Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

1977. október 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munka­védelem M egyénk üzemeiben az idei háromnegyed, évben eddig 17 halá­los és 12 maradandó testi fogyatékosságot okozó sú­lyos baleset történt. Az em. béri tragédiák mellett nem hanyagolhatok el az üzemi balesetekből eredő különbö. ző anyagi veszteségek sem. Az elmúlt évben például 121278 munkanap esett ki a termelésből. Naponta mintegy 450 dolgozó hiány­zott a munkahelyéről üze­mi baleset következtében. Az ezekből eredő termelési értékveszteség 120 millió fo­rintra tehető. Az éves gazdasági ter­vek teljesítése a IV. ne­gyedévben döntő szakaszé, ba lép. mely mind a gaz. dasági vezetőket, mind a dolgozó kollektívákat in­tenzívebb munkára kész­teti. Ez nagyobb szellemi és fizikai megterheléssel jár. Hasonló a helyzet a mező- gazdasági üzemek terüle. tén is. ahol ezt a megterhe­lést az őszi betakarítás je­lenti. A dolgozók egészségének, testi épségének védelmére, megóvására, az üzemi bal­esetek megelőzésére a Szak- szervezetek Szabolcs-Szat_ már megyei Tanácsa elnök­sége 1977. IV. negyed­évét munkavédelmi negyed­évvé nyilvánítja. Ennek alkalmából Nyír­egyházán a Jósa András Múzeumban munkavédelmi kiállítás nyílik október 1- én délelőtt H órakor. A lá­togatók megismerkedhetnek a megye munkavédelmének fejlődésével, megtekinthe­tik a legjellegzetesebb munkavédelmi eszközöket, tájékozódhatnak a munka- védelmi propaganda fon­tosságáról. A kiállítás idején munka, védelmi szakmai napokat is tartanak. Október 4-én előadás hangzik el a mun­kavédelmi propaganda je­lentőségéről. Ötödikén a gépipar munkavédelmi kér­déseit elemzik. Hatodikén A korszerű biztonságtech­nika szerepe a termelésben címmel szerveznek megbe­szélést. Másnap a megyei rendőrfőkapitányság köz­lekedésrendészeti osztályá­nak munkatársai a Munka- védelem és a közlekedésbiz­tonság tárnából adnak is­mertetőt. Az érdeklődők a kiállítást október 9-ig te­kinthetik meg. Október 3. és 22. között az SZMT munkavédelmi osz­tálya a szakszervezeti bi­zottságok társadalmi mun­kavédelmi felügyelői részé­re háromhetes tanfolyamot szervez. A szakmai megyei bizottságok a munkavédel­mi negyedév során a szak­mák sajátosságainak meg­felelően munkavédelmi ren­dezvényeket tartanak, me­lyet folyamatos ellenőrzés. \ sei párosítanak. Október 22-én az ifjú- munk ísok. 29-én pedig a szakmunkástanulók mun. kavédelmi vetélkedőjének megyei döntőit bonyolítják S z SZMT felhívásában többek között az áll. hogy a munkavédel­mi negyedév sikeres végre­hajtására a munkahelyeken határozottabban követeljék meg a munkavédelmi, tech­nológiai előírások megtar­tását. A szakszervezeti bi­zalmiak, a szocialista bri­gádok, a munkavédelmi őrök és aktivisták járjanak élen, mutassanak példát a munkavédelmi előírások betartásában. Erre neveljék dolgozó társaikat is. S. 1. Javuló gazdálkodási fegyelem Beszélgetés dr. Zs. Nagy Imre területi igazgatóval A vállalatok, szövetkezetek gazdálkodását külön­böző elszámolási, pénzügyi szabályozók határozzák meg. Ennek alapján teljesítik fizetési kötelezettségei­ket, képezik a fejlesztési és részesedési alapokat, emelhetnek bért. A gazdálkodási fegyelem állami el­lenőrzését a Pénzügyminisztérium bevételi főigazga­tósága végzi. A Szabolcs-Szatmár megyei vállalatok, szövetkezetek gazdálkodásának tapasztalatairól kér­tünk felvilágosítást dr. Zs. Nagy Imrétől, a debreceni területi igazgatóság vezetőjétől. többletet állapítottunk meg. Egy — azóta már egyesült ÁFÉSZ — a bérfejlesztést számolta rosszul, jogtalanul fizetett ki jubileumi jutal­mat. Az egyik kereskedelmi vállalat kétszer képezett ár­kockázati alapot, 132 ezer fo­rint értékben. Az említett példák sajnos nem egyedi jelenségek, hiszen még lehet­ne sorolni néhány gazdálko­dó szervet, ahol hasonló hi­bát tártak fel a vizsgálatok. — A hivatal azt vizsgálja, hogy a gazdálkodó egységek helyesen állapították-e meg nyereségüket, megfelelően teljesítették-e az állammal szemben fennálló kötelezett­ségeiket. Eközben megnéz­zük, hogy milyen a számvi­teli rend, a bizonylati fegye­lem, hogyan történik átz ok­mányok kezelése, az eszkö­zök értékelése, az árbevétel elszámolása. — Milyenek a vizsgála­tok eredményei? — Ebben az évben például július végéig három megyé­ben, Hajdú, Szabolcs és Szolnok megyékben 229 el­lenőrzést fejeztünk be. Ebből 28 esetben jegyzőkönyvet sem kellett felvenni, vagyis egészen apró hiányosságok voltak a gazdálkodásban. A vállalatok, szövetkezetek ál­tal készített mérlegeknél 99 millió forinttal kellett a ki­mutatott eredményt csökken­teni, a rossz elszámolás miatt viszont 98 millióval növeltük az eredményt. Adóhiány 48 millió forint volt a gazdálko­dó egységeknél, de olyan is volt, ahol többletbevallásra került sor. Hogy néhány pél­dát említsek: az egyik szat­mári tsz-ben kétszer szere­peltették az árbevételben az eladott 69 szarvasmarha ér­tékét, nem létező diófarön­köt számláztak. A cipőipar­ban az egyik egység 1500 pár szandálnál 167 ezer forinttal kevesebbre értékelte a kész­letet, mondván, hogy hulla­dékból készültek a szandá­lok. — A revizorok általában kétévenként végeznek rész­letes vizsgálatot egy-egy vállalatnál, szövetkezetnél. A következő vizsgálat mu- tat-e javulást? — Általában igen. de erre sajnos nincs kialakult re­cept. Előfordul, hogy a leg­jobbak kényelmesednek el, követnek el több hibát, míg a rosszak kiküszöbölik a fel­tárt hibákat. A korábbi, fe­hérgyarmati székhelyű Sza- mosmenti Állami Gazdaság­ban például sok hiányosságot állapítottunk meg a vizsgála­toknál, most az egyesült má­tészalkai tangazdaságban — mely a legjobbak között volt — érződik az átvett gazda­ság néhány hibája. Egyéb­ként a feltárt hibáktól függ, hogy a vizsgálatot milyen fe­lelősségre vonás követi. A birság mértéke 32—35 száza­lék között van, de egyre többször javaslunk szemé­lyes felelősségre vonást is — különösen, ha ismétlődő hi­bákkal találkozunk. — Említene néhány „tí­pushibát”, amelyek a leg­gyakrabban fordulnak elő? — Megesik, hogy az árvál­tozásokat a készletek értéke­lésénél nem veszik figyelem­be. Egy másik hiba, amikor egy szövetkezetnél egy év alatt elhasználódottnak nyil­vánították a gyártó szerszá­mot, s ezért a műanyag fi­gurák árában ezt a gyorsí­tott kopást szerepeltették. Az egyik vállalat a nyírbátori telepén végzett munkára már akkor átutalta a pénzt, ami­kor azt az építők még el sem végezték. Egy nyírségi tsz- ben viszont a jövedelemadó helytelen kiszámítása miatt közel 900 ezer forint adó­— Az előbbi példák ta­nulságul szolgálhatnak azoknak, akik megsértik a gazdálkodási fegyelmet. Mégis összességében mi­lyen tapasztalatokat szűr­hetnek le a bevételi igaz­gatóság revizorai a válla­latok, szövetkezetek mun­kájáról? — Tíz éve áll fenn ez az ellenőrzési rendszer. Azóta jóval kisebb a hibák száma, ami egyértelműen a gazdál­kodási fegyelem javulását mutatja. Ennek ellenére se­hol sem lehet megállni, hi­szen a változó élethez iga­zodnak a pénzügyi jogszabá­lyok, a szabályozók, amelyek módosításaival is tisztában kell lenni minden gazdálko­dó szervnél. Mi a magunk eszközeivel — továbbképzé­sek szervezésével, tájékozta­tó előadások tartásával, ta­nácsadással — igyekszünk a vállalatok, szövetkezetek se­gítségére sietni, hogy elszá­molásaik mindig a fennálló jogszabályok szerint történ­jenek. L. B. A Bujtoson alakítják ki a nyíregyházi városligetet. A te­reprendezési munka nyomán a mesterségesen feltöltött szi­gethez eddig 28 ezer köbméter törmelékanyagot hordtak. Fel­vételünkön a SZAÉV gépkocsijai a törmelékanyagot, földet szállítják a szigethez. LEHETNE JOBBAN ? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976. decemberé­ben határozatot hozott a munka színvonalának javí­tására. Minden ember a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdeztünk meg soro­zatunkban szocialista bri­gádvezetőket: milyen terü­leten látnak eddig kihasz­nálatlan tartalékokat? Aki válaszol: Hajdú Mihályné, a HUNNI ACOOP Baromfi- feldolgozó Vállalat kisvár- dai üzeme Petőfi Sándor szocialista brigádjának ve­zetője. — Hadd kezdjem talán azzal, hogy alig több, mint egy hónapja az egész vál­lalat életében fontos ese­mény történt. Az igények­nek megfelelően a feldolgo­zásnál áttértünk a kétmű- szakos termelésre. A műsza­ki átszervezés következté­ben változás történt a bri­gád összetételében is. Üj dolgozókat kapott a brigá­dunk. Bizonyos mértékben ez problémát is jelentett. Mégis megértettük: az eb­ből adódó többletmunkát — történetesen az új dolgozók betanítását — nekünk is vállalni kell, s az eddigiek­nél is jobb összefogásra van szükség. A mi brigádunk létszáma például tizennyolc, ebből öt az új dolgozó. A jobb munka feltétele: min­dent elkövetni, hogy a kol­lektíva újra egységes le­gyen. — A jobb, hatékonyabb munka érdekében már tet­tünk egy pár javaslatot. Ilyen volt például a csúz- da, amely már működik is. Azelőtt kézzel végeztük az átfüggesztést, egész nap be­lefáradt az ember. Most fe­leannyi erővel és — termé­szetesen — gyorsabban is megy. / — Igazán nem panasz­kodhatunk. Amit kérünk, ami indokolt, azt soron kí­vül megadják, vagy elvég­zik. De van olyan dolog, amit kérni sem kéne, amit lehetne anélkül is jobban csinálni. Például a gépek beállítását, ellenőrzését. A rosszul beállított gép töri a csontot, s abból már csak csökkentett értékű áru lesz, kevesebb a vállalati árbevé­tel. Kár mindenképpen. A vállalatnak, az itt dolgozók­nak és a népgazdaságnak is, Aki válaszol: HAJDÚ MIHÁLYNÉ szocialista brigádvezető hiszen jelentős az expor­tunk és oda csak első osz­tályú árut küldhetünk. — Mi a zsigerelésnél dol­gozunk, vagyis a belszervet bontjuk. Itt is lehet még javítani a munkán. Jobban vigyázni, hogy minél keve­sebb belszerv — zúza, máj — menjen veszendőbe. Nemcsak érték, hanem kevés is van belőle. A megrendelések­nek — úgy tudom — nem is tudunk eleget tenni. Már csak ezért sem mindegy, hogy a boltba kerül, vagy hulladékba. — Termelékenyebben is dolgozhatnánk, ha a kézi vágóeszközök cseréje gyor­sabb lenne. Sajnos nekünk kell elmenni, kicserélni a megkopott élű ollókat, ké­seket és ez munkakiesést jelent. Úgy gondolom, ki­fizetődne a vállalatnak is, ha erre "külön embert alkal­maznának. Például egy nyugdíjast, aki sorbajárná a zsigerelőket és kézbe ad­ná a megélezett szerszámo­kat. — Mindannyian tudjuk, hogy az üzemben most fel­tűnően sok a táppénzes be­teg és azt is, hogy miért. Itt van az őszi betakarítás ideje. A feltöltött létszám ellenére is üzemen belüli munkaerőhiány van. Külö­nösen probléma ez, amikor a készárut nem tudják be­csomagolni. Következik a kényszerhűtés, ami plusz munka és költség. Jó lenne, ha — más gyárakhoz ha­sonlóan — a mi vállalatunk­nál is nagyobb gondot for­dítanának a táppénzen lé­vők ellenőrzésére. Tudom, hogy ez nem népszerű fela­dat, de nem is megértés kérdése, hanem a zavarta­lan termelés feltétele. A z őszi nap gyümölcsöt érlelő sugarai hegyesszögben sütnek még a földre. Nem ostorként csapnak, mint nyáron, simogatnak inkább. Néhány lépésre a Holt-Sza- mostól, derékra nőtt szomorúfűz mö­gött — amiből annyi van Tunyogma- t olcson —, áll egy porta. Az udvar porát vizes nyolcasok kötik sötét vo­nalakká; nyírfaseprő gallyainak nyo­mát őrzi a föld. Generációk keze munkáját dicséri a ház; példásan il­leszkednek egymáshoz a toldalék- épületek: elöl a legöregebb, végül a legifjabb testvér. A ház falán kő­tábla hirdeti: Zalka Máté született ott, egy mestergerendás szobában. Szép és nevezetes házban lakik hát özvegy Illés Gézáné. Emlékhely az övé. Egy ház, amiben valaki, aki tör­ténelmet formált, született, él egy öregasszony, aki „csak” megélte a történelmet. Így egészítik ki egy­mást. — Az uram jó barátja volt, együtt voltak katonák is az első világhá­borúban. Láttam a Zalka Mátéról szóló filmet és abban is van egy je­lenet: katonának mennek a legé­nyek. Én nagylány voltam akkor, és ahogy néztem a képeket, elsírtam magam. Nagyon jól emlékszem min­denre, eszembe jutott, mennyi em­ber pusztult el akkor... Arcán táncba kezdenek a ráncok, Az emlékház öregasszonya szemüvege gyanúsan csillog, ha sír­na sem lenne csoda, nyolcvan esz­tendő elég okot adna rá. — Nem feledem, tizenöt éves vol­tam, amikor egy hónapot szolgáltam 15 kiló lisztért. Árpakenyeret ettünk, ami szúrta a torkunkat. Tudja, any- nyira szeretem a szépet, a jót, de ha a régire gondolok, ordíthatnék. Ami­kor férjhez mentem, egy rokonunk­tól kaptunk ötven kiló lisztet, hogy ne éhezéssel kezdjük az új életet. És amennyit betegeskedtem... De a házra mindig vigyáztam... egyszer, amikor kijöttem a kórházból, tizen­hat kocsi földet hoztam, sarat csi­náltam, egy kis cigánylány hordta hozzá a vizet, úgy tapasztottam ki a falakat. Akkor még erősebb vol­tam ... — Ezt a házat még nagyapám vet­te meg Zalkáéktól. Szorgos ember volt a nagyapám, tellett neki, de apám — Isten nyugosztalja — erő­sen italos volt, elúszott mindenünk. Azóta vagyok megkeseredve. A ház belülről is szép. Fürdőszo­ba folyóvízzel és kazánnal, takaros szobák, dolgos kezeket dicsér min­den; nem is a pénzről, sokkal inkább szeretetről, otthonteremtő erőről be­szélnek a falak. Persze, ahol három bika hízik, és négy disznó visít az ólban, anyagiakban sincs hiány. — Sokat dolgozunk, én is, a me­nyem is — mutat a mosógépnél haj­longó középkorú asszonyra. — De van három fiúnk, mármint unokám. Segítenek mindenben. Távol élnek, de ha csak tehetik, itthon vannak. Olyanok ők, akik maguk sem tud­ják, mit szeretnek jobban, a szak­májukat, vagy a földet. Egyik pin­cér a „Bikában”, a másik műveze­tő, a harmadik motorszerelő. Dolgos, derék emberek... A nap lassan merőlegesen küldi sugarait. A ráncos arcú öreg­asszony kilép az udvarra. Vödröt ragad, vizet ereszt a kútból; míg megtelik, szeme a távolba kalan­dozik. A teli vödröt megemeli, se­gítséget nem fogad el. „Amíg bírom, addig élek” — mondja, s a nehéz vö­dörrel az ólak felé indul. Egyenes de­rékkal megy, hátulról nézve hihetet­len, hogy nyolcvan éves. Speidl Zoltán t*-

Next

/
Oldalképek
Tartalom