Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-29 / 255. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 29. Napi külpolitikai kommentár Népi diplomácia N égy égtáj 26 országának sok millió szervezett dolgozója nevében tanácskozott két napon át hazánk fővárosá­ban a Szakszervezeti Világszövetség irodája. Az esz­mecsere fontosságát aláhúzza, hogy ez volt az iroda utolsó ülésszaka az SZVSZ 1978. április 16—23. között Prágában sor­ra kerülő IX. kongresszusa előtt. Már önmagában az is jelentős, hogy különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű országok szakszervezeti vezetői cse­rélték ki nézetüket Budapesten. Arról nem is szólva, milyen fontos az a körülmény, hogy a fejlett ipari államok képvise­letében tárgyaló küldöttek szót értettek, sőt, közös nevezőre jutottak olyan országok képviselőivel, amelyek jellegzetesen a harmadik világ gondokkal, súlyos problémákkal terhes je­gyeit viselik magukon. Ami mégis összetartó ereje, a különbözőségek ellenére azonos cselekvésre késztető eleme e szakszervezeti világfórum­nak: a társadalmi haladásért, a békéért, a népek együttműkö­déséért érzett felelősség, ami a Budapesten képviselt szak- szervezeteket áthatja. Az elmúlt években sokszor idéztünk egy újkeletű fogal­mat: a népi diplomáciát. Nos, a budapesti ülésszaknak a belgrádi találkozóhoz intézett üzenete jellegzetes példája an­nak, hogy a bérből és fizetésből élő milliók felelős képvise­lői miként hallathatják hangúkat olyan kérdésben, ami ugyan a diplomaták hivatásának körébe tartozik, mégis közvetve és közvetlenül érdekelt benne az egész emberiség: Európa és a világ békéje, biztonsága, az enyhülés további térnyerése. Mélységesen egyet lehet érteni Pierre Gensous-val, az SZVSZ főtitkárával, aki sajtókonferenciáján a többi között hangsúlyozta: mindent el kell követni a szakszervezeti moz­galmak egységesebbé tételéért, a dolgozók szolidaritásáért, jólétéért, olyan világért, amelyben minden ország számára biztosított a gazdasági haladás, a függetlenség és az emberi szabadságjogok gyakorlása. A szakszervezeti világmozgalom — ezt tanúsítja az SZVSZ irodájának 17. ülésszaka is — eze­kért a célokért küzd, mégpedig a világpolitikában végbeme­nő változásokhoz rugalmasan igazodva, az új körülményeket, a frissen jelentkező követelményeket mindig szem előtt tartva. N yilvánvaló, hogy a világ szakszervezeti szövetségei között vannak — és még sokáig lesznek is — véle­ménykülönbségek. Az SZVSZ azonban — s ez me­gint csak az eltérő társadalmi és gazdasági körülmények kö­zött dolgozó emberek őszinte igényét tükrözi — fontos teen­dőjének tartja a nemzetközi szakszervezeti központok között a kapcsolatok kiépítését, elmélyítését. A közeledés és az együttműködés politikája megfelel a szervezett dolgozók ér­dekeinek, egyszersmind a szakszervezeti világmozgalom ter­mékeny jövőjének is legfőbb záloga. Gyapay Dénes Belgrád: Szovjet felszólalás a huma­nitárius munkacsoportban A Szovjetunió és a többi szocialista ország az európai biztonsági értekezlet záródo­kumentumának megfelelően céltudatos tevékenységet folytat a tájékoztatás terüle_ tén megvalósuló nemzetközi együttműködés fejlesztése ér. dekében, és az elmúlt két évben jelentős sikereket ért el — jelentette ki a humani­tárius és egyéb kérdésekkel foglalkozó munkacsoport ülésén Sz. Kondrasov, a szovjet delegáció tagja. A szovjet képviselő hang_ súlyozta, hogy néhány nyu­gati ország akadályozza a Szovjetunióról és a többi szocialista országról szóló igaz információk terjesztését. Meg kell állapítani — jelen­tette ki Kondrasov — hogy Helsinki után néhány nyu_ gáti államban a szovjet fo­lyóiratok terjesztése nem fokozódott, sőt csökkent. Számos ország kormánya a magáncégek befolyásolá­sának lehetetlenségére hivat­kozva. semmit nem tett szov­jet sajtóanyagok behozatalé, nak és terjesztésének növelé­sére. A tájékoztatás terüle­tén a tőkés és a szocialista országok közötti kapcsolato­kat több tényező nehezíti. Ezek közül a legfőbb az. hogy a nyugati tömegtájé­koztatási eszközök, tovább­ra is a Szovjetunióval szem­ben ellenséges anyagokat, ko holmányokat és rágalmakat publikálnak. A fennálló nehézségek le­küzdésének fontos tényező­je a tájékoztatásban való jó. akarat — jelentette ki a szovjet delegáció tagja. A népek közötti, Helsinki szellemének megfelelő jó­szomszédi kapcsolatokat sér­tő propaganda legszemlélete, sebb és legsajnálatra mél­tóbb válfaja a „Szabadság” és a „Szabad Európa” rádió- állomások tevékenysége. A szovjet képviselő meggyőző tényeket említett annak bi­zonyítására. hogy e felforga­tó rádióállomások tevékeny­sége provokáció a Szovjet­unióban fennálló renddel szemben. beavatkozás a Szovjetunió belügyeibe. Kondrasov emlékeztetett ar. ra. hogy a „Szabadság” rá­dióállomás munkatársai szá­mára készült kézikönyv hangsúlyozza: a rádióállo­más célja „a Szovjetunióban fennálló rendszer megvál­toztatása”. Különös felhá­borodást vált ki — mutatott rá a szovjet képviselő — országunkban az, hogy a „Szabadság” mikrofonjai a haza árulóinak, a háború éveiben kezüket a szovjet emberek vérével beszennye­ző hitleri talpnyalóknak ke­zeiben vannak, akik most idegen pénzen harcolnak egykori hazájuk ellen. A lélektani hadviselés a szovjetellenes, szocialista el­lenes propaganda beszünte­tése a Szovjetunió és a nyu­gati országok közötti infor­mációcsere további kiszéle­sítésének elengedhetetlen előfeltétele — hangsúlyozta a szovjet képviselő. Befejeződtek a magyar—francia tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) valamint Jean-Francois De- niau, Raymond Bressier. A találkozók szívélyes lég­körben zajlottak le. ★ Raymond Barre délután ta­lálkozott a magyar és a külföl. di újságírókkal. Raymond Barre a többi között hangsú­lyozta : a magyar közéleti ve­zetőkkel folytatott eszmecse­rék — amelyek nagyon őszin­te légkörben zajlottak le — pozitívak voltak. Meggyőző­dését fejezte ki, hogy a két­oldalú kapcsolatok tovább­fejlődnek, mert a lehetőségek adottak. Raymond Barre a nemzet­közi élet időszerű kérdései­vel — az enyhüléssel, az európai békével, biztonsággal és együttműködéssel kapcso­latban hangsúlyozta: Fran­ciaország mélyen ragaszko­dik az enyhülési politikához. ★ Raymond Barre és felesé­ge, valamint kísérete pénte­ken este az Állami Opera­házban megtekintette Mu­szorgszkij Borisz Godunov című operáját. Washington és a brazil dilemma A világkörüli útra ké­szülő Carter amerikai elnök novemberben Dél- Amerika legnagyobb és gazdasági-stratégiai szempontból is legfonto­sabb országába, Brazí­liába látogat. Dél-Ame- rika országai közül Ve­nezuela szerepel még az amerikai elnök útiter­vében, ezt azonban kü­lönleges gazdasági meg-* fontolások indokolják, hiszen Venezuela az USA egyik legnagyobb olajszállítója. val kötött szerződésnek a végrehajtásához, amelynek értelmében a nyugatnémetek atomreaktorokat szállítanak Brazíliának. Mindez — ha alapvetően nem is változtatta meg — lényegesen módosította az Egyesült Államok és Brazí­lia kapcsolatát. A kérdés most már az, hogy ez a „kör­zeti nagyhatalom” milyen mértékben és milyen feltéte­lek mellett lesz az Egyesült Államok „helytartója” a kon tinensen. A brazil modell Szovjetunió: Gazdag program a Nagy Október jubileumára A Carter-látogatás világ- politikai és stratégiai hátte­rének megértéséhez minde­nekelőtt azt kell emlékezet­be idézni, hogy Brazíliában 1964 óta alapvetően reakci­ós katonai rendszer van ha­talmon. Az ország külpoliti­A szokottnál is gazdagabb kulturális programokkal em­lékeznek meg szerte a Szov­jetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kö­zelgő 60. évfordulójáról. Moszkvában, Leningrádban, a Szovjeuniót alkotó 15 szö­vetségi köztársaság fővárosá­ban a hat évtizeddel ezelőtti történelmi jelentőségű ese­ményeket felidéző színdara­bokat játszanak ezekben a hetekben a színházak, a leg­több színházban felújították az orosz-szovjet drámairoda­lom olyan klasszikus darab­jait, mint a Kreml torony­óráját, a Puskás embert, az Optimista tragédiát és máso­kat. A Szovjetunió filmszínhá­zaiban „60 hősi esztendő” címmel a forradalom, a pol­gárháború és a Nagy Honvé­dő Háború eseményeit felele­venítő, a szocialista és a kommunista építőmunka hét­köznapjait bemutató filme­ket játszanak. A skála a szovjet és egyetemes filmmű­vészet klasszikusaitól, Ejzens- tejntől és Alekszandrovtól Jurij Ozerov újabb monu­mentális alkotásáig, a szo­cialista koprodukcióban ké­szült, a szabadság katonai című filmeposzig terjed. A színház- és filmművé­szekhez hasonlóan tartal­mas, az ünnephez méltó ren- dezvényekkkel, kiállításokkal készülnek az évfordulóra a képző- és fotóművészek is. Nagy ünnepi műsorvá­lasztékot kínál a szovjet rá­dió és televízió valamennyi programja. Természetesen ott lesznek a rádió mikrofonjai és a tévé kamerái november 2-án és 3-án a Kreml kong­resszusi palotájában a köz­ponti ünnepségeken és a szerda esti ünnepi hangver­senyen, november 7-én pedig a Vörös téren a világ sok té­vétársasága által közvetíten­dő katonai díszszemlén és a moszkvaiak ünnepi felvonu­lásán. káját egészen a legközelebbi múltig az jellemezte, hogy az — az Egyesült Államok jóváhagyásával — Brazíliát Latin-Amerika uralkodó ál­lamává kívánta tenni. Ennek a törekvésnek megvolt az anyagi alapja. Brazília világ­résznyi nagyságú és szinte kimeríthetetlen természeti kincsekkel rendelkező or­szág. Ráadásul a kedvező gazdasági körülmények kö. vetkeztében a katonai pucs- csot követő első évtizedben látványos gazdasági fejlődé­sen ment keresztül. Ez a fajlődés az általános tőkés visszaesés következtében megrekedt ugyan — de az a tény nem változott, hogy Brazília továbbra is poten­ciális nagyhatalom. Kénytelen bírálat Ami változott, az Brazília Távirat Moszkvába Az MSZBT országos elnökségének ülése A világ első győztes prole­tár forradalmának 60. évfor­dulóját köszöntötte a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság országos elnöksége pén­teki ülésén a Parlament va­dásztermében. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az MSZBT elnöke nyitotta meg a tanács­kozást, amelynek elnökségé­ben foglalt helyet többek kö­zött Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke. Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője, va­lamint Vlagyimir Jakovle- vics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes ünnepi be­széde után Nagy Mária, az MSZBT főtitkára szólt a ba­ráti társaságnak az évfor­duló megünnepléséhez kap­csolódó programjáról. El­mondta, hogy a barátsági munkát ebben az esztendő­ben a 60. évfordulóról való megemlékezések sorozata jel­lemzi. Az ünnepi ülésen Apró An­tal felolvasta az MSZBT or­szágos elnökségének a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság elnökségéhez intézett üdvöz­lő táviratát, amely hangsú­lyozza: — a világtörténelem­ben új korszakot nyitó Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóján a barát, a harcostárs büszkeségével vesszük számba azokat a ha­talmas eredményeket, ame­lyeket október útján járva, Lenin zászlaja alatt haladva a szovjet nép elért. Ezek az eredmények a szovjet gazda­ság, tudomány és kultúra si­kerei, a Szovjetunió nemzet­közi tekintélye növekedésé­nek örvendetes tényei. Min­den kontinensen megsokszo­rozzák a szocializmus hívei­nek erejét, tovább ösztönzik a szocializmusért, a tartós békéért, a népek közötti ba­rátságért folytatott harcot. Az MSZBT országos elnök­sége, üdvözletében a közös nagy ünnepen további ki­magasló sikereket kívánt a szovjet népnek a kommuniz­mus építésében, a szocializ­mus nemzetközi tekintély nek gazdagításában. és az Egyesült Államok kap csolata. Carter elnöknek az úgynevezett „emberi jogok­ra” vonatkozó kampánya közismert módon elsősorban a Szovjetunió és a szocialis­ta országok ellen irányul. Ahhoz azonban, hogy a kampánynak ez a fő célja taktikailag védhető legyen — az amerikai adminisztráció kénytelen volt általában bí. rálni a dél-amerikai katonai diktatúrákat is. Ezen belül a Fehér Ház támadta a brazí­liai katonai rezsim nyílt és brutális rendőri módszereit, majd felfüggesztette a kato, nai segélyt. Válaszként a bra­zíliai katonai rendszer 4 szer­ződést mondott fel és — nem törődve Washington ne­heztelésével — továbbra is ragaszkodik annak az NSZK, Befejezte munkáját a magyar—olasz fórum A magyar—olasz fórum 1977. október 25—28. között Budapesten megtartotta so­ron levő, VI. ülését. A tanács­kozáson az európai bizton­ság és együttműködés, vala­mint a magyar—olasz kap­csolatok időszerű kérdéseit tűzték napirendre. Az ülésen az európai és földközi-tengeri biztonság és együttműködés olasz fóru­mát Tullia Romagnoli Caret- toni asszony, a szenátus al- elnöke által vezetett küldött­ség képviselte. A delegáció­ban kereszténydemokrata, kommunista, szocialista és republikánus közéleti szemé­lyiségek, szenátorok és kép­viselők vettek részt. A ma­gyar küldöttségben, amelyet Sütő Ottó, az Európai Biz­tonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága elnökségének tagja vezetett, a társadalmi és tudományos élet neves képviselői kaptak helyet. A küldöttségek megállapí­tották, hogy az európai álla­mok kétoldalú politikai kap­csolatai, ezek között a ma­gyar—olasz politikai kapcso­latok is kedvezően fejlődnek. A két ország között nincse­nek olyan politikai problé­mák, amelyek gátolnák a kapcsolatok továbbfejlődését, a legmagasabb szintű talál­kozók folytatását. Hangsú­lyozták, hogy az államok kö­zötti sokoldalú érintkezés to­vábbi fontos tényezője a földrész biztonsága megszi­lárdításának. Végül a fórum résztvevői megállapodtak a közös mun­ka folytatásában. A katonai rezsim élén je­lenleg Ernesco Geisel elnök áll. akinek hivatali mandá­tuma 1979-ben lejár, és 1978 januárjában gyakorlatilag megkezdődik az országban a választási kampány. Ennek a kampánynak az említett nemzetközi-stratégiai háttér nélkül nem lenne különösebb jelentősége. Brazíliában tíz évvel ezelőtt olyan politikai szerkezetet hoztak létre, amelyben a kormányt támo­gató Nemzeti Megújító Szö­vetség (ARENA) oldalán en gedélyeztek egy hivatalosan engedélyezett és gondosan kordában tartott ellenzéki pártot. (Brazil Demokratikus Mozgalom; MDB.) Mindad­dig. amíg tartott a nagy üte­mű gazdasági konjunktúra és zavartalanok voltak a bra­zil—amerikai kapcsolatok, az MDB engedelmesen ját­szotta kiosztott szerepét és a különleges brazil modell vi­szonylag zavartalanul mű­ködött. (A zavartalan műkő, désbe természetesen beleér­tendő a rendszer katonai­rendőri elnyomó erőinek bru­tális terrorpolitikája min­den haladó mozgalommal szemben és a széles körben elterjedt hivatali korrupció.) A konjunktúra megtörése és a brazil—amerikai vi­szony ezzel csaknem egyide, jűleg bekövetkezett romlása új helyzetet teremtett. A rendszerre két oldalról is nyomás nehezedik. .Az MDB kezdte komolyan venni a rá eredetileg „hivatalból” ki­osztott ellenzéki szerepet. A második változás a katonai rendszer Geisel tábornok-el. nőktől jobbra álló szélsősé­ges ultráinak megerősödése volt. (A katonai rezsimen be­lül Geisel eredetileg a cent­rumot képviselte.) Megoldhatatlan ellentmondás Így hát Dél-Amerika döntő országának nemzetközi hely­zetét és belpolitikai életét egyaránt a zavar és bizony­talanság jellemzi. Sem a ka­tonai hatalom, sem az Egye­sült Államok nincs könnyű helyzetben. Az amerikai ér­dekek olyan rezsim létreho. zását követelnék, amely eny­hít a katonai és rendőrter­roron, megteremti a demok­ratikus politikai élet látsza­tát — de anélkül, hogy ve­szélyeztetné Brazília feltét, len alárendeltségét Washing­tonnak. Nagy kérdés, hogy ilyen rendszer egyáltalában lehetséges-e. Ami a brazil katonai rendszer mögött ál­ló nagy földbirtokos és tőkés érdekeltségeket illeti, hason­lóképpen súlyos dilemma előtt állanak. Ha demokratizálnak és utat engednek az ellenzé­ki erők nyomásának, a meg­induló társadalmi folyamat, nak esetleg nem tudnak gá­tat vetni. Ha az ultrák harc­kocsijai mögé menekülnek, a megnehezült gazdasági hely­zetben robbanásig éleződhet a társadalmi feszültség és tovább bonyolódhatnak Bra­zília és az USA kapcsolatai. —i—e

Next

/
Oldalképek
Tartalom