Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-25 / 251. szám
1977. október 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Exportálni kell! A KÜLKERESKEDELEMRŐL — mint annyi más bonyolult gazdasági folyamatról — sajátos hiedelmek és legendák is élnek a közgondolkodásban. Valóban, ha a külkereskedelmet szembesítjük a róla kialakult egyszerűsített képzetekkel, különös logikai tréfának lehetünk tanúi. Ez a hiedelem, amelynek voltaképpen a fele sem tréfa, abban a harsányan bíráló észrevételben összegezhető, amely így hangzik: „mindent kivisznek”. Olykor még újságcikkekben is előbukkan a vállalatokkal szembeni szemrehányás, hogy „csak” exportra termelnek; legutóbb a Budapesti Nemzetközi Vásárról beszámoló tudósításokban is hangot kapott az igazán „népszerű” kritika, hogy a kiállított terméket kizárólag külhoni forgalomra állítják elő. A logikai tréfa pedig éppen az, hogy a honi ellátást az exporttal szemben védelmező nézetek valójában akar- va-akaratlanul a mi bolti kínálatunk ellen is érvelnek. Első hallásra természetesen tökéletesen megfelel a józan észnek az a feltevés, hogy hasznunkra válik, ha termékeinket magunk fogyasztjuk el; következésképp: megrövidít bennünket minden határon túlra igyekvő áruszállítmány. NEMZETI MEGÉLHETÉSÜNK FELTÉTELE — némi egyszerűsítéssel szólva — az, hogy anyagot, energiát, félkész terméket vásárolunk, ebből okosan-gondosan szervezett munkával jól eladható termékeket gyártunk, s e vásárlás, eladás árkülönbözetéből élünk. Elkerülhetetlen, hogy mindezt néhány ténnyel is ábrázoljuk. Nos, a gazdaságunkban felhasznált vas 96 százaléka — érc, nyersvas és hengerelt áru alakjában — behozatalból származik; teljes egészében importáljuk a termeléshez szükséges foszfort, ként, káliumot, nátriumot, horganyt, gyapotot, kaucsukot, az ipari fa 70 százalékát, a felhasznált cement ötödét, a nitrogén-műtrágya negyedét. Mindehhez járul még, hogy a fejlődésünkhöz szükséges beruházási javaknak mintegy az ötödé, a fogyasztási cikkek egytizede, a gépgyártás alkatrészeinek 30 százaléka szintén külföldről származik. Mindezt — és még sok mást — tehát ha tetszik, ha nem, külföldön vásároljuk, ám a beszerzéskor természetesen fizetni is kell. Fizetni pedig exporttal, jól értékesíthető árutömeggel lehet. Mondani sem kell, mennyire életbevágó érdekeink fűződnek ahhoz, hogy mennyit kell fizetnünk a behozatalért, illetve mennyit kapunk áruinkért — ez az a bizonyos bűvös „cserearány”, amit annyit hallunk emlegetni mostanában. Anélkül, hogy ezúttal a világgazdasági változásokat részletesen ábrázolnánk, csak annyit rögzítünk, hogy a cserearány az utóbbi években roppant mértékben hátrányunkra változott — a korábbinál sokkal többet kell fizetnünk a behozatalért, miközben mi csak kevésbé növelt árat kapunk kivitelünkért. S ez a hátrányunkra módosult árkülönbözet azt jelenti, hogy az idei első fél év zárásakor külkereskedelmi forgalmunk egyenlege 26 milliárd forintos deficitet mutatott. VAJON HIBA-E, vajon bírálandó magatartás-e, ha a vállalat, bizonyos itthon is szükséges termékeket kizárólag exportra állít elő? Megeshet, hogy sokkal előnyösebb a népgazdaságnak, ha az adott terméket jó áron exportálja és a hazai igényeket behozatallal elégíti ki. Erre tömérdek példát említhetnénk: bizonyos textíliákat előnyös, különösen konfekcionáltan exportálnunk, miközben úgynevezett tranzakciós üzlet keretében (más exportáruinkért kapott fizetségként) azonos árut hozunk be olcsóbb piacokról, például Indiából. S ugyanennek a tükörképe az a másik — szintén félreértésen alapuló — dicséret, amely szintén gyakran előbukkan a közgondolkodásban is, újságcikkekben is, s amely általános üdvösségként szól arról, hogy ez vagy az a gyár importot takarít meg ezzel vagy azzal a termékével. Gyakran persze ez nagyon előnyös, azonban itt is csak- a konkrét számítás igazít el. Megeshet ugyanis, hogy súlyosan ráfizet a népgazdaság ha ezt a behozatalt „megtakarítja”, mert ugyanezt esetleg a hazai költségeknél olcsóbban importálhatná. Az is elképzelhető, hogy a megtakarítással hivalkodó gyár ehhez a termékéhez annyi külföldi alapanyagot használt fel, hogy erre önmagában is ráfizet az ország, jóllehet nyereséget hoz a vállalatnak. A LÉNYEG TEHÁT VÉGÜL IS AZ, hogy az egyszerűsített és általánosítható hiedelmek nem segítenek eligazodni a külkereskedelem rejtelmeiben. Csupán egy állítást hangsúlyozhatunk akár általánosítható egyértelműséggel is: exportálni kell, méghozzá évről évre többet, jobbat, korszerűbbet — tetszésünktől, szándékainktól és hiedelmeinktől teljességgel függetlenül! T. A. Pártonkívüliek egy párthatározat megvalósításáért Lukács Béla ^Mogyan segíthetik a párt- I I I határozat megvalósítá- I I I sát pártonkívüliek? Eljut-e a döntés az ácshoz, kőműveshez, lakatoshoz, a csaknem másfélezer dolgozóhoz? Tudnak-e arról az ÉP- SZER-nél, hogy a lakásépítkezések meggyorsítására hozott határozatot a taggyűlés? Erről kérdeztük a pártvezetőség titkárát, KISZ-titkárt. lakatost, osztályvezetőt. SZABÓ JÓZSEF, a pártvezetőség titkára: „Nem jutnánk sokra, ha a határozatról nem tudnának a munkások, s nem támogatnák végrehajtását. Nézze, ebben az esztendőben nekünk 287 milliós tervet kell teljesítenünk Első helyen szerepel a lakásépítés. Mi is ezt tettük. Erre koncentrálunk elsősorban. Az idén 316 lakást kell kulcsig átadnunk Nyíregyházán és Kisvárdán. Természetes, emellett több fontos beruházást is építünk. A gyapjúfonó gyáregységét Demecser- ben, a MüM-iskolát és -kollégiumot Kisvárdén, Fehér- gyarmaton a METRIPOND- ban új üzemcsarnokot. És sorolhatnám még tovább. Eny- nyi munkát 95 párttag, ha „megfeszülne” sem valósíthatna meg. Ez csak a kollektívával a párton kívüli dolgozók százainak a helytállásával lehetséges.” Kiszámították: ha a tervet teljesíteni akarják, akkor a termelést 8,2. százalékkal kell emelni úgy, hogy a létszám ne növekedjék. A párthatározat célul tűzte hogy nyújtott, illetve két műszak bevezetése szükséges. Határidőre, jó minőségben átadni a lakásokat : ehhez kellett megnyerni a párton kívüli dolgozókat. Tárgyalták taggyűléseken, vitatták termelési tanácskozáson, szakszervezeti fórumon és a KISZ-ben. HALÁSZ LÁSZLÓ, a 3-as KISZ-alapszervezet titkára: „Jómagam pártonkívüli vagyok, érdekelt is a lakásépítésben, mint munkás. Nem csak azért fordítottunk nagy — Szeretsz? — Szeretlek. — Nagyon? — Nagyon. — Akkor házasodjunk ösz- sze. — Alapjában semmi kifogásom ellene... — Ki akadályozhat meg benne? — Senki. — Akkor ne halasztgassuk. — Rendben... És hol fogunk lakni? — Hát... az első időben albérletben. — Nem rossz. És ki fogja fizetni? — Átmegyünk esti tagozatra és dolgozni fogunk. — Ez rendben lenne, de ki fog ránk főzni? — A mamám kitűnő szakács, a nagymamád meg el- járogat majd hozzánk segíteni. — Őszintén szólva, miért kell nekünk úgy sietni és mért kell egyáltalán összeházasodni? — Hogy legyen egy gyerekünk, akit saját elképzelésünk szerint nevelhetünk. — De gondolj arra is, hogy a gyerek bőgni fog, azt etetni kell, állandóan otthon ülni, vele se egy mozi, se egy színház. — Akkor lemondok a gyerekről. Járjunk inkább moziba, színházba, s tartsunk kutyát. — Azt tudod, hogy kutyával nem engednek be a színházba. — így hát nem veszünk kutyát, csak egyszerűen moziba, koncertre fogunk majd járni. — Ha jól utána számolsz, most is járunk. — Járunk, járunk. — És? — Akkor majd minden percet együtt tölthetünk. — Te azt szeretnéd, ha mindig együtt lennénk? — Már megbocsáss, de az kicsit unalmas lehet... — De ha dolgozni fogunk, akkor ez aligha fog sikerülni. — Azt akarod. mondani, azért dolgozunk, hogy ne legyünk állandóan együtt? Pedig most nem is dolgozunk, mégsem sikerül minden percet közösen eltölteni. így van? — Akkor inkább nem fogunk dolgozni. — És miből fogjuk a közös élet költségeit fedezni? — Hát akkor, akkor nem fogunk együtt lakni. — így nem kell albérletet sem keresni. — Ha nem lesz külön szobánk, akkor a mamám otthon, a saját konyhájában fogja főzni a finom falatokat. — Az én nagymamám meg nekünk. — Hisz akkor nincs sok értelme összeházasodni sem. — Ezt mondom én is! — Egyáltalán jelent az valamit, hogy házasok vagyunk vagy sem. A legfontosabb, hogy szeretjük egymást. Mert ugye szeretsz? — Igen. — Nagyon? — Nagyon. — Akkor házasodjunk ösz. sze... Fordította: Laczik Mária Szabó József Hajdú Lajos figyelmet, a szervezetben a párthatározatra, melyet alaposan megtárgyaltunk. Bár rajtam kívül sok fiatal házas vár lakásra. Mind a 41 fiatal vállalt „plusz’-munkát a lakások elkészítésében. Brigádunkban két. párttag dolgozik Csordás János es Borcsik István. Valóban mindenről tájékoztattak engem. Én meg a fiatalokat, mit is kell tennünk, hogy a vállalati terv teljesüljön. Nekem nagyon jólesett, hogy a pártvezetöség, a kommunisták megosztják a gondokat, segítséget kérnek. Jó érzés tudni, hogy egy párthatározat sikeréhez hozzájárulunk. Úgy érzi az ember, hogy most mintha jobban oda kellene figyelnie arra. mit csinál. Ez nálunk nem mellékes, mert tonnaszámra használjuk fel a vaslemezt. Nem mindegy mennyiből szabunk ki egy szellőzőre egy hőlégfuvó- ra valót. LUKÁCS BÉLA. a lakatosbrigád vezetője: „A párt- szervezet határozata a párttagok útján jutott tudomásunkra. Tájékoztattak róla. így került sor brigádmegbeszélésre. Úgy döntöttünk, hármas csoportokat szervezünk brigádon belül. így pontosabban, takarékosabban lehet dolgozni. Mindenki azt csinálja, Halász László amelyhez a legjobban ' ért. Hét ilyen csoport alakult Még versenyre is keltek egymással, ki tud többet, jobbat és takarékosabban szabni. A párttagok, különösen a minőségi munkában mutattak példát. Idén 300 mázsával több lemezt dolgozunk fel, mint tavaly. Ha nem figyelünk oda ez több lett volna. Legalább 15 mázsát megtakarítottunk Most közelebb érezzük magunkat a pártszervezethez. Lehet, része van ebben annak is, hogy igényelték segítségünket. Jó érzés, ha számítanak az emberre." HAJDÚ LAJOS, a gépészeti osztály vezetője. Pártonkívüli ő is. Nem rég adott számot az említett párthatározat végrehajtásáról .a pártvezető- ségnek. „Nekem először hivatalból jutott tudomásomra a párt- szervezet határozata. Gondol kodásra késztetett, s feladató kát adott. Ha mi a lakásokat 2 hettel határidő előtt kíván juk átadni —. már pedig ezt írta elő a párthatározat akkor jobban meg kell szervezni gépet, embert, együttműködést. Nem volt könnyű. Kétszáznegyven emberem van. Építőgépészek, szerelők rakodómunkások, könnyű- és nehézgépkezelők, akiken sok múlik.” A pártszervezet, a gazdasági vezetők bíztak az embe rekben. Jelentős siker született. Hatvanhárom milliós ér tékű munkát, vagyis 68 lakást — és több fontos beru házást is — 32 (!) nappal a határidő előtt adtak át. A párthatározat késztetett példáül arra bennünket, hogy állandó készenléti brigádot szervezzünk. A gépi meghi básodásokat most azonnal és a helyszínen javítjuk. Nagyobb munkahelyeinken URH-s rádióláncot építettünk ki. Program szerint biztosít juk az anyagokat. Ilyen rá dióláncot építünk, Vásárosna ményban, új munkaterületünkön is. Jó, bevált, gyorsítja a munkát. Emellett a folyamatos anyagellátás érdekében hétvégi szolgálatot szerveztünk. Ha most története sen pénteken érkezik 10 teherkocsi vasbetonáru, az már szombaton a munkahelyen van. És nem a következő héten!" □ izalomra bizalommal válaszolnak az emberek. Ezt igényli a pártvezetőség. s ezt kapja vissza Tettekben. Farkas Kálmán ÚJDONSÁGOK NAGYECSEDRÖL Presszó, raktárak, boltkorszerűsítés Űj létesítmények sorával gyarapodik idén és jövőre a negyecsedi körzeti fogyasztási szövetkezet. Idén csaknem kétmilliót költenek fejlesztési beruházásokra. A háztáji" és kisegítő gazdaságokkal való erősödő kapcsolatokra utal, hogy a körzet három helyén is új raktárakat építenek a felvásárlás gyorsítására és korszerűsítésére: Nagyecseden. Mérken és Ti- borszálláson. Előbbi helyen garázs is lesz, mintegy háromszázezer forint költséggel Utóbbi helyen pedig presszó átadására és bolt- korszerűsítésre is sor kerül. Boltot korszerűsítettek ez évben Fábiánháza-Előteleken is. Régi kívánság teljesül Nagyecseden korszerű ven- déglátókombínát építésével. Több mint hatmillió forint beruházással mar idén elkezdik építeni, s a jövő évben kerül átadásra. (ab) Szállítás <1 öcce nőkkel R osszul járt a nyíregy házi papírgyár az őszi szállítási csúcs idején. A Közlekedés- és Postaügyj Minisztérium rendelete alapján 60 kilométeres körzetben csak közúton szállíthatja áruit. A nagy megrendelők jelen tős része viszont, mint a Debreceni Konzervgyár, a Szerencsi Cukorgyár, a má tészalkai almatároló, a HUNGAROFRUCT tuzséri hűtőháza éppen az említett határon belül van. így a vasúti szállításhoz jóné hány vagon felszabadul, azonban a papírgyár folyamatos termeléséhez napi 60—80 közúti fuvar szükséges. A szállító partner. a Vo_ Ián 5. számú Vállalata szintén bajba került. A papírgyári szállításokhoz ugyanis csak ponyvás teherautókat adhat, azonban a kért mennyiséggel a vállalat nem rendelkezik, Amikor már-már a termelés visszafogásával járt a papírgyárban felgyülemlő áruk tömege, akkor a Volán Tröszt intézkedett, segített. Budapestről és Szombathelyről 5—5 pótkocsis szerelvényt küldtek. A vasút: pedig október 2—3-ra 68 vagont adtrtt. Nehézségekkel, zökke_ nőkkel — de mégis folynak a papírgyári szállítások. A szervezéssel a közútra való áttereléssel „szerzett” tapasztalatok vi_ szont: tanulságként szolgálnak. A szeptember 8-án született rendelet. s a szeptember 15-én tartott megyei szállítási bizottsági ülés után csak 24-én rendeltek először tehergépkocsit a Volántól. Ennyi késedelem nyilván azt okozta — hiába vették igénybe a saját szállítóeszközöket —, hogy felgyülemlett a készlet. A lakossági élelmiszerszállítások, s az egyéb feladatok mellett a Volán már jó előre jelezte, hogy nagyobb kapacitással csak este 6 és reggel 6 óra kö_ zött tud fuvarozni. Mégis előfordult például a tuzséri hűtőháznál, hogy az ex. portalma csomagolásához annyira szükséges hullámpapírral érkező 9 pótkocsis szerelvény rakotton érkezett vissza Nyíregyházára, mert nem volt. aki az árut. fogadja. A Volán Trösztnél hiányzott az igények jó fel. mérése. Miután a megyei vállalatnak bizonyíthatóan nem volt minden meny- nyiségre és kívánságra elég szállítóeszköze, ezért sokkal hamarabb, nem a baj bekövetkeztekor kellett volna intézkednie. P ozitív, hogy a papírgyár erre az időre tervezte be nagyjavítását. kevesebb árut bo- csájtott ki. Ugyancsak jó, hogy a gyár és a Volán szinte naponta tartja a kapcsolatot felső vezetői révén is. de a szervezés ennek ellenére döcög. Az ok nyilvánvaló: egy rendelet csak akkor hozza meg a várt eredményt, ha az érintettek időben és jól együttműködve készülnek fel a végrehajtásra. Lányi Botond
