Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 2. HÉTFŐ: Megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának általános vitája — Dél-Libanonban életbe lép a tűz­szünet KEDD: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter beszél az ENSZ-közgyűlésen — A Szovjetunió és az USA küldött­sége felújítja a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak betiltásáról szóló tárgyalásait Genfben — Késő este sor kerül Gromiko és Carter elnök második tárgyalására SZERDA: A Szovjetunió határozattervezetet nyújt be az ENSZ-be a nukleáris háborús veszély elhárítására CSÜTÖRTÖK: Befejeződik Neto elnök moszkvai látogatása. Ueonyid Brezsnyev is fogadta az Angolai Népi Köztár­saság elnökét — Leonyid Brezsnyev fogadja Raymond Barre francia miniszterelnököt — Spanyolországban helyreállítják a katalán autonom kormány működését PÉNTEK: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy dönt: ENSZ-meg- bízottat neveznek ki a rhodesiai helyzet rendezésében való részvételre — Üjabb Szomáliái támadás indul Oga- den tartományban az etióp kormánycsapatok ellen SZOMBAT: Gromiko-nyilatkozat: közelebb került a szovjet és az amerikai álláspont a SALT-megállapodás ügyé­ben — Befejeződik az Interparlamentális Unió konfe­renciája Szófiában. A HÉT 3 KÉRDÉSE Az őszi hetek a tárgyalá­sokról szóló hírek egész sorát hozták. Az ENSZ közgyűlése mellett másodszor is találko­zott Carter elnökkel Gromi­ko külügyminiszter s folyta­tódtak a szovjet diplomácia vezetőjének tárgyalásai ame­rikai kollégájával is. Nagy figyelmet keltettek Barre francia kormányfő moszkvai tárgyalásai. O Mi volt a témája a szovjet—francia tár­gyalásoknak? Raymond Barre francia kormányfő az úgynevezett nagybizottság, a két ország együttműködésének kérdé­seivel foglalkozó magas szin­tű vegyes bizottság ülésére utazott a szovjet fővárosba. Tárgyalt szovjet kollégájá­val, Alekszej Kosziginnel és fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke is. A francia kormányfő, aki egy­úttal gazdasági és pénzügy- miniszter is, elsősorban gaz­dasági kérdésekről tárgyalt Moszkvában. A Szovjetunió és Franciaország között a je­lenlegi ötéves tervben jelen­tősen növekedett a kölcsönö­sen előnyös gazdasági együtt­működés; a növekedés, az előző ötéves időszakhoz ké­pest 300 százalék. A kereske­delem, amely francia oldalon 200 millió dollárnyi aktivum- mal zárult, tavaly elérte a 2,3 milliárd dollár forgalmat. A tárgyalásokon Barre mi­niszterelnök közölte: Párizs uránt és földgázt szeretne vá­sárolni a Szovjetuniótól. Szó volt egy félmilliárd dolláros francia szállításról is: francia cégek gépeket és berendezé­seket adnának el a tyűmen i olajmezők feltárásához. Dön­tés még nincs. A francia cé­gek mellett nyugatnémet és japán vállalatok is részt vesznek a versenytárgyaláso­kon. A szovjet álláspont sze­rint egyszerre kell fejleszteni a kölcsönös kereskedelem mindkét oldalát, a fejlődés­nek kiegyensúlyozottnak kell lennie. Természetesen jóné- hány nemzetközi kérdés is szóba került; mindenekelőtt azon a beszélgetésen, amelyet Leonyid Brezsnyevvel folyta­tott a francia kormányelnök. A párizsi Le Monde a moszkvai útról szóló kom­mentárjában leszögezte: a Szovjetunióban pozitívan fo­gadták a francia külpolitika egyes megnyilvánulásait, az enyhülés kérdésében tett ál­lásfoglalásait. A lap utalt ar­ra is, hogy a kilátásba helye­zett francia leszerelési kezde­ményezések — amelyekről a kormányfő nyilván részlete­sebben is beszélt a Kremlben — szintén jó fogadtatásban részesültek. © Van-c új esemény a nyugatnémet gyáripa- ro-szövetség elnökének el­rablása dolgában? A Schleyer elrablása óta kialakult hangulat hatására az NSZK parlamentje tör­vényt fogadott el, amely „ve­szélyesnek minősített idő­szakban” megszigorítja a ter­rorista cselekményekért el­ítéltek börtönbeli őrizetét és a rabokat elszigeteli a kül­világtól. Fontos és figyelem­re méltó nyilatkozatot tett a Schleyer-ügy kapcsán Her­bert Mies, a Német Kommu­nista Párt elnöke, aki újra leszögezte: Schleyer elrablá­sa kalandorok műve volt. A terrorizmusnak semmi Jrö- ze sincs a kommunista és munkásmozgalom harcához. Herbert Mies beszélt az anti­demokratikus hisztériáról is, amelyet a jobboldal szít. „A polgárháború kísérte- tét idézik fel, de a baloldal elleni keresztes hadjáratra gondolnak. Ezért követelik az alkotmány megvédését, de éppen az alkotmánynak a rendkívüli és kivételes törvé­nyek útján történő hatályta­lanítására gondolnak” — mondta az NKP elnöke. Az elrablóit Schleyerről egyébként új fényképet küld­tek fogvatartói, ezúttal egy párizsi újság szerkesztőségé­be . Egyre határozottabb a gyanú, hogy Schleyert vala­hol Hollandiában, egy hajón tartják fogva. A kölni em­berrablás mellett egy japán repülőgép eltérítése az újabb bizonyíték, hogy a terroris­ták céljai között harmad­vagy negyedrangúak a poli­tikaiak. A japán repülőgéprablók fő követelése 6 millió dollár volt; néhány japán börtön­ben őrzött terrorcselekmé­nyekért elítélt személy ki­adását a világsajtó „mellé­kes követelésnek” tekintette. A terror, „az erőszak ideeoló- giája” olasz hívei, a külön­böző szélsőbaloldali csopor­tok is éppen most, a Schle­yer-ügy idején kísérelték meg Bolognában az ultracsoportok egyesítését. Sikertelenül — de a bolognai találkozó még­is fontos tanulsággal szol­gált. Kiderült, hogy az ultra­bal mozgalmak két dolog­ban, a terrorista módszerek­ben és a vad kommunistael- lenességben mindig találkoz­nak. © Mit jelent a nyugatné­met jobboldal képvise­lőinek pekingi látogatása? A bonni kereszténydemok­raták katonai szakértője, Manfred Wörner nem egye­dül jelent meg Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyet­tes és vezérkari főnök szobá­jában. Két nyugalmazott bon­ni tábornok kísérte, meg egy volt NSZK-admirális. Ez a legújabb Bonn—Peking ba­ráti tárgyalás a folytatása annak a világszerte feltűnést keltett kínai külügyminiszter­helyettesi nyilatkozatnak, amely a tavasszal a Sprin- ger-konszern leghangosabban enyhülésellenes lapjában, a Die Weltben jelent meg. Eb­ben a szovjet békepolitikát rágalmazó írásban fejtették ki először Pekingben az NSZK-jobboldal használatá­ra azt az „elméletet”, hogy a NATO és Peking „jól meg­értheti egymást, hiszen egy­azon támadó ellen kell ké­szenlétben lenniük”. Ugyan­ilyen nyíltan szovjetellenes szöveg hangzott fel most is a legmagasabb rangú kínai sze­mélyiségek egyikének szájá­ból. Teng Hsziao-ping ezúttal már Nyugat-Európa, Japán és Egyesült Államok „közös sta- tégiai érdekeiről, a Szovjet­unió megfékezésének közös érdekéről” beszélt. A kínai vezetés szovjetellenes vonala tehát, a múltheti botrányos események után, amikor Li Hszien-nien miniszterelnök­helyettes egymásután két af­rikai vendég tiszteletére ren­dezett vacsorán mondott a szocialista közösséget, a Szov­jetuniót rágalmazó kirohaná­sokkal teli beszédet, új elem­mel bővült. Gárdos Miklós KAPPLERREL A HÁTTÉRBEN. Kissé hibás a „német kép”. (A Die Zeit karikatúrája — KS) Az Antillák fakó gyöngy­szeme Haiti köztársasá­ga — Hispaniola szigetén Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés „Haiti, az Antillák gyöngy­szeme” — ezt hirdetik büsz­kén a fővárosban robogó gép­kocsik ragaszai, mégis az egy­kori francia gyarmatbiroda­lom kincsesbányáját manap­ság inkább a „Karib-tenger szegényházaként” emlegetik. A több mint ötmillió lako­sú szigetországban az egy főre jutó nemzeti jövedelem a legalacsonyabbak közé tarto­zik a világon. A lakosság mintegy kilencven százaléka írástudatlan, a gyermekha­landóság itt a legmagasabb Latin-Amerikában. Másfél évszázaddal ezelőtt még virá­goztak az ültetvények, ma mintegy 300 ezer embert élel­meznek nemzetközi segély- szervezetek. Az 1975-ben hatalomra ju­tott Duvalier-dinasztia alapí­tója Francois Duvalier, „Pa­pa Doc” volt, aki tizennégy éven át kíméletlen terrorral irtott minden ellenzéki moz­galmat. Az általa létrehozott speciális titkosrendőrség, a sötétszemüveges „tonton ma- coute-ok” rettegésben tartot­ták a szigetországot. 1971-ben a papa halála után fia Jean-Claude, „Baby Doc” került a hatalomra és nekilátott a „liberalizálás­nak”. A szomszédos „szabad vi­lág” közvéleményének és lel­kiismeretének megnyugtatá­sán kívül Haitinek van egy ennél fontosabb szerepe. Hispaniola szigete, amelyet 1492-ben Kolombusz fedezett fel, két órányi repülőútra van Floridától. (A sziget má­sodik köztársasága Dominika, ahol 1965-ben döntötték meg a haladó kormányt a partra szálló amerikai tengerész- gyalogosok.) És a Haitihez tartozó amerikai bérlemény Tortue szigetecske csupán 60 mérföldre van Kubától. A Nagy-Antillák másik or­szágába a baloldali irányba „Papa Doc” trónörököse még a nyilvánosság előtt sem válik meg kedvenc revolverétől. tolódott Jamaika. Nincs messze Panama, és az egyre forrongóbb Puerto Rico. így aztán egyes amerikai straté­gák már a „vörös Karib-ten­ger” réméről beszélnek. A Duvalier család uralmá­nak huszadik évfordulójára most 104 politikai foglyot bo­csátottak szabadon. De med­dig? Az elmúlt húsz év alatt 47 ezer politikai gyilkosság történt az országban. Több mint 16 ezer személyt ítéltek életfogytiglani börtönre és több százezerre tehető a kül­földön élő politikai menekül­tek száma. így ez a száz va­lahány ember még szemfény_ vesztésnek is kevés. Ahhoz azonban bőven elég, hogy to­vábbra is Haiti maradjon Közép-Amerikában „a kom­munizmus elleni harc bás­tyája”. Liszkay László Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának általános vitá­jában felszólalt Petr Mlade- nov bolgár külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a jelenle­gi nemzetközi helyzet legfon­tosabb feladata kétségkívül az enyhülés visszafordíthatat­lanná tétele és nukleáris konf­liktus elhárítása. Bulgária ép­pen ezért üdvözli a Szovjet­uniónak azt a kezdeményezé­sét, hogy a 32. ülésszak napi­rendjére rendkívüli sürgős­séggel és fontossággal vegyék fel a nemzetközi enyhülés el­mélyítésének és erősítésének, valamint az atomháború ve­szélye elhárításának kér­dését. Milos Minies jugoszláv kül­ügyminiszter kifejtette: a Biz­tonsági Tanácsnak új határo­zatban kell rögzítenie a pa- lesztinaiak jogait,' beleértve az önálló államalapítás jogát. A jugoszláv külügyminiszter bírálta Izrael egyre agresszí­vebb politikáját, különös te­kintettel az új települések lé­tesítésére a megszállt terüle­teken. Követelte a PFSZ egyenrangú részvételét a gen­fi értekezleten. Dimitri Biciosz görög kül­ügyminiszter a ciprusi kérdés gyors rendezését sürgette. Imelda Marcos, a Fülöp-szL geteki Köztársaság elnökének felesége a pénteki ülésen mondott beszédében meghív­ta a közgyűlést, hogy a 33. ülésszakot Manilában tartsák. Mint mondotta, a testület jobban érzékelhetné a harma­dik világ problémáit a hely­színen. Nyolcvannégy el nem köte­lezett ország képviselői zárt ajtók mögött megtartott ta­nácskozáson foglalkoztak az afrikai és a közel-keleti hely­zettel. Az ülésen, amelyen 45 országot külügyminisztere, a többieket pedig ENSZ-delegá- tus képviselte, két nyilatkoza­tot fogadtak el. Az el nem kö­telezett országok felszólítják az ENSZ valamennyi tagálla­mát, hogy akadályozzák meg állampolgáraik kivándorlá­sát Izraelbe, mert e kivándor­Puja Frigyes külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője pénteken Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kárrai találkozott és megbe­szélést folytattak az ülésszak napirendjén szereplő fonto­sabb kérdésekről. lás a megszállt arab terüle­tek bekebelezését segíti elő. A másik nyilatkozatban az el nem kötelezett országok képviselői aggodalmukat fe­jezik ki a dél-afrikai helyzet, a Zimbabwe, Namibia és Dél- Afrika lakossága elleni bru­tális elnyomás miatt. Pénteken sajtóértekezletet tartott Henri Simonét, a belga külügyminiszter, a Közös Pi­ac soros elnöke. A kilencek nevében kijelentette: erősen kétli, vajon az úgynevezett észak—dél gazdasági tárgya­lások folytatásához az ENSZ lenne-e a megfelelő fórum. A magyar külügyminiszter hazánk és Görögország kétol­dalú kapcsolatairól tanácsko­zott Dimitri Biciosz görög külügyminiszterrel. Púja Frigyest New York­ban fogadta Szalem Ali Ru- bia, a demokratikus Jemen államfője. Találkozójukon az országaink közötti kapcsola­tok témájáról volt szó. New York: Púja Frigyes tárgyalásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom