Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-19 / 246. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 19. Közös közlemény Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének afganisztáni hivatalos, baráti látogatásáról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Mohammad Daoudnak, az Afgán Köztársaság elnökének meghívására 1977. október 15—18. között hivatalos, baráti látogatást tett Afganisztánban. A tárgyalásokon magyar részről részt vett: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes, dr. Osztrovszki György, az Országos Atomenergiabizottság elnöke, dr. Mikó József, a Magyar Népköztársaság Afganisztánban akkreditált nagykövete, afgán részről Mohammad Daoud, az Afgán Köztársaság elnöke, Mohammed Khan Dzsalalar kereskedelmi miniszter, Ali Ahmed Khoram tervezési miniszter, Abdul Szamad Gausz külügyminiszter-helyettes, dr. Mahbud Rafik külügyminisztériumi kabinetfőnök, dr. Mohammad Rahim Serzoi, az Afgán Köztársaság Magyarországon akkreditált nagykövete. A szívélyesség és egyetértés légkörében lezajlott tárgyalások során nagy figyelmet szenteltek a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés továbbfejlesztésének, valamint az együttműködés kérdéseinek. A felek átfogó véleménycserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről, és megelégedéssel állapították meg, hogy a megvitatott kérdések többségében nézeteik azonosak vagy közel állnak egymáshoz. Mindkét fél nagyra értékelte azokat áz ''erőfeszítéseket, amelyek az enyhülési folyamat hatékonyabbá tételére irányulnak. Kifejezték azt a nézetüket: a nemzetkö- -zi kapcsolatokban fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az enyhülés folyamatos legyen és kedvező hatása kiterjedjen a világ minden térségére. Az enyhülésnek megfelelően kell szolgálnia az emberiség egészének törekvéseit és szükségleteit. Fontos, hogy minden államnak lehetősége legyen egyenjogúan részt venni ebben a folyamatban. Mindkét fél sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a nemzetközi erőfeszítések ellenére a fegyverkezési hajsza folytatódik. Aláhúzták annak szükségességét, hogy a hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósuló általános és teljes leszerelés felé vezető lépésként megállítsák a fegyverkezési versenyt, beleértve a nukleáris fegyverek további elterjedését. Kifejezték továbbá azon reményüket, hogy az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli leszerelési ülésszakának 1978-ban történő összehívása fórumot teremt ahhoz, hogy hatékony intézkedések szülessenek az általános és teljes leszerelés érdekében, és hogy kedvezőbb légkör jöjjön létre a leszerelési világértekezlet összehívásához. Mindkét fél pozitívan értékelte az el nem kötelezettségi mozgalom gyarmatosítás- és imperialistaellenes jellegét. A mozgalmat a nemzetközi kapcsolatok olyan fontos és pozitív tényezőjének tekintik, amely elősegíti a békét és az államok közötti együttműködést. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke elismeréssel szólt az Afgán Köztársaság következetes el nem kötelezettségi politikájáról. A közel-keleti helyzetet áttekintve a két fél aggodalmát fejezte ki a válság elhúzódása miatt, és megállapította, hogy addig nem lehet igazságos és tartós béke a Közel- Keleten, amíg Izrael ki nem vonul valamennyi megszállt arab területről, és amíg nem állítják helyre a palesztin nép elidegeníthetetlen jogait, beleértve az önálló államalapításhoz való jogát. Ezzel kapcsolatban a két fél kifejezte reményét, hogy a genfi békekonferencia összehívására irányuló erőfeszítések eredményre vezetnek, és azon a Palesztinái Felszabadítási Szervezet teljes joggal vesz részt. A két fél megerősítette, hogy határozottan elítéli a faji megkülönböztetést és a gyarmati uralmat mindenütt a világon, és hangsúlyozta, hogy fokozni kell a jelenlegi erőfeszítéseket ahhoz, hogy •felgyorsuljon a gyarmati viszonyok felszámolásának folyamata. Ebben az összefüggésben a két fél megerősítette szolidaritását a dél-afrikai népekkel, amelyek a gyarmati és idegen uralom, valamint a szégyenletes apartheid, a faji megkülönböztetés ellen harcolnak. Szilárd támogatásukról biztosították Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeit jogaik biztosításáért folytatott törvényes harcukban. A két fél hangsúlyozta az ENSZ szerepe további erősítésének szükségességét, mint a világbéke és biztonság megőrzésének nélkülözhetetlen eszközét. Támogatásukról biztosították azokat az erőfeszítéseket, amelyek ezeknek a céloknak a megvalósítására irányulnak, összhangban a szervezet alapokmányával. A két fél a jelenlegi nemzetközi gazdasági helyzet áttekintésekor kifejezte azt a reményét, hogy meggyorsul az igazságos nemzetközi kapcsolatok kialakítása. Kifejezték reményüket, hogy az egyetértés és együttműködés szellemében intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok az igazságon és a méltányosságon alapuljanak. A két fél felmérve a terű gertől elzárt országok sajátos problémáit és különleges igényeit amelyek előnytelen földrajzi helyzetükből adódnak, kifejezte óhaját, hogy az ilyen országok érdekében hozott intézkedéseket további késlekedés nélkül megvalósítsák. A látogatás során a két ország között a következő egyezményeket és dokumentumokat írták alá: közúti fuvarozási megállapodást, kereskedelmi jegyzőkönyvet, tudományos és műszaki együttműködési egyezményt, egészségügyi egyezményt és polgári légügyi egyezményt. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Magyarországra Mohammad Daoudot, az Afgán Köztársaság elnökét. A meghívást Mohammad Daoud elfogadta. Tiszta vizet a folyókba A Dny eper-program A modern iparnak sok vízre van szüksége. A népgazdaság ezerszer annyi vizet használ fel, mint amennyi egyéb természeti anyagot igényel együttvéve. Az ország fő vízforrásainak állapotától függ a termelőerők fejlesztése és telepítése, végső soron pedig a lakosság anyagi és szellemi igényeinek kielégítése. A Szovjetunió egyik legfontosabb víziútja a Dnyeper. Partjain kohászati és vegyipari vállalatok, kőolajfeldolgozó kombinátok és fafeldolgozó gyárak működnek és áramot adnak a híres vízi- erőművek. Az ipari vállalatok sok tízmillió köbméter vizet használnak fel a folyamból. Ezt a mennyiséget tisztítani kell. A vízfolyások biológiai rendjét jelentősen megváltoztatja az is, ha a termelési folyamatban csupán felmelegített, egyébként tiszta vizet eresztenek vissza a folyóba. A vegyszerrel kezelt mezőkről érkező vizek, a nagy állattenyésztő telepek szennyvize, s a városok utcáinak szennyét lemosó esővíz nem csupán a folyót szennyezi, hanem egész körzetek életkörülményei válnak tőle kedvezőtlenné, s ez kifejeződik a gazdaságban is. A jelenlegi tervidőszakban a Szovjetunióban több mint 11 milliárd rubelt költenek a környezetvédelemre, s ennek nagy részéből tisztítóberendezéseket és zárt vízgazdálkodási rendszereket létesítenek. A Dnyeper vízgyűjtő medencéjének védelmére a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kezdeményezésére átfogó tudományos-kutatási programot dolgoztak ki. A kutatások több irányban folynak. A gazdaságot illetően például el kell készíteni a Dnyeper-medence termelőerőinek fejlesztési és telepítési prognózisát. Ennek alapján pontosan meg kell tervezni minden vállalat vízfelhasználását, meg kell határozni, hogy szükség van-e tisztítórendszerre és milyenre. A kutatásoknál figyelembe kell venni, ki kell számítani a természetadta lehetőségeket és tartalékokat. Pontosan meg kell határozni a felszíni és a föld alatti víztartalékokat, a talajvíz állapotát és annak szennyező forrásait. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöksége 1976-ban jóváhagyta az átfogó Dnyeper-program kidolgozásának tervét. Ennek oroszlánrészét az országos vízvédelmi intézet végzi és további 46 tudományos kutató- és tervezőintézet vesz részt benne. Ez is jelzi a terv nagyságát. A terv távlati, de a kutatások befejezését meg sem várva, már a tizedik ötéves tervben hatékony vízgazdálkodási intézkedéseket tettek. A tudósok javaslatára külön határozat intézkedik arról, hogy bármilyen új gazdasági tervhez ökológiai szakértői vizsgálatokat kell elvégezni. A Dnyeper-program néhány fontos pontját belefoglalják majd a következő népgazdasági tervbe is. Ehhez a három érintett köztársaság tervező szervei a konkrét elképzeléseket eljuttatják a Szovjetunió Állami Tervbizottságához. K iszámították, hogy a jól tervezett, átfogó környezetvédelmi program megvalósítása jóval — 15—30 százalékkal — kevesebbe kerül, mint az egymástól független létesítmények megépítése. Így tehát a Dnyeper-program jelentős népgazdasági megtakarítást tesz lehetővé. A tervezet előkészítésének és megvalósításának tapasztalatai alapján más vízmedencékre is hasonló víztisztaságvédel- mi tervek készülnek majd Konsztantyin Szitnyik, az Ukrán Tudományos Akadémia alelnöke A vegyipar óriása Ismerkedés a műkaucsukgyárral. Az omszki műkaucsukgyár fiatal. Mindössze tizenöt esztendős. Ám, ha a mai tempót nézzük ... akkor ez a gyár, legalábbis Szibériában, már az öregek közé tartozik. A kemény kötésű, erős kézszorítású szibirják, Anatolij Proszkjanov azzal kezdi az ismerkedést, hogy három éve igazgató csupán, de most fogad a gyárban negyedszer magyarokat. Ö a napokban tért vissza tőlünk, tanulmányúton volt a PEMÜ-nél, a Pest megyei Műanyaggyárban. Jól ismeri a Tiszai Vegyi Kombinátot is, hiszen a gyár alapanyagának egy részét innen kapják, Magyarországról. Négy üzem van itt, egymással szoros technológiai láncban. A legújabb hét éve kezdett termelni, acetátot, s berendezése egyedüli a Szovjetunióban. A fő termék azonban a szintetikus latex, ebből készül a kanosuk, a gumi alapanyaga, abbój pedig a hatalmas teherautók abroncsa. — Nagy szerepet játszik komplexumunk a szibériai kincsek kiaknázásában —. folytatja Proszkjanov. — Az olaj a tyumeni mezőkről jön vezetéken, a nyersanyag nagy részét az itteni kőolaj fiinomító adja. És az itteni termékek visszaáram- lanak, hogy segítsék a föld kincseinek kitermelését. Hatezer ember dolgozik a gyárban. Többségük fiatal. Ez nem kevés gonddal jár, de jó dolog is, hiszen ez a jövő. — Mi a gond? —r- kérdezem a párnázott igazgatói szobában, mire a válasz: megtanítani a fiatalokat a munkára, a korszerű technikára, a fegyelemre, az értelmes életre. Az általános és a szakmai kultúrára. Elégedettek velük. Különösen a szakmai tudásukkal, amely magas, s amelyet a gyári szakiskola jól segít. Erre a szakiskolára csak az kerül be, aki elvégezte a középiskolát. Kellemes állapot, a hatezer ember közül csak száznyolcvannak nincs középfokú végzettsége. De ők is tanulnak a gyár esti iskoláján, hiszen az előbbre- jutás feltétele itt a magasabb tudás. Invitálnak, nézzük meg a munkahelyeket. Gyalog indulunk a kétszáz hektáros vegyipari óriás területén a sistergő, fújtató vascsövek kígyózó ezrei között. Bármennyire igyekszem, nem sokat értek a magyarázatból —■ szakember kellene ide. nem magamfajta laikus. Értem, hogy a berendezés alapjában hazai, hogy van itt nem kevés szocialista országbeli műszer, gép, hogy az automatika, az elektronikus műszerek egy hányada amerikai és nyugatnémet — vagyis, hogy a világ élenjáró technikája itt összpontosul, hogy igen komplikált a feladat, amit ennek a kollektívának meg kell oldania. Látom, hogy a vezérlőterem automatikáját fiatal lányok és fiúk ellenőrzik, s hogy a hatezer ember úgy megoszlik a három műszakban, meg a hatalmas munkacsarnokokban, hogy alig lehet találkozni velük. Ultramodern gyár. Behoznak az igazgatóhoz egy kimutatást. Mutatja a számokat, amiket a számítóközpont dolgozott fel az elmúlt huszonnégy óráról, az elmúlt hétről és hónapról. Minden mutatót feldolgoz a gépagy. Hatvan küj- lönböző kérdésre válaszol napra készen, s a válaszok ott állnak a gyár minden irányítója asztalán minden reggel, pontosan. Szépek a számok. A legutóbbi öt évben kilencven- egy százalékkal nőtt a termelés, a termelékenység pedig hatvannal. A tizedik ötéves tervben nem lesz kevésbé kemény a tempó — hangzik el —, s természetesen sokkal kisebb beruházásokkal. Az idei kilenc hónap munkája jól alakult. Amin változtatni kell, az a minőség. Az igazgató azt mondja, gondjai e területen is hasonlítanak a mienkhez, de Nézzük a műszaki könyvtárat, amely kisebb város közkönyvtárának is megfelelne. Egy szoba szekrényei katalógusokkal teltek meg, nyolcvanötezer kötetet tanulmányozhatnak a gyáriak könyvből, vagy mikrofilmről. Sokat tesz a gyár az emberekért. Saját százszemélyes szanatóriumot működtet, most építi ennek a nagyobbik testvérét. Járóbeteg-rendelőjük nyolcszáz ember fogadására alkalmas. Van benne röntgen, EKG, galván, kvarc, masszázs, gyógykerékpár, nagy gyógyszertár s mindaz, ami a gyógyításhoz, a megelőzéshez szükséges. S van négy, összesen ezerhatszáz személyes munkásszálló. Lakói fiatalok. Hogy hasznosan töltsék el a szabad időt, azt szolgálják a szakkörök, a sportlétesítmények, a házi filmvetítések, társasjátékok, könyvek. Kérdezem, mindenki igénybe veszi? A válasz: sajnos nem. Van, akinek ezek helyett a vodka tetszik, aki ittasan megy a műszakba. Ezeket á fiúkat rábízták az idősebbekre, a legjobb munkásokra, foglalkozzanak velük. És van eredmény? — Igen, ha nem is mindig vagy azonnal, s ha nem is látványos. Megnézzük a gyári színházat — Nyíregyházán is elkelne —, majd az ezer- hatszáz személyes üzemi, étkezőt, a gyári szakiskolát, amelyben rengeteg a szemléltetőeszköz. Beszélgetünk arról, hogy bár a kezdetinél négyszer kevesebb az üzemcsarnokokban a gáz, még sokat kell tenni a munkás egészségéért, hogy rendbe kell hozni a sportpályákat, s hogy a kilencszáz személyes óvoda máé nem elégíti ki az igényeket, s hogy újabb építésével’ már megelőzni is sikerül az eseményeket. Hogy évente egymillióért épít a gyár lakást munkásainak, de még ez is kevés, hogy közgazdasági képzést is szervezett a gyár, ahová együtt jár a munkás, a művezető, meg az igazgató. Búcsúzunk, sok sikert kívánunk a sztyeppén nőtt óriásnak. Az igazgató viszont kívánja ezt a magyaroknak, ahol — mint mondja — szintén sok a tennivaló, de ahol a rátermett ember sem kevés, s ahoi minden ok megvan az optimizmusra. Szibériai jó egészséget kíván a munkánkhoz és integet, míg látja a kocsinkat. A kerületi pártbizottságon folytatjuk a programot, ahol Anatolij Fjodorovics egy diavetítőbe rakja nálunk készített színes felvételeit. Budapesttől ötezer kilométerre nézzük a fehér falra vetített Halászbástyát, a Hősök terét, a Parlamentet, a Szabadság szobrot. Kicsi a világ. S zól arról, hogy bement egy boltba Budapesten, s nagy örömmel fedezte fel kerületük termékét, a Jermak turista hátizsákot. Sorolja, hogy a Zsigulijában magyar a kilincs, a műszerfal, a rádió, hogy milyen jók az üzleteikben is kapható magyar női cipők, kötöttáruk, konfekciók. Az ember itthon el sem hinné, mi mindent tudnak a magyarokról a távoli Szibériában. Kopka János (Folytatjuk) SZIBÉRIAI UTAZÁS (3.)
