Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 23. A HÉT — CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Losonczi Pál befejezi afganisztáni látogatását — Szovjet—amerikai eszmecsere a SALT—2 kérdéseiről — Tito portugáliai útja KEDD: Fidel Castro Jamaica fővárosában — Mogadischu re­pülőterén sikeresen kiszabadítják a Lufthansa-gép tú­szait, a terroristák meggyilkolják Schleyert, rejtélyes ön- gyilkosságok a stammheimi börtönben — Schmidt—Cal- laghan-találkozó — Vita Namíbiáról az ENSZ közgyűlé­sében SZERDA: Megszigoritott rendőri elnyomó intézkedések Dél- Afrikában — A szovjet külügyminiszter Varsóban tár­CSU TÖRTÖK: Az MSZMP KB ülése egyik napirendi pontját a nemzetközi problémáknak szenteli — Kísérletek a kor­mányválság elhárítására Portugáliában — Katonai hata­lomátvétel Thaiföldön — Genscher Szófiában PÉNTEK: Deszai indiai miniszterelnök szovjetunióbeli útja — Etióp kormánynyilatkozat — Az olasz kereszténydemok­raták belső vitája a „hatpárti” formuláról — A spanyol kormányfő folytatja körútját Nyugat-Európában SZOMBAT: Előkészületek a csatornaszerződéssel kapcsolatos panamai népszavazásra A HÉT 3 KÉRDÉSE 1. Hogyan értékeli a párt Központi Bizottsága a nem­zetközi helyzetet? Az elmúlt hónapok zsúfolt és szerteága­zó diplomáciai naptárából kilenc találkozót külön kie­mel a KB-közlemény: párt- és állami vezetőink fontos tárgyalásait a szocialista testvérországgal, az Olasz Kommunista Párt, Nyugat­ket okoz mindkét félnek, s veszélyeztetve az egész tér­ségben a függetlenség és a haladás ügyét az imperialis­ták malmára hajtja a vizet. Valósággal summázata le­het ennek az áttekintésnek a megállapítás: „A Magyar Népköztársaság az elmúlt időszakban is arra törekedett, hogy tevékenységével erősítse a nemzetközi élet kedvező irányzatait.” S ez a szociális­erejével hívta fel a pretoriai kormányt, hogy biztosítson önállóságot a hazánknál terü­letileg kilencszer nagyobb, de alig egymillió lakosú ország­nak. Dél-Afrika végül már nem ragaszkodhatott korábbi ma­kacsságával a Namibia feletti formális uralomhoz, megpró­bál tehát olyan visszavonu­lást végrehajtani, hogy ma­radjon. Életre hívta az úgy­nevezett tornacsarnok cso­portot (a főváros, Windhoek újonnan épített sportpalotá­jában üléseztek a fajüldöző hatóságokkal együttműködő törzsfőnökök). Belőlük alakí­tottak egy látszat érdekkép­viseletet, amely majd jövőre, az ígért függetlenség idején átveszi a kormányzást. Köz­ben a dél-afrikai csapatok változatlanul Namibia terü­letén állomásoznának, sőt Dél-Afrika jogilag is elcsa­tolná az országtól egyetlen mélyvízi kikötőjét, a Bálna­öblöt, valamint a környező uránércövezetet. Az ENSZ vitájában ezért az a követelés került előtér­be, hogy vonják ki a dél-af­rikai katonai erőket Namí­biából, s úgy tartsák meg a választásokat, hiszen a namí- biai nép csak így fejezhetné ki valódi akaratát. Európa gazdaságilag legerő­sebb országa, az NSZK, skét jelentős fejlődő ország ma­gasszintű képviselőivel. Már a felsorolás is mutathatja kapcsolataink sokoldalúságát, az MSZMP és a Magyar Népköztársaság lehetőségei­hez és súlyához mért aktivi­tását a nemzetközi porondon. E súlyunkat, lehetőségeinket, s egyúttal felelősségünket fo­kozza és megsokszorozza, hogy részesei vagyunk a szo­cialista országok közösségé­nek, egyeztetett külpoliti­kánknak meghatározó szere­pe van a világesemények alakulásában. Ezért szól a közlemény olyan nyomaték­kai Kádár János és Leonyid Brezsnyev megbeszéléseiről. Ez immár hagyományos­nak mondható krimitalálko­zók keretében. Ezek a nya­ranként rendszeresen meg­tartott kötetlen munkatalál­kozók jól szolgálják a széles körű tapasztalatcserét, az együttműködés bővítését, a gazdasági integráció előmoz­dítását, a külpolitikai törek­vések összehangolását, vagy­is a szocialista közösség egy­ségének további erősítését. A Központi Bizottság kife­jezte az egész magyar nép bi­zakodását, hogy a különböző szinteken folyó tárgyalások erősítik majd a nemzetközi élet kedvező irányzatait, s üd­vözölte a leszerelés, a nuk­leáris háború veszélyének el­hárítása érdekében tett kez­deményezéseket. „Hazánk képviselői — húzza alá a köz­lemény — a nemzetközi fóru­mokon kifejezésre juttatták népünk elkötelezettségét a béke és a társadalmi haladás ügye mellett.” Szólni kellett természetesen a mindenkit nyugtalanító válsággócokról is, különösképpen két terü­letről, a Közel-Keletről és Afrika szarváról. Támogatjuk a genfi békekonferencia meg­tartását valamennyi érdekelt fél részvételével, s elítéljük azokat, akik az érvényes ENSZ-határozatok semmibe­vételével akadályozzák a ren­dezést. Etiópia és Szomália fegy­veres összeütközését illetően a Magyar Népköztársaság mélységesen érdekelt abban, hogy a két ország békés úton, politikai eszközökkel, népeik érdekeivel összhang­ban rendezze ezt a konflik­tust. Hiszen a háború folyta­tódása érzékeny vesztesége­ta rendszerünk lényegéből fa­kadó cselekvő készség érvé­nyes a jelenre és a jövőre is. 2. Mi történik Déi-Afriká- ban és Namíbiában? A nevé­ben a Namib-sivatagra utaló Namíbiáról folytatott vitat egész héten keresztül az ENSZ közgyűlése. Az ország függetlenségének ügye a vi­lágszervezet közvetlen illeté­Az NSZK-ban tartózkodik Barre, francia miniszterelnök. Képűn­kön: a francia miniszterelnök és Schmidt kancellár a bonni meg­beszélésen. kességébe tartozik: az egykori német gyarmati sorban lévő Délnyugat-Afrika népszövet­ségi, majd ENSZ-mandátum- ként került Dél-Afrika fenn­hatósága alá. Az Egyesült Nemzetek Szervezete több íz­ben, végül már az ultimátum 3. Mi húzódik meg a por­tugál belső válság hátteré­ben? Lisszabonban egyszínű, kisebbségi kabinet kormá­nyoz, Soares szocialistái van­nak hatalmon. A kormány­záshoz külső támogatásra is szükség van, ezt először a baloldalon, azután mindin­kább a jobboldalon keresték, amiért azután súlyos árat fi­zettek, megkezdték a földre­form és az államosítások vívmányainak felszámolását. Ez óhatatlan ellenállást vál­tott ki a tömegekben, bele­értve az Intersindicalt, a legerősebb szakszervezeti mozgalmat, ahol viszont ma­gas számban dolgoznak együtt kommunisták, szocia­listák és pártonkívüliek. Ilyen körülmények között kezdődtek meg és fokozódtak a belső csatározások Portu­gália számszerűleg legerő­sebb politikai csoportosulá­sában, a szocialista pártban: merre tartsanak. A baloldal 1974. áprilisának, a „szegfűs forradalomnak” továbbvite­lét kívánja, a demokratikus erők együttműködésével. A jobboldal a reakciós tömörü­léseknél keres támaszt, de maga is ráébredt a veszélyre, hogy azok könnyen „túlad­hatnak” rajta. Egyelőre tart a szocialisták belső krízise, amely a sajátos helyzet kö­vetkeztében állami válság is Portugáliában, s kimenetelét — pozitív és negatív lehető­ségek egyaránt vannak — ma még nehéz lenne megítél­ni. SZIBÉRIAI UTAZÁS (6.) Turisták a természet gyöngyszeménél, a Bajkál-tónál. Coboly és víz i Ú jra a TU 154-esen. A gép útiránya Omszk—Irkutszk— Habarovszk—Vlagyivosz­tok. Belföldi járat, de egyetlen hely sem üres. öreg este van. mire a há­romórás út után Irkutszkba érünk. Az utcákon már alig jár ember, de az An- gara-szállóban zajlik az élet. Japánok érkeztek élőt. tünk. megérkeztek az elő­adásról a hindu népi együt­tes tagjai, s a vodkakóstoló­tól hangos jókedvűek a své­dek. Megkapjuk a szobák kul. csait, indulunk lefeküdni. Gyönyörű reggel köszön­tött. Csípős az idő. süt a nap. Vasárnap van. s Vla­gyimir. a kísérőnk, a helyi tv-stúdió szerkesztője szép programot ígért mára. Mikrobuszunk szalad fel­felé a hegyes-erdős úton. Balról a sötét hegyek, jobb­ról a völgyek a palás-csere­pes faházakkal, s alattunk á nagy folyó. Az Angarát tengernek nézem. de nem az. csak hatalmasra duz­zadt a Bajkál vizétől. Egyórás kocsikázás után előttünk a Bajkál. Hol haragos, hol szelíd mélyzöldes-kékes a tükre. Méteres hullámokat ver a partra. Kelet-Szibéria ékes­sége. a föld legnagyobb édes vizű tava. Személyko­csikkal. turistabuszokkal, motorkerékpáron. motor­csónakkal érkeznek a ví_ kendező irkutszkiak. Meg­nézni a tavat, merni a vi­zéből haza és inni a tetthe­lyen, sétát tenni a környék erdeiben, a nyírfák, s a fenyvesek között. Bemegyünk a Bajkált ku­tató intézet házi múzeumá­ba. Larisza Smakova, a csi­nos múzeológus megvárja, míg tele a helyiség és szen­vedélyesen beszél a tóról. A Bajkál területe 31 ezer négyzetkilométer. (Gyorsan számolok: Magyarország egyharmada, ötvenhárom Balaton!) öt nagy amerikai tó vize van benne. Három, százharminchat folyó ömlik bele. fő táplálója a Szelen- ga, de csak egy folyó, az Angara a lefolyása. Tiszta víz, negyven méterig átlát­szó, bárhol lehet inni be­lőle. A hatszáznegyven kilomé­ter hosszú tó a föld legmé­lyebb tava is. Legnagyobb mélysége 1940 méter. Mere­dek partjait 2000 méteres hegyláncok övezik. Kétezer fajta hal él benne, több, mint Európa összes tavá­ban. A Bajkál maga egy élő múzeum. Ami a termé­szet nagy könyvében meg van írva, itt minden meg­található. A tó 20 millió éves és még ma is fiatal. Nem iszapos, nem mocsaras. Évente kétezer földren­gést regisztrálnak a Saj­káiban az intézet munka­társai. ötvenkilencben ki­lences erősségű földrengés volt. Száz éve egy ilyen rengés után egy burját falu süllyedt el a tóban — azon a helyen, ahol most va­gyunk. Tiszta az idő. jól látni a másik partot, a hóborította hegyeket. A kis múzeum vitrinjei­ben bajkáli fóka. Itt a par­ton tenyésztett coboly, a huszadik század prémje, a nemzetközi árveréseken ezért fizetnek a legtöbbet. Grafit, féldrágakő a követ­kező vitrinekben. De La­risza mégis a vízre eskü­szik. az a legnagyobb kincs. A világ nagyon szegény tiszta ivóvízben. A föld tíz lakója közül csak egy iszik tiszta vizet és mert a Saj­kái a vizek között az első számozást kapta, versenge­nek a vízért. Negyven ország vásárolja a Bajkál ivóvizét. S mivel a világ édesvíz­készletének majd negyede a Sajkáiban van. a tónak — nyugodtan mondhatjuk stratégiai értéke is nagy. — Lehet-e fürdeni? — kérdezi az egyik látogató. — Ha elég önnek a plusz tíz fok, akkor nyugodtan. Télen tiszta, átlátszó , a másfél-kétméteres jég. Gép­kocsikon közlekednek, szá­nokon mennek át egyik partról a másikra. Alig hi­hető, de igaz: az orosz— japán háború idején síne­ket fektettek le és tizenhét napig vonatok jártak rajta. Jegyet váltunk a kikötő, ben a Rakéta szárnyashajó­ra, amely száz kilométeres sebességgel rohan az Anga_ rán lefelé Irkutszkba. Ba­rátunk mutat egy sziklát, amelyhez legenda fűződik. A burjátok sámánja ehhez kötötte a hűtlen asszonyo­kat és a sebes, nagy sodrá. sú víz. hamar eloldotta a kötelékeket... Negyven perc és vége a hajóútnak. Kikötünk az Angara irkutszki partjánál. Ott. ahol Verne Gyula ka­landregényében Sztrogof Mihály, a cár futárja. Az egykori kormányzósági pa­lota mellett haladunk. Az úton kőházak, valamikor gazdag kereskedők építtette emeletes faházak, majd a régi külváros ma belülre szorult családi házai. Két kilométerre innen házgyári házak tömege, a Karl-Marx- stadt-lakótelep. Nem messze innen az ir­kutszki vízi erőmű. Ez volt Kelet-Szibéria első és nem régen még legnagyobb erő­műve. Az ötvenes években épült, nagyon nehéz terep- és időjárási viszonyok kö­zött. mint errefelé minden. Vejner főmérnök mondja, télen ötvenfokos a hideg, s csak kilencvennégy napon lehet fagymentesen dolgoz­ni. De elkészült. Igaz. hogy 4,2 milliárd kilowattórás évi áramtermelésével már né. hány éve nem az első a Szovjetunióban, de még így is a hatalmas ország legna­gyobbjai közé tartozik. Negyvennyolcmilliárd köbméter vizet tárolnak ál­tala az Angarában. másfél méterrel emelték meg vele a Bajkál vízszintjét. A főmérnök azt mondja, így kap az erőmű egész év­ben egyenletesen vizet, hogy nagyon alacsony költ­ség mellett állítsa elő az energiát. Egy kilowattóra áram önköltsége mindösz- sze 0,7 kopejka. Az irkutsz­ki ma is a szovjetország egyik leggazdaságosabban működő erőműve. Hat emelet mélységben a föld alatt dohognak a tur­binagenerátor óriások. Em­ber sehol. A vezérlőterem, ben egy műszakban négyen dolgoznak, figyelik az ér­zékeny műszereket. Felmegyünk, szívunk az éles levegőből, fotókat ké­szítünk a magasba nyúló betonfalról, a távoli he­gyekbe kúszó távvezetékek­ről. A laikus nem tudja, mit is jelent ez az erőmű. Mit mondanak a milliárd kilowattok annak, aki leg. feljebb Tiszalököt ismerte eddig, s azt sem tökélete­sen? Szerencsére kisegítenek, „lefordítják” a szakmát. El. mondják, hogy innen látják el árammal a megyében lé­vő óriási ipart. Innen megy az energia — nagyon sok energia — az alumínium­feldolgozó iparnak. És ez az erőmű táplálja a vegy- és gépipart, a vasúti közle­kedést. Az irkutszki energetikai rendszert összekapcsolják fiatalabb szibériai testvé­reivel. A krasznojárszkival. a bratszkival, az uszty- ilimszkivel. végül a ma kü­lön rendszereket képező európai és szibériai háló­zatokat kapcsolják egybe. D e az Angara munká­ba fogása nem befe­jezett tény. A folyó még óriási energiatartalé­kokkal rendelkezik. Meden­céjében szén, bauxit. vas­érc és hatalmas mennyisé­gű só pihen. Ezt is a víz ereje dolgozza majd fel. Kopka János (Folytatjuk) Réti Ervin Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter Varsóba érkezett. A ké­pen: Gromiko és Babiuch, a LEMP PB tagja a repülőtéren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom