Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

1977. október 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 TANKÖTELEZETTSÉG Sok apró lépés H ajlamosak lehetünk olykor ügybuzgó tanácsi és oktatási emberek „túllihe­gésének” tartani, ha ezt halljuk: többet kell tenni a tankötelezettségi törvény végre­hajtásáért. Ilyenkor úgy érezzük, jogos a cso­dálkozás: léteznek gyermekek, akik a tör­vényben előírt életkorban nem járnak isko­lába? A csodálkozást megdöbbenés váltja fel, ha egy csepp figyelmet szentelünk az iskolába járási térképnek. Kiderül ugyanis, hogy a szabolcsi 6—14 éves korú gyerekeknek csak 77,4 százaléka végzi el az általános iskola 8 osztályát. A kötelező általános iskolát, ame­lyet törvény ír elő. S mivel a kötelező isko­lás kor hazánkban 16 év, ezen az arányon mintegy 8—10 százalékot javít a plusz két év. De még így is, 86—87 százaléka végzi el az általános iskolát. A kimaradók, szám sze­rint és évenként 1500—1600-an, az alapvég­zettség nélkül töltik be a tizenhatodik élet­évüket. ök a „törvényen” kívüliek, akik rontják a statisztikát. De nagyobb baj, hogy nemcsak a statisztikát rontják, hanem behozhatatlan hátrányt cipelnek a vállukon, ami egyfor­mán rossz az egyénnek és a számító társa­dalomnak. Látszólag a gyermek a „vétkes”, mert nem tanul rendesen, mulaszt, „lemorzsolódik”, majd túlkorossá válik. Ez a felület. Az okok többségében a gyermeken kívüli tényezők­ben kereshetők, amelyek végül is a gyerme­ket sújtják. Voltak évek, amikor nem tulajdonítottunk kellő jelentőséget az iskolaelőkészítőknek, vagy nem volt rá anyagi és szellemi erő. Hat évvel ezelőtt az iskolába kerülő gyermekek 20,8 százaléka óvoda, vagy előkészítő tanfo­lyam nélkül kezdte meg az első osztályt. A kritikus, igen fontos első osztályt. Ma már alig 8 százalék azok száma, akik elsősorban a szétszórt településeken nem járhatnak óvo­dába, illetve iskolaelőkészítő tanfolyamra, ök az átlagosnál árnyaltabb bánásmódot ér­demelnek az iskola első osztályában, hogy felzárkózzanak a többiekhez. A közoktatás­politikai párthatározatot követő tanügyi in­tézkedések kiemelt figyelmet fordítottak az első osztályokra, közismertek az automatikus továbbhaladást segítő törekvések, az osztá­lyozás revideálása és így tovább. A gyermekek mind kedvezőbb tárgyi-sze­mélyi körülmények és tantervi serkentők kö­zepette vehetik az első akadályokat. Nem ők tehetnek viszont arról, hogy nem valameny- nyiük számára egyformán jók a települési, iskoláztatási adottságok. A megye aprófalvas települései, a nagy tanyavilág és külterület az iskoláztatásban is hátrányokat okoznak. A 302 szabolcsi iskola közül 110 úgyneve­zett alacsonyabb szervezettségű, ahol részben osztott, vágj' osztatlan tanulócsoportban ta­nulnak a gyermekek. Magyarul, a régi falu­si iskolákra emlékeztetve, együtt tanulnak azonos órán a kisebbek és nagyobbak. így teljesíteni a tantervi követelményeket, rá­adásul hiányos szaktanári ellátottság mellett — igen nehéz. Minden elismerést megérde­melnek a kis iskolák lelkiismeretes pedagó­gusai, akik az átlagosnál nagyobb energiákat használnak el önmagukból, hogy a kisgyer­mekek később is megállják a helyüket. Nagy erőfeszítéseket tesznek a megye párt-, tanácsi, oktatási szervei, hogy mini­málisra csökkentsék az iskolák ellátásában meglévő szintkülönbségeket. Százmilliókra tehető az utóbbi években az iskoláknak jut­tatott oktatástechnikai eszközök értéke. Most azon fáradoznak, hogy megtanítsák kezelni, használni a korszerű segédeszközöket. Nem sablonmegállapítás, hogy a tanköte­lezettségi törvény megvalósulásának elsődle­ges színhelye az iskola. A kevesebb ismeret­alappal rendelkező, nehezebb körülmények között élő gyermekek megtanítása a legfon­tosabbra; a helyes tanulásra. Ehhez termé­szetesen bátrabban kell élni a differenciált oktatás lehetőségeivel. Az általános iskola általánossá tétele összefügg a differenciált iskoláztatással, amely a megye iskolahálóza­tának további finomítását igényli, kisegítő és gyógypedagógiai osztályok szervezését, a napközis tanulás színvonalának erősítését. S mire figyeljenek jobban az iskolák, a ta­nácsok? A megyei oktatási tanácskozásokon többször szóvá tett követelvény: vizsgálják idejében a mulasztások igazi okait, igyekez­zenek megszűntetni azokat, s ha kell, ható­sági intézkedéssel, büntetéssel kötelezzék a felelőtlen szülőket a gyermekük iskolába jára­tására. Sokat segíthetnek az elkallódásnak kitett, gyakran hiányzó gyermekek megmentéséért a népfront-nőbizottságok, a szülői munkakö­zösségek, egyes munkahelyek is. S hogy a tankötelezettségi törvény megva­lósítása nem cigánykérdés, egy adattal is bizonyítani lehet: az évenként az általános is­kolai végbizonyítvány nélkül maradó 1500— 1600 szabolcsi fiatalból mindössze 5—600 a cigány. Arányukat még inkább csökkenteni fogják a megyében már intézményessé váló cigányóvodák — Hodász, Mátészalka, Ibrány — és a cigánygyermekek számára szervezett iskolaelőkészítő tanfolyamok. Az viszont ta­gadhatatlan: a törvény végrehajtását nehezí­ti, hogy a megyében az össztanulók 12 száza­léka a cigány. N incs okunk sem a dramatizálásra, sem arra, hogy kézlegyintéssel elintézzük a tankötelezettségi törvény megvalósu­lását megyénkben. Sok apró lépésre van még szükség, hogy 1978-ra, de leginkább 1980-ra megközelítsük a 100 százalékot, e tár­sadalmi, politikai és művelődési szempontból egyaránt fontos törvény megvalósításában. Páll Géza KIHALT A TÁNCSICS TSZ GÉPMŰHELYÉ­NEK UDVARA TISZADOBON. A KERÍTÉS MEL­LETT HÁROM KOMBÁJN PIHEN, NEGYEDIK TÁRSUKAT — EGY CLAAS DOMINÄTORT — AZ UDVAR KÖZEPÉN SZERELI GAZDÄJA, SZÉKELY ANDRÁS. NEM MESSZE TŐLE EGY RABA-STEIGERT ellenőriznek a szere­lők, KEREKEIN MAR SZÁRADNI KÉSZÜL A VASTAGON RÁTAPADT SÄR. A TÖBBI GÉP KINT VAN A HATÁRBAN, SZÁNTANAK, VET­NEK; BURGONYÁT, CUKORRÉPÁT SZÁLLÍTA­NAK VELÜK. — Én is csak néhány perc­re tértem be — egyenesedik fel a kombájn mellől Székely András. — A határ túlsó szé­lében végeztünk egy kisebb kukoricatáblával, s most me­net közben beugrottam ide az udvarra, hogy ellenőrizzük az adaptert. Azt hittem, ko­molyabb lesz a hiba, de el­boldogulok vele egyedül is. A brigád vállalása A tsz-iroda felől egy szőke hajú, svájcisapkás férfi kö­zeledik, Karpács Béla, a traktorosok vezetője. Hóna alatt iratkötegeket szorít, de ruháján látszik, hogy nem csak papírmunkát végez. — Az elnökhelyettestől jövök, a szocialista munkaverseny ál­lásáról beszélgettünk —• mondja. — A Tessedik Sá­muel brigád is csatlakozott a csepeliek felhívásához, de saj­nos, eredeti terveinken módo­sítani kellett. Többek között azt vállalta A zért esett a választás Balogh Ferencre, mert a KEMÉV tmk-vezető- je ezt mondta: „Példásan dol­gozik, példamutató családi életet él, ezért is vitte vala­mire.” Mire vitte a középma­gas, se nem szőke, se nem barna fiatalember? Kitanul­ta az ács szakmát, aztán az asztalos és lakatos szakma alapjaival ismerkedett. Meg­szerezte a hivatásos gépko­csivezetői jogosítványt, így a Tünde utcai műhelyben nagy hasznát veszik munkájának. Akkora izmai vannak, mint egy birkózónak, mostani munkaeszköze, a szekerce szinte eltűnik a kezében. Jósavárosi toronyház föld­szintje. A házigazda otthoni ruhában fogad, felesége a konyhai teendőket látja el. Három buksi fej látható az egyik ajtó mögött. A pilla­natnyi szorongás máris ol­dódik, s a gyerekek bemutat­koznak. Feri negyedikes az általánosban, Erika most lett elsős, Imre még ovis. A gye­rekszobában telepszünk le, a meséskönyvek, a játékok és a diafilmek birodalmában. Kö­zépen masszív íróasztal, ket­ten itt készítik a házi felada­tokat. Imi nem értékeli a ta­nulást, azt hajtogatja, hogy ő birkózó lesz. Van is egy karcolás a homlokán, az ovi­ban szerezte — birkózás köz­ben. Három szoba, összkomfort. A házigazda alapító munkása a KEMÉV-nek, három évig munkásbusszal döcögött be Tiszadobról, 1974. augusztus 20-án költözött ide a vállalat kettős segítségével. A lakás akkor 420 ezret ért, 80 ezer lett volna a beugró, de 50 ez­ret a vállalat fizetett a mun- káslakás-akció keretében. Ba­logh Ferencnek is volt egy vaskos ifjúsági takarékbetét­könyve, s ennek értékét bú­torvásárlásra költötték. Fize­tése 3500 forint, de a nyári hónapokban 4500 is van a bo­rítékban. Az erkölcsi elismerés sem maradt el. Tavasszal kiváló dolgozó címmel tüntették ki. Az oklevél bekeretezve a kö­zépső szobában látható, az esküvői képpel egy vonalban. Baloghné még Tiszadobon A Balogh család. elvégzett egy 6 hónapos var rótanfolyamot, maga varr, így kíméli, sőt bővíti a család ru­határát. A bölcsődében kise­gítőként dolgozik havi 1700 forintért. A kormányintézke­dés során az ő fizetését is emelték, október 3-án már 200 forinttal vastagabb volt a bo­rítékja. Augusztus végén a vállalat szakszervezeti bizott­sága 500 forint tanszersegélyt utalt ki a családnak, ez „jár” a három, vagy több gyerme­kes családoknak. „Előbb csak egy szobát rendeztünk be, az­tán segítettek a szülők. Mind­kettőnk szülei tsz-tagok és ál­lattartással is foglalkoznak.” A házigazda félrehúzza a függönyt és a térre mutat: „Ezen a télen már nem kell cipekednünk, mert tavasszal megvettem azt a használt Re­nault kocsit. A két öreg is se­gített, részben azért, hogy mi­nél többször kimenjünk a Tisza partjára.” A Balogh család három generációja figyelemre méltóan kötődik egy­máshoz. A sokoldalú ácsmes­ter kicsi korában ilyennek képzelte az életet. Most, hogy szinte mindene meg­van, elődeinek segítségével alapozza az utódok jövőjét. Nábrádi Lajos a brigád, hogy az 1 hektárra tervezett 36 mázsás búzater­mést 5 százalékkal emelik, de a belvíz, majd a hetekig tar­tó nyári esőzések miatt nem tudták teljesíteni. Maradt a kukorica gyorsabb betakarí­tására, meg a felhasznált üzem­anyag ésszerűbb csökkentésé­re tett vállalás tartása. — A társadalmi munkára tett felajánlásunkat se felejtsük ki — veszi át ismét a szót Szé­kely András. — Húsz órát vállaltunk, ennek felét már teljesítettük. Maradt még 10 óra, ezt valószínűleg egy va­sárnapi műszakban, kint a földeken töltjük majd. Nem túlságosan sok ez, de azt je­lenti, hogy a 23 fős brigád egy nappal előbbre hozza a betakarítás időpontját. A kis hibáért is leszálini — Arról jobb nem is be­szélni — kapcsolódik a be­szélgetésbe Tóth Sándor. — A Rábámmal alig győztem kihúzgálni az elakadt kom­bájnokat, traktorokat. No­vemberben