Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 23. o Fotó- és képzőművészet Az emberi test szépségének és az emberi élet különféle megnyilvánulásainak ábrázolása minden időben a művészet legfontosabb feladatai közé tartozott. A gyermek kedves bája, a nő szépsége, az ifjú és tetterős férfi alakja nyugalmas tartásban és mozgásban, jellegzetes öltözékben és mezítelenül — aktként — minduntalan feltűnik az ábrázolásokon. Móricz Zsigmond fényképe Képzőművészetről képben és szavakban W) E gyes korokban inkább az isteneket, uralkodókat, hősöket megillető ünnepélyessség jellemzi az emberábrázolás módját, más időkben a köznapi közvetlenséget. Aszerint, hogy a társadalmi felfogás mit enged meg, és mit kíván az alkotótól. A megformálás stílusa, technikája is koronként változó. De bármily módon örökítette meg a művész az embert, csupán jelezve vagy részletező gonddal rögzítve alakját, arcvonásait, mozdulatait, sohasem másolta szolgai módon a valóságot. Mint minden élőlény, az ember is állandóan mozog és változik, s eközben lényének mindig más és más arculatát mutatja. A pillanatról pillanatra változó ember „valósághű” mását a fotólencse mesterien rögzíti. Éppen ez adja a fényképezés sajátos művészetének létjogosultságát. A fotó azonban a pillanatot örökíti meg, amely ritkán azonos a mélyebb valósággal. A fényképezőgép kezelője ritkán latolgathat, találékonysága kimerül a motívum kiválasztásában, a gyorsaságban s az előhívás ügyességében. A lényeget tekintve viszonya a valósághoz passzív. A művészet szerepe viszont aktív. Ő is kötve van a valósághoz, de tetszés szerint változtathat rajta. A művészi igazság ugyanis nem mindig azonos a köznapi valósággal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok az „elrajzolt” remekművek, amelyeknek „hibáit” a néző észre sem veszi, ha nem hívják föl rá a figyelmét. A valóság átalakításának vannak olyan példái is, amikor a sűrítés, felfokozás kívánta „hamisítás” nyilvánvaló, szembetűnő — mégsem zavar bennünket. A reneszánsz óriása, Michelangelo, például figuráinak testarányait rendkívüli izom- zattal óriásivá fokozta. Duzzadó izmú prófétáit és titánjait mégsem érezzük hamisnak, mert nagy szenvedélyek, akarások feszítik emberfeletti méretű atlétatermetüket. A felfokozott formákat igazolja a tartalom, a mondanivaló, melynek kifejezése érdekében „hamisított” a mester. Michelangelo követőit meg - igézte ez az ábrázolásmód. Mivel azonban belőlük hiányzott az ő szenvedélye, az alkotásai után festett és faragott „robusztus” alakok rendszerint üresek, modorosak. A felfokozott testarányokat nem igazolja a tartalom, s ezért „michelangelói ’ alakjaik színpadias hatásúak. A sűrítés, a felfokozás különösen nagy szerepet játszik a stílusok kezdeti periódusainál, valamint a primitív népek művészetében. A modern művészet alkotásai között ugyancsak sok példát találunk a valóság szélsőséges átalakítására. Artner Tivadar Rippl Rónai József: Móricz Zsigmond arcképe Medgyessy Ferenc: Móricz Zsigmond szó- borportréja FILMJEGYZET A filmbehozatalról M ivel néhányszor magam is részt vettem a külföldi filmválogatás munkájában, jó néhányszor nekem szögezték a kérdést: Miért nem lehet igényesebben szelektálni? Vagy konkrétabban: Hová tette a szemét a bizottság, amikor ezt és ezt a című filmet megvásárolta? Esetleg agresszívab- ban: Vajon hozzáértők végzik ezt a felelősségteljes munkát? A filmátvételi bizottságnak mindig több tagja van (Moszkvában, a fesztivál alkalmával, amikor nagyszabású vásárra is sor került, két csoportban végeztük a munkát, s két hét alatt közel 100 alkotást tekintettünk meg. (A Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatósága, a MO- KÉP. a HUNGAROFILM, a Magyar Televízió kiküldött munkatársai mellett delegálják alkalmanként a forgalmazás szakembereit, a megyei moziüzemi vállalatok vezetőit — és a filmkritikusokat, esztétákét is. Maga a teendő csöppet sem irigylésre méltó. Reggeltől estig filmeket nézni (többnyire vagy gyakran érdekteleneket) — ez még csak hagyján. De aztán értékelni, felelősséggel dönteni róluk és viselni a döntés minden ódiumát — nem éppen kis dolog. Hogy hozzáértők-e a filmvásárlók avagy sem, lehet rajta élcelődni. De ha nem élcelődünk: nyugodtan válaszolhatunk igennel, hiszen akik a vetítőben válogatnak, kipróbált, jó ízlésű, gyakorlott ítészek. Ami nem jelenti azt, hogy tévedhetetlenek. És ezzel elérkeztünk az „igényes szelektálás” elvének és programjának lényegéhez. Válogatni csak abból lehet, ami van. Márpedig a világ filmstúdióiban nemcsak remekek gördülnek le a futószalagról. Mostanában például szürkék az évek: nagy sorozat jószerint egyetlen országban sincs, az átlagtermés meglehetősen szerény. A mozi úgyszólván falja a filmeket. Mit tegyünk? A választék bővítése művelődéspolitikai kötelesség. Az igények nőnek. A nézőt tájékoztatni kell a külföldi törekvésekről. Ilyen ok-okozati összefüggések magyarázzák, hogy a mérce nem mindig magas. Át lehet bújni egyes filmekkel alatta. S még valamiről nem szabad megfeledkezni. A nézők és a filmek differenciálódásának korában élünk. Elképzelhető, hogy ami az egyik szemlélőnek tetszik, a másikat hidegen hagyja. És fordítva. Ettől a film lehet jó is, rossz is. Egyértelműen ízlésterrornak mondhatjuk (harcolni kell ellene), ha valaki a saját normáit tartja csak elfogadhatónak. Többnyire ilyenkor szokott elhangzani a kijelentés: „A film csapnivaló. Börtönbe csukatnám azt, aki pénzt adott rá.” Apropó, pénz: a filmvásár- lásra fordított összeg úgyszólván korlátlan. Nem vagyunk krőzusok, de azért majdnem mindent meg tudunk venni a filmpiacon. Persze alapvetően eltérő a szocialista és a kapitalista reláció. Barátainkkal baráti alapon kereskedünk, a nyugatiak nem ritkán felsrófolják az árakat. Csak példaképpen említem, hogy folynak a tárgyalások A CÁPA. a ROCKY, a HÁROM Nö és más nagy amerikai „slágerek” megvételéről. De ilyen vonatkozásban sincsenek szabályok. Van olyan film, melyet megvennénk drágán is, de nem adják (ilyen a HÁLÓZAT) — mint ahogy elvi fenntartásaink az ártól függetlenül útját állhatják az üzlet megkötésének. S még egy furcsa trükk, melyet mostanában sűrűn követnek (nehéz kivédeni): egyes cégek „csomagból” árulnak. Például kijelentik: A BURZSOÁZIA DISZKRÉT BÁJA című Bunuel-remek csak öt (elutasított) filmmel együtt szerezhető meg magyarországi forgalmazásra. Minderről persze a közönségnek nem kell tudomást szereznie. A publikumot az érdekli, ami a moziban megelevenedik. És hát — legyünk őszinték — mostanában ritkán lehet részünk életreszóló élményben. Végül egy-két szót a várható bemutatókról. A tervek összeállítása most folyik, még nem ismerjük pontosan 1978 „menetrendjét”, néhány film várható premierjéről azonban máris hírt adhatunk. A szovjet filmek közül bemutatják a moszkvai fesztivál díjnyertesét, a MIMINO-t. A magyar közönség is megtekintheti a szovjet—amerikai koprodukcióban forgatott KÉK MADÁR-t. Wajda MÁR- VÁNYEMBER-e minden bizonnyal nagy esemény lesz nálunk is. Egy-két csemege a nyugati kínálatból: KLEIN ÜR (a társadalmi dráma rendezője Losey), SZEMTŐL SZEMBE (Bergman új alkotása), A KONDOR HÁROM NAPJA (amerikai film az FBI tevékenységéről.) Gazdag a felújítások választéka is. Reméljük, a jövőben növekszik a kiemelkedő külföldi filmek száma és csökkenni fog az átvétellel kapcsolatos kritikai reklamáció. Veress József A rehabilitált Árpádok S okan irigyeljük az angolokat: mennyi jó királydrámájuk van! Szó se róla, volt is olyan történelem, hogy csak úgy kínálta magát. Jó és rossz, sudár és púpos, gyilkos és érzelmes királyok váltogatták egymást, léptek előre történelemformálón, majd kicsinyes harcokban pazarolták erejüket. Nos, az angoloknak igen, azoknak volt történelmük. Ha az ember figyelmesen olvassa az Árpádok nyomában című könyvet, akkor hamarosan rádöbben: nem a történelmünkkel volt a baj. Shakespeare-ünk nem volt. Ha van, úgy azt hiszem a középkori magyar história kincsesházából meríthetett volna témát. Mégpedig nem is akármilyet. Egyáltalán mit is tudunk mi az Árpádokról? Néhány homályos legendát. Aztán történelemtanárok jóvoltából eljutottunk oda, hogy ugyancsak hidegrázós lett a téma, hiszen egy alig megtanulható királynévsort és családfát kellett bevágni. Dümmerth könyve éppen ezért jelent izgalmas olvasmányt. Olyan szívósan, mint Colombo ered az Árpádok nyomába. Kezdi a hunoknál, kutatja a rokonság mellett és ellen szóló érveket, szétszedi ízekre a korabeli dokumentumokat, legendákat, királynévsorokat, leveleket. Mindezt azonban egy céllal: megfesti az Árpád-ház alakjainak (Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Panoráma, 1977.) emberi portréját. Vagyis a királyok, a család fontos tagjai kilépnek a krónikák egysíkú világából, s megjelennek előttünk mint emberek. Megismerhetjük a Turul nemzetség útját Álmostól kezdődően. Kitűnik ebből, hogy a vezető személyiségek rendelkeztek azzal a képességgel, hogy népük jó vezetői legyenek. Korukat meghazudtolóan nemcsak lovasnomád hajlandóságú figurák voltak, de egy időben olyan diplomaták is, akik fel tudták ismerni a kor Európájának szükségszerűségeit. A bonyolult földrajzi helyzet, a Bizánc és a német-római császárság közötti fekvés, a két- tűz-közöttiség idején biztos kézzel választották a kereszténység nyugati ágát, ami hosszú időre eldöntötte: körülmények teremtődtek az állami lét kialakítására. Rendkívülien izgalmas fe- fejezetek mutatják be azt, miként munkálkodtak királyaink az ország sérthetetlenségének biztosításán. Megdöbbentően új adalékok bizonyítják, hogyan volt képes a magyarság gyors ütemben beolvasztani az ide érkezett külföldieket, s az általános európai színvonaltól elmaradottabb társadalmi körülmények között a király kimagasló személye mint képviselte a korszerűt, hogyan alakította ki a Kárpát-medencében a sajátosan magyar szellemiséget. Könyves polc Az Árpádok között igen sok karizmatikus személyiség volt. Rendelkeztek a méltósággal és a képességgel egyaránt ahhoz, hogv korukban korszerűen cselekedjenek, s a lovasnomád népet európai szintű földművelő nemzetté alakítsák. Dümmerth Dezső, aki bátran vitába száll tekintélynek tartott történészek eleddig csalhatatlannak hitt véleményével is, izgalmas olvasmányt írt. Jószerével rehabilitálja az Árpádokat, megadva a tiszteletet azoknak, akik történelmi küldetést teljesítettek. Művében kitárul előttünk az egész középkori Európa, az egymással birkózó eszmeáramlatok, a hatalmi harcok, a feudalizmus bontakozásá- nak időszaka. Ebben a nagy kavalkádban ismerhetjük meg az Árpád-ház királyainak működését, pontosabban művét. Kérdheti valaki: vajon mi szükségünk van minderre? Vajon nem mindegy, hogy ezer év előtt hogyan alakultak dolgaink? Nos, aki elolvassa a könyvet, választ talál erre. Nem szükséges, hogy ez megfogalmazódjék valamilyen szentenciában. Elég lesz, ha a mű letétele után nemzeti történetünk kezdeteit ismerni fogjuk, s a nagy tanítómester, a történelem segítségével értőbben nézzük majd a változások izgató, bár gyakorta alig ismert rugóit, (bürget) KM
