Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

1977. szeptember 30.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Komolyan — a szórakozásról

„JÓ KIS BULIT RENDEZÜNK, jöjjön el, meglátja, hogy őrjöng a tömeg. Igaz, Hofit nem tudjuk lehozni, de itt lesz a kis Kabos és a többiek. Ez kell a melósnak, meg az operett...” Az üzemi népművelő megjegyzése sokáig motozott az agyamban. Az egyik énem már-már rábólintott: így igaz, a másik énem kételkedésre váltott...

Hogy is van ez? A munkásműveltség, amelyről különösen sok szó esik mostanában, valóban ebből állna? De hisz’ csak a megyében nagyjából minden ötödik könyvtári olvasó neve mögött ez áll: fizikai munkás. Szép számmal találunk munkásnézőket, bérletezőket a színházban, látogatókat a múzeumokban, a képzőművészeti kiállításokon. Nem beszélve a tanuló, különféle iskolákat végző dolgozókról.

Mégis mit tapasztalhatunk? A „komolyan” művelődök nagy többségét ott találjuk az úgynevezett könnyed műfajú szórakozások színhelyén is, magyarnótaesten, operett- és kabaréműsorokon (olykor a rádió és tévé mellett), vagy éppen krimit olvasva, netán cirkuszi előadáson. Mondhatjuk-e ilyenkor a népművelő szavaival: csak ez

kell a melósnak ...?

A komolykodás, az egyoldalúság, néha a sznobság üti rá a láthatatlan bélyeget azokra, akik kedvelik — és ezt nem is titkolják — a szórakoztató műfajokat. Azon az előítéleten alapszik ez, amely szerint a szórakoztatás — és a befogadás — nem is lehet művészi rangú esemény. Komolytalan dolog, amit igényes ember aligha élvezhet. Sokan a tényleg olcsó és színvonaltalan hakni és egyéb műsorok, a giccses műsoros estek ürügyén — ahol békésen megfér egymással az édesbús magyarnóta, az érzelgős táncdal, vagy a „göregáboros” élcelődés — mindenestől „kidobják” a fürdővízzel a gyermeket is. Ez a gyermek esetünkben: a művészi színvonalú szórakoztató műsor, amely éppúgy kell az embernek — fizikai és szellemi dolgozóknak egyaránt — mint a túl kiadós ebéd mellett a gyümölcs, az üdítő. Az más kérdés, vajon a szórakoztató műsorok — színházban, művelődési házakban,

éttermekben, presszókban, munkahelyi klubokban stb. — valóban tartalmazzák-e a művészet savát, borsát? Vagy ízlést rontanak, igénytelenséget építgetnek?

HOGY A SZÓRAKOZTATÓ műsorok dolga mennyire nem harmad, vagy tized- rangú, azt az a mozzanat is jelzi, hogy legutóbb az Országos Közművelődési Tanács is foglalkozott a tennivalókkal. Nem helyi szemléletről, beidegződésről van hát szó, hanem országosan ható előítéletről és részben gazdátlanságról. Aki szívesen megnézi, elolvassa a szellemes, színvonalas krimit, a zenés darabokat, revüt, hódol a kabarénak, vagy „uram bocsá” nem szégyell esetenként egy- egy jó cirkuszi előadást is megnézni — az még szeretheti a magas művészeteket, az irodalmat, a komoly zenét, a lírát. Ki ne hallott volna a discoklubokban a beatnek hódoló fiatalokat az élet komoly kérdéseiről, tudományról, művészetről, etikáról, politikáról magas szinten megnyilatkozni?

Életünk szerves része, természetes igényünk a szórakozás. A közművelődési intézmények a megyében is mind eredményesebben ötvözik műsorkészítésükben a komoly és könnyed műfájokat. Másutt, sajnos, a kirekesztés vár a szórakoztató műsorokra. Természetesen a giccs, az ízléstelen hakni előtt bg kell zárni a kapukat. De a megyében egy év alatt 360 ezer ember vett részt különféle műsoros rendezvényeken. Ez önmagában is jelzi az igényt. Nincs külön adatunk arról, hány százalékot tesz ki ezeken a rendezvényeken a munkások aránya.

ÜGY HISSZÜK AZONBAN, a fizikai dolgozók többségét is ugyanazok a motívumok viszik a szórakoztató estekre, mint bárki mást. Nagyobb azonban az üzemi népművelők, a művelődési szervek felelőssége, hogy a szórakoztatás címkéjével ellátva ne silány, a tegnapok ízlését terjesztő műsorokkal elégítsék ki az egészséges szórakozás iránti igényt. S főleg ne áltassák magukat — és másokat — azzal, hogy ez kell a „népnek”.

P. G.

Újra

teremhetne

Változnak az építési módok, korszerűsödik a technológia és az alapanyag. Az emberek anyagi körülményei is évente javulnak, s nemcsak a városi, de a falun élő embereknek sem jut eszükbe ma már, bogy vályogból építkezzenek. Pedig a közelmúltig nem egy lakás készült vályogfalból.

A megyét járva gyakran tárul a szemünk elé egy-egy település szélén tátongó agyaggödör, mely a vályog - vetők keze munkája után maradt hátra. üresen, aszályos időben kiszáradtam esőzésekkor vízzel megtelve idézik a múltat.

Felszámolásukra megért az idő. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság felmérése szerint megszüntetésükkel 1391 hektárt nyernénk vissza a „természettől” hasznosításra. Mégpedig terep- és vízrendezéssel, feltöltéssel, fásítással. A rendezési munkák elvégzésével beépíthetővé válna a megye 173 települése környékén 225 hektár, mező- gazdasági művelésre 223 hektárt foghatnának, fásítani, parkosítani és rétgazdálkodást folytatni 817 hektáron lehetne.

Egyelőre azonban nincs gazdája ezeknek a területeknek. Ezért szorgalmazzák a környezetünk védelméért aggódó szakemberek, hogy a községekben készülő rendezési tervekben ne hagyják figyelmen kívül az ilyen roncsolt területeket sem.

Balogh Júlia

Űjabb lakástömb épül Mátészalka centrumában. (Hammel József felvétele)

Új gépek, ötletek, újítások a válogatásnál, rakodásnál

Alma,

gép és ember

Az almát leszedