Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 30. Takarékosan élni N apjaink egyik legfontosabb feladata a színvonalasabb, a fegyelmezettebb, ésszerűbb, takarékosabb munka életünk minden területén. Ez további előrehaladásunk feltétele. A takarékosság társadalmi ügy, amelyet minden erővel támogatni kell minden hazáját szerető magyar állampolgárnak. Ha népgazdaságunk egyensúlyát helyre akarjuk állítani, ha teljesíteni akarjuk az V. ötéves tervünket, ha egyetértünk városunk, megyénk gyors ütemű fejlődésével, akkor a jövőben olyan közszellemet kell kialakítani, amelyben általános szokássá válik az észszerű takarékosság, a pazarlás elleni küzdelem. A világtakarékossági nap gondolata e közszellem alakításához járul hozzá. A megye takarékpénztáraiban 4 milliárd forint a betétállomány, ami életszínvonalunk tervszerű fejlődését mutatja. Az elmúlt évhez viszonyítva is jelentős növekedésnek örülhetünk, mert mintegy 600 millió forinttal több a betétállomány. Az egy főre jutó megtakarítás a tavalyi 5650 helyett 6700 forint! Több, mint 150 000 takarékbetétkönyv van forgalomban, a KST-nek 22 000 tágja van megyénkben, s nagy örömünkre szolgál, hogy 19 000 fiatalnak van ifjúsági takarékbetétje. A mi társadalmunk a munka társadalma. A fenti számok bizonyítják: aki becsülettel dolgozik, jól él. Nálunk nincs létbizonytalanság, munkanélküliség. Előrelátó tervezésre, ha úgy tetszik spórolásra, előtakarékosságra azonban szükség van minden családban. A vilá* akarékossági nap ösztönöz a takarékosabb, észszerűbb életre. Meg kell értetnünk minden emberrel, minden családdal: az szereti igazán családját, aki félre tesz fizetéséből, a család jövedelméből, akinek van tartaléka, s tervszerű gazdálkodással vásárol nagyobb dolgokat, háztartási gépeket. Mindazt, amit a szocialista építés mai szintjén joggal igényelnek a családok, ami hozzá tartozik a kulturáltabb élethez. Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront megyei titkára Büntetés jár A KENYÉR ÉS SÜTEMÉNY CSOMAGOLÁSÁNAK ELMULASZTÁSÁÉRT Az utóbbi időben egyre több jelzés, panasz jutott el a Belkereskedelmi Minisztériumba arról, hogy a kenyeret és a péksüteményt nem megfelelő módon csomagolják a boltokban, sok helyen, akárcsak korábban, elterjedt az úgynevezett sajtpapírok használata. Ezért a minisztérium élelmiszer-főosztálya figyelmeztette az érintett kiskereskedelmi vállalatokat csomagolási kötelezettségükre, amelyet az 1969-ben kiadott alaprendelet ír elő, s ezt az élelmiszertörvény belkereskedelmi végrehajtásával kapcsolatos idei miniszteri rendelet is megerősítette. Eszerint a kenyeret és a péksüteményt úgy kell csomagolni, hogy a papír a termék teljes felületét fedje. A rendelet a sütőkisiparosokra is vonatkozik. A minisztérium elmarasztalta a rendeletet nem érvényesítő vállalatokat annál is inkább, mert — mint hangsúlyozta — a papíripar mind mennyiségben, mind minőségben elegendő csomagolóanyagot tud a kereskedelem rendelkezésére bocsátani. Felhívta a vállalatok figyelmét arra, hogy rendszeresen ellenőrizteti a csomagolással kapcsolatos jogszabály megtartását, s az ellene vétőket szigorúan felelősségre vonja. Beázott a mennyezet! Szétdobált sörösüvegek. ci_ garettacsikkek. üres napolajos ballonok fogadták Szűcs Istvánná szigetető szakmunkást — egy jósavárosi épület tetején. Aznap korán reggel érkezett a hívás a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat szavatossági építés, vezetőségéhez: jöjjenek azonnal, mert beázott a mennyezet! — Sajnos nem ritka eset, hogy terasznak használják a tetőt — bizonygatja a fiatalasszony. — Pedig nem véletlenül tilos. A szigetelő réteg ugyanis könnyen elszakad, ezért különös figyelemmel óvni kell. Gyakran nyitva fe lejtik a tetőajtót. Kulcsra nem szabad zárni, de kilincsre igen, hogy ne essen be rajta az eső. Szintén beázás, hoz vezet a lépcső- és liftgépházak kitárt ablaka. Ezek zárásáról — ha már a lakók elfelejtik — legalább a ház- felügyelőnek gondoskodnia kellene. Á 3 centis lejtő Beszélgetésre ültünk össze a napokban a szavatossági építésvezetőség öt szakembe, révei. A lakásokban legtöb- ször előforduló hibákról, ezek megelőzéséről, a tulajdono. sok felelősségéről esett szó. Tóth József kőműves így vélekedett : — Egy-egy kiadós zápor után áll a víz az erkélyeken. A nedvesség behatol az ajtók küszöbén. Más lehetőség nincs: szigetelni kell a bejá_ ratokat. Pedig lenne megoldás: ha 3 centimétert lejtenének kifelé az erkélyek... Legtöbbször beázás miatt riasztják a SZÁÉV garanciális javítóit. A baj rendszerint nem jár egyedül. A szigetelő után szükség van a burkoló, a tapétázó szakember munkájára is. Sokszor ujjnyi rések keletkeznek az ablakoknál — bizonygatja Szabó Márton szobafestő. — Ez technológiai hibából ered. De „bűnösök” azok a lakók is, akik kényei, mességből elfelejtik bezárni az ablakok felső félfordítóit. Eredmény: a menthetetlenül eldeformálódott keret. Kötél az ablakkilincsen A garanciások számtalan más példát sorolnak. Kárt okoz. ha a szobában, az ablakkilincsre hurkolt kötélen szárítják a ruhát. A keletkező pára miatt penészes lesz a fal. Ilyenkor legalább a gyakori szellőztetésre kellene gondolni. Kevesen tudják, hogy a fürdőszobák nincsenek szigetelve. Azon a címen. hogy a víznyelőn úgyis lecsorog, nem szabad a földre engedni a mosólevet. — Sajnos nem tudja mindenki rendeltetésszerűen használni a lakásokat — szól Ölti Sándor művezető. — Főleg a kertes házakból beköltözőknek szokatlan, hogy itt más anyagokat használunk, s ezek eltérő kezelést is igényelnek. mint mondjuk egy téglaépület. Jó lenne. ha a kulcsok mellé írásos tájékoztatót is kapnának modern otthonukról az új „honfoglalók”. Az átadott házakért szerződés szerint egyéves szavatosságot vállal a SZÁÉV. Az éven belül zajlik le alakások felülvizsgálata, .javítása. Ez nem kis feladat, hiszen 12 hónap alatt a vállalat átlagosan ezer lakást ad át. Az építésvezetőség 23 dolgozója ennél jóval több helyen megfordul. A nap mint naP érkező segélykérésekre azonnal házhoz mennek. /Nem szólva az üresjáratok, 'ról: mikor nem marad otthon a lakó. Á tudatlan házmester Nemrég történt, hogy egy jósavárosi épületben eltörött, a vízvezeték. A tulajdonos éppen úton volt., s nem hagyott kulcsot otthonához. Más lehetőség híján be kellett törni az ajtót. — Számomra érthetetlen ez a történet — ingatja fejét Venczellák József víz-, fűtés- szerelő. — Létezik, hogy eny. nyire nem ismerik egymást a szomszédok? Tipikus eset történt a napokban az Ung- vár sétány 2. alatt. Eltört egy cső. s hogy ne ázzon el a ház. minden főcsapot elzártak. Nem akadt egy ember sem az épületben, aki tudta volna, hogy melyik vezeték mire való. Három napra víz nélkül maradtak a lakók, mert a törés a hét végén tör tént. Pedig a házfelügyelőnek, vagy a házbizalminak legalább ennyit tudnia kellene. .Szerencsére akad ellenpélda is. A garanciások jó ismerősként említik Bodnár Laci bácsi nevét. Jósavárosban, a 30-as jelű épületben teljesít szolgálatot — és kiemelkedő rendet tart. Sokan példát ve. hetnek róla... Házi Zsuzsa A Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet csengeri labdaüzemében naponta 800 darab labdát gyártanak a TRIAL megrendelésére. Képünkön Gyurcsányi Mátyás- né a labdák lakkozását végzi. Új patika Nyíregyházán A megyeszékhely gyógyszertári hálózatának fejlesztése kiemelt feladatot jelent. A megyei tanács gyógyszertári központja ennek érdekében végzett eddig is jelentős korszerűsítést, és létesített most egy új patikát. A Bocskai u. 57, alatt megnyíló gyógyszertár fontos szerepet tölt majd be, hiszen a rendelőintézet küzelében van, így lehetővé teszi a szakrendeléseken írt vények azonnali beváltását. A patikát természetesen úgy látják el gyógyszerekkel, hogy a készlet alkalmazkodjék ahhoz az igényhez, amit a gyógyintézet gyakorlata alakított ki. Az új nyíregyházi gyógyszertárat november negyedikén délután kettőkor adják át, és helyezik üzembe. NAGYFÁRÓL — GYÓGYULTAN Szabadulás az alkohol rabságából A kocsmát többet látogatta, mint a munkahelyét. Minden pénzét az italra költötte, részeg önkívületében többször is kezet emelt a feleségére, sőt az édesanyjára is. Nem használt az elvonókúra, sem a jó tanács, sem a szigorú figyelmeztetés. Felesége válni akart, minden barátja (kivéve az ivócimborákat) elhagyta. Ekkor « elhatározta, hogy otthagyja a Tisza partján lévő szabolcsi községet és elmegy Nagyfára, a munka- terápiás intézetbe. Le tudta győzni önmagát, aláírta az aktacsomókat, s elindult az ismeretlenbe. — gyógyulni, emberré válni. Megnyugodott a család T. község vb-titkára egy hivatalos írást tesz az asztalra. „Az önök községében lakó B. M. (mi csak rövidítve közöljük nevét) 1946-ban született. A fiatalember 1975. szeptember 30-tól 1977. január 25- ig intézetünk betege volt. Kérjük Önöket, készítsenek intézetünk részére részletes környezettanulmányt.” A tanácsról egyebek között ezt a választ küldték Nagyfára: „B. M. a helyi tsz-ben dolgozik. Munkájában lényeges javulás tapasztalható. Fizetését hazaadja, hazakerülése óta családját nem bántalmazza.” A fejlődés, a javulás tehát szembetűnő. A fiatalember csaknem 180 fokos fordulatot vett. Azért a „csaknem”, mert a hazajövetele óta eltelt kilenc hónap alatt néhányszor látták a kocsmába betérni. A vb-titkár véleménye és útbaigazítása után kopogtatunk a régimódi, alacsony ház ajtaján. A házigazda nincs itthon, kora reggel dolgozni ment. A szerényen, de szépen berendezett szobában felesége a két kisgyerekkel foglalatoskodik. A nagymama is" itt van, eljött pesztrálkodni. Az idős asszony a múltról és a jelenről beszél: — Nagyon rosszul viselkedett, pokollá tette az életünket. De egyszer csak gondolkodni kezdett, és hosszú hallA „kvóta“ egy ötszázas — Ha van ötszáz forint, van boyler, ha nincs, akkor nincs! mondta ki tudja hányszor Kántor István, a tornyospálcai vasműszaki bolt helyettes vezetője azoknak a környékbeli kisiparosoknak, akik tőle akarták megvenni az utóbbi években egyfolytában hiányzó cikknek számító fürdőszoba-felszereléseket. Aztán volt ötszáz forint és volt boy- -ler, vagy fürdőkád, mert Kántor „előteremtette”. Kántor István 32 éves kisvárdai lakos 1970-től dolgozott a tornyospálcai vas-műszaki boltban. Jó forgalmuk volt, 10—12 milliós értékű árut adtak el, s ennek megfelelően a fizetési boríték is vastagabb volt, mint a többi bolt dolgozóié. A szabadkasszás bolt beszerzéseit többnyire Kántor végezte, s olyan dolgokat is megszerzett, amelyeket az ÁFÉSZ hivatalos megrendelőivel csak ritkán sikerült. Kántor ügyessége egyre több vevőt csábított a boltba főként a kisiparosok körében, akik egyre több megrendelést kaptak a lakosságtól fürdőszobák felszerelésére. Néhányan már korábbról ismerték Kántort, de sok volt az új ismerős is, s egyre több fürdőkádat, boylert, egyéb fürdőszoba-felszerelést akartak vásárolni. Kántor nem mondott nemet, de nem is volt szégyellős: kikötötte, hogy 500 forintért hajlandó megszerezni a kurens cikket. — Kérem, nekem kenyérkérdés volt a boyler, mert ha felvállaltam egy munkát, akkor azt be is kellett fejezni — mondta Balogh József kisvárdai kisiparos a bíróságon, de mondta Hegedűs Ferenc és Szabó János is, akik már előzőleg panaszkodtak Baloghnak is e tarthatatlan állapotról. Ezekről a feketeüzletekről tudomást szerzett Orosz László 29 éves kisvárdai lakos is, a vasműszaki bolt vezetője. — Amikor megtudtam, hogy Kántor pénzt kér, mérges lettem és közöltem vele, hogy problémák lesznek. Hogy milyen méregbe gurulhatott a bolt vezetője, álljon itt bizonyítéknak néhány1 példa. Egy kisvárdai asszony érdeklődött Kántortól, hogy mikor lehet boylert kapni. Kántor dátumot nem mondott, de megígérte, hogy 500 forint ellenében rövidesen meglesz. Egyik nap az asszony kiment Tornyospálcára, de a boltban Kántor helyett Oroszt találta. Elmondta miért jött, aztán átadott Orosznak 500 forintot. Orosz zsebrevágta, s amikor megérkezett a boyler, kiküldte az asszony lakására. De elfogadta azt a pénzt is, amely egy-egy boylerért fizetett 3500 forintból visszajárt volna. Mit mondott Kántor a bíróság előtt? — Én senkitől nem kértem egy fillért sem. Maguktól adták, úgy gondolom, borravalónak. Volt aki a zsebembe tette, nem láttam mennyi volt. És Orosz? ö sem kért, csak kapott, de utána meghívta a vevőket a cukrászdába. Szóval rájuk költötte. Kántor meg arra, hogy a nagykereskedelmi vállalatoktól megszerezze amit akar. Legalábbis ezt mondta. Almát, krumplit vitt, s így nem kellett üres kocsival hazatérni. A nagykereskedelmi vállalatok dolgozói másképp vallottak: néhányan kértek Kántortól almát, vagy burgonyát, de nem ingyen, meg nem is azért a kis előnyért, hogy ő kapja a boylereket, kádakat. Hát nem megható az önzetlenségük? Kántor Istvánt 8 rendbeli kötelességszegésért jogtalan előny követelésével és elfogadásával ebből 5 esetben folytatólagosan — elkövetett vesztegetés bűntettében mondta ki bűnösnek a Kisvárdai Járásbíróság dr. Vathy Ákos tanácsa, s ezért 8 hónapi börtön re ítélte, 1 évre eltiltotta a köz ügyek gyakorlásától és 3000 forint pénzmellékbüntetés megfizetésére kötelezte. Orosz László 3 rendbeli kötelességszegésért jogtalan előny elfogadásával elkövetett vesztegetésért 5000 forint pénzbüntetést kapott. Kántornak 16 800, Orosznak 1900 forintot kell befizetni az állam kasszájába, vagyis megfizetni azt az összeget, amelyet a vásárlóktól elvettek. Az ítélet nem jogerős. Balogh József gatás után ezt mondta: „Megyek Nagyfára, hátha kiorvosolnak ott engem”. Láttuk rajta, hogy komolyan beszél. Sokat használt neki az intézet, de néha egy féldecit még megiszik. Felejteni kell A sokat szenvedett feleség: — Férjem apa nélkül nevelkedett, a barátait is rosz- szul válogatta meg. Részben ezért, részben a gyerekek miatt tűrtem neki. Nem használt a rimánkodásom, de örülök, hogy a nagyfai orvosok és pszichológusok jó útra térítették. Keressék meg, kint dolgozik az almásban, csak vigyázzanak, mert nem szereti, ha Nagyfát emlegetik. Felejteni akar. A tsz almásában feltűrt ingujjban középmagas, szőke férfi rakja a teli ládákat a pótkocsira. Szaporán, egyenletesen mozog, minden emelésnél feltűnően kidagadnak az erei. Arca borostás, szeme alatt mély barázdák, több évvel idősebbnek látszik a koránál. Meggyújt egy Munkás cigarettát, leül az üres ládára, kicsit hunyorog, majd ezeket mondja: Ahogy illik — Magam kértem a beutalást, főleg azért, m'ert nejem válni akart, és nem ment a munka. Egyszerűen nem bírtam dolgozni. Odabent egy hét alatt megbarátkoztam a pszichológusokkal. Megkérdezték, hogy mihez lenne kedvem, mondtam, hogy valamikor fodrásznak készültem, csak abbahagytam a tanulást. Egy darabig fodrász- kodtam, aztán brigádvezető lettem az istállóban. Dolgoztam, ha ráértem, sportoltam, így többször is hazaengedtek eltávozásra, mert bíztak bennem. Megváltozott a magatartásom, tudok magamnak parancsolni. Persze azt én nem fogadtam meg, hogy soha nem iszom egy féldecit, vagy egy kis pohár bort. Iszom, ahogy emberhez illik. Ilyen munka mellett meg is érdemiem. Később még több lesz a munkám, mert építeni akarok. B. M. megbecsüli a családját, tiszteli a munkát, s házat akar építeni. Ahogy emberhez illik. A következő kilenc hónapokban is talpon kell maradnia, ha azt akarja, hogy emberként tiszteljék... Nábrádi Lajos Csikk a toronyház tetején Boyler csúszópénzért
