Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 30. A szabolcsi régészet úttörője véti 8 napot Bétsben. Béts- Ujhelyben s Badenben töltöt­tem... igen sok tudományos, s művészi gyűjteményt meg­néztünk...” A szabadságharc idején Somogyi Rezső hon­véd főhadnagy. Römer pedig hidász kapitány volt. s Ro­mért 1870 évi kisvárdai (Anarcs) régészeti szemleút- jára a régi „honvéd-pajtás”. Somogyi gyógyszerész is el­kísérte Jósa András társasá­gában. most már a Szabolcs megyei Régészeti Egylet gyűjtemé­nye „az egybehasonlítást bármely vidéki gyűjtemény­nyel kiállni véljük.” Maga Somogyi Rezső is írt ezek­ről az értékes bronzleletek­ről „A kisvárdai bronz­kincs” címen az Archeoló­giái levelek IV. részében ek­ként: „... 27 font régiséget vettem (Rohodról). melyek darabonként való rajzát van szerencsém mellékelni...” A múzeumi hónap kap­csán időszerűnek lát_ Szik megemlékezni Somogyi Rezső kisvárdai gyógyszerészről (1827. nov. 17—1907. okt. 6.). akinek szü­letése 150. és halálának 70. évfordulója ez évre esik. il­letve esett. Indokolja azon­ban ezt Somogyi Rezső sok­rétű és igen jelentős közéleti munkája is. amely sajnos szinte már feledésbe ment. Annak idején Kisvárda is_ mert gyógyszerésze volt. Hí­resebbé vált azonban mint a szabadságharc honvéd főhad­nagya és Perczel Mór tábor­nok adjutánsa. Maradandót mint „lelkes tanügybarát” alkotott, ugyanis a Kisvárdai Állami Elemi Iskolának ő volt a létrehozója, első gond­noksági elnöke és a Kisvár­dai Polgári Iskolának a te­lekadományozója. Kisvárda* közművelődési életének egyik létrehozója volt. A millennium évében el­készítette Kisvárda mono- graphiáját. s 1888-ban a Kis_ várdai Lapok c. hetilap 6 folytatásban az ő tollából kö­zölte a kisvárdai Casino-egy- let 50 évének történetét. Sür. gette a Várkert kulturális célra való felhasználását. Kétségtelenül legjelentő­sebb és legmaradandóbb So­mogyi életművében a régé­szeti tevékenysége. Itt min­denekelőtt utalni kell Römer Flórishoz fűződő személyes kapcsolatára. A magyar régé_ szeti tudomány úttörőjével ugyanis Somogyi Rezső már fiatalon barátságban volt, amire utal 1847. ápr. 12-én Pozsonyból Gyula öccséhez írt levele: „... Szülőink oly igen jók voltak, hogv kérel­memet teljesítve a Bétsbeli utazásomat megengedték Römer Professzor Ur s két Abaffy társaságában a Hús­SOMOGYI REZSŐ Somogyi Rezső amatőr ré­gészről 1871-ben báró Vé_ csey József főispán, a Sza­bolcs megyei Régészeti Egy­let elnöke így írt az Archeo­lógiái Értesítőben: ..Somogyi úr. ki ezúttal mint szakava­tott szorgalmas gyűjtő mu­tató be magát általa több éven át gyűjtött, mintegy 100 darab választékos régészeti tárgyat adományozott az Egyletnek, és méltó arra, hogy az Arch. Értesítő őt mások serkentő példájára említse." Vécsev szerint így A folyóiratot szerkesztő Römer Flóris a következő jegyzetet fűzte Somogyi le­vele után: „Köszönettel vet_ tűk a fenebb említett igen sikerült rajzokat, melyeket közlő úr neje készített, s me­lyeket rajztárunkban tanul­mányozás végett őrzünk. Ha Szabolcsban a régészet oly örvendetes lendületet vesz. leginkább annak véljük kö­szönhetni. hogy mívelt höF gyei a hazai tudományosság iránt oly rokonszenvvel vi­seltetnek és munkakörükben magasb míveltségüknél fog­va törekvéseinket méltá­nyolják. R. FI.” A kisvárdai várkert és várrom ma művelő­dési célokat szolgál, s itt kapott helyet a vármú­zeum is. Úgy gondolom, hogy Kisvárda közönsége egy pél_ damutató közéleti ember, egy haladó gondolkozású társadalmi munkás és a vár­múzeum pedig .egy mara­dandót alkotó amatőr régész emlékét becsülné meg, ha a vármúzeumot Somogyi Re­zsőről neveznék el. A vár­múzeum különben