Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 16. o A cukorrépa gépi szedése, Tiszadada határában. Bépahegy a szabolcsi földeken. A csomagológép egy műszak alatt 100 mázsa egykilós zacskót tölt meg. A híg cukorlevet a bepárlóállomáson sűrítik. G épek ezrei, emberek százai szedik, hosszú vasúti szerelvények szállítják minden ősszel a cukor alapanyagát, a cukorrépát. Répahegyek magasodnak a vasúti állomásokon, barnák a sártól, csak a belsejük fehér. „Hány cukorral parancsolja?” — kérdezzük vendégünket, amikor kávéval kínáljuk, és kevés természetesebb mozdulat van, mint amivel az édes mokkakockát a feketébe tesszük. A mozdulat természetes, mint az is, hogy van cukor. Csak azt nem tudjuk, kik, hol és hogyan készítik. Hosszú pedig az út, amíg a sáros répából fehéren, tisztán csillogó kocka-, vagy kristálycukor lesz. Ilyenkor őszszel Szerencsen, Szolnokon, Petőházán, és az ország többi cukorgyárában megélénkül az élet. Működni kezdenek a szeletelőgépek, főzik a barna lét, bepárolják, sűrítik és fehérítik; csomagolják, hogy egy esztendeig megint legyen mivel édesíteni ételt és italt. Képeink a cukorrépa útját kísérik végig a földtől az asztalig. Gaál Béla képriportja A centrifugagépek kristálycukrot készítenek. KM A énkor útja Indul a répavonat. A gyártásnál a minőségre is figyelni kell. Bevásárlókosárba kerül az édesség. ... es végül a kávéba kerül.
