — mutatja a majd félliteres termoszt. — Persze reggelre elálmosodom. Hazamegyek, s délig alszom. Jelenleg a hatvan hektáros Zátony táblát szántja a Tisza túlsó partján, közel a megyehatárhoz. Ahogyan ő mondja: három nap alatt hat műszak „megeszi” ezt a területet. Reggelre már csak egy műszakra való marad. A Farkasréti táblában az utolsó hektárokon vágja a kukoricát Székely András kombájnos. A szövetkezetben 1030 hektáron volt kukorica. Ebből nagy területet ért belvíz és jégkár. Amit be kellett takarítani Székely Andrásnak — mert egyedül kombájnhoz, — az négyszáz hektár volt. — Ötödik éve aratok az öreg szekérrel — becézi a sárga Claas Dominátort a kombájnos. — Ez még soha sem hagyott cserben. Igaz, jó iskolám volt előtte, mert hat évig SZK—4-essel dolgoztam. A kukorica kombájnozását csak nyújtott műszakban végzik, de sokszor éjfélhez közeledik az idő, mire pihenni térnek. így november első napjaira készen is lesz. Időben, jó minőségben A termelőszövetkezet elnökével arról beszélgetünk, milyen jelentősége van az éjszakai műszaknak. — Ötödik éve — mondja Bán György, — amióta az IKR taggazdasága lettünk és nagy teljesítményű gépeket vásároltunk, rendszeresen két műszakban végezzük a talaj munkát. Jelentőségét úgy hiszem nem kell ecsetelni. Ha csak a gazdaságos gépüzemelést vesszük, már érthető. De talán ennél is fontosabb az időben és jó minőségben végzett munka. A két műszak és a gépek mind a két igényt kielégítik. Az éjszakai műszak eredményességét az elvégzett munka igazolja leginkább. Október végére befejezték az ősziek vetését. A kukorica sikeres és gyors befejezésén is nagyot lendít a nyújtott műszak. Az őszi szántással pedig terv szerint — november végére végeznek. Sipos Béla Farkas Istvánné negyvennégy tehenet fej naponta kétszer.