már terv­be vette Somogyi Rezső gyógyszerész még fellelhető írásainak, illetve emlékeinek összegyűjtését és állandó ki­állításon történő bemutatá­sát. Dr. Fazekas Árpád te az új korszak eljövetelét. A felszabadulás után osztotta a földet sorstársainak, és mint népbíró dolgozott az új társadalmi rend meg­szilárdításán. Lelkes szervezője volt a nagy­üzemi mezőgazdaságnak, gazdag tapasztala­tait a pártban és a termelőszövetkezetben hasznosította. Balogh Sándor nagyhalászi szegénypa­raszt 1890-ben született. A háború őt is az orosz frontra sodorta, ahol már 1915-ben ha­difogságba esett, és Krasznodárszkba vitték. A lágerélet nehéz, de mégis jobb volt a front­nál. Hamar elsajátította az orosz nyelvet, orosz munkásokkal ismerkedett és hozzá is eljutottak a forradalmi eszmék, Lenin tanítá­sai Mindez cselekvésre ösztönözte. 1917 má­jusában már ott volt az utcán a Kerenszkij- féle kormány ellen tüntetők között. Ekkor mint a tüntetés egyik szervezőjét elfogták, és büntetésül egy hónapra lecsukták. Ez azonban nem törte meg, kiszabadulása után még nagyobb energiával vett részt az orosz proletárok forradalmi harcában. Amikor az intervenciós hadak rátörtek a fiatal szovjet államra, ő is fegyvert ragadott. 1918 márciusában Krasznodárszkban belé­pett a Vörös Hadseregbe. Harcolt Gyenyikin bandái ellen, a fegyvert csak akkor tette le, amikor az ellenséget kiűzték a szovjet föld­ről. Tagja lett az Oroszországi Kommunista Pártnak. A párt különböző megbízatásokkal látta el, iskolára küldte, tanította. 1922 után a szovjet hatalom megszilárdításában, a bé­kés építőmunka megszervezésében segédke­zett. A krasznodárszki területen élelmezési vonalon dolgozott. Volt malomüzem vezető­je, majd öt éven keresztül szakszervezeti funkcionárius. Megnősült, és Magyarországra csak 1933-ban tért haza. Szülőfalujában nehéz sors várta. A rend­őri hatóságok állandó megfigyelés alatt tar­tották, ki volt szolgáltatva a sorozatos csendőri zaklatásoknak, kihallgatásoknak. Kutatták, hogy milyen „megbízással” jött ha­za. A községben J. Kovács János és Fábián Antal internacionalistákkal tartotta a kap­csolatot. Titokban találkozgattak, készültek a felszabadulásra. 1944 novemberében, amikor a szovjet felszabadító alakulatok Nagyhalász­ban megjelentek, ő köszöntötte őket orosz nyelven, és felajánlotta segítségüket. Eljött tehát az idő, hogy a Szovjetunióban szerzett tapasztalatait gyümölcsöztesse. Azonnal élre állt, és már decemberben megalakították a kommunista párt helyi szervezetét. Segített a többi községben is, és szervezte a földosz­tást, agitált, hirdette a bolsevik eszméket. 1945. december 1-től 1946 augusztusáig a nyírbogdányi járás kommunista párttitkára volt. Ma is sokan emlékeznek még kétkere­kű. egylovas kocsijára, amellyel a falvakat járta. Az 1946. március 5-i nyíregyházi tün­tető nagygyűlés egyik szónokaként kiállt í föld megvédése mellett. Ezzel a gyűléssel in­dultak a „szabolcsi népítélet” címen ismert széles körű tömegtüntetések a föld megvédé­se, a közigazgatás megtisztítása érdekében. Életét a kommunista eszméknek szentelte, a gyűléseken mindig hallatta szavát, tanította a fiatalokat, igyekezett átadni gazdag tapasz­talatait. A 60. évfordulót már egyikük sem érhette meg. Emléküket megőrizzük, mert tet­tükkel úgy Szovjet-Oroszorszógban, mint idehaza a magyar nép ügyét, haladását segítették elő. Filep János MEGYÉNK TÁJAIN Vámosoroszi A z első busz háromnegyed ötkor indult. Utasai hatkor munkába álltak: a lá­nyok, asszonyok a Fehérgyarmati HÖDIKÖTBEN a férfiak a METRIPOND- ban. A tehenészek ilyenkor már javában ke­celték a fejőgépet, takarmányoztak. almoz­tak. A jószág nem tűrt halasztást. Fél hét­kor indult a másik busz. Erre az iskolások r szálltak fel nagy számban. Gyarmatra men_ tek, volt aki még tovább. Korán kelt Mércse Ferenc kanász is. Hátán tarisznyával, úgy hajtotta ki a kocá­kat a falutól két kilométerre lévő Szalavén legelőre. A csordából egy zsemlyeszínű magyar­tarka tehén indult elsőnek. Milák József, csordás tulajdona. Nyakában kolomppal szó- longatta a többit. Lám. még a „vezértehén- ség” is protekciós beosztás. A Tapornok — vagy ahogyan a falube­liek nevezik. a Vályás — békés, nem úgy, mint tavasszal áradás idején, amikor folyók vá duzzadt. A kelő nap sugarai csillogtak, majd szikrát vetettek vizében és csak a da- gadásra belerakott hordókon és dézsákon törtek meg. Sok cefre lesz kell az üres hor dó. Az asszonyok végeztek a ház körüli munkával: megetették a baromfit, ellátták a disznót, elvitték a tejet a csarnokba. Az egytantermes iskola előtti kis téren gyülekeztek a gyerekek. Még egy utolsót játszottak, mielőtt véglegesen átadták ma­gukat a tanulásnak. Televízióját várta vissza az öreg a Pe­tőfi utcában. Ráérősen, mint ahogyan egy nyolcvankét éves nagyapó csinálhatja, úgy könyökölt Halász Guszti bácsi portája kerí­tésére. Éppen azon kesergett, hogy régen el vitték már. pedig nincsen más szórakozása az Oriontonon kívül, csak az újság. Nem kellett sokat várnia. Hozta a jánkmajtisi szövetkezet, megjavítva. Amikor beállítot­ták a helyére, minden jó volt. A Tapornokkal szemben, a Kossuth ut­cában lakik özvegy Petrikál Jánosné. Fia a kölesei termelőszövetkezetben gépészmér nők. A menye, akivel az almát válogatta, a patak túlsó partján lakott lánykorában. Mind a két ház körül bőven termettek az almafák. Van vagy háromszáz ládával és Kölesén is van még vagy négyszáz. Nagyon fuszikos, mondta, nem tudja mi lesz a sor­sa. Az a kevés exportminőség, ami kijött belőle, az még csak hagyján. de a többi... Nagy kérdés ez. Még nagyobb gond. A falun keresztülhajtott és Csaholc felé ment egy tűzpiros Mercedes. Aki látta, meg. nézte, de nem bámulta. Elmúlt a csodálat kora falun is. Nem ritka errefelé az ilyesmi, különösen nyáron. Az év közepe bőven ont­ja az autós turistákat. Mint mindig, délben most is bezárta az üzemanyagtöltő állomást a benzinkutas. Nyi­las Gergely kútkezelő türkizkék overallban kerékpárjára pattant és hazament ebédelni. Nagy forgalmú ez a kút. Reggel és délután itt tankolnak a termelőszövetkezet járművei is, amíg el nem készül a saját állomás. Délután mindig forgalmasabb a falu. Ak­kor vitte az újságokat, a leveleket Szilágyi Istvánná — Irénke, a huszonöt éves. két­gyermekes fiatalasszony. A kapuban állók már messziről kérdezték tőle. mi van a tás­kájában, és szaladtak elé. Csernyi Sándorné Kisszekeres felől ke_ rékpározott az iskola elé. Hátul, a csomag­tartón két kisgyereke. A nagyobbik. Sanyi- ka már másodikos. A kisebbet nem tudta kire hagyni. Az iskolakapun tódultak be a gyer.ekek. Böszörményi Lajosné, tanárnő ellenkező irányba ment. Véget ért a munkaideje. Sí­pos Pál iskolaigazgató már megebédelt, fe lesége pedig, aki szintén tanít, úton volt az iskola felé. Amolyan „melegváltás” ez. A Balaton utcában, egy takaros porta előtt hárman. Kása Ferencné. Surányi And- rásné és menye, ifjabb Surányi Andrásné beszélgettek. A téma a gyereknevelés volt. (Ugyanis közülük a legifjabbnak másfél éves aprósága van.) A gyermekgondozási szabadság alatt akarja megtanulni. Aztán jö. hét a többi gyerek. Nem volt sok idejük a vitatkozásra. Hétköznapi ruhájukat gyorsan feketével vál­tották fel. Egy órakor halott ember lelki üd véért szólt a harang. Incédi Márton refor­mátus lelkész magára öltötte koromfekete reverendáját. Elindult, hogy beszédet mond. jón egy korán elhunyt asszony temetésén. Torma Bálintné csomagot vitt a postá­ra. A lányának. Katikának küldött Kisvár- dára egy kis élelmet, meg ezt-azt. Ott tanul a kislány a Császy gimnáziumban. Aznap délután még ketten adtak fel csomagot. Pont jókor. A zöld postakocsi a délutáni fu­varral még elvitte. Feketén, kéményseprőhöz illően indult haza Rozsályba Petrohai János. A nagy hi­deg beállta előtt mindenki igyekezett seper. tetni. Feljegyzése szerint száznegyvenkilenc ház van Orosziban. Hamar végzett velük. Holnap már a jánkmajtisi házak kéményeit szabadítja meg a koromtól. Nyitás előtt érkezett a vegyesboltba a friss kenyér. A boltvezető. Kádár Ferenc fürgén nyitotta az ajtókat, pakolta a ropo­gósra sült kétkilósokat. Jó forgalmat bonyo­lít le ez az üzlet. Van olyan hónap, amikor megvan a negyedmillió. Igaz, csak egy boltja van a falunak. Itt vásárolnak a hely­beliek élelmiszert. írószert, dohányt, bicikli­alkatrészt. meg villát az almozáshoz. A Tapornokon keresztül. a templom mö­gé keskeny híd vezet. Kora délután van. de már három asszony. Kereszti Lajosné. Ke­reszti Rozália és özvegy Baku Gyuláné kiül­tek a ház előtti kispadra. Rozi néni vitte a prímet, pedig elmúlt már hetven, közel jár a nyolcvanhoz. Senki nem mondaná meg róla. Megérkeztek a délutáni buszok. Haza­jöttek a HÓDIKÖT-ösöjr és a diákok. Min­den végzett nyolcadikos tovább tanult. A hatszáznyolc lakosból most hetvenhét az ál­talános iskolai tanulók száma. De ez min­den évben kevesebb és kevesebb lesz. Tizen­öt évvel ezelőtt még duplája volt. Akkor többen laktak a faluban. Most öt pedagógus elegendő. Amikor túljut a nap delelőjén. hirtelen bukik alá. Ilyen a csürhe is. A disznó a nyi­tott kapun szinte bebukik, be egyenesen az ólba. s neki a vályúnak. Mohón falja a darás moslékot. Erdélyi Miklósnál is gőzölgött már a meleg lé. csak a koca hiányzott. Nem jött, hiába várta a kapuban. Pedig neki ket­tő is kijár a legelőre. Nagy nehezen aztán hazataláltak. Hatalmas állatok. Nem is oly rég ketten harminchármat fialtak. A posta négykor zárt. Ilyenkor már tud­ják az emberek nemsokára nyit az italbolt. Nem sokkal nyitás után pezsgett is az élet a poharak között. A kocsmáros, Torma Mik­lós előre tudta: ma gyenge forgalma lesz. Nem volt fizetésnap. Októberben korán kezd sötétedni. A na­pot fél hatkor már takarja a horizont, arany­ló sugarai néhány percig még félkörívben, sugárszerűen villantottak az égboltra, hogy azután alábukjanak a falu nyugati részén. Valahonnan, a falu egyik végéről erős fényt hozott magával a leszálló sötétség. Megkezdte az edzést a megyei másodosz­tályban szereplő labdarúgócsapat. Ügyes megoldás. A fél pályán négy villanyoszlo­pot állítottak fel. Jöhet a sötétség, a több szaz vatt könnyedén áthatol rajta. Ezzel megszületett az ország talán egyetlen „vilá­gítással” ellátott falusi labdarúgópályája. Szépséghiba, hogy az oroszi focisták nem a legsikeresebben rajtoltak, de a szándék fon. tosabb. Hat órakor megérkezett az utolsó busz Mátészalka és Fehérgyarmat felől. Ezzel a hazajáró munkások legkésőbbi csapata is be­futott. Lassan kiürült az utca. Csak itt-ott lehetett látni járkáló embereket hallani malacsivitást, tehénbőgést. Elültek a tyúkok is. S ezárt az italbolt, hazamentek az em­berek. Az utcai lámpák gyér fénye ritkásan világította meg a kövesutat. A házakra már nem futotta erejéből. Ezek ablakaiban azonban kékes fények gyúltak: televízió elé ült a család. így telt el Vámosorosziban október ne­gyediké, 1977-ben. Sípos Béla Somogyi Rezső gyógyszerész KM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom