Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-26 / 252. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. október 26. II Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak levele az MSZMP Központi Bizottságához SZIBÉRIAI UTAZÁS (8.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának! Tisztelt Kádár János elvtárs! A Csepel Vas- és Fémművek kommunis­tái, szervezett dolgozói, szocialista és mun­kabrigádjai. a gyár egész kollektívája nevé­ben örömmel jelentjük, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak méltó megünneplésére tett vállalásain­kat október 25-ére maradéktalanul. 1 milli­árd 10 millió forint értékben, tételesen telje­sítettük. A gyár szocialista és munkabrigád-ve- zetőinek január 14-j tanácskozása — a CSM szerszámgépgyára Béke brigádjának kezde­ményezésére — munkaverseny-felhívást fo­gadott el. Ennek célja az volt. hogy a Vla­gyimir Iljics Lenin és a Bolsevik Párt által vezeti orossz proletariátus felkelésének a világ első győztes szocialista forradalmának jubileumát, pártunk XI. kongresszusának útmutatásai szerint, az V. ötéves terv. s ezen belül az 1977-es népgazdasági feladataink végrehajtásának gyorsításával, a minőség ja­vításával. a hatékonyság növelésével, a tér. vek túlteljesítésével, újabb munkasikerekkel köszöntsük. Szovjet exportkötelezettségeink teljesí­tésén túl célul tűztük ki az MSZMP XI. kongresszusa politikai, gazdasági útmutatá­sainak figyelembevétele mellett, a Csepel Művek fejlődési ütemének meggyorsítását: — termelési értékben — az előző évhez képest — 740 millió forinttal többet adunk a népgazdaságnak; ennek forrása teljes egé­szében a termelékenység növekedése; terven felül 3000 tonna acélt termelünk; összes ex. portunk 13 százalékkal haladja meg a múlt évit: a vállalt 2 százalékos önköltségcsök­kentés további 300 millió forintos nyeresé­get eredményez, melynek alapja döntően az anyag- és energiatakarékosság; a kerékpár­gyártás fejlesztését és a Martin szinttartó beruházást az év végére befejezzük; a szí­nesfémkohászat, a szerszám- és nehézgép­gyártás, továbbá a szürkevasöntvény-gyár- tás fejlesztési feladatait időarányosan telje­sítjük; a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítására vállalt feladatainkat meg­valósítjuk. Elhatározott szándékunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordu­lójának tiszteletére kibontakozott társadalmi aktivitást, alkotó munkát tovább folytatjuk. Célul tűztük ki, hogy 1978. évi termelésig műszaki, gazdálkodási tevékenységünket az V. ötéves terv előirányzatánál magasabb színvonalon fogjuk teljesíteni. Tisztelt Kádár János elvtárs! Miként a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának tiszteletére indított és sikeresen befejezett munkaversenyben, úgy ezután is teljes egyetértésünket fejezzük ki az MSZMP XI. kongresszusának határoza­taival. Erőnket nem kímélve fogunk tovább­ra is dolgozni e határozatok végrehajtásáért, az V. ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítéséért, a fejlett szocialista társadalom1 felépítéséért. Tovább erősítjük pártunk egy­ségét, munkás tettekkel támogatjuk a Közpon­ti Bizottságot kitűzött közös céljaink eléré­sében. ^Ennek a jelentés nemzeti programnak a megvalósításához az MSZMP Központi Bi­zottsága minden egyes tagjának és személy szerint Kádár János elvtársnak jó egészséget, eredményes munkát kívánunk. Budapest, 1977. október 25. Csepel Vas- és Fémművek dolgozói ne­vében : Ernszt Antal a pártbizottság első titkára Karkalik János szt. vezető titkár Orosz Ferenc a KISZ-bizottság titkára Soltész István vezérigazgató A Csepel Vas- és Fémművek dolgozói vállalásuk teljesítéséről levélben tájékoztat­ták Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat, az s SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfel-; sőbb Tanácsa elnökségének elnökét, aki an-- nak idején üdvözölte a csepeliek kezdeménye-• zését. Napi külpolitikai kommentár Meddig még ? MINT A HÍRÜGYNÖKSÉGEK JELENTIK, megkezdődött a Biztonsági Tanács dél-afrikai vitája. Mi inkább úgy fogal­maznánk, hogy ez a vita, ez a téma folytatódik — immár hosszú esztendők óta szinte szünet nélkül, a világszervezet legkülönbözőbb fórumain. Nem volt ENSZ-ülésszak az utolsó évtizedben, amelynek során a közgyűlésen, sőt nemegyszer a Biztonsági Tanácsban, ne született volna határozattervezet a fajüldöző apartheid rezsim elleni konkrét lépésekre. Ilyenkor aztán két dolog történt. Vagy megszületett a határozat (a közgyűlésben, ahol a többség dönt) és annak vég­rehajtását szabotálták el bizonyos hatalmak, vagy megaka­dályozták a javaslat elfogadását (a Biztonsági Tanácsban, ahol vétózási lehetőség van), mindig és mindenkor ugyan­azok a hatalmak. Igen, kétségtelen: a dél-afrikai rezsim belső lehetőségei enyhén szólva nem lebecsülendők. A térség mérhetetlen erő­forrásait megsokszorozza a majdnem ingyenes afrikai mun­kaerő és az a rezsim kezében óriási gazdasági, katonai adukat jelent. Mégis ki lehet jelenteni:az apartheid-szégyenfolt mai formájában semmiképpen sem létezhetne a nyugati főváro­sok magatartása nélkül. EZT A MAGATARTÁST az utóbbi időben némi tudat- hasadás jellemzi. Olyan időszakban, amelyre a haladó esz­mék — és erők — világméretű térnyerése jellemző, egysze­rűen nem lehet nyíltan támogatni, sőt nem lehet — legalább szavakban — nem elítélni mindazt ami a Dél-afrikai Köztár­saságban történik. De a konkrét lépések — a fegyverszállítá­sok valódi megszűnése, a politikai elszigetelés, kiközösítés annyiszor javasolt megvalósítása — mindig meghiúsult a Nyugat ellenállásán. Az Egyesült Államok és Anglia, Franciaország és az NSZK szívesen teremtene az eddiginél jobb viszonyt fekete Afrikával. De azt az árat, hogy valóban fellépjenek az apart­heid rezsim ellen, nem fizetik megérte, miért? Azok kettős: egyrészt politikailag fontosnak tartanak egy „fehér bástyát” a változó Afrika déli végén (és stratégiailag egy „megbízható” szovjetellenes bázist a fontos térségben), másrészt ezernyi gazdasági, tehát profitszál fűzi őket Dél-Afrikához. A LEGUTÓBBI BT-VITÄT az afrixai országok csoport­ja követelte, amiért néhány nappal ezelőtt Pretoria a szoká­sosnál is brutálisabban lesújtott a dél-afrikai hazafias erőkre. Sajnos, nem nehéz kitalálni, hogy konkrét lépéseknek most is gátat szab a nyugati obstrukció. A brit külügyminiszter, aki különben szívesen beszél a színes bőrű népek önrendel­kezéséről, máris kijelentette: kormánya ellenezné az afrikai országok javaslatában szereplő, Pretoria ellen irányuló teljes gazdasági bojkottot. A forgatókönyv tehát a szokásos. De egyre hangosabb a kérdés: meddig még? Harmat Endre TELEX... Zöld és lomb mindenütt. Selehovo, az alumíniumból épült város. Város a tajgán BELGRAD A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési talál­kozó kedden az ún. kisegítő munkaszervekben — bizott­ságokban — folytatta tanács­kozásait. délelőtt zárt ajtók mögött a gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és környezet- védelmi együttműködés té­makörével foglalkozó 2. szá­mú, valamint a belgrádi ta­lálkozót követő intézkedések­ről tárgyaló 5. számú bizott­ság ülésezett. Az Ukrán SZSZK főváro­sában, Kijevben ünnepélye­sen felavatták az Októberi Forradalom monumentális emlékművét. A város telje­sen átalakított központi terén felállított emlékmű fő alak­ja Lenin. Előtte a forradal­mi erőket jelképező bronz­figurák állnak — egy mun­kás, egy katona, egy tenge­rész és egy parasztasszony. Az emlékmű központi része és Lenin alakja rózsaszínű gránitból készült. MADRID A spanyol kormány veze­tő képviselői hétfőn este is­mertették a munkáltatók és a szakszervezetek vezetői­vel a pártközi csúcsértekez­leten elfogadott gazdasági intézkedéseket tartalmazó úgynevezett Moncloa-paktu- mot. A csaknem ötórás ta­nácskozáson, amelyet kedden délután folytattak, kiderült, : hogy — bár fenntartásaik j vannak — sem a tőkések, sem a szakszervezetek nem I kívánják akadályozni a gaz­dasági megállapodás végre­hajtását. H önnek hozzánk a nyu­gati turisták, járják a félmilliós város ut­cáit és sűrűn pergetik a filmfelvevőt, kattogtatják a fényképezőgépet. Tetszenek nekik a faházaink. Mondják is, hagyjuk meg azokat, hi­szen az orosz népi építkezés kincseit mentjük meg ...” Antyipin újra tűzbe jön, s azzal folytatja: meghagy­nák ők. de azokban nincs vízvezeték, fürdőszoba és központi fűtés. Márpedig a szibériai embernek erre igénye van. „A mi embereink, akik e házakban laknak, joggal kérdik, miért harcoltak, ha nem érdemlik meg a kultú­rált körülményeket? így igaz, nagyon megérdemlik. És az is igaz. hogy kötele­sek lettünk volna rnár ré­gen új, modern lakásba költöztetni őket. hiszen az emberek még mindig nem élnek úgy. mint ahogy sze­retnénk. Csakhogy hatalmas az ország, irdatlan volt ben­ne a szegénység és mikor már élni kezdtünk volna akkor jött a háború. a ha­talmas pusztítás.. Munka van tehát bőven. De ha nem lennének gon­dok — mondja a titkár — nem lenne mit csinálni a pártmunkásnak... Növelni szükséges tehát a tempót. Az építésben is, a szellemi gyarapodásban is. A tervek megvalósulnak. Ám. mindenki tudja, nem maguktól, hanem az em­berek helytállása, munká­ja nyomán. A jobb. az ész­szerűbb munka, a korsze­rűbb tempó kulcsa maga az ember. Hozzá kell eljutni. Min­denkihez, külön-külön. És ez nem nagyon egyszerű ezen a vidéken, ahol he­gyek koszorújában, őserdők úttalan útjain is vannak ' települések. Mégis meg kell keresni őket. szót kell érteni velük, a szocialista életmódra kell nevelni őket is. Hogyan csinálják? Izgalmas kérdés. A terü­letnek két napilapja, har­minc járási újságja, rádió­televízió állomása van. De az élő szó hatása pótolha­tatlan. Az alkotmányvita idején — mondják a me­gyei pártbizottságon — el­indítottak a vidékre egy agitátorvonatot. Jól kép­zett propagandisták, szín_ játszók, együttesek mentek vele egy hónapra. Körül­járták a Bajkált. harminc nap alatt ezernyolcszáz ki­lométert tettek meg síne­ken. Tizenhárom városban és tíz gazdasági központban váltottak szót a lakosság­gal. rendeztek kiállítást, ve. títettek filmet, keresték fel a klubokat a gyárak­ban, kolhozokban. Azután átszálltak gépkocsikra s mentek a kicsiny települé­sekre. S ahol nincs vasút? Ide agitációs repülők, he­likopterek. autóbuszok ju­tottak el. Egy hónap alatt százezer­nél több emberhez. A roppant munka nagy eredményt hoz. Ezt láttuk másnap Irkutszk közelé­ben, Selehovóban. Itt, a tajga kellős közepén épült szinte pillanatok alatt egy város — alumíniumból. A nagyon olcsó villamos energia hozta ide az alumí niumipart. A timföldet az Urálból kapják, itt dolgoz­zák fel. Tizenöt éve kez­dett termelni a település nagy gyára. Akkor öntöt­ték formába az első ezüs­tös rudat az addig ipart sem látott munkások oro­szok. ukránok, üzbégek, örmények, burjátok, cigá­nyok. És az ötezer-négyszáz em­berrel dolgozó gyár szülte a várost. Komszomol-védnökség- gel épült, jöttek az ország minden részéből, hogy a névtelen településből várost építsenek, s elnevezzék. Az ismert földrajzkutatóról kapta a nevét. A gyár ad vizet, áramot. bölcsődét, óvodát, iskolát a városla­kóknak. akik munkásai. Az alumíniumipar gigantja épített a városnak úttörőtá_ bort. üdülőt, kultúrpalotát és sportcsarnokot. Az addig jelentéktelen, gyér lakosságú környezet­be települt városban negy­venezren élnek. Iván Csudnov, a seleho- vói párttitkár gyorsan ki­egészíti magát: m a . Mert az alumínium mellé kábel gyár és fafeldolgozó, s egy nagy iparépítő tröszt is te­lepült. Ezek keresik a munkáskezet, a város is vonzza a környék lakóit. Nem csoda. Ebben a vá­rosban a lakások kilenc­venkilenc százaléka össz­komfortos, hideg-meleg vízzel ellátott, központi fű­tésű. A lakók átlagéletkora hu­szonhét év. Egyébként is sok a fa. de hozzáláttak, mindenki ültet, parkosít, mert szereti a városát, a szépet, a természetet. Ahol fiatalok a legidő­sebbek is. ott a tervezők­nek úgy kell számolni, hogy legyen gyermekintéz­mény elég. Nos. Selehovo ilyen tekintetben is jól ellá­tott, Nyolc iskolájában a gyerekek csak délelőtt ta­nulnak. Óvodáiban annyi a hely, hogy öt év múltán sem lesz elhelyezési gond. Zeneiskola, képzőművészeti szakközépiskola működik. A közeli megyeszékhely­re sűrűn jár a helyiérde­kű vasút. Be lehet menni egy-egy színházi esemény­re. műsoros estre, mégis sok itt a kulturális rendezvény. Jönnek Irkutszkból. de Le- ningrádból. Moszkvából ip és az ország minden részé­ből a színházak, az opera- társulatok. Minden fiatal. Fiatalos az utca. a tér. a mozi. Neveik: Komszomol, Ifjúság. A negyvenezer lakos mindegyike jött, dolgozott, letelepedett, előbbrejutott. A gyár igazgatója villany- szerelő volt, brigádvezető. Mint sokan mások: elvé­gezte a középiskolát, a mű­egyetemet és a megfelelő posztra került. Csudnov elvtárs messzi­ről került ide a Don mellől Rosztovból. A középiskola után tanárképzőre jelent­kezett. lrkutszkba vették fel. Elvégezte, bevonult ka­tonának. s mikor leszerelt, eljött, hogy egy évre ittma­rad Szibériában. Tizenöt esztendeje dolgozik már... — Mi tartotta itt? — Engem a Bajkál fo­gott meg és a tajga. A gyö­nyörű szibériai tél. Hozzá teszi: no meg a felesége, aki .,szibirjácska”, szintén tanár, történész. Három gyerekük van, idén január kilencedikén szüle­tett kettő — már két-két foguk van. W 1 városi újság szer- F a ® kesztője féltve őrzött L«j lapszámot vesz elő 1963-ból. Akkor járt itt Ká­dár elvtárs, és látogatta meg a gyárat, amelynek munká­sai tiszteletbeli kohásszá vá­lasztották. — Azóta sok minden tör­tént — mondja. — Gom­ba módra szaporodnak a há­zak. a fák. És az emberek is. hiszen akkor vagy hat­ezren laktak itt. most hét­szer annyian. Terveket csomagolnak ki. Nézzük a jövő városát, mi lesz kétezerben. Százezer lakosra terveznek, kilenc— tizenkét szintes épületek so­rakoznak a maiak, a négy­szintesek közé. mellé. Az ember hirtelen arra gondol: hol van még két­ezer? Pedig itt zörget a kapukon. Kopka János- (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom