Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. október 30. HÉTFŐ: A panamai népszavazás során elfogadták az új esa- tornaszerződést — Blumenthai amerikai pénzügymi­niszter izraeli látogatása előtt Kairóban tárgyalt KEDD: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatta a dél-afrikai helyzetről szóló vitáját — Aláírták a „Moncloa-pak- tumot”, a spanyol kormánynak és a pártoknak a gaz­dasági teendőkről szóló megállapodását — Merénylet áldozata lett Abu Dhabi külügyi államminiszter SZERDA: Moszkvában véget ért a szovjet—indiai csúcstalál­kozó, Brezsnyev és Deszai közös nyilatkozatot írt alá — Átalakították az egyiptomi kormányt — A szaúd- arábiai külügyminiszter Carter elnöknél CSÜTÖRTÖK: Carter elnök hajlandó a Dél-Afrikának szánt fegyverek leállítására — Tárgyalások Berlinben a két német állam képviselői közt a kapcsolatok normali­zálásáról PÉNTEK: Kádár János és Losonczi Pál fogadta a hivatalos lá­togatáson Budapesten tartózkodó Raymond Barre-t — A Szovjetunió a terrorizmus elleni intézkedésekre tett javaslatot a belgrádi konferencián SZOMBAT: Raymond Barre francia kormányfő magyarorszá­gi látogatásának utolsó napja — Elmarad Szadat egyiptomi elnök jugoszláviai útja, mert Tito elnök — orvosai tanácsára — lemondta a Belgrádba kitű­zött eszmecserét Á hét három kérdése Washington és az emberi jogok Akik vizet prédikálnak ••• a Vöröskereszt V. kongresszusa gészítőjében a többi között beszámolt, a Vöröskereszt XXIII. nemzetközi konferen­ciájáról, amely egy héttel ez­előtt fejezte be munkáját Bu­karestben. A tanácskozás egyik fő feladata az volt, hogy a Nemzetközi Vöröske_ reszt évek óta folyó újraérté­kelését lezárja. Olyan határo­zatok születtek, amelyek a Vöröskereszt társadalmi sze­repének továbbfejlesztését szolgálják. A továbbiakban emlékezte­tett arra. hogy a kongresszus abban az időszakban tanács, kozik, amikor a világ haladó erői földünk minden táján megemlékeznek a történel­met formáló forradalom év­fordulójáról. A szocializmus eszméi 60 év alatt földünk — mond­hatni — legrejtettebb zugá­ban is vonzást gyakorló po­litikai erővé váltak. Ezt a feltartóztathatatlan folyama­tot a szocializmus társadalmi igazságosságával, a tömegek alkotó erőit felszabadító ha­tásával. valóságos demokra­tizmusával és humanizmu­sával magyarázhatjuk. A szocializmus és a humaniz­mus édestestvérek. A ma­gyar Vöröskereszt szép hiva_ tása, hogy a szocializmus építését a humanizmus alap­ján. az emberi értékek mara­déktalan érvényesülését ösz­tönözve támogassa. Az országos számvizsgáló bizottság beszámolóját Tóth Kálmánná, a bizottság elnö­ke terjesztette be, majd (Folytatás az 1. oldalról) nyos kapcsolatokról. A fran­cia fél ezzel összefüggésben bejelentette, hogy 1978-ban megnyitja a párizsi magyar műszaki-tudományos tájé­koztató központot. Üdvözölték az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli ülésszaká­val a leszerelés terén meg­nyíló távlatokat. Érdekeltek a leszerelési világértekezlet tervében, kifejezték óhaju­kat, hogy a szükséges felté­telek biztosításával, így min­den nukleáris hatalom rész­vételével lehetővé váljék a konferencia összehívása. Gyüszü Miklós, a magyar Vö­röskereszt főtitkárhelyettese terjesztette be az új alap­szabály-tervezetet. Ezt követően megkezdőd­tek a hozzászólások. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Sarlós István üdvözölte a kongresszust. — Meggyőződésem, hogy a Vöröskereszt sajátos érdek- védelmi szerv — hangsú­lyozta. — Mindenki legfonto­sabb érdekét, az egészségét védi, nem csupán a káros külső hatásokkal szemben, hanem sokszor a bajba ju­tott, megbetegedett ember egészségét a saját helytelen magatartásával, felfogásával szemben. Beszéde végén Sarlós István érintette a nemzetközi helyzet alakulá­sát. Szűcs Istvánná, a Magyar Űttörők Szövetségének főtit­kára a KISZ és az úttörőszö­vetség nevében üdvözölte a kongresszus küldötteit, a Vö­röskereszt tagságát. Henrik Beer, a Vöröske­reszt Társaságok Ligájának főtitkára felszólalásában el­mondotta: a nemzetközi vö­röskeresztes mozgalomban nagyra értékelik a magyar Vöröskereszt rendkívül aktív és hasznos tevékenységét. Kö­szönetét mondott azért, hogy a liga felhívására mindig kész volt segíteni a termé­szeti csapások sújtotta népek­nek, azok vöröskeresztes szervezeteinek. A kongresz- szus ma folytatja munkáját. Raymond Barre, a Francia Köztársaság miniszterelnöke — Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök nevében — franciaországi látogatásra szóló meghívást adott át Ká­dár Jánosnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága első titkárának. Kádár János a meghívást köszönettel elfogadta. A francia miniszterelnök saját nevében franciaországi látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsá­nak elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Raymond Barre francia miniszterelnök a hét végén Budapestre látogatott és hi­vatalos tárgyalásokat folyta­tott Lázár Györggyel, a Mi­nisztertanács elnökével. A hét első kérdése tehát az, hogy hol tartanak a magyar—fran­cia kapcsolatok? Nagy jelentőségű tárgyalá­sok színhelye volt Moszkva: Morardzsi Deszai, Indiának, a világ e második legnépesebb országának új kormányfője folytatott eszmecserét a szov­jet vezetőkkel, majd Leonyid Brezsnyevvel közös nyilatko­zatot írt alá. Milyen ered­ménnyel zárultak e szovjet— indiai tárgyalások? Megint megszaporodtak a Közel-Kelettel kapcsolatos hí­rek, sok az utazás, sok a ta­nácskozás, sok az alkudozás. És felröppennek ijesztő hí­resztelések is, mint például a Washington Post értesülése arról, hogy Izrael „megsem­misítő háborúra” készül arab ellenségei ellen, ha a Carter - kormányzat békekezdemé­nyezése kudarccal jár. Mek­kora adag valóság van a há­borús készülődésről szóló kö­zel-keleti hírekben? O Hol tartanak a magyar—francia kapcsolatok Raymond Barre budapesti tárgya­lásai után? Raymond Barre-ról rég tudni való volt, hogy elsősor­ban gazdasági szakember, aki éppen azért lett Valéry Gis­card d’Estaing köztársasági elnök „első minisztere” (ez ugyanis a kormányfő hivata­los megnevezése a De Gaul- le-i alkotmányban), mert a Nyugatot megrázkódtató gaz­dasági válság Franciaorszá­got sem kímélte, s így a kor­mány élére közgazdász kel­lett. Barre egyetemi tanár is volt, aztán Brüsszelben a Kö­zös Piac vezető szervének egyik alelnöke, utána külke­reskedelmi miniszter, jól is­merheti tehát a francia kül­kereskedelem dossziéit. (Egyébként Barre kíséretében Budapestre jött a jelenlegi külkereskedelmi miniszter, André Rossi is.) Nyilván hasznos volt a francia vendé­gek számára, hogy meghall­gathatták a magyar véle­ményt arról, miért is áll Fran­ciaország csak a hatodik he­lyen Magyarország nyugati partnerei között? Egyébként nem mi mondjuk, hanem a francia sajtó, hogy „ingová­nyos talajon mozog a két or­szág kereskedelme” ... Egyik­másik párizsi lap a Barre-lá- togatás alkalmával önkritikus megjegyzéseket is tett, elis­merve a francia külkereske­dők érdektelenségét, s azt, hogy nem ismerik a magyar kínálatot és keresletet, vala­mint azt, hogy Franciaország többet ad el, mint ameny- nyit vásárol... Minden kormányfői talál­kozó bizonyos lökést tud adni a kapcsolatok fejlesztésének, az árucsere-forgalom növelé­sének, az ipari kooperáció új területekre való kiterjesztésé­nek. Ez lehet a Barre-látoga- tás első és legfontosabb ered­ménye. Ami a politikai eszmecserét illeti, a helsinki szellem je­gyében folyt le, megfelelően annak, hogy a két ország kö­zött különleges vitás kérdések nincsenek, viszont Budapesten és Párizsban egyaránt a nem­zetközi enyhülést kívánják szolgálni. © Milyen ered­ménnyel zárul­tak a szovjet—indiai tár­gyalások? Még sokaknak emlékezeté­ben lehet, hogy az indiai bel­politikai fordulat Indira Gandhi asszonynak és a kong­resszus pártjának súlyos vá­lasztási veresége, a jobboldali pártszövetség győzelme után a nyugati sajtó azt jósolta: külpolitikai fordulat is vár­ható a 600 milliós India új kormányától. Számos kom­mentátor azt latolgatta, hogy fennmarad-e egyáltalán a szovjet—indiai barátsági és együttműködési szerződés? A mostani moszkvai tárgyalá­sok után bebizonyosodott, hogy az indiai politikai hely­zetben végbement változások bármennyire is bonyolultak, ellentmondásosak, végered­ményben semmiféle negatív hatást nem gyakoroltak a szovjet—indiai kapcsolatokra. Morardzsi Deszai indiai mi­niszterelnök Moszkvában úgy nyilatkozott, hogy a két nép közötti tartós barátság füg­getlen a kormányok változá­sától. Arra is felhívta a fi­gyelmet, hogy kormányfői minőségében az első külföl­di útja a Szovjetunióba ve­zetett. Látogatásával az volt a célja, hogy még tartalma­sabbakká váljanak a szov­jet-indiai kapcsolatok. Az együttműködés és főként a gazdasági együttműködés új területeinek és új távlatai­nak kidolgozásán fáradoztak, ami annyit jelent, hogy szov­jet részről újabb nagy ösz- szegű gazdasági segélyeket helyeztek kilátásba. Deszai a szovjet vezetőkkel nemzetközi kérdésekről foly­tatott eszmecsere során átte­kintette a szovjet—amerikai viszony elemeit, s az indiai kormányfő kijelentette, hogy Carter november végén ese­dékes indiai látogatásakor tá­jékoztatni fogja az amerikai elnököt moszkvai tárgyalá­sainak eredményeiről. Az indiai kormányfő meg­hívta Leonyid Brezsnyevet, látogasson el újra Indiába. © Mekkora adag valóság van a háborús készülődésről szóló közel-keleti hírek­ben? Nyugtalanító értesüléseket közölt a héten a Washington Post, a leleplezéseiről híres amerikai lap arról, hogy iz­raeli katonai vezetők kard­csörtető kijelentéseket tettek amerikai személyiségek előtt. Ha nem vezetnek sikerre a békekísérletek, akkor Izrael „megsemmisítő háborút” in­dítana az arab országok el­len... „Maradéktalanul- kell megsemmisíteni az egyiptomi és az szíriai hadsereget, hogy azok a következő tíz évben ne veszélyeztethessék Izra­elt.” A most folyó, összesén kétmilliárd dollár értékű amerikai fegyverszállítások kétségtelenül fokozzák Izrael katonai erejét. A felhalmo­zott fegyver-, üzemanyag- és lőszerkészlet fölöslegessé ten­ne egy, az 1973-as háborúban volt légihidat az USA és Iz­rael között. Az izraeli hadse­reg ríja képes 30 napos és há­rom fronton megvívandó ha­gyományos háborúra min­denfajta utánpótlás nélkül — így idézte a Washington Post amerikai szakértők vélemé­nyét. Észre lehet venni, hogy az ilyen közlésekkel nyomást akarnak gyakorolni az arab országokra: minél előbb egyezzenek bele az amerikai —izraeli „munkaokmányban” előírt feltételekbe a genfi kö­zel-keleti békekonferencia újra összehívásával kapcso­latban. Az sem lehetetlen azonban, hogy a Washington Post le­leplezései mögött egyes ame­rikai vezető személyiségek el- zárkózási kísérlete áll továb­bi izraeli igények teljesítése elől. Weizman izraeli had­ügyminiszter november vé­gén utazik Washingtonba, hogy újabb amerikai fegyve­reket kérjen. Kiszivárgott hí­rek szerint a jelenlegi 2200 helyett 3300 harckocsival akarja felszerelni Izrael had­seregét, összehasonlításul az amerikai szakértők azt emle­getik, hogy ennyi harckocsi még a Nyugat-Európában ál­lomásozó amerikai erőknél sincs. A közel-keleti válsággal füg­gött össze Blumenthal ame­rikai pénzügyminiszter tár- gyalókörútja Izraelben és az arab országokban Blument­hal az olaj árának emelésé­ről le akarta beszélni az olaj­termelő arab országok veze­tőit, s ezért aligha bátorította izraeli vendéglátóit arra, hogy azok meg háborús ka­landba bocsátkozzanak. Hi­szen az olajválság, az olajár nagyarányú emelkedése is éppen egy közel-keleti hábo­rú után következett be. Pálfy József Tanácskozik (Folytatás az 1. oldalról) megválasztották a kongresz. szus munkabizottságait, majd Hantos János, a magyar Vöröskereszt főtitkára mon­dotta el szóbeli kiegészítőjét az országos vezetőség beszá­molójához, amelyet írásban előzőleg eljuttattak a küldöt­tekhez. A nemzetközi munkáról szólva a beszámoló kiemelte, hogy a magyar Vöröskereszt a két kongresszus közötti időszakban tovább törekedett nemzetközi kapcsolatai szé lesítésére. Számottevően fej­lődött a szolidaritási tevé­kenység. Az eltelt négy és fél év alatt 60 alkalommal 32 or­szágban több mint 51 millió forint értékben továbbítottak segélyküldeményt a fegyve­res konfliktusok, a természe­ti csapások áldozatainak a megsegítésére. Az egészségnevelési munka kiemelt tartalmi kérdése az egészséges életmódra nevelés volt. Megkülönböztetett fi_ gyeimet fordítottak az egész­ségvédelmi-egészségnevelési tanfolyamok szervezésére. Négy év alatt mind a tanfo­lyamok, mind az azokon részt vevők száma megkét­szereződött. tavaly 16 723 tanfolyamon 424128 hallga­tó vett részt. Hangsúllyal szólt a beszá_ móló a Vöröskereszt család- védelmi munkájáról. A IV. kongresszus óta to­vább szélesedett a térítés, mentes véradómozgalom, s négy év alatt az ily módon adott vér mennyisége 23 500 literrel nőtt. Tavaly a té­rítésmentesen adott vér ará­nya vidéken 95,4. Budapesten 60 százalék volt. A lakosság részvételi aránya országosan egyenletesen növekvő ten­denciát mutat. A Vöröskereszt másik ha­gyományos tevékenysége, az elsősegélynyújtás fejlesztés sére kidolgozták a képzés egységes rendszerét, amely a fokozatosság elvét figyelem­be véve több fokozatú kikép zést jelent. Jellemző a fejlő­désre, hogy míg 1973-ban 3242 tanfolyamon 86 és fél­ezer hallgatót képeztek ki, tavaly már 5850 tanfolyamon több mint 114 ezer hallgatót. Hantos János szóbeli kie­Kilenc hónapjai immár, hogy hivatalba lépett az új amerikai kormány, amely kezdettől fogva nagy súlyt helyez új külpolitikai elkép­zeléseinek körvonalazására. Nos, ez a törekvés nem min­den területen sikerült, s Car­ter néhány ügyben kifejezet­ten kellemetlen helyzetbeke­rült. Az emberi jogok védel­mére indított széles körű kampány petárdái például saját sáncaik mögött talál­nak célpontot. A kampány lényege az volt, hogy a más országokban előforduló prob­lémákat, mint „jogsértéseket” verjék nagydobra. Arra vi­szont nem gondoltak, hogy a hadjárat időpontjában éppen az Egyesült Államokon be­lül robban ki botrány, mert kiderült: az emberi jogokat régóta és durván sértik meg a legnagyobb tőkés ország­ban. A „belső hírszerzés” le­leplezése olyan vihart ka­vart, hogy az amerikai kong­resszus kénytelen volt meg­vizsgálni a CIA, az FBI és más hírszerző, nyomozó szer­vezetek tevékenységét. Belső kémtevékenység A szenátusi albizottságban a válaszok általános megdöb­benését váltották ki. Lehall­gattak telefonokat, behatol­tak lakásokba, hivatalokba. Iratokat fényképeztek le, le­hallgató készülékeket szerel­ték fel, felbontottak levele­ket, lemásoltak táviratokat. Névtelen leveleket írtak vál­lalatoknak egyes személyek politikai nézeteiről, nyilatko­zatairól, hogy kikényszerít- sék elbocsátásukat. Ugyan­csak névtelenül tudatták fér­jekkel és feleségekkel házas­társuk állítólagos hűtlensé­gét, hogy megrontsák a Csa­ládi kapcsolatokat. Egyes ra­dikális szervezetekhez komp­romittáló történeteket jut­tattak el tagjaikról, hogy ki­provokálják azok fizikai megsemmisítését. Az FBI éveken keresztül minden le­hetséges eszközzel próbálta elérni, hogy a diákok szer­vezetei leváljanak a balolda­li háborúellenes mozgalom­ról. Nem egyszer nyílt pro­vokációkat szerveztek gyűlé­seken, találkozókon. Csalá­dok, szakmailag, politikailag tönkretett emberek ezrei vál­tak a tevékenység áldozatá­vá. A fő terület azonban az információgyűjtés volt. A szenátusi vizsgálat elképesz­tő adatokat derített ki: — egyedül az FBI közpon­ti apparátusában 500 ezer egyéni ügy aktája halmozó­dott fel. Csak 1972-ben ' 65 ezer ügyben nyomoztak az FBI ügynökei; — 1953 és 1973 között az FBI 250 ezer levelet bontott fel és fényképezett le. Ezzel mintegy másfél millió csa­ládról szereztek információ­kat; FBI: 500 ezer akta — a CIA 1967 és 1973 kö­zött 350 ezer amerikai állam­polgárról táplált be adatokat automata információs rend­szerébe ; — a Nemzeti Biztonsági Ügynökség három amerikai távírótársasággal kötött tit­kos egyezménye alapján 25 év alatt sok millió szemé­lyes jellegű táviratról készí­tett másolatot; — a katonai hírszerzés tíz év alatt 100 ezernél több ál­lampolgárról nyitott dosz- sziét. Persze nemcsak az „egy­szerű állampolgárok” lettek céltáblái a megfigyeléseknek. Johnson és Nixon elnöksége idején többször ádott utasí­tást az illetékes szerveknek, hogy figyeljék ,a vietnami háborúval szemben álló és ál­talában háborúellenes néze­teket valló államférfiakat. Természetes hát, hogy ne­héz és igen kellemetlen do­log volt nyilvánosan számot vetni mindezzel, különösen az emberi jogok saját kezde­ményezésű kampányának ide­jén. A „vizet prédikál és bort iszik” régi közmondása nem először talál párhuzamra az Egyesült Államokban. Avar Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom