Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
Romániai magyar művész Ady-sorozata N em csak szűkebb pátriájában, Szat- márban ismerik Paulovics László művészi munkásságát. A romániai magyar képzőművészről egyik méltatója azt írta: Mérlegelő, mindig újat kereső, új lehetőségeket latolgató alkat. Századunk embere. Benne a szerelem a mesterség szerelme, a mindenbe művészetet varázslás képessége. Sokoldalú, sokrétű egyéniség. Kísérletező alkat. Alkotásaiban újszerű harmóniákat teremt. Sokat dolgozik, s küzdelmeinek, vívódásainak eredményeit úgy viszi a közönség elé, hogy azokkal mindig meglepetéseket is kelt... A hivatalos méltatáson túl, mit mondhatunk róla? Szatmáron találkoztunk a művésszel, amikor romániai testvérlapunk, a Szatmári Krónika és a Szatmári Hírlap vendégei voltunk. Munkahelyén, a Szatmári Északi Színházban váltottunk szót, ahol éppen a magyar tagozat előadására készülődtek. Paulovics László a szín„Hiába hideg a hold” házban ráháruló képző- művészeti ihletésű munkáján túl állandó és tevékeny szereplője a romániai képzés művészeti rendezvényeknek, rangos hazai tárlatoknak. 1964-től vesz részt a szatmári, a kolozsvári, a nagyváradi, az aradi, a temesvári, a nagyszalontai, a nagykárolyi tárlatokon. Természetesen Bukarestben is megismerhette a közönség legjobb műveit. Alkotásai eljutottak Prágába, Sao Pau- lóba, Rio de Janeiróba, Santiago de Chilébe, La- gosba, Linzbe, Ljubjaná- ba, Poznanba, Barcelonába, Capriba, Helsingörbe, Ovarba. A nyíregyházi közönség először 1974Paulovics László alkotásai is részt vesznek. A művészt ezekben a hónapokban élénken foglalkoztatja az Ady-évfor- duló. Ennek jegyében készült sorozatából közöljük néhány alkotását. A teljes sorozat a romániai Ady- centenárium kiállítási anyagában kap helyet. „Találkozás Gina költőjével” ben találkozhatott munkáival, de a tervek szerint ismét esedékessé válik egy cseretárlat, amelyen A „Az eltévedt lovas” KÖNYVESPOLC A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai között is sok érdekes kiadvány található. Karinthy Ferenc Harminchárom című no. velláskötete olyan írásokat tartalmaz, amelyek szervesen összefüggnek, visszatérő alakjaikkal, cselekményükben mozaik- szerűen illeszkedve, egy nagyobb ciklus darabjait alkotják. Hajnal Gábor Kupolák című verseskötete értékes lírai vallomás. Az' ész álma a címe Szentmi- hályi Szabó Péter harmadik verseskötetének. Két külön világ — a Semmi kiégett, elgépiesedett, közönyös világa és az emberi álmok, a humánum vágya — kap a kötetben lírai kifejezést. Haza, költészet, szerelem a témája Utassy József most megjelent második verseskö. tétének, melynek címe: Csillagok árvája. Két kisregényt tartalmaz Doór Ágnes: Nincs rá felelet című kötete; a címadó kisregény mellett a másik a Hajótöröttek szigete. „Zúg-zeng a Jégcimbalom” Spanyol yendégtzereplés előtt „Edzőtáborban” a táncosok Arcok a Szabolcs-Volán táncegyüttesből Augusztus elején a nyíregyházi szabadtéri színpadon szerepeltek, üzemi műsorokat adtak a Nyíregyházi Konzervgyárban és a tiszavasvá- ri Alkaloidában, felléptek a hármas határtalálkozó kul- túrprogramjában, felavatták a záhonyi új művelődési ház színpadát, s felvonulnak a gyümölcskarnevál forgatagában. Egy hónap alatt profi együttesnek is dicséretére válna ennyi rendezvény, ám a felsorolás még nem teljes. Mert emellett még hetente kétszer-háromszor próbálnak, az elmúlt hét végén pedig három napra kiköltöztek Záhonyba — edzeni az eddigi legnagyobb feladatra. Irány: Oviedo Néhány nap van még hátra, s útnak indul a Szabolcs- Volán táncegyüttes a spanyol- országi Oviedo évenként szokásos nemzetközi néptáncfesztiváljára. Hazánk színeinek képviseletében visznek ízelítőt a magyar népművészetből. Anglia, Franciaország, Jugoszlávia, Portugália, Görögország, továbbá több amerikai együttes és a vendéglátó spanyolok társaságában igen szép, de egyben igen nehéz a feladat, mely rájuk vár. A záhonyi edzőtáborban, a tűző napon tartott, több órás próbák után az együttes tagjaiban már kezdett kialakulni egy kép: milyen is lesz majd egy menettáncos felvonulás a déli órákban Oviedo utcáin. A záhonyi fellépés napján az ebédhez csak fél hatkor tudtak leülni. Tikkad- tan, fáradtan érkeztek az öltözőbe — egy óra múlva kezdődött az előadás. A csizmák fényesítésére már nem mindenkinek jutott ideje, az utolsó copf is lazább lett a szokottnál, ám amikor megszólalt az Igrice muzsikája, mintha friss zápor mosta volna le a fáradtságot. A közönségnek ugyanis nem szabad észrevennie, hogy ők egész nap dolgoztak. Ezzel kezdi a vallomást az együttes néhány régebbi tagja, akiknek portréját felvillantva azt a titkot kutatjuk, amit a záhonyi közönség tapasztalhatott. S amit minden fellépésen szeretnének elérni. Táncosházasság Huszárszkiné Benkei Éva egyike az alapító tagoknak, 13 év alatt sokféle közönség előtt táncolt. Amatőr táncosnak igen szép teljesítmény: 30 —35 táncot tanult meg. S a sornak még nincs vége. A szülési szabadság után ugyanis hamar visszatért, s bár szavaiból az anyai büszkeség is beszél, állítólag a 9 hónapos csöppség máris határozott tánctehetséget mutat. A férj, Huszárszki László életének egyik legemlékezetesebb napja 1972. február 7. Akkor jelentkezett a tánc- együttesbe, s azon a próbán látta meg először Évát. Igazi táncos házasságkötésük volt, az együttes állt sorfalat egyik kedves táncuk ruháit viselve. Egy pár a színpadon — egy pár az életben. Éva gazdasági vezető a zeneiskolában, a férje raktáros a SZÁ- ÉV-nél. Gazdag táncos ta-' pasztalatukkal azt vallják, hogy a színpadon töltött idővel együtt nő a biztonságérzet, kiforrottabb lesz a mozgás, kialakul egy egészséges rutin. Ám mindez még nem ér semmit — szenvedély nélkül. A tánc iránti szenvedély — ez a vissza-visszatérő motívum, amelyre újra, meg újra hivatkoznak. Ez a megmagyarázhatatlan érzés vezette Molnár Józsefet is az első próbára. Egy évig várt a sorára, közben volt olyan előadás, amit csak a függöny mögül leskelődve mert végignézni. Az UNIVERSIL-gyár tmk-üzemének marósa egy évig járt rendszeresen a próbákra, míg az első komoly feladatot megkapta. Zsuzsa és Ibolya TJrr Zsuzsanna sohasem akart népi táncos lenni. Ezt ma nyilván senki sem hinné el, aki már látta őt a színpadon. A szalontáncok vonzották, a suhanó ruhák, elképzelte, hogy egyszer majd ő is ... Véletlenül ment el egy próbára két lánnyal. A két lányról már nem tud semmit, ő viszont olyannyira ittmaradt, hogy a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház alkalmazottjaként most már főállásban is intézi a táncegyüttes ügyeit. Kovács Ibolya a kórház 2. számú laboratóriumában kémcsövek, lombikok, különféle kísérleti eszközök között dolgozik. A laborasszisztens nagy pontosságot kívánó, csendes munkáját már évek óta kiválóan egyezteti a népi táncostól lendületes, fergeteges tempót kívánó szereppel. Csak azt sajnálja, hogy nem fog tudni addig színpadon maradni, amíg szeretne. Míg a fiukat a szükségszerű „elöregedés” miatt — ha megfelelő edzést nem tartanak — az ifjabbak „kitáncolják” az első sorból, addig a lányokat is fenyegeti egy másfajta veszély. Az, ha megjelenik az első visszér a térd alatt... Karóczkai János, a raka- mazi tsz esztergályosa még ipari tanuló volt, amikor „kitáncolt” egy régi táncost: néhány hét után szólószerepet kapott. Itt, ebben az együttesben már nem volt olyan könnyű, megtanulta például, hogy a pásztortánchoz használt bot erősebb mint az ember feje. Kedvencei a botolók, bár emlékezetes marad számára az a pontozó is, amit 3 nap alatt tanultak meg. Hogyan tovább? A zenekarral együtt negyvenen készülnek a nemzetközi szereplésre. Ezt a feladatot Dalanics György, az együttes művészeti vezetője megtisztelőnek érzi, ám úgy véli, nem kerülhetett volna rá sor, ha egy bizonyos művészi színvonal már nem állna mögöttük. Éppen ezért a további fejlődés útjain, módjain gondolkodnak. Hogyan tovább, hogy a közönség körében a népszerűséget megőrizzék, vagy tovább növeljék, szakmai színvonalukat emeljék, népművelő funkciójukat betöltsék? Ezek adják a legnagyobb gondokat, amelyek megoldásához a spanyol turné után hozzákezdenek. B. E. BÁBA MIHÁLY: Szalmazabálás I zgatottan lépett ki a vezér szobájából. Arca vörös volt, szeme csillogott, mintha lázban égne. A kezében szorongatott barna dosszié szinte táncolt. Zsebéből előkotorászott egy cigarettát és megpróbált rágyújtani. A gyufaszálak elroppantak. — Parancsolj, Józsa elvtárs! A gyújtó lángja arcához közeledett. Kelemen, a beszerzési osztály vezetője mosolygott rá aggódón. — Köszönöm — mondta Józsa, és cigarettája végét a lángnyelv fölé tartotta. Mélyet szippantott. Érezte, hogy a füst tüdejébe hatol. — Köszönöm. — Történt valami? — kérdezte Kelemen, miközben a vezér ajtaja felé intett. — Igen, igen. Képzelje, Kelemen elvtárs, elfogadták a strandszalmakalap-gyár- tás fejlesztésére készített tervemet... — Gratulálok. — .. .és kineveztek gyártásvezetőnek. — Ez igen — mondta Kelemen őszinte hangon. — Végre nálunk is megfelelő ember kerül a fontosabb helyre. A megfelelő helyre. Ha jól emlékszem, két esztendeje harcol azért, hogy elfogadják a tervét. — Kettő és fél — nevetett megköny- nyebbülten Józsa. — De sebaj. Az a fontos, hogy most már munkához láthatok. Remek terveim vannak. Ezt a vezér is elismerte. Évente hatmillió strandszalma- kalapot akarok eladni. A szalmából több lesz a bevételem, mint a téesznek a gabonából. És valutában. Most már biztos. Kelemen karon ragadta a lelkendező Józsát, besodorta az irodájába. — Hatmillió? Reális ez? Engem, mint a beszerzési osztály vezetőjét, ez nagyon érdekel. Közös tervet kell kidolgoznunk a szalmavásárlásról. Kávét? Igen. Kávét. Kinyitotta az ajtót. — Juci. két kávét. Erőset. És két kólát. Traubi is jó. Siessen. mikor leült Józsával szemben, összedörzsölte a tenyerét. — Lesz egy kis mozgás. Mert a strandszalmakalaphoz nem bálázott szalmát veszek, amit a kombájn összetört. Nem ám — nevetett —, nem bizony, kartársam. Kimegyünk együtt a téeszbe, lábon megvesszük a gabonát, s a szem azé, aki kicsépeli és kévébe kötve átadja nekünk. Na, mit szól hozzá Józsa kartárs? Az ajtó kinyílt. Juci hozta a kávét, a kólát. Kelemen felállt, íróasztalához lépett. — És előbb egy konyakot. Itt tartom a fiókban, mert megisszák. — ök is tudják, hogy mi a jó! — kacagott Józsa. Egy óra hosszat fellegekben jártak: gyors intézkedésekről, anyagbeszerzésről, reklámról esett csak szó. — Két esztendő alatt a Balaton után meghódítjuk az európai tengerpartokat is. Csikóskalap betyárkalap — szalmából. A nyaralóknak kell a romantika! Adunk mi, persze jó pénzért. — Csak meg ne irigyeljék tőlünk a sikert — aggodalmaskodott Kelemen. Józsa nevetett. — Ezt a tervet már nem vehetik el tőlem. nyugtalanság tüskéjét akkor érezte először, amikor a vezér behivatta, és bemutatta neki Ádám Lajost, a langaléta harmincéves fiatalembert, aki sárga pulóverében olyan volt, mint egy hatalmas, zöldszemüveges kanári madár. — Józsa elvtárs, csak az elismerés hangján szólhatok ragyogó tervedről, a terv nagyszerű megvalósításáról. Nem titkolom el, hogy mérlegünket helyrebillentetted, sőt jelentős mennyiségű kemény valutát is szereztél vállalatunknak. Most kaptam az értesítést, hogy már nincs akadálya az új gépek megvásárlásának. — Nagyon örülök — mondta Józsa. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. szeptember 11.
