Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-22 / 249. szám

A KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 22. Közlemény (folytatás az 1. oldalról) O A Központi Bizottság megállapította, hogy a gazdasági fejlődés belső és kül­ső feltételeiben bekövetkezett változások ha­tásával tartósan számolni kell, s ennek figye­lembevételével kell megoldani a XI. kong­resszus határozataiban és a programnyilatko­zatban foglalt feladatokat. a) Gazdaságfejlesztési politikánk érvé­nyesítésénél abból kell kiindulni, hogy — fő feladat a fejlett szocialista társa­dalom építésében előttünk álló társadalom- politikai célok elérésének anyagi megalapozá­sa, ezen belül a lakosság életkörülményeinek további javítása; — a következő évtizedekben is biztosíta­ni kell a népgazdaság eddigiekhez hasonló dinamikus fejlődését. A növekedés üteme le­gyen összhangban az ország lehetőségeivel, és feleljen meg az egyensúlyi követelmé­nyeknek; — a tartósan dinamikus és kiegyensúlyo­zott gazdasági növekedés megköveteli a haté­konyság erőteljes fokozását. Ennek fő forrá­sa a termelési szerkezet hazai adottságaink­nak és a nemzetközi feltételeknek is megfe­lelő alakítása, a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés, továbbá a gazdálkodás­ban, a munka szervezettségében meglévő tar­talékok hasznosítása; — a beruházási források és a munkaerő koncentrált felhasználásával a hatékony fej­lesztési célok megvalósulását kell elősegíte­ni, egyidejűleg el kell érni a gazdaságtalan tevékenységek korlátozását, illetve megszün­tetését. Ennek megfelelően, a teljesítménytől jobban függő vállalati és egyéni jövedelem­differenciálást, valamint ezzel összehangolt ár- és támogatási rendszert kell érvényesí­teni; — fokozni szükséges részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Gazdaság- fejlesztési céljainkat a KGST-országokkal szoros együttműködésben valósítjuk meg. Ugyanakkor a gazdasági kapcsolatok bővíté­sére törekszünk a nem szocialista országok­kal is. b) A termelési szerkezet átalakítására vo­natkozó döntéseknél a hazai adottságokból és lehetőségekből kell kiindulni, figyelembe vé­ve a fejlődés nemzetközi irányait és törvény- szerűségeit. A népgazdaság fő ágazatait — az ipart, a mezőgazdaságot, az építési tevé­kenységet, a közlekedést, valamint a gazda­ság más infrastrukturális szektorát — ará­nyosan, összehangoltan kell fejleszteni. A népgazdaság fő ágazatai közül az ipar­nak változatlanul meghatározó szerepe van. Az iparfejlesztésben mindenekelőtt a szelek­ció nagyobb mértékű érvényesítése szüksé­ges. A műszaki fejlesztés, a termelés és az értékesítés megalapozásában az eddigieknél átfogóbban kell figyelembe venni a nemzet­közi együttműködés lehetőségeit. A mezőgazdaság dinamikus fejlesztése továbbra is nélkülözhetetlen feltétele céljaink elérésének. Ez összhangban van kedvező ter­mészeti adottságainkkal, a hazai szükségle­tekkel, valamint a várható nemzetközi ke­reslettel. A mezőgazdaság igényeinek kielé­gítését az eddigieknél jobban figyelembe kell venni az iparfejlesztésben, különösen a gépiparban és a vegyiparban, valamint _ a mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésében. Az építési tevékenységet komplex fej­lesztéssel alkalmassá kell tenni arra, hogy a beruházási feladatokat gyorsabban, nagyobb termelékenységgel oldja meg. Az infrastruktúrát a lehetőségekhez és a szükségletekhez igazítva tervszerűbben kell fejleszteni, különösen a termeléshez közvetlenül kapcsolódó területein fontos megszüntetni viszonylagos elmaradottságát. A lehetőségeinkkel összhangban, a társadal­mi-gazdasági igények figyelembevételével kell fejleszteni a nem termelő infrastruktú­rát, s javítani a meglévő létesítmények ki­használását. c) A külgazdasági kapcsolatok növekvő szerepe megköveteli a termelési szerkezet, valamint a nemzetközi gazdasági együttmű­ködési és a külkereskedelmi tevékenység összehangolt fejlesztését. Mind több fejlesz­tési cél kialakításában meghatározóvá vál­nak a külgazdasági szempontok. A gazdaságos export erőteljes növelése megköveteli, hogy szelektív iparpolitikával elsősorban a kivitelben jelentős szerepet ját­szó, versenyképes termelőágakat fejlesszük, és számottevően növeljük a magas feldolgo- zottságú termékek arányát. Népgazdaságunk importigénye tovább nő. Behozatalunkban mind nagyobb részt kell képvisélniök a korszerű technikának, berendezéseknek és szellemi termékeknek, a produktív alkatrészeknek, valamint egyes, a hatékonyság javítását szolgáló anyagoknak. Fokozott figyelmet szükséges fordítani az importtal való takarékosságra, a gazdaságos importhelyettesítésre. d) Az ipar szerkezetén belül az alap- anyaggyártó és a kitermelő iparágak, vala­mint a feldolgozó iparágak arányát az egyes gyártási ágak gazdaságosságának, verseny- képességének és fejlesztési lehetőségeinek mérlegelése alapján kell kialakítani. Az energiagazdálkodásban távlatilag a leggazdaságosabb, s ugyanakkor reálisan megvalósítható energiastruktúra kialakítá­sára kell törekedni. A fejlesztéseknél előny­ben kell részesíteni a kevésbé energiaigé­nyes területeket, az energiát megtakarító megoldásokat, és erőteljesebben kell folytat­ni az energiafogyasztás racionalizálását. Fontos feladat szénvagyonunk és szénhidro­génkészleteink további kutatása, feltárása és jobb hasznosítása. A villamos energia na­gyobb teret kap a szükséglete^ kielégítésé­ben, termelésének növekményét a gazdasá­gosan kitermelhető hazai szénre és az atom­energia-bázisra kell alapozni. Az alumíniumipart a folyamatban lévő központi programoknak megfelelően kell fejleszteni. Alapvető feladat a hazai bauxit­vagyon hatékony felhasználásával a népgaz­daság alumíniumigényének kielégítése. Ezen a bázison kell a tartós és gazdaságos expor­tot megvalósítani, a műszaki és tudományos kapacitásokat továbbfejleszteni, és figyelmet kell fordítani a szellemi termékek exportjá­ra is. A kohászat fejlesztésében fő követel­mény a minőséget javító szerkezetváltozás, a magasabb értékű kohászati termékek ará­nyának növelése. A hazai adottságoknak és lehetőségek­nek hosszú távon is olyan iparszerkezet fe­lel meg, amelyben meghatározó a feldolgo­zó ipar. A gépiparnak döntő szerepe van a gaz­dasági fejlődésben, a külgazdasági egyensúly távlati megalapozásában. Előnyben kell ré­szesíteni és kiemelten fejleszteni azokat a gyártási ágakat, amelyek már ma is gazda­ságos és versenyképes exportárualapot biz­tosítanak, termelésük, valamint tudományos és műszaki fejlesztési hátterük eléri vagy megközelíti a nemzetközi színvonalat. A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben fel­használható előgyártmányok, alkatrészek és részegységek hazai gyártásának és külkeres­kedelmi forgalmának növelése. A gépipar termelési szerkezetének átalakítása erőteljes szelekciót követel, és az erőforrások ehhez igazodó elosztását igényli. Az export fokozá­sa nagymértékben a külkereskedelmi tevé­kenységen, a korszerű piaci munkán és a jól szervezett szolgáltatásokon múlik. A vegyiparban olyan fejlesztési irányo­kat kell kialakítani, amelyek megfelelő arányt biztosítanak az ország anyagellátását megalapozó gyártási ágak és a nagy haté­konyságú, közbenső és kész -vegyipari ter­mékeket előállító gyártási ágak fejlesztése között. A vegyipart szelektíven, a szocialista nemzetközi munkamegosztásra alapozva kell fejleszteni. A könnyűipar rekonstrukcióját a meg­növekedett strukturális és minőségi követel­ményeknek alárendelten kell folytatni. A textil- és ruházati Iparban tovább kell nö­velni a korszerűbb, jó minőségű, jól értéke­síthető termékek arányát. A tömegáruk és a textilipari félkész termékek területén jobban kell támaszkodni az importlehetőségek fel­tárására és kihasználására. A könnyűipar többi ágának termékei iránti szükségletet nagyobbrészt hazai termelésből célszerű ki­elégíteni. Ennek érdekében a technológiai korszerűsítéseket és kapacitásbővítéseket — létszámnövekedés nélkül — a fogyasztási struktúra várható változásához kell igazíta­ni. e) A mezőgazdasági termékek és az élel­miszerek termelésére hazánkban kedvezőek a feltételek. Ezért a mezőgazdaságot és az élel­miszeripart a jövőben is összehangoltan, di­namikusan kell fejleszteni. A mezőgazdaság korszerű technikán ala­puló nagyüzemi fejlesztésében már az el­múlt években is kiemelkedő eredményeket értünk el. A búza és a kukorica termésátla­gai, a baromfitenyésztés eredményei megfe­lelnek a nemzetközi élvonalnak. Ezeknek az eredményeknek a tartóssá tétele és további növelése mellett más ágazatokban is meg­vannak az adottságaink a hozamok emelésé­re. A növénytermesztésben elért eredmé­nyekre alapozva hosszabb távon az állatte­nyésztés jelenleginél gyorsabb ütemű fej­lesztése indokolt. Adottságaink kedvezőek ahhoz, hogy szemes terményt és növekvő mértékben húst, húsipari termékeket expor­táljunk. A hazai fogyasztás és a külföldi pf- ac igényeinek megfelelően a mezőgazdasági termékek magasabb fokú feldolgozására kell törekedni. Ezzel összhangban növelni kell a tároló- és hűtőteret, valamint a feldolgozó ipari kapacitást. f) A műszaki fejlesztés a gazdasági elő­rehaladásnak, a világpiaci versenyképesség növelésének központi kérdése. A tudományos kutatási és műszaki fejlesztési tevékenysé­get jobban összhangba kell hozni a terme­lési szerkezet fejlesztési céljaival, és a kuta­tó kapacitásokat koncentráltan kell felhasz­nálni. Növelni kell a kutatások eredményessé­gét, s javítani a kutatási eredmények alkal­mazásának feltételeit. A struktúrafejlesztés fontos követelménye, hogy szorosabbá te­gyük a kutatás, a műszaki fejlesztés és a termelés kapcsolatát. Kiemelten kell fejlesz­teni a termelő vállalatok kutatóhelyeit. A hazai kutatási eredmények gyorsabb felhasz­nálása mellett a külföldi kutatási eredmé­nyek átvétele — és ahol lehetséges —, to­vábbfejlesztése a feladat. Növelni kell a ku­tatási-fejlesztési tevékenység ráfordításain belül a licencek és gyártási eljárások vásár­lására fordított összegek arányát. O A Központi Bizottság megállapította, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsola­tok számos területen meghatározó szerepet töltenek be népgazdaságunk fejlődésében. a). Külgazdasági kapcsolataink jövőbeni fejlődésében is alapvető a KGST-országok­kal való együttműködés tervszerű, hosszabb távra szóló bővítése. A szocialista gazdasági integráció komplex programjának végrehaj­tásában, a célprogramok megvalósításában aktívan részt veszünk. A Szovjetunióval való együttműködésünk jelentősége tovább növekszik. Gazdasági kap­csolataink, az export és az import szerkezete, s megalapozottsága hosszú távú szerződések­kel nagyban elősegítik számos hazai termelő- tevékenység gazdaságosabbá tételét, gazdasá­gunk stabilitását. A Szovjetuniónak a magyar népgazdaság nyersanyagellátásában betöl­tött szerepe a jövőben is gazdasági növekedé­sünk meghatározó feltétele. A többi KGST-országgal fennálló gazda­sági kapcsolataink bővítésében is fokozottab­ban kell törekedni a gazdasági adottságokból és a földrajzi közelségből eredő kedvező koo­perációs és szakosítási lehetőségek kihaszná­lására. b) Növekvő világgazdasági szerepüket fi­gyelembe véve a gazdasági kapcsolatok to­vábbi elmélyítésére törekszünk a fejlődő or­szágokkal. Külkereskedelmi forgalmunkban jelentősen növelni kell a fejlődő országok ré­szesedését. Ennek érdekében aktívabban tö­rekedjünk a fejlesztési programjaikban való részvételre, a termelési együttműködés és kö­zös vállalkozás különböző lehetőségeinek ki­aknázására, hosszabb lejáratú megállapodá­sok létrehozására. c) A fejlett tőkés országokkal is a gazda­sági kapcsolatok bővítésére törekszünk. Súlyt helyezünk arra, hogy a kölcsönös áruforga­lom bővítésében egyre nagyobb szerepet kap­jon a hosszabb távra szóló termelési és koo­perációs együttműködés. E kapcsolatok fej­lesztése az egyenjogúság és a kölcsönös elő­nyök alapján népgazdaságunknak is érdeke, hozzájárulhat a termelés hatékonyságának fokozásához, a nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő előnyök kihasználásához; egyben elválaszthatatlan része a két társadalmi rend­szer békés egymás mellett élését célzó politi­kánknak. O A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy feladataink eredményes megoldá­sához céltudatos, összehangolt tevékenység szükséges mind a központi és az ágazati irá­nyításban, mind a vállalatok, szövetkezetek és intézmények munkájában. Ez megköveteli a központi irányítás hatékonyságának javítá­sát, a vállalatok és a szövetkezetek önállósá­gának, kezdeményezőkészségének, felelőssé­gének sokoldalú továbbfejlesztését. — A népgazdaság fő arányainak — ezen belül a termelési szerkezet alapvető fejlesz­tési irányainak — kialakítása, külgazdasági politikánk érvényesítése a központi irányítás, tervezés feladata. E munka nagy népgazda­sági jelentősége szükségessé teszi, hogy ja­vuljon a központi irányítás, tervezés haté­konysága a fejlesztési koncepciók kialakítá­sában és összehangolásában, erősödjék el­lenőrző tevékenysége. — A termelési szerkezet és külgazdasági kapcsolataink fejlesztésében növekednek a követelmények az ágazati minisztériumok irányító tevékenységével szemben. Javítsák munkájuk színvonalát a népgazdasági ter­vek megalapozásában, a gazdaságpolitikai döntések előkészítésében és végrehajtásában. Segítsék a népgazdasági és a vállalati terve­zést az ágazat fejlesztésére vonatkozó kon­cepció kidolgozásával. Növekedjék szerepük a több vállalat tevékenységének összehango­lását igénylő fejlesztési akciókban, a válla­lati kezdeményezések koordinálásában, az ágazatközi együttműködést feltételező fej­lesztések megvalósításában. — A központi döntések szükségképpen a legfontosabb, átfogó fejlesztési célokat ölelik fel. A termékszerkezet fejlesztésére vonatko­zó döntések túlnyomó része vállalati hatás­körbe tartozik. A végrehajtás az irányító szervek növekvő felelősségének érvényesí­tése mellett a vállalati önállóságra és a szo­cialista vállalkozói szellemre épüljön. A vál­lalatok és a szövetkezetek vezetői kezdemé- nyezően vegyenek részt a központi koncep­ciók alakításában, vezetői tevékenységükben megfelelően érvényesítsék a népgazdasági követelményeket. Az eddiginél is nagyobb lesz a szerepük és a felelősségük a munka hatékonyságának javításában, a termelési és a termékszerkezet korszerűsítésében, a ver­senyképes termékek arányának növelésében, az ezt megalapozó műszaki fejlesztésben, a gazdaságtalan termelés visszaszorításában és a munka szervezettségének fokozásában. — A tervekben foglalt célokat és a vég­rehajtás eszközrendszerét következetesebben kell összehangolni. A gazdasági szabályozás határozottabban ösztönözzön a hatékonyság növelésére, a termékszerkezet szelektív fej­lesztésére. Árrendszerünk fejlesztésének fon­tos irányelve, hogy a termelői árarányokat a hazai termelők helyes orientálása érdeké­ben közelebb hozzuk a világpiacon érvénye­sülő árarányokhoz. A pénzügyi és vállalati érdekeltségi rendszert úgy kell fejleszteni, hogy a nyereségben fokozottabban fejeződ­jenek ki a hatékonysági különbségek és szűnjenek meg az indokolatlan támogatások. A pénzügyi rendszer általános érvényű ele­meinek kibővítésével, a támogatások és az elvonások jelenlegi rendszerének egyszerűsí­tésével, áttekinthetőbbé és ellenőrizhetőbbé tételével is elő kell segíteni a hatékonyság javulását. — Gazdaságfejlesztési feladataink meg­oldása megköveteli a munkaerő-gazdálkodás lényeges javítását. A teljes foglalkoztatás biztosítása továbbra is alapvető célunk. Emellett elengedhetetlen, hogy népgazdasági és munkahelyi szinten egyaránt növekedjék a foglalkoztatás hatékonysága. Elsősorban központi feladat azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek lehe­tővé teszik, hogy a teljes foglalkoztatás a társadalom munkaerő-szükségletének és a lakosság munkavállalási igényének lehető legkedvezőbb összhangja mellett valósuljon meg. Meg kell akadályozni, hogy új kapaci­tásokat hozzanak létre azokon a helyeken, ahol munkaerőhiány miatt a már meglévő és hatékonyan működtethető termelőberen­dezések jelenleg sincsenek kellően kihasz­nálva. A vállalatoknak, gazdálkodó szervek­nek, intézményeknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a rendelkezésükre álló munkaerő gazdaságosabb foglalkoztatásának feltételeit. A népgazdasági feladatok megoldása az eddiginél több. magasabb, általános művelt­ségű, szakmailag jól képzett dolgozót igé­nyel. Az oktatás, a képzés és a továbbkép­zés a jelenleginél hatékonyabban segítse a dolgozók felkészülését a nagyobb feladatok­ra, hogy megfeleljenek a gyorsan változó igényeknek. ★ ★ ★ A Központi Bizottság megállapította, hogy céltudatos és jelentős erőfeszítéseket kívánó népgazdasági feladataink megoldásá­hoz a feltételek adottak. Társadalmunk túl­nyomó többsége saját tapasztalatai alapján győződött meg arról, hogy gazdaságpolitikai céljaink az egész nép javát szolgálják. Gazdasági feladataink magasabb köve­telményeket állítanak a politikai munkában is. Nagy felelősséget rónak a párt-, az állami és a társadalmi szervekre. Szükséges, hogy minden szinten következetesen képviseljék az irányelvekben foglaltakat, és aktívan tá­mogassák a végrehajtásukra irányuló intéz­kedéseket. Segítsenek abban, hogy a felada­tokat mindenütt megismerjék, helyesen ér­telmezzék és eszerint cselekedjenek. A Központi Bizottság mély meggyőző­dése, hogy gazdaságpolitikánk az ország, né­pünk érdekeit fejezi ki, az irányelvek helye­sen jelölik meg azokat a tennivalókat, ame­lyek megoldásától függ az életkörülmények további javítása, a fejlett szocialista társa­dalom építése. Moszkvában India miniszterelnöke L. Brezsnyev pohárköszöntőt mondott az indiai vendégek tiszteletére adott díszvacsorán Leonyid Brezsnyev. Alek- szej Koszigin és Andrej Gro- miko köszöntötte pénteken délelőtt Moszkva Sereme. tyevo repülőterén Morardzsi Deszai miniszterelnököt, aki a Szovjetunió vezetőinek meghívására hivatalos látoga. tásra érkezett a szovjet fő­városba. Az indiai kormány, főnek ez az első külföldi út­ja azóta, hogy a választáso. kon aratott győzelem után az ország kormányának élé­re került. Deszai kíséretében van Atol Bihari Vadzspaji kül­ügyminiszter és több más személyiség. A fogadtatás után Deszai szállására ment a város köz­pontjába vezető útvonalon, amelyet szovjet és indiai zászlók díszítettek. A hivatalos megbeszélések a szovjet vezetőkkel még pénteken megkezdődtek. A szovjet—indiai kapcsola­tok jelentőségét méltatta és időszerű nemzetközi kérdé­sekről beszélt Leonyid Brezs­nyev pohárköszöntőjében azon a vacsorán, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége és a szov jet kormány adott pénteken Morardzsi Deszai indiai kor­mányfő tiszteletére. — A Szovjetunió és India kapcsolatai, amelyeket a ba­rátsági és együttműködési szerződés szilárdított meg, gazdagok, sokoldalúak. Ez az együttműködés teljes egészé­ben az egyetemes békét szol­gálja — mondotta Leonyid Brezsnyev. — A nemzetközi életben bekövetkezett pozitív válto_ zások, amelyekért országa­ink nem keveset tettek, ki­terjedtnek és életerőseknek bizonyulnak. Tisztában va­gyunk azonban azokkal a ve­szélyekkel is, amelyek még fenyegetik az enyhülés, a né­pek egyenjogú együttműkö­dése és biztonság^ politiká­ját. Sem a Szovjetunió, sem pedig — tudomásunk szerint — India nem maradhat kö­zömbös aziránt, hogy időről időre egyik vagy másik vál­ságkörzetben új konfliktusok alakulnak ki. elmélyülnek a válsággócok. Brezsnyev a továbbiakban szólt arról, hogy az elmúlt hónapokban új lehetőségek nyíltak a közel-keleti konf­liktus rendezésére, majd így folytatta. — Korunkban a népek biztonságát és nyugal­mát fenyegető fő veszély két. ségkívül a fegyverkezési haj­sza folytatása. így az egyik legfontosabb feladat ma: megakadályozni, hogy a vi­lág a tehetetlenség. a katonai arzenálok növekedésének esz­telen logikája következtében a nukleáris katasztrófa felé sodródjon. — Mindig úgy véltük, hogy a béke oszthatatlan és ez ma még inkább igaz. mint ed_ dig bármikor. Bizonyosak va­gyunk ezért abban, hogy a békeszerető India a kellő mértékben értékeli az euró­pai béke megszilárdítására irányuló erőfeszítéseinket — hangoztatta Leonyid Brezs­nyev.

Next

/
Oldalképek
Tartalom