felfagyott, a gé­pek 10 centis jeget szaggat­tak, tavasszal meg, amikor ki­olvadt a föld, nyakig ért a sár, a víz. Ezt akarjuk min­denképpen elkerülni az idén. A szerelőcsarnokban foly­tatjuk a beszélgetést. A fal mellett egy IHC típusú trak­tor pihen, a motorház fedet­len, Zilahi Lajos, a gép gaz­dája mérgesen mondja: „Ki­égett a szelepház!” Nincs hátra, a brigádvezető is csa­varhúzót fog, s együtt látnak hozzá a javításhoz. Közben ismét vállalásaik­ra terelődik a szó: minden­képpen el akarják érni, hogy a gépek üzemanyag-fogyasz­tása a tavalyihoz képest 3 százalékkal csökkenjen, ami­vel közei 200 ezer forintot ta­karítanak meg. — Hogyan érik ezt el? — Ellenőrzéssel, s mégegy- szer ellenőrzéssel — válaszol Karpács Béla. — Persze, nem valami központi intézkedésre gondolok, hanem az állandó önellenőrzésre, a gép megbe­csülésére. Az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell for­dítani arra, hogy a gép min­den üzemelési percét hasznos munkával töltse el. Ha az üzemanyagnál túlfogyasztást észlelnek, utána kell nézni a dolognak. Legtöbbször igen egyszerű ez a probléma, az adagoló beállításáról van szó. A következő igen fontos fel­adat, hogy ha bármennyire is jelentéktelennek tűnik egy- egy hiba, le kell szállni a gépről, s meg kell javítani. Hosszú út a címig Persze, ez nem megy má­ról holnapra. Ebben a bri­gádban is éppen úgy — mint más munkahelyeken — néhá- nyan az egyéni érdeket a kö­zös fölé helyezik. ök úgy gondolkoznak, hogy kisebb hibákkal megy még az a gép, nem kell apróságokkal bíbe­lődni, hiszen így a pénz is ke­vesebb. Arra már nem gon­dolnak, hogy ha az a sok kis hiba össztorlódik, esetleg na­pokig áll az elromlott gép, s erre a tsz, de a traktoros is csak ráfizet. — Nemrég alakult meg a brigádunk — mondja ismét Karpács Béla —, s most tűz­tük ki célul a szocialista cím elnyerését. Persze ahhoz, hogy idáig eljussunk, az em­lített hibákat kijavítva, vál­lalásainkat teljesíteni kell. Ez viszont már főleg rajtunk, traktorosokon múlik. Balogh Géza Irányvonalok Nyíregyházáról Kedvező eredmények jel­lemzik e napokban Nyíregy­háza vasúti csomópont őszi forgalmi munkáját. Az állo­más létszámába tartozó több mint 1100 forgalmi és keres­kedelmi dolgozó igen nehéz körülmények között áll helyt. Az őszi forgalom eddigi szakaszában az állomás te­herforgalma 4,9 százalékkal emelkedett, ami a napi átla­gos forgalomhoz képest hat vonattal jelent többet. Több irányvonatot állítanak össze, mint a nyári hónapokban. Jelenleg az állomás kocsitar­tózkodási teljesítménye 8,5 óra alatt van, ami igen jó eredménynek számít. Naponként 10—15 kocsival többet kérnek a fuvarozta­tók, aminek sajnos már nem tudnak mindig eleget tenni. Az állomás rakodókörzetéhez tartozó szállíttatókkal szo­ros kapcsolatot tartanak. A kocsik gazdaságos kihaszná­lása érdekében a raktárno- kok együttműködve a forgal­mi dolgozókkal a kocsik be­állítása előtt a megfelelő ko­csitípust kiválogatják. Az in­tézkedés eredménye: a kocsi­kihasználási terv 114 százalé­kos teljesítése. Az ipartele­peket kiszolgáló tolatómozdo­nyok teljesítménye jóval meghaladja az előző időszak teljesítményeit, (s. ö.) Három szoba, összkomfort Gyorsabban fordulnak a vagonok Székely András a kombájn adapterét ellen­őrzi. Az IHC-traktort szereli Karpács Béla és Zi­lahi Lajos. (Gaál Béla felvételei) Minden perc drága őszi gondok, remények Tiszadobon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom