Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-10 / 213. szám
1977. szeptember 10. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus •X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus "X- Szülő * Gyerek "X- Iskola ■X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Újból az iskolában E gy héttel ezelőtt benépesültek ismét az iskolapadok. Minden családban várakozásnak, jóleső izgalomnak kell megelőznie a tanévkezdést. Ne mondjuk tehát a gyereknek együttérzően: no, te szegény, neked is megkezdődik. Vagy ilyesmit: vége a vidám életnek, ismét jön a tanulás. Az ilyesfajta megjegyzésekkel akaratlanul is azt sugalljuk, hogy az iskola valami kellemetlen dolog a gyerek számára, ami elkerülhetetlen. Az a tanuló, aki ilyen rossz szájízzel kezdi meg az iskolaévet, nem lesz a legszorgalmasabb. A kedv, az érdeklődés előrevivő szerepét magunk is tapasztaljuk, s a szülőnek augusztus végén módszeresen kedvet kell teremteni az iskolához. Kezdődik ez az új tanszerek, a köpeny, tornafelszerelés, esetleg új táska vásárlásával. Vigyük magunkkal a gyereket, s vonjuk be a köpeny vagy a tornacipő kiválasztásába, kérdezzük meg, hogy melyik tetszik neki. Aztán következik a füzetek bekötése, a ceruzák kihegyezése. A gondos szülők ezt magukra vállalják, mert úgy hamarabb elészülnek vele, és szebb is lesz. Még ha elsős is a gyerek, akkor is közösen csinálják meg. Az idősebb meg feltétlen maga. Talán nem lesz olyan szép, mint a szülői munka. De jobban fog vigyázni rá. A szünidőben elnéztük, ha csemeténk nem feküdt le időben, végignézett egy-egy kései tv-műsort. Majd alszik holnap, mondtuk. Módszeresen ismét be kell állítanunk őket a helyes ritmusra. Ide is írjuk az alvási normákat: 6 évesnek 12 óra, 10 évesnek 11 óra, 12 évesnek 10 óra, 16 évesnek 9 óra, 18 évesnek 8,5 óra. Helyes egy-két héttel előbb megkezdeni az átállást. Ha tavaly valamelyik tárgyból nagyon gyenge volt a gyerek, akkor nem árt két héttel előbb mindennap egy-egy félóra tanulás. Ajánlhatjuk viszont a rendszeres olvasást. Hasznos, ha az iskolai anyaggal kapcsolatos, gyerekek számára készült népszerű, tudományos könyveket is adunk a kezébe. így nemcsak olvas, hanem az iskolában is hasznosítható ismeretekkel bővül tudása. Nagyon fontos a gyerek napirendjének megszervezése és összeállítása. Ha mindennap meghatározott időben ül le a tanulóasztalához, akkor ez beidegződik, magától is tudja, hogy a nap meghatározott időpontjában mi a teendője. Jobb eredménnyel is tanul, mint akit állandóan nógatni kell, hogy kezdje már meg a munkát. Külön problémát jelent, ha a gyerek felső tagozatos lett, vagy más iskolatípusba (gimnázium, szakmunkásképző) folytatja a tanulmányait. Jobban kell figyelnünk rá az első időben. Üjak a tanárok, a tantárgyak, és más módszerrel kell tanulni, mint az alsó tagozatban vagy az általános iskolában. Az első hónap eltelte után nézzük meg, nincs-e valamelyik tárgyból problémája, és keressük fel a szaktanárt, beszéljük meg vele, mi módon tudnánk közösen segíteni ezen. A tanulás eredményessége szempontjából is nagyon fontos a jó tanár—diák viszony. A kisiskolások közül sokan azért tanulnak szorgalmasan, hogy a tanító néni dicséretét kiérdemeljék. Még középiskolásoknál is sokszor megesik, hogy a tanulónak imponál a tanár, s szorgalmával rokonszenvét igyekszik elnyerni. Ezért soha nem mondjunk a gyerek előtt elmarasztaló dolgot a pedagógusról, mert esetleg kedvét szegjük. Lehet, hogy a kezdet nehéz, de ne legyünk türelmetlenek. Átányi László Kiss Dénes: Arany aratás Kaszakék ég alatt gépmoraj - gép arat Gépeken ember áll Arany arc arany váll Csillantja ékszerét kincseit a vidék Mag pereg búzamag ragyogó aranyak Ver a Nap jár a gép Fenn az ég kaszakék Megmondom, ha pittypalatty Élt Bergengóciában egy öreg favágó. Hét országot bejárt a híre, hogy milyen furfangos ember az öreg, még a legbölcsebb tudósok eszén is túljár. A szomszédos Morgongóciában egy bölcsen bölcs tudós, akinek a sok észtől minden haja kihullott már, elhatározta, hogy meglátogatja a híres favágót. El is indult nyomban Bergengó- ciába, meg sem állt az öreg favágó házáig. Ott üldögélt az öreg a ház előtt, sütkérezett a napon. Köszönt neki a bölcsen bölcs morgongóc, aztán megkérdezte : — Hány éves vagy, apóka? — Megmondom, ha pittypalatty — felelte az öreg. Sehogysem értette a bölcs, de megkérdezni resteilte. Hajnalig várt, s amikor a mezőn pittypalattyolni kezdtek a fürjek, az öreg megmondta, hány esztendős. Olyan vén volt, hogy pittypa- lattyig tartott összeszámolni az éveit. — Eljönnél-e velem az erdőbe? — kérdezte akkor a morgongóc bölcsen bölcs. — Elmegyek, ha kipi-kopp. Hallgatott megint a morgongóc, mert ezt sem értette. Akkor aztán jött egy csizmadia, megtalpalta az öreg favágó lyukas csizmáit, kipi- kopp, csak úgy szaporázta. Elindultak hát az erdőbe. A bölcs egy odvas nagy fát mutatott. — Ki tudnád-e még vágni ezt a fát? — Kivágom, ha nyihaha — felelte a favágó. Bizony most sem tudta a kopasz bölcsen bölcs, hogy mit szóljon, most is csak hallgatott. Jött nemsokára egy szekér, két erős ló húzta. A favágó meg ripsz-ropsz, kivágta az odvas fát, rárakta a szekérre, hogy a lovak el vihessék. — Most már aztán egyél — mondta a bölcsen bölcs — megdolgoztál érte. Itt egy friss cipó. — Megeszem, ha brekeke — szólt megint az öreg fává gó. Meg is ette, amikor este lett és a tó partján brekegni kezdtek a békák. Látta a morgongóc, hogy ő sem tud kifogni a furfangos favágó eszén, elköszönt hát tőle. — Megyek már, mert cip cirip — mondta. Tetszett nagyon a favágónak a köszönés, mert csakugyan későre járt, a tücskök is kezdtek elálmosodni. Élet re-halálra összebarátkoztak, s a világ végéig együtt fúr fangoskodtak ezután az öreg favágó meg a bölcsen bölcs morgongóc. Sz. V. M. Lovagol a fakanál Messze, fönt a ripityomi határban, szalmakontyú tanyaház állt magában. Régen elhurcolkodott a gazdája valami cifra kőházba, a limlomokat meg itt hagyta. A roggyant kis vályogház ablakain már csak a szél zörgetett be néhanapján. Népes, víg társaság lakott a házikóban. Magát ringatva bóbiskolt a kimustrált hintaló, nyakában a lukas szitával. Foghíjas gereblye támaszkodott az ajtófélfának, nyeletlen vasvilla kapaszkodott a rissz-rossz szekér derekába. Rozsdás tepsi cimbo- rálkodott a púpos teknővel, göthös fakanál meg a süket köcsöggel. Nappal csöndben voltak, de estefelé már egyik sem fért a bőrébe. Mihelyt a nap lenyugodott, víg élet kezdődött a ' szalmatető alatt. Kapta magát a göthös fakanál, felugrott a hintaló hátára. A lyukas szita meg a szekérderékban termett. Előbújt a vigyori pikula és rákezdte: "Ásó, kapa, vasvilla szekerezik a szita, fakanál megy lóháton, szervusz szita barátom! Lovagol a fakanál, hát a kapa mit csinál? Vágtázott a hintaló, nyerítve pörgette a fakanalat. A fedő meg ugrált a csorba fazék tetején, úgy fújta. Bajszát pödri a kapa, sántikál a vasvilla, a gereblye nyekereg, csak a köcsög kesereg. — Már hogyne keseregnék, amikor nincs fülem és nem hallom, hogy mit énekeltek — siránkozott a süket köcsög. De bizony senki nem törődött most vele. Rúgták a port, ficánkoltak a limlomok A vigyori pikula meg csak biztatta őket: Nosza pattanj piszkafa, kapj egy botot marokra, kergesd meg a kemencét, csak a falát ne verd szét! Addig viháncoltak, addig hancúroztak, amíg meg nem virradt. Akkor aztán abba hagyták, a fáradtságtól ki erre dőlt, ki arra. Holnap éjszaka folytatják a mulatságot. Szente Varga Mária Kitikkadva értek fel a Párduc őrs tagjai a turistaházba. A kulacsban hozott víz már nem oltotta a szomjukat, valami nemesebb üdítőre vágytak. Beálltak a sorba a büfé elé. Ám sehogy se akartak Sorra kerülni. Minduntalan elébük léptek oldalról a turistabakanccsal és bottal felszerelt felnőttek. — Ti kedveskéim, tudtok várni, és jobb lábatok is van még — mondták, mikor a fiúk szerényen megjegyezték, hogy nem ott van a sor vége. A feketeleves csak ezután következett. Letelepedtek a rétre falatozni és közben megérkezett a testvérraj Medve őrse is. Itt beszéltek meg találkozót. Parázs focimeccset terveztek ebéd utánra. Nem is volt hiba a lelkesedéssel, félóra múlva a párducok már 2:0-ra vezettek, amikor piros melegítős egyesületi csapat rontott be a rétre. Mintha ott sem lettek volna a gyerekek, úgy rugdalták keresztül-kasul rajtuk a labdát. Tiltakozni próbáltak. Erre röviden megkapták: — Söprés innen kölykök! Nem látjátok, hogy most mi locizunk. Belátták hamarosan, mert aki nem ment magától, azt kilökdösték a rétről. Hazafelé természetesen másról sem esett szó a két őrsben, mint a felnőttek, a nagyok „gaztetteiről”. Akik tőlük udvariasságot, jó modort, segítőkészséget várnak el, de nekik eszük ágában sincs így viselkedni. Mi tagadás, ezen esetben igazuk volt a gyerekeknek. Hisz nem egyszer félrelökték őket az élelmiszerbolt pultjánál, ők kapták meg a száraz zsemlét, a zacskó mélyére rejtett rohadt gyümölcsöt, s bizony a visszaadásnál is nemegyszer becsapták őket. Magam is megfigyeltem jó néhány esetet: Szőlőt vásárolt egy kislány a zöldségesnél. 16 forintért adták kilóját. Kért egy és fél kilót, azzal a megjegyzéssel, hogy a fél kilóra írják rá az árát, mert a szomszéd néninek viszik. A szőlő 60 dekára sikerült, a zacskóra 11 forint került. — Sok lesz — mondta a kislány — 9,60 az ára. Lemért hozzá még egy kilót a zöldséges, s kért összesen 27 forintot. — Bácsi többet számolt — mondta ismét a kislány — csak 25,60. Hasonló történeteket tucatszámra mesélhetnék, de még inkább a gyerekek, akik naponta ' átélik, hogy amíg a felnőttek nagyon xs szigorú magatartást követelnek tőlük, addig ők maguk nem tartják be ezeket. Leírni is szégyellem a régi közhelyet a példa nevelőerejéről, de nincs mit tennünk, ez az igazság. Amíg a gyerek azt látja, hogy a felnőttek sem egymással, sem vele szemben nem tartják be az udvariasság elemi szabályait, addig ő sem lesz hajlandó erre. Hiába tudja a jó modor ismérveit, amíg a környezetében nem tapasztalja, talán elméletben elfogadja, de nem teszi. Idős pedagógus kollégám mesélte, hogy szinte megütközést keltett a tantestületben, amikor a tanulókkal szemben is használta a „légy szíves”, „kérlek”, „köszönöm” kifejezéseket. Sajnos, sok felnőtt úgy érzi, hogy az elemi udvariassági szabályok a gyerekekkel kapcsolatban nem érvényesek. De vajon joggal követelünk tőlük, ha mi nem tartjuk be az emberi együttélés legminimálisabb kötelmeit? A. L. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kicsinyítő képző. 7. Régi súlymérték. 8. Zamat. 9. Bácsika. 11. Anna beceneve. 12. PIIL. 14. Menyasszony. 16. Megfejtendő (a vízsz. 1. folytatása). 18. Ételízesítő. 20. Figura. 21. Vízsodor. 22. Ama helyre. 24. Tető készítésével foglalkozik. 25. Félig szálloda! 27. Semmikor. 28. Nehézfém. 29. Huncut cselekedet (utolsó négyzetben kétjegyű msh.) Függőleges: 1. Huszonnégy órai. 2. Római 1050. 3. Lárma. 4. És, latinul. 5. Távol-keleti nagy állam. 6. Árammegszakító. 10. Olaj, pld. angolul. 11. ... poetica. 13. Gyulladás. 14. Fogoly. 15. Megfejtendő (vízsz. 16. folytatása, utolsó négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 17. Erődítmény. 19. Fogpasztamárka. 21. Hopplá, álljunk meg egy pillanatra! 23. Államnak fizeti az állampolgár. 24. ÄOS. 26. Vissza: e napon. 27. Kén, szén vegyje- le. Megfejtendő: A nyíregyházi gyümölcskarnevál napjának (vasárnap) egyik jelentős eseménye a ... (vízszintes 1, 16, függ. 15). Múlt heti megfejtés: NYÍRSÉGI ŐSZ Könyvjutalom: Kutasi Irén és Hoszták Erika Nyíregyháza, Lász- lóffy Éva Nagykálló, Fekete Magdolna Ibrány, Hudák Erzsébet Baktalórántháza, Si- mics Enikő Nyírbátor és Ujj Katalin Záhony. Felnőttek és gyerekek
