Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-09 / 212. szám

1977. szeptember 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Feltáratlan tartalékok íj í tómozgalom a termelő­szövetkezetekben A TERMELÉSFEJLESZTÉS TARTA­LÉKAIT, ha csak tessék-lássék keressük, lámpással sem találjuk meg. Nem a hang- zatosság, a termelőszövetkezeti újítómoz­galom tapasztalatai mondatják e szokat­lan bevezetőt. A termelőszövetkezeti újítómozgalom kibontakoztatását országosan 1962-ben kezdeményezték. Akkor ehhez az anyagi, személyi feltételek még kevésbé voltak meg. Eltelt tizenöt év. A mezőgazdasági termelés másfél évtized alatt gyökeresen megváltozott. A gépek, a kémiai szerek tömeges alkalmazása, a szakemberek, szakmunkások számának növekedése új helyzetet teremtett. Kiépült a mezőgazda- sági termelés korszerű technikai bázisa. A változás gyümölcseit a hektárok nagyobb hozamát, az állattenyésztés intenzitását nem csak tapasztaljuk, de élvezzük is. Mi hát a probléma? A kérdésre kérdéssel lehet és kell vá­laszolni. Lehet-e olyan jó, amitől jobb nincs? A szakemberek tudják, hogy a legkorszerűbb gépeket, eszközöket is fel­váltja idővel egy még korszerűbb és ez a folyamat állandó jellegű. Az újítás, az újítómozgalom ennek a folyamatnak a siettetője, de úgy is mondhatjuk: az újí­tó mozgalom a műszaki haladás tömeg­bázisa. Ez a tömegbázis a termelőszövet­kezeti termelésben ma még hiányzik. Az iparban az újítómozgalomnak nagy hagyományai vannak. Reprezentál­ja ezt, hogy 1976-ban országosan a 128 ezer benyújtott újításból 66 ezret alkal­maztak, 3,2 milliárd forint hasznos ered­ménnyel. Ezzel szemben a termelőszövet­kezetekben mindössze 913 újítási javasla­tot jeleztek, 700-at elfogadtak, 600-at be­vezettek, s a hasznos eredmény 33 millió forint volt. MINT MINDEN ÖSSZEHASONLÍ­TÁS és viszonyítás tartalmaz hibalehető­séget, úgy az ipar és a mezőgazdaság újí­tómozgalmának egybevetése sem a leg­pontosabb mérce. Ez csak mutat valamit, de nem utal arra a fejlődésre, amely ta­gadhatatlanul nagy volt, ám nem elég. Nem elég például, hogy itt Szabolcs-Szat- már megyében alig másfél tucat újításnál nincs több, amelyeket termelőszövetkeze­tekben, termelőszövetkezeti szakemberek készítettek. A néhány tucatra minden bizonnyal akadnak majd olyan emberek, akik meg­lepődnek és megcsóválják a fejüket. Igazuk van. Ez sem pontos. Hiszen több száz az ésszerűsítés, a módosítás a gépe­ken, az eszközökön, de ezek nem újítások. Részben azért, mert nincsenek műszaki­lag kidolgozva, benyújtva, elfogadva, dí­jazva, más szóval az újítások többsége nem járja be azt az utat, amelyet az újí­tómozgalom szabályai megkívánnak. Nem a bürokrácián, hanem a mozgalom szer­vezettségén van a hangsúly. Az alakiság megtartása nem feltétlenül jelent bürok­ráciát. Nem rendjén való dolog például, hogy ha egy szerelő újításával növeli egy gép teljesítményét, akkor azt munkaköri kö­telességként tudomásul veszik, és ha kap is valamit, az csak jutalom. Nem fejezi ki a végzett munka, cselekedet lényegét, az újítást. Az újítás, az ötlet és annak meg­valósítása pontosan meghatározható időt, anyagot, energiát megtakarító cselexedet, önköltséget csökkent és hozzájárul a jö­vedelmezőbb gazdálkodáshoz. Meglehet, hogy az esetenkénti jutalrnazás több, mint ami az újítással járna, de az is lehet, hogy kevesebb. Az ilyen esetek csak az egyes személy előnyére, vagy kárára vannak — nem lényegtelen ez sem — ám nagyobb mértékben az üzem, illetve a társadalom károsodik. APRÓNAK TŰNŐ DOLOG, de az egyik kombájnszerelő már évekkel ezelőtt olyan kéziszerszámot készített magának, v amellyel a kombájnok csapágylehúzása hiba esetén félóra helyett percek alatt el­végezhető. Nem újítás, mert sem a szere­lő, sem más nem kívánta, hogy az legyen. Üzemi méretekkel nézve talán nem is olyan nagy dolog, mert ha hét kombájn­nál hétszer kell is egy szezonban csapá­gyat cserélni, csak 210 perc a megtakarí­tás. Igenám, de a megyében egy-egy nyá­ron 900 kombájn arat,' 6—700 kombájn vesz részt a napraforgó, a kukorica beta­karításában és ha minden üzemben al­kalmazzák a speciális csapágylehúzót, minimális 900 meghibásodásnál a megta­karítás már 27 ezer perc, 450 üzemóra le­het. 10 órát számítva ez 45 kombájn egy napi teljesítménye. A fenti példa arra jó, hogy bizonyít­sa, miként károsodik sok mezőgazdasági üzem, a népgazdaság, ha egy újítás „rang­rejtve” marad, ha nem jut el az ötletgaz­dától az újítási felelősig és onnan is to­vább, hogy közkinccsé váljék. A LEGFONTOSABB AZ, hogy min­den mezőgazdasági üzemben legyen gaz­dája az újítómozgalomnak, olyan gazdája, aki szervezi, irányítja és a megoldandó feladatokhoz igazítja az alkotni képes, jól képzett szakemberek tevékenységét. Szükséges, hogy a szövetkezetek az újítá­soknak, ésszerűsítéseknek anyagi alapót teremtsenek és az elbírálás, a díjazás a tényleges megtakarítás, a hasznos ered­mény után történjen. Ma már minden va­lamire való termelőszövetkezetben 15—30 millió forintot érnek a gépek, ugyaneny- nyit, vagy többet a berendezések és kevés helyen mondhatják el, hogy a gépeket, eszközöket maximálisan hasznosítják. A jobb, a gazdaságosabb, a hatékonyabb eszközkihasználás nem nélkülözheti azt a tartalékot, amely az újításokban, az ész- szerűsítésekben, az újítómozgalomban rejlik. Seres Ernő A z öregasszony kint ült a lócán, szemben a le­nyugvó nappal. A kora őszi alkonyatban az érett szilva, és a dió kesernyés il­latát hordta a szél. Szemben, a tsz-udvaron néhány kiscsi- kó ficánkolt, gondozójuk az istennek sem tudta az istálló­ba terelni őket. — Vagy harminc esztendő­vel ezelőtt nekünk is volt két ilyenforma csikónk, de hát azok sokkal szebbek voltak — jutott az öregasszony eszébe. —Igaz, András még éjszaka is ki-kinézett rájuk, nincs-e valami bajuk. Jaj, de régen is volt! — és szorosabbra kötöt­te fején a kendőt. Az úton egy szekér zörgött, a kocsis kötekedően kiáltott be a szomszédos ház udvará­ra, ahol lekvárt főztek. — Aztán nehogy megper­zseljen benneteket a tűz! Nem vagytok már ti sem fiatalok, hogy olyan közel merészked­jetek! — Bolondozik már megint a Gergő — hagyták abba a lekvárkavarást a háziak, s nevetve csóválták a fejüket. — Úgy látszik, tart még neki a tavalyi pálinkából. Valahonnan citeraszót ho­zott a szél, a hangok játéko­san kergetőztek a falu fö­lött. „Túl a Tiszán van egy város, Beregszász” — ismerte fel az öregasszony a dalt. — Istenem, ez volt az Andrá­som nótája — gondolta. — Mindig ezt danolta, ha egy kicsit pityókás volt. Hogy tudta cifrázni, mikor odaért, hogy „volt szeretőm, néha ötven, néha száz”. — Hát ami azt illeti, tény­leg nem vetette meg a fehér­népet. Hányszor ott akartam hagyni éppen emiatt, de hát amúgy rendes, jó, dolgos em­ber volt. Ezt danolta akkor is, mikor eladtuk a naményi vásáron a kisbikákat. Igaz, akkor is kapatos volt egy kicsit, mert józanul soha nem jutott eszébe. Tudta, nem szeretem hallgatni, de mikor egy kicsit ivott! „Volt szeretőm, néha száz is” — dúdolta az öregasszony, majd csodálkozva elmoso­lyodott. Most dalolta életében először ezt a nótát. — Dehogy is volt neked száz szeretőd, te bolond vénasszony — csó­válta a fejét. — Le is törte volna András a derekad! Ő azért más volt — szőtte to­vább gondolatait. — Ha én nem is engedtem, ő bizony néha ki-kirúgott a hámból. Ha a fehér vászongatyájában végigment az utcán, még az olyan vénasszonyok is meg­fordultak utána, mint amilyen most én vagyok. Egyszer azért jócskán megjárta. A templomba mentünk a ba­rátnőkkel szépen összefogóz­va, s utánunk kullogtak a fi­úk. Egyszer csak az a bolon­dos Andris elénk ugrott, és elrikkantotta magát: „csak nem tűrjük fiúk, hogy a pen- dely vezesse a gatyát!” Ugrás közben kibomlott a madzag, és bizony ott állt meztelen fe­nékkel a lányok előtt a hety­ke legény. Nem is jött aztán hetekig felénk szégyenleté- ben. Ej, hogy fájt a szívem utána! Ha rá egy hónapra nem kéri meg a kezemet, tán a kútba is öltem volna ma­gamat. A citerás már a ref­rént játszotta, búsan szállt a dal két utol­só sora. „Volt szeretőm néha száz is, de jó lenne most egy szál is, ha volna.” — Dehogy is szerető kéne — nézett messze az öregasszony. — Az lenne jó, ha András még él­ne! Annyiszor danolhatná ezt a nótát, ahányszor csak akar­ná. Dehogy is haragudnék ér­te! Hiszen fiatal korunkban is, sokszor csak a tisztesség kedvéért zsörtölődtem. Hogy értett ahhoz is, ha néha ha­ragudtam, hogy kiengesztel­jen! Gyönyörű tulipánokat faragott a guzsalytalpra, meg a mángorlóra. Csak rájuk kellett nézni, minden szónál szebben mutatták, hogy csak engem szeret igazán. Hej, de régen is volt... A citerás közben más nó­tába kezdett, a kertek alatt ólálkodó sötétség lassan betakarta a falut. Az öregasszony is szedelőzködni kezdett, fázósan húzta össze magán a kiskabátot. Ilyenkor ősszel csípősek már az alkonyok. Balogh Géza 6+2 = folyamatos termelés Perlit négy műszakban A tél és a hideg ellen a könnyűszerkezetes épületeket, födémeket, a lakóházakat és más építményeket perlittel védik. Ez egyben a hőszigete­lés mellett hangszigetelést is nyújt. A perlitet hazai bá- nyászású vulkáni kőzetből állítják elő Magyarországon két helyen: Tapolcán és Nyír. telek-Belegrádon. A KÖSZIG A perlit döntő többségét — mintegy nyolcvan százalékát — az építőipar használja fel. A késztermék húsz százalékát az élelmiszeripar szűrőként, a gyógyszergyárak pedig fontos készítmények előállításához segédanyagként használják. Az éves termelésből 26 ezer köbmétert exportálnak az NDK-ba és Romániába. Uj gyártmánynak számít a perlitpapian. Lényege. Rogy formaidomokat is készíthet, nek födémszigeteléshez. A perlitpaplant két és fél méter hosszú és félméter szélesség­ben gyártják. A kezelése egy. szerű, hiszen csak végig kell fektetni a perlittel töltött mű. anyag zsákot a födémen. Éven­te negyvenezer négyzetmétert gyártanak belőle. Uj termék még a hydrofob perlit is. Víztaszító hatású, ezért jól al. kalmazható a vízbe ömlött olaj vagy más vegyianyag összegyűjtésére. A kertészet­ben is használják a pehely­könnyű, levegős szerkezetű perlitet. Könnyen felveszi a tápanyagot és szinte veszte­ség nélkül továbbadja a nö­vénynek. (sb) Milliós KÁR T avaly augusztus vé­géig megyénkben 333 tűzeset történt — idén nyolc hónap alatt 249. A különbség jelentős — ám sajnos, a tüzek szá­mának csökkenése nem járt a keletkezett kár ugyanilyen arányú csök­kenésével. Tavaly ebben az időszakban hárommillió 904 ezer forint érték ment veszendőbe tüzek nyomán, míg idén hárommillió 342 ezerre rúg a kárérték. Eh­hez azt is hozzá kell ten­ni, hogy tavaly voltak kü­lönösen nagy kárt okozó tüzek, míg idén félmillión felüli kár nem esett. Bár kevesebb, mint ed­dig. de a tüzek keletkezési okai között most is maga­san vezet a gyermekek já­téka: negyvennyolc rossz helyre tett, el nem zárt gyufa került gyerekkézbe, és okozott tüzet. 37 eset­ben elektromos áram miatt ütött ki tűz, harminchá- romszor pedig egy-egy fe­lelőtlenül eldobott ciga­retta lobbantotta fel a lángokat. Bár csak tíz ön­gyulladásos tűzeset szere­pel a statisztikákban, ez a szám magasabb a tavalyi­nál — a téeszekben tárolt takarmánykazlak égtek le rossz kazalozás vagy az ellenőrzés hiánya miatt! Az anyagi kár is nagy veszteség, ám pótolható — annak a két gyereknek és két felnőttnek azonban, akik tűzeseteknél haltak meg, senki sem adhatja vissza az életét. A négy halálos kimenetelű tűz mellett tíz ember megse­besült az elmúlt nyolc hó­napban a tűzeseteknél. A nyári betakarítás idén is különösebb baj nélkül ért véget, kevés volt a tűzeset az aratásnál. Meg­kezdődik ellenben az őszi betakarítás, és ilyentájt főleg a kukorica- és nap­raforgómagvak szárítása szokott tűzveszélyt jelen­teni a mezőgazdaságban. Tavaly ősszel is sorozat­ban gyulladtak ki me­gyénkben a szárítóberen­dezések — mindenütt el­hárítható lett volna a tűz, ha megtartják a technoló­giai előírásokat, és megfe­lelően felkészített ember kezeli a berendezéseket. Sok helyütt félvállról ve­szik, pedig előírás: csakis tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező dolgozó állhat a szárító mellé... Aztán ok­tóberben (lehet, még előbb) megkezdődik a fű­tés a lakásokban — ez is újabb veszélyforrás. Az olajkályhák, a gázkészülé­kek gondos és szakszerű felülvizsgálata, karbantar­tása nem nélkülözhető a fűtési idény előtt. Elsősor­ban saját érdekünkben... (t. gy.) Tanácskoztak Negyvenhétezer diák brigádvezetök segíti az almasziiretelést SZOCIALISTA BRIGÁD­VEZETÖK körzeti tanácsko­zását rendezték meg hétfőn, kedden és szerdán a Máté­szalkai ÁFÉSZ gazdaságve­zetői. A szövetkezetben már 35 szocialista brigád dolgo­zik. A megbeszélésen a kü­lönböző területek brigádveze­tői elmondták, hol tartanak az októberi forradalom győ­zelmének 60. évfordulója tisz­teletére tett vállalásaik telje­sítésében. A tanácskozás résztvevői a mezőgazdaság őszi betakarítási munkálatai­ban két-két napot vállaltak. Az így kapott pénzt a váro­si gyermekintézmények meg­segítésére ajánlották fel. Szeptember első napjaiban már megkezdték Szabolcs- Szatmár megyében a piros alma szedését is. A nagy mennyiségű, várhatóan 55 ezer vagon gyümölcs szürete- lési munkáiba csütörtökön kapcsolódnak be a megye ál­talános és középiskolás diák­jai, összesen 47 ezren. A diá­kokat a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok saját busszal, vagy a Volántól bé­relt gépjárművel szállítják az almáskertekbe. A tanárképző és mezőgazdasági főiskolák hallgatói szeptember közepén kezdik meg őszi gyakorlatu­kat. Az általános és középisko­lások, valamint a főiskolai hallgatók tíz munkanapot dol­goznak. A gazdasági vezetők több, mint ezer vagon alma leszedésével számolnak ez idő alatt. Előreláthatólag szep­temberben a megyén kívüli egyetemekről és főiskolákról is érkeznek még hallgatók, akik szintén az almaszedés­ben segítik a szabolcsi mező- gazdasági nagyüzemeket. Szeptember 20-án érkezik 26 gazdaságba 660 katona. Októ­bertől egy hónapig még 140- en kapcsolódnak be az őszi betakarítási munkába. A ka­tonák az alma, a burgonya és más mezőgazdasági termék szállításában és anyagmozga­tásában segítenek november végéig, (s. b.) Készül a perlitpapian. Vállalat nyírtelek-belegrádi perlitgyárában az elmúlt év­ben százötvenezer köbméter hő- és hangszigetelő anyagot gyártottak pálházi vulkáni kőzetből. A gyár 1977-es tervében száznyolcvanezer köbméter perlit előállítása szerepel. Eb­ből az első fél évben 78 ezer köbmétert gyártottak, azon­ban erre az időszakra esett az üzem nagyjavítása. A hiányzó százezer köbméter előállítása biztosított a második fél év­ben. Az éves termelésük ér­téke meghaladja a 42 millió forintot. Ennek az érdekessé­ge, hogy ezt az értéket össze­sen ?2 fizikai dolgozó terme­li. A termelés ilyen arányú felfutása a folyamatos munka eredménye, ugyanis ez év ja­nuárjától áttértek a gyárban a hat plusz kettes rendszerre. Ez azt jelenti, hogy a hat munkanap után két pihenő­napot kapnak a dolgozók és így négy műszakot szervez­hettek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom