Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-27 / 253. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁÖ 1977. október 27. Tudományos ülés a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékét idézni, tanulságait történész módra elemezni, ljövetkez. ményeit a jelen gazdaságában, társadalmában és politikájában vizsgálni — nem csupán a 60. évforduló kapcsán örvendetes feladat. Állandó és folyamatos vizsgálódásra kötelez az a tény, hogy a nagy október a jelen kor forradalma — hangsúlyozta Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke megnyitó beszédében azon a tudományos ülésen, amelyen az MTA, a Párttörténeti Intézet, a Politikai Főiskola és a Társadalomtudományi Intézet együttesen rendezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából. Az MTA dísztermében megtartott tanácskozás elnökségében foglalt helyet Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Alekszandr Mihajlovics Prohorov Nobel- és Lenin-díjas akadémikus, a hazánkban tartózkodó szovjet tudósdelegáció vezetője. Jelen volt a tanácskozáson Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, továbbá Vlagyimir Ja- kovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A megnyitót előadások követték. Az előadásokat követően a tudományos ülés résztvevői szekciókban folytatták a munkát. A munkabizottságok vezetői csütörtökön plenáris ülésen számolnak be az ott elhangzottakról. Moszkva ünnepre készül Eddig már mintegy negyed- millió moszkvai dolgozó teljesítette az októberi forradalom 60. évfordulója tiszteletére egész évi tervét. A hátralévő két hétben további félmillióan akarják ugyanezt elérni, jelentették be a moszkvai városi pártbizottság ülésén, amely megvizsgálta, hogyan készülnek a szovjet főváros lakosai a nagy ünnepre. A jubileumi előkészületek egyik csúcspontja volt a moszkvaiak nagy sikerű kommunista'Szombatja, amelynek során a termelőmunkában és a városszépítésben egyaránt jelentős eredmények születtek. November 7. előtt igen sok helyen rendezik meg a forradalom ma is élő veteránjainak, a párt- és a munkás- mozgalom régi harcosainak találkozóit a gyárak, üzemek dolgozóival, a fiatalokkal. Azokban a kerületekben, iskolákban, üzemekben, amelyeket a Nagy Október egykori részvevőiről, irányítóiról neveztek el, ünnepi gyűléseken idézik fel a névadók emlékét. Moszkva ünnepi díszbe öltözik az évfordulóra. Megkezdték a feliratok, táblák elhelyezését, a középületekre, a hidakra és az utcákon már szerelik az ünnepi kivilágítást. A szovjet főváros fényújságjai az évforduló napjaiban október emlékét idézik. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is a Gorkij utcában lévő központi távíróhivatal dekorációja ígérkezik a legszebbnek — itt több, mint 38 ezer égővel működik majd a villanyújság. Az ünnepség egyik leggondosabb előkészítést igénylő eseményének a november 7-i díszszemlének és a dolgozók felvonulásának előkészületei is javában folynak már. Napi külpolitikai kommentár Közösen a légi kalózok ellen KORUNK TERRORHULLÁMÁNAK egyik legveszélyesebb ága a légi kalózkodás. A gépeltérítések rövid, ám annál véresebb történelme világszerte méltán .vált ki 'felháborodást. Sajnálatos, s a legkeményebb szavak sem elegendőek elítélésére, hogy a légi terrort az esetek túlnyomó többségében politikai okok motiválják. Megengedhetetlen, hogy a polgári repülés továbbra is felelőtlen elemek kényének-kedvének legyen kiszolgáltatva, s csak üdvözölni lehet az ENSZ közgyűlésének azt a döntését, amelynek értelmében a 32. ülésszak napirendjére tűzi a légiforgalom biztonságának kérdését. A keddi döntést követően szerdán már tanácskozásra ült össze a világszervezet különleges politikai bizottsága, hogy kimunkálja a közgyűlés elé terjesztendő határozattervezetet. Minden jóérzésű ember egyetértésével találkozik ez a gyors eljárás. Annál is inkább, mert a közelmúlt példái bizonyítják: a gépeltérítések sok ártatlan ember életét és biztonságát veszélyeztetik, s az utasok szigorú ellenőrzése ellenére a terrorakciók száma aggasztóan növekszik. A mintegy ötvenezer tagot számláló nemzetközi pilótaszövetség, az IFALFA világméretű sztrájkot helyezett kilátásba, amennyiben az ENSZ nem tesz hathatós lépéseket a repülés biztonságának helyreállítására. A világ légiforgalmát 24 órára megbénító munkabeszüntetés Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának közbenjárására maradt el, egyszersmind a világszervezet kötelezte magát, hogy a téma megvitatásának a 32. közgyűlés plénumán elsőbbséget biztosít. A szovjet polgári repülés dolgozói hétfőn felhívással fordultak a világ valamennyi országának légi közlekedési és szállítási alkalmazottjához, hogy minden eszközzel működjenek együtt a polgári repülés biztonságának fokozása, az utóbbi években veszélyesen elharapódzott repülőgép-eltérítések leküzdése és elkövetőik méltó megbüntetése érdekében. ALIGHANEM EZ A KÉRDÉS NYITJA: amíg a világ valamennyi állama nem kötelezi magát a légi kalózok kiadására, illetve példás megbüntetésére, addig a gépeltérítések szomorú, gyakran tragikus históriája újabb és újabb véres fejezetekkel bővül. Végre el kellene határozni, hogy tekintet nélkül a terrorakció motívumaira — amelyek között a szerelmi indokok éppúgy megtalálhatóak, mint a politikai zsarolás —, a légi kalózokat sehol ne részesítsék politikai menedékjogban és mindenütt járjanak el velük szemben kellő eréllyel. A huszadik század végére a repülőgép világszerte általános és milliók által igénybe vett közlekedési eszközzé vált. Itt az ideje, hogy — akárcsak annak idején az óceánok kalózai ellen — világszerte egységesen értelmezzék és ítéljék el az ártatlan emberek életét kockáztató légi kalózkodást. Gyapay Dénes Belgrád Szovjet javaslat a környezet- védelemről A belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó szerdán délelőtt zárt plenáris ülést tartott, amelyen dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője elnökölt. Az ülésen Julij Voroncov a szovjet delegáció vezetője hivatalosan előterjesztette kormányának a környezet- védelem, a szállítás és az energetika terén való összeurópai együttműködésre vonatkozó javaslatát. Indít ványozta. hogy a belgrádi találkozó résztvevői fejezzék ki készségüket: elősegítik a fent említett témakörökben felmerülő komplex problémák vizsgálatával foglalkozó értekezletek összehívását és lefolytatását. Megállapította, hogy megértek a feltételek a gyakorlati lépések megtételére és rámutatott, hogy az Európai Gazdasági Bizottság keretében sikeresen halad a környezetvédelemmel kap csolatos tevékenység. A szál_ lítás átfogó problémáinak tanulmányozása végett is szükség van egy' összeurópai' fórum létrehozására. Deszai sajtóértekezlete Moszkvában A szovjet vezetőkkel folytatott moszkvai tárgyalásaink álláspontjaink további közeledését, egymás még jobb kölcsönös megértését eredményezték. Kölcsönös meggyőződésünk. hogy a népeink közötti tartós barátság független a kormányok változásától — jelentette ki Mo- rardzsi Deszai indiai miniszterelnök szerdán Moszkvá. ban megtartott nemzetköz sajtóértekezletén. Morardzsi Deszai elmondta: örömmel tett eleget Leo- nyid Brezsnyev szívélyes meghívásának és kormányfői minőségében első külföldi útja a Szovjetunióba vezetett. — „Látogatásunk .elé azt, a célt tűztük, hogy a hagyományosan jó indiai—szovjet kapcsolatok még barátibbakká és tartalmasabbakká vál_ janak — hangsúlyozta az indiai kormányfő, majd így folytatta: látogatásunk végén elégedetten állapíthatjuk meg. hogy teljes mértékben sikerült elérnünk ezt a célt Szakembereink jelenleg együttműködésünk — ezen belül gazdasági együttműködésünk — új területeinek és távlatainak kidolgozásán fá radoznak. Deszai közölte: tárgyalásaik befejezésekor meghívta Leonyid Brezsnyevet, hogy egy kölcsönösen megfelelő időpontban látogasson el Indiába. SZIBÉRIAI UTAZÁS (9.) Bajandaj, burját falu. A képen középen Márkus Elek, magyar internacionalista, mellette lánya és unokája. A vörös magyar □ lagyimir Kolozsvári az irkutszki tv-adó információs műsorát szerkeszti. Apja, Kolozsvári Lajos, Kaposvárról vonult be, s került az orosz frontra az első világháborúban. Cári fogság, forradalom. A foglyok a hatalmas csitai táborban őrök nélkül maradtak, fehér karszalaggal jártak ki keresni a kenyerüket úgy és ott, ahogy és ahol tudták. Fát vágtak, műhelyekben dolgoztak. Amikor 1917 decemberében megalakultak a szovjetek, a magyarok nagy része csatlakozott a vörösökhöz. Nehéz harcok vártak rájuk, mert Szemjonov kozák atamán nagy sereggel közeledett. A túlerő körülfogta a magyarokat. Kolozsvári Lajos vöröskatonát egy kozák leszúrta a harcban. A csata után a kis falu asszonyai temetni mentek. Kolozsvári Lajos még élt, egy asszony, Kondratyeva bevitte a házába, sokáig ápolta, lábra állította. A felesége lett, kilenc gyereket szült neki. A kilenc egyike Vlagyimir Kolozsvári. Helyesebben, a kilenc diplomás egyike. Ö műegyetemet végzett. Negyvenhárom januárjában került a sztálingrádi frontra, súlyosan megsebesült. Egy 'évig ápolták, aztán újra a katonaság. Negyvenötben Mandzsúriában ért véget számára a háború. Ott volt az elit japán alakulat, a Kvantung hadsereg szétzúzásánál. És most ő a kísérőnk, ö a Szovjet—Magyar Baráti Társaság egyik leglelkesebb aktivistája. Mikor nemrég Irkutszkban járt Marjai József moszkvai magyar nagykövet, s az SZMBT vezetőit kérdezte, é!-e még valaki területükön a vörös magyarok közül, azt válaszolták, hogy hatvan év után nem valószínű. De Vlagyimirt nem hagyta nyugton a téma. Nyakába vette a hatalmas megyét, s kutatni kezdett, szinte kilátástalan reménnyel. És amikor a repülőtéren meglátott minket, a második mondata ez volt: „Találkozni fognak egy vörös magyarral.” Megható pillanatok. Vasárnap délután van, ülünk az irkutszki Barátság Házában és beszélgetünk. Nagy hanggal lép be egy alacsony, barna, zömök öreg, három fiával. — Eliksz Alekszandrovics Márkusz — mutatkozik be, erős kézszorítással. A nyolcvannyolc éves ember kétszázharminc kilométeres utat tett meg, hogy ötvennyolc esztendő után magyarokkal találkozzon. Helylyel kínáljuk, de állva marad. Szól, hogy nem fáradt, most is dolgozik, nem tud megmaradni munka nélkül. Szinte hihetetlen, szombaton huszonnyolc zsák krumplit szedett fel falujában. Márkus Elek életútja nem ritkaságszámba menő. Mégis nagy regény. Oroszul beszél — azt mondják, hogy magyar akcentus nélkül. — Szinté minden magyar szót ért, beszélni azonban elfelejtett. Pest külvárosában született, cseperedett legénnyé, egy fabarakkban. Debrecenben volt katona. Front, fogság, sok százezer magyar akkori útja. És a további is sokaké: az októberi forradalom idején állt a partizánok mellé. „Megmaradtam a sok csatában — szólt huncut- kás mosollyal — pedig Kol- csak generális öt aranyrubelt ígért az embereinek minden vörös magyarért...” Öt évig újra a harcok sora. Márkus Elek ott volt a vörös munkás zászlóaljban, szolgált a Csekánál, küldötte volt a burját Usz- jerde pártkonfere'nciájának. Régi fénykép kerül elő. A felső sor jobb szélén, magyar katonaruhában, orosz tányérsapkában mosolyog a harminchat küldött közül egyedüli magyar. Harc az intervenciósok ellen, azután el kellett bánni a í,zsulikkal”, akik meg akartak gazdagodni a forl radalom zászlaja alatt. Később egy, a Bajkálon túl garázdálkodó fehér bandát kellett likvidálni. „Az ilyenekkel mi nagyon elbántunk. Mentem az ellenségnek, mintha vad lennék. Azt szerettem volna, ha minél hamarabb végzünk velük, s mehetek haza. Mindig azt mondtam magamnak, ha vége lesz a harcoknak, megyek haza. Vége lett, de aztán jött az újabb munka, annyi, hogy még borotválkozni sem jutott idő...” Sokan elestek, sokan hazamentek a magyar internacionalisták közül. És né- hányan — mint Márkás Elek — ittmaradtak. Huszonkilencben kolhozelnök lett a burjátok lakta faluban, Bajandajban. Azt mondja, a burjátok eleinte nem szerették, nem fogadták szívesen. Orosz asz- szonyt vett feleségül, öt gyerekük született, négy fiú — Vili, Alekszander, Vlagyimir és Viktor — és egy lány, Ljuba. , Alekszej fia — fekete, szikár ember — katona volt a második világháborúban, harcolt Pesten is. Az apja ránéz és annyit mond: „tgy segítettük ki egymást. Én tizenhétben harcoltam a szovjet hazáért, ő negyvenötben S’ magyarért.” Faggatjuk, tud-e valamit az otthoni rokonságról? Nem, semmit — válaszolja. Szülei korán meghaltak, az első világháborúban három bátyja elesett. „Az ismerősök otthon régen meggyújtották rám a gyertyát — de Márkus, az öreg vörös magyar még mindig él és issza a vodkát ... Szerencsés ember vagyok. Nekem saját hadseregem van. Négy fiam, kilenc unokám és négy dédunokám... Hát így él Márkus...” Feláll és annyit mond: a hazára! Koccintunk és megkérdezem, melyik hazára? A válasz: mind a kettőre. Szibériára és Magyarországra. Tud-e valamilyen magyar nótát Márkus bácsi? Vagy azt is elfelejtette eny- nyi idő alatt, távol a szülőföldtől, az anyar^yelvtől ? Kár, hogy nincs magnetofon, mert elkezdi az öreg: „Kossuth Lajos azt üzente .. Együtt énekeljük a régi nótát, amivel hatvanhárom esztendővél ezelőtt huszonhárom évesen bevagoníroz- ták sok százezer társával Márkus Eleket. Mit is adjak neki, ami hazai? T árpái szilvával, nyíregyházi dohánygyári cigarettával ajándékozom meg és hosszú életet kívánok. Közösen nézzük a Barátság Háza dokumentumait a folytatásról. Uszty- Ilimszkről, ahol magyar fiatalok százai írják tovább a történelmet. Akik ötvenfőkos fagyban is dolgoznak. Hogy le ne maradjanak Ivánék mögött, hogy nőjön a cellulózkombinát, hogy jöjjön mihamar az értékes nyersanyag hazánkba. Vagy azokról a szibériaiakról, akik ezrével tagjai az SZMBT-nak és a két nép barátságának követei. A vitrinben felfedezünk egy kardot, magyar és orosz felirattal. Lehel kardja. Szolnokiak adták a társaság elnökének, amikor tavaly nálunk járt, megnézni a helyeket, ahol harminckét éve harcolt. Vége a mozgalmas napnak. Felmegyek a szállodai szobába, bekapcsolom a rádiót. Igaz, vagy álom? A Fonográf zenél, Koncz Zsuzsa énekel. Reggel búcsúzunk. Viszontlátásra Szibéria! Kopka János (Vége)
