Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-29 / 255. szám

1977. október 29. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola X- Pedagógus X Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola "X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Majd megfelezzük... E gyik tanítási nap reggelén megállt előttem Andris. Kis kezét felém nyújtva kedvesen mondta: „Tes­sék. Ez az Ilonka nénié.” ötven fillér volt benne, Semmire sem szedtem pénzt, nem tudtam elképzelni, mire hozta. Meg is kérdeztem nyomban: — Mire hoztad, Andriskám? — Tetszik tudni — magyarázta fontoskodva — az írás ötösért kaptam anyutól 1 forintot. Ilonka néni adta az ötöst, ezért 50 fillért odaadok belőle. Gondoltam, hogy majd máskor is megfelezzük. A gyermekesen kedves „megvesztegetési” kísérlet bi­zony elég szomorú, ha a cselekedet rugóit is nézzük. And- riséknál és sok más családban odáig fajult a pénzígérgetés, hogy a gyermek egyszerűen nem volt hajlandó belefogni semmilyen munkába, amíg nem ígértek neki bizonyos ösz- szeget. A napi leckét — ami a legelemibb kötelessége a gyermeknek — ő csak „pénzért” írta meg. A jó felelete­tekért, az ötösökért ígért forintokat sem helyeslem. A gyer­meknek kötelessége erejéhez és képességéhez mérten a legszebbet és legjobbat produkálnia! Egészen más, ha utó­lagos elismerésként kap valami jutalmat, de lehetőleg akkor sem pénzt, hanem könyvet, játékot vagy valami más aján­déktárgyat. Súlyos hiba az ígérgetés. Legszebb jutalom a dicséret, a biztatás: „Örömet szereztél édesanyádnak és édesapád­nak azzal, hogy rendet raktál a polcodon! Rendes gyermek vagy!” vagy „Hallottuk a nagymamától, hogy ma egész nap jó kisleány voltál. Ezzel örömet szereztél nekünk!” Kedves dolog például, ha az édesanya fogadja ezekkel a szavakkal a munkából fáradtan hazatérő édesapát kisfia füle hallatára: „Sanyika ma egyedül tisztította ki a cipő­jét!” Ilyen „komoly”, elismerő szavakkal dicsérjük már egészen kicsi kortól kezdve a gyermeknek egy-egy szép cselekedetét, egy-egy jól sikerült munkáját. A biztatás és elismerés mellett természetesen kaphat más jutalmat is de csak utólag. Az ígérgetésnek súlyos következményei lehetnek. Leg­közelebb már „alkudozik” a gyermek és a legtermészete­sebb kötelességét sem hajlandó teljesíteni, amíg nem „egyezkedett” és ez később valóságos zsarolássá fajulhat, ilyesféleképpen: — Zolika, hozd fel a tejet. Kapsz 50 fillért! — Csak egy forintért hozom fel! Sok családban divat újabban, hogy kidolgoznak egy egész komplikált pénzügyi rendszert az osztályzatok érté­kelésére. Eszter például minden ötösért 2 forintot kap, a né­gyesért 1-et, a hármasért semmit, kettesért vissza kell fi­zetnie a pénzéből 3, az egyesért 5 forintot. Ezt úgy tud­tam meg, hogy amikor egyszer nem tudta a verset és én beírtam az ellenőrző könyvébe a megérdemelt egyest, ak­kor ő sírva fakadt és ezt kiáltotta: „Ez nekem 5 forintba fog kerülni!” N agyon elszomorodtam. Nem az elégtelen osztályzat, a sikertelen felelet, a kudarc bántotta. Nem ébredt fel benne a bűntudat. Nem! ö csak pénzben gon­dolkozott— amire szoktatták —, csak az bántotta, hogy ezért fizetnie kell. Dr. Gergely Károlyné Űttörőprogramok novemberben A november hónap legki­emelkedőbb úttörőeseménye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak méltó megünneplése. Egy hét még előttetek van, az előkészítő munka dandár­jához érkeztetek el. Utolsó simításokat végzitek a tabló­kon, albumokon, kiállításon. Sor kerül a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő döntőjére. És természetesen az ünnepi összejövetelekre. November 7-ig kell jelent­kezni a Kék nyakkendőért és a Vörös nyakkendőért pró­bára. Emellett az úttörők és kisdobosok már javában tel­jesítik a névadó próba köve­telményeit. Már a kulturális szemle is kezdetét veszi. E hónapban rajtolnak az őrsi és a raj „Ki mit tud?”-ok. (Erre is ala­posan készüljön fel minden­ki!) A nagy forradalmár költő, Ady Endre születésének 100. évfordulóját november 22-én ünnepeljük. A nevét viselő úttörőcsapatokon kívül bizo­nyára mindenütt hangulatos és érdekes összejöveteleken, irodalmi délutánokon emlé­keznek meg róla. (Nyolcadi­kosok olvassatok el a kiseb­beknek egy-két forrádalmi verset.) Üttörőgárdisták! Számo­tokra kezdetét veszi az a honvédelmi vetélkedősoro­zat, amely 1978. február vé­géig tart. E hó közepéig tartanak a téli úttörő-olimpia asztalite­niszezőinek („B”) kategória háziversenyei. És végül: a novemberi számadással, vagyis az el­végzett munka közösségi ér­tékelésével zárul az első ne­gyedévi úttörőtevékenység. A goromba királykisasszony — Bábjáték — Mennnyi legyen a zsebpénz? Iskolai kirándulás 2. Királyleány: Jaj de oktondi vagy. Hát nem meg mond­tam, hogy az aranygombos, aranyzsinórosat hozzad. A szép deli királyfi előtt csak nem mutatkozom ilyen fidres-fodros, hupikék ruhá­ban. Lódulj azonnal, te má- lészájú, te világ ostobája, te. (Lök egyet a szolgálón.) Mari: Ó de szerencsétlen is vagyok. Nekem azt mondták, hogy a hupikéket hozzam be. Brühühühü. (el) Királyleány: Ej, haj, sej- haj, gyöngyvirág, jaj de szép is a világ. Királyasszony leszek, szép arany korona a fejemen, gyönyörű szattyán csizma a lábamon. Még a fa­kanál is aranyból lesz a konyhámban. Arany dézsából mosogatom el az edényt. Mari: (bejön) Itt az arany- sujtásos gyöngyszép ruha, aranyos királylány. Ha felve­szed, úgy ragyogsz benne, mint csillag a holdsugárban. Királyleány: (Nekiesik a szolgálólánynak, üti, veri). Te ostoba, mafla szolgáló, hát nem megmondtam, hogy a gyémánt gombos-hacacáré- sat hozd. Mari: Jaj, jaj, jaj, pardon, grácia árva fejemnek. De ne­héz is a szolgáló sors. Jaj de világ árvája is vagyok. Sem anyám, sem apám. (Királyleány egyre veri a szolgálót. Szolgáló bömböl, így mennek el.) Király (belép): No, szépsé­ges leányom, egyetlen virág­szálam, mezei bokrétám, szépen szóló pacsirtám, jó- szagú orgonaágam, felöltöz­tél-e már? Királyfi: (jön a másik ol­dalról) Dehogy öltözött, de­hogy öltözött. Se ez a ruha nem tetszett neki, se amaz. Ütötte-verte azt a derék Ma­ri szolgálót. Ilyen hiú, go­romba lányt vegyek én el fe­leségül? Nekem olyan lány kell aki szelíd, mint az ibo­lya virág és lágy szavú, mint a szépen furulyázó pintyőke­madár. No, mindenjót kívá­nok, felséges királyom. Király: Hát ez elment. Úgy elsuhogott, akár a forgó szél. Királyleány: (bejön) Édes­apám, nézze csak, szép le- szek-e? Tetszem-e a király gyönyörű fiának. Király: (mérgesen) Tetszel ám a pipaszárnak, te gonosz, gézengúz leány. A királyfi kihallgatta a szomszéd szo­bából a lármádat, meg hogy ütötted^verted azt a derék jó Mari szolgálót. No, megállj, te szedte-vette leány, adok én neked a pipaszárammal. De hol az a pipaszár, hadd tö­röm össze rajtad. Ejnye, no, szolgáim, keressétek a pipa­száramat. Most látom, ni, itt van a kezemben. No, gyere csak te goromba lány, így hozd szégyenbe máskor ősz öreg apádat. Nesze, nesze, nesze. Mész azonnal bocsána­tot kérni attól a szegény Ma­ri szolgálótól? Királyleány: (bömböl, mi­közben a király veri a pipa­szárral): Jaj, jaj, jaj, édes­apám megjavulok. Bocsána­tot kérek Marikánktól is, hisz úgy szeretem, mint a testvéremet. (Kiszalad.) Király: (egyedül) Jól el­döngettem szegény kislányo­mat. Pedig voltaképpen nem is rossz, szegénykém. Csak hát anya nélkül nőtt fel. Meg aztán megzavarta ez a kérőhistória. Szegénykém, úgy szereti ezt az árva Mari szolgálót. Soha még ilyen nem történt. Mindig együtt játszanak. Együtt esznek. Királyleány: (bejön) Édes­apám, Marika szolgáló meg­bocsátott. Édesapám, soha, soha rossz nem leszek többet. Kényes, hiú cifra páva sem leszek. Királyfi: (megjelenik) Ár- kon-bokron túl voltam már. Halottam a királylány sival- kodását. Azt is hallottam, hogy igen ígérte a javulást. No, gondolom, ha megjavul, feleségül veszem. De igazi le­gyen a javulás ! i Királyleány: Igazi lesz, igazi. Királyfi: Hát akkor én a tied, te az enyém, ásó, kapa meg a nagyharang válasszon el bennünket egymástól. Király: (szétterjeszti a ke­zeit) Áldásom rátok, drága gyermekeim. Nagyszerű őszi kiránduló­idő van. A Duna-kanyari üdü­lőhelyen most állt meg a ha­jó és özönlik róla a sok gye­rek Több osztály szövetkez­hetett a közös túrára. Mielőtt a hegyekbe indulnának, pi­henőt tartanak a parti ven­déglátó pavilonoknál. Nagy pusztítást visznek végbe az üdítő italokban, kelendő a fagylalt, a jégkrém is. Egy közeli pádon üldögélek, s mellém telepszik néhány ki­ránduló diák. Odajön egy fiú a pádon ülőkhöz; és meg­kérdezi : — Nem láttátok a Kocsist? — Megmondom, ha adsz egy forintot — válaszol paj­tása. A Kocsist keresőt lát­hatóan nem csábítja az üzlet, de a többszöri ajánlgatásra csak átnyújtja a forintot, megkérdezve: — Fagyira kell? — majd megismétli kérdését: — Most már mondd meg, merre van a Kocsis! A megajándékozott bizonytalanul a part felé int, és elrobog a fagylaltoshoz. A kora ősz az iskolai kirán­dulások évadja. Egy-két-há- rom napos túrára kerekedik fel a kis és nagy diákok cso­portja. Ellátásuk előre meg­szervezett, mégis a zsebpénz szerepet játszik abban, hogy mennyire érzik jól magukat. A fent leírt jelenet nagyon gyakori. Sok gyerek ostro­molja pénzért „módosabb” társát, sőt nemegyszer a kísé­rő pedagógust is. Ha tapasz­talatlan a tanár, szívesen osz­togatja a 3—5 forintos kölcsö­nöket. Ám sok kicsi itt is sokra megy, s a gyerekek el­felejtik megadni a 3—5 fo­rintokat, ennyiért meg röstell a pedagógus a szülőknek szólni. Legközelebb már ő sem ad. A zsebpénz fontos szerepet játszik a kiránduláson, ezért helytelen, ha az egyik gyerek 300, a másik 30 forintot visz magával a kétnapos túrára. Az osztályfőnöknek kell meg­szabnia a szükséges zsebpénz összegét, s minden szülőnek be kellene tartani a sza­bályt, hogy nem ad többet, mint a megállapodás. így megszüntethető az a keserű egyenlőtlenség, hogy az egyik gyerek mértéktelenül költe­kezik, a másik meg nyeli a nyálát, mert az ő szülei meg­fogadták az osztályfőnök sza­vát. Olykor apró lopásokra is csábítja ez a kevesebb pén­zűt. Itt kiderül az is, hogy tud-e a gyerek bánni a pénzzel? Elszórja-e az első két órá­ban, vagy okosan be tudja osztani két-három napra? A hátizsák, sporttáska sú­lya és az időjárás viszontag­ságai is befolyásolják a ki­rándulás sikerét. Csak a lehe­tő legkevesebb holmival in­dítsuk útnak a gyereket, és lehetőleg hátra akasztható al­kalmasságban. Közkedvelt­ségnek örvend a kézi sport­táska, de két-három kilomé­ter után már érzi a hátrá­nyait a gyerek. Menthetetle­nül elrontja a kirándulás hangulatát, ha bőrig ázik vagy egész úton vacog a hi­degtől a kis turista. Ezért ezekre a lehetőségekre min­dig számítani kell, még ak­kor is, ha csak egy napra in­dulnak. Reggel sosem lehet biztosan tudni, milyen idő lesz késő délután. Kis és nagy gyerekekről lévén szó, nagyon fontos megtalálni a felfedezés, az ország megismerése és a já­ték, szórakozás közötti he­lyes arányt. Azért nem érde­mes Miskolcra Nyíregyházá­ról utazni, hogy egy délutánt az erdei tisztáson focizva töltsenek el a tanulók. Vi­szont egyik múzeumból a másikba rohanni, s reggeltől estig csak a komoly élfog­laltságot hajszolni, szintén olyan módszer, amely érdek­telenséghez vezet. A helyes arányok megtalálása biztosít­ja a kirándulás sikerét. És az, ha vidám, önfeledt hangulatú együttlét alakul ki. S ekkor ez a két-három nap valóban összekovácsolja az osztályt. A. L. Ölbey Irén Katica Katicának a világon semmije, csak egy fénylő, bársonypuha jó szíve. Édesanyja munkába jár, napszámba s Kati vigyáz otthon a kis családra. Megmosdatja, megfésüli a húgát, mosogat és takarítja a szobát. ö. I. (Vége) TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Álarcosbált. 6. Két-, kettős (látin eredetű). 7. E napi. 8. Széken tartózkodik. 9. Gyilkolt. 11. Meztelen emberi testet ábrázoló képzőművészeti alkotás. 12. Felretten. 14. Baka be­tűi keverve. 16. Megfejtendő. 18. Sö. 20. Nátrium, szén vegy- jele. 21. Rendhagyó igevégződés. 22. Északi ország aprópénze. 24. ... és kontra. 25. Személyének. 27. Királyi ülés. 28. Vissza: jár. 29. Hajadon. Függőleges: 1. Római 1001, 51. 2. SM. 3. Lárma. 4. Kérdő névmás. 5. Megfejtendő. 6. Megfejtendő. 10. Ott, oroszul. 11. Azonos ma­gánhangzók. 13. Észak-európai nép. 14. Ábrázat. 15. Megfej­tendő. 17. Kopasz. 19. Agg. 21. Ceruza. 23. Mezőgazdasági gép. 24. Megkavart pár! 26. Római 999. 27. Némán tol! Megfejtendő: magyarországi hegységek (vízszintes 16., függ. 5., 6., 15.). Múlt heti megfejtés: — JÁSZBERÉNY — GYULA — KISKÖRÖS — CEGLÉD. Könyvjutalom: Nagy Attila Tuzsér, Orosz András Nagy­dobos, Fazekas Sándor Oros, Bene Sándor Mátészalka, Veres Orsolya Nagyvarsány, Péter Ildikó és Birtha Lilla Nyíregy­háza. Míg hazajön anyukája, van dolga. Öcsikének a kabátját megtoldja. Ez az ügyes tűzről-pattant kisleány a vacsorát is megfőzi szaporán. Készít olyan krumplilevest, pogácsát, a király is megnyalná tán a száját. Dolgozik a kis családért boldogan, mert a szíve jó, hű sziVe színarany.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom