Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-21 / 248. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 21. A második próba G örögország rendkívüli választásokra készül. Másodízben járulnak a választók az urnák elé a fasiszta katonai rendszer megdöntése óta, s ez alkalommal is rendkívüli körülmények között. Igaz, akkor merőben más volt a helyzet: Karamanlisz, aki a hatalomba a katonák jóvoltából került még feladhatta a kérdést, „vagy én, vagy a tankok?”. Pártjának, a nacionalista, jobboldali „új demokráciának” sikere, abszolút parlamenti többsége akkor, ennek volt köszönhető. No, meg annak, hogy a veterán politikus végre valóban erős és határozott parlamenti demokráciát ígért a görögöknek. Kivonult a NATO katonai szervezetéből, mivel az atlanti szövetség nem volt képes arra, hogy a Ciprus negyven százalékának okku- pációjában megakadályozza a másik NATO-tagot, Törökor- országot. Karamanlisz ugyan végrehajtott egy sor reformot, de azok igen jelentős mértékben személyének és pártjának hatalmát voltak hivatva erősíteni. A néhány politikai reformon kívül Görögország kormánya számos más problémát képtelen volt megoldani. Az égéi-tengeri olaj mezők még mindig nem ontják a fekete aranyat, pedig erre Athén nagyon is számított gazdasági terveiben. Az is igaz, hogy a kőolaj békés kitermelését nagyban veszélyezteti a török szomszéddal való viszály, nemcsak Ciprus, de az Égei-tenger kontinentális talapzata kincseinek ügyében is. Az is vitathatatlan, hogy Karamanlisz a stabil és teljes jogi NATO-tagságot a Közös Piacba való belépés egyik feltételének tudja. A két nyugati integrációs szervezet székhelye egyaránt Brüsszel, s a Karamanlisz-kormány politikai lépéseiben sem nehéz megtalálni a brüsszeli, illetve washingtoni mozgatókat. n francia hadügyminiszter Moszkvában Dmitrij Usztyinov marsallnak. az SZKP Politikai Bi_ zottsága tagjának, a Szov- jetuniór honvédelmi miniszterének meghívására csütörtökön négynapos hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Yon Bourges francia hadügyminiszter. Bourges megbeszéléseket folytat ven, déglátójával és szovjet katonai alakulatokat tekint meg. A Szovjetunió és Francia- ország fegyveres erői, illetékes miniszterei között rendszeres a kapcsolat. üllamcsiny Thaiföldön Csütörtökön a thaiföldi fegyveres erők megbuktatták Thanin Kraivicsien miniszterelnök kormányát. A bangkoki rádió bejelentése szerint az ország irányítását a három haderőnem képviselőiből és polgári személyekből álló „forradalmi bizottság” vette kezébe. A testület élén Szangad Csalavin. Kraivicsien kormányának hadügyminisztere áll. A rádióközlemény szerint az ország 1976-ban elfoga. dott alkotmányát eltörölték, a kormányt és a nemzetgyűlést feloszlatták. A korábban bevezetett rendkívüli állapot továbbra is érvényben marad. Kivégezték Schleyert Megkezdődött a totális hajsza a terroristák eliogására Hanns Martin Schleyer ha. lálhírét röviddel éjfél előtt hivatalosan is megerősítették Bonnban. A bűnügyi rendőrség azonnal hatalmas arányú nyomozást kezdett a tettesek — összesen 16 személy — kézrekerítésére. A televízió adását megszakítva filmet sugárzott, amelyet a hatóságok már napok óta készenlétben tartottak. A film egyenként bemutatja a „vörös hadsereg frakció” tagjait — többségükben nőket. akiket egyébként Schle yer meggyilkolásán kívül a Buback főállamügyész, Pon- to, a Dresdner Bank egyik igazgatója elleni gyilkos merénylettel, a főállamügyész- ség karlsruhei épülete elleni rakétatámadással és számos más súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak. Éjfélkor Klaus Bölling kormányszóvivő Bonnban rendkívüli sajtóértekezletet tar_ tott. Ezen rövid nyilatkozatot olvasott fel. amelyben a kormány és a politikai pártok mély megdöbbenésének adott hangot. „Ä gyilkos terroristák üldözése folytatódik, a kormány gondoskodik arról, hogy mostantól sehol se találjanak nyugalmat” — mondotta. Schleyer holttestét egyelő, re nem szállítják vissza az NSZK-ba. mert a francia hatóságok előbb boncolással derítik fel halálának pontos körülményeit. Hajnali jelentések szerint a holttesten — amely megtalálása előtt már hosszabb ideje egy gépkocsi csomagterében volt — a jobb fül mögött egy lövés nyomát, a fej egy másik pontján pedig súlyos, tompa tárgytól származó zúzott se. bet találtak. A felszabadított területeken a katonák első feladata az aknák felszedése volt. Ma már mind több harcos vesz részt a mezőgazdasági és az ipari munkában. így a képünkön látható katonák is, akik az 5. katonai körzet 775. ezredében szolgálnak, egy kávéültetvényt művelnek meg. A háború által lerombolt városrészek újjáépítése után megindult a vietnami fővárosban az új lakóházak építése is. Képünkön: új munkáslakások épülnek Hanoi Trung Tu kerületében. Del-Yietnam egyik legnagyobb beruházása lesz az a villamos erőmű, amelyet az egykori Saigonban a mai Ho Si Minh-városban létesítenek. A felszabadított Dél-Vietnam egyik jelentős feladata az írástudatlanság felszámolása. A 14 tartományban és városban mindenütt esti tanfolyamokat szerveznek az írástudatlan felnőttek számára. így például Phu Kbanh tartományban 70 ezer férfi és nő sajátította el a betűvetést és a számolás alapjait. Képünkön: Cui Lui község nemzetiségi lakosainak esti tanfolyama. Óvodások — délelőtti sétán. SZIBÉRIAI UTAZÁS (5.) Négy év és hat óra „Mifelénk az a mondás járja, hogy ötven kilométer nem távolság, ötven fok -nem hideg, ötven év nem kor” — mondja válaszul a tagbaszakadt sztyeppéi ember, aki tizenhét éves korában már Magyarországon harcolt, sokáig dolgozott egy Omszktól hétszáz kilométerre fekvő járási székhelyen, utazott sűrűn tizenkét órákat értekezletekre hóviharban, fagyban, s akit én ötvenegy helyett negyvenévesnek néztem. M eghív, menjek el télen is. Egy csodálatosan szép, száraz, hideg napon beülünk egy trojkába és megyünk medvére vadászni a végtelen füves síkság végére. oda. ahol kezdődik a tajga. Hatalmas méretek a Ma. gyarországnál nagyobb megyében. Az erdős sztyeppe amely csak néhány évtizede is kozákok, nomád kazahok, mongolok-tatárok legelője volt. a szovjethatalom évei alatt behódolt az embernek, a gépnek. A majd hétmillió hektáros területből már csupán egymillió a legelő. Kétmillión gabonát termelnek, egymillión takarmányt, a többin silónak való kukoricát és burgonyát. — Hogyan sikerül mindez a szikes, sós földön? — kérdezem, s másnap megkapom rá a választ. Meghívnak. nézzük meg a pus- kinói kolhozt. A Zarja Kommunizma (Kommunizmus Hajnala) a jó kolhozok közül való. Ceraszimov elvtárs. a pártszervezet titkára fiatalember, még nem élt mikor a közös gazdaság létrejött, ő negyvenben, a kolhoz harmincban született. Kilenc éve van itt. de ismeri a falut. Kolhoztörténet dióhéj, ban. Az alakuláskor hetven munkaképes ember, néhány íó. eke, harminchárom sován>i tehénke és ötvenkilenc birka. A háború előtt jött az első traktor és az első teherautó. De a férfiak nemsokára bevonultak. Gyakorlatilag minden férfi, majd a fiúk is, a munka a nőkre maradt. Később, a győzelem után is. mert a kis faluba száz- húszan nem jöttek vissza. ötvenben egyesült a kolhoz. Hétezer-hétszáz hektár a megművelt területük. A jelen: 54 traktor, negyven tehergépkocsi, harminckét kombájn. Háromezer-háromszáz szarvas, marha, ebből ezernégyszáz tehén. Fekete-fehér állomány, NDK—orosz—szibériai keresztezés. Egy tehén átlaga a múlt évben 3800 kiló tej. A titka? öt éve vezették be a komplex állattenyésztési módszert. A munka minden művelete gépesített. Egy mázsa tej előállítására 4,2 munkaórát fordítanak. Addig 22 tehenet fejt egy fejőnő, ma százhúszat. Korábban ritkaság volt, hogy egy nő hetven tonnát fejjen, most gyakori a 360—420 tonnás teljesítmény. Megemeli a hangját a fiatal titkár, amikor közli, hogy a Szovjetunióban először puskinói asszony. Va- lentyina Szergejeva érte el a 400 tonnát — amiért Állami Díjat is kapott. Mutatja a színes kolhozalbumban Szergejeva képét. Szép. barna asszony négy gyerek között. Sajnálkozva mondja: -~;nos nem beszél, hetünk vele, mert nagyon messze van most. Magyar- országon, a testvérszövetkezetnél, a szigetcsépi Leninnél tapasztalatcserén. A férje burgonyakombájnnal járja a határt, az utolsó mázsákat szedik, mert jön a hó és mindent betakar. Szergejevék takaros faházát kívülről nézzük. Ott a Moszkvics az udvaron. Kísérőink mondják, három éve színes tévét is vettek. Van még másnak is kocsija és színes tv-je? — kérdem a titkárt. Ámulok: harminckét személykocsi van a kis faluban és háromszázhuszonhárom színes képernyő. Kocsiból is azért van csak ennyi, mert hosz- szú évekig kell várni rá. Járjuk az utcát. A régebben épült házak fából, az újak téglából. Ezek már emeletesek, társasházak. központi fűtéssel, vízvezetékkel. A kolhoz építette a kétszáz személyes kultúr- házat. az iskolát, az óvodát. Sétálnak a kislánykák. legénykék az óvodából. Jönnek a tízévesek az iskolából. Az egyik fiú megáll mellettünk. Megkérdezem, tudja-e hol van Magyarország? — Igen — válaszol ka. pásból —‘ messze! A kolhoz középiskolát is épített, mert a középiskola elvégzése kötelező, s amikor elmentek a gyerekek a városi iskolába, kezdtek eí- szállingózni a faluból. A helyi középiskola a gyerekek egy részét itt tartja. A tavalyi harminc végzős közül tíz maradt itt. Nyolc traktoros, sofőr, kettő diíot- tenyésztö lett. Egyébként tizennégy a főiskolát, huszonegy a technikumot végzett szakember. És milyen a termés? Kalászosból — búzából, zabból 23 mázsa az átlag, kétszerese a megyeinek, a burgonya átlaga 165. De egész nyáron csak 30 milliméter eső esett. „Egy. egy brigád egy-egy termékre szakosodott. Meggyőződésünk. hogy nagyon hasznos. ha valakik csak búr. gonyát. kalászost, vagy takarmányt termelnek. Azt mesteri fokon csinálják...” — szól a beszélgetésbe Ivan Jusko, a Brjanszkból ideszármazott főagronómus. Napszítta, törődött ember. Ha a párttitkár nem említi, tőle sose tudom meg. hogy az Orosz Föderáció érdemes mezőgazdásza, hogy végigharcolta a háborút. hogy katonaruhában járt Pécsett. Székesfehérváron és a Balatonnál, hogy számos háborús kitüntetése után mégis a kolhozmunkáért kapta a legnagyobbat, a Lenin-rendet. Visszajövünk a kolhozközpontba az állattenyésztő telepről, a mezőről — ahol az utolsó cseppekkel öntözik még a másodszor virágzó lucernát, mert minden újabb kiló takarmány annyival több tej — és asz. tálhoz ülünk. Tatár kislány tálalja az ebédet. Hideget, borscsot. majd sültet krumplival, utána nagy szemű üzbég szőlőt és fehér bélű üzbég dinnyét. De nem tudok az ízekkel törődni. Az embert nézem, aki megjárta a háború kegyetlen poklát, aki többször sebesült, s aki azt mondja. hogy könnyebb volt Székesfehérvárt kétszer elfoglalni, mint a nevét egyszer kimondani. — Mennyi idő kellett ahhoz. hogy eljusson Magyar, országra? — Négy év — feleli. Nekünk idáig hat óra. De ha ő akkor nem megy négy évig. sárban, porban, hóban, aknák és gránátok füzében. mi most nem lehetnénk itt. E meljük a poharunkat azokra a harcosokra, akik túlélték a háborút és azok emlékére, akik orosz, magyar, vagy német földben nyugszanak. A sok vihart megélt em. bér törölgeti a szeme sarkát. Feláll és csak annyit mond: — A mi barátságunk vérrel pecsételt és az a legerősebb ... Kopka János (Folytatjuk)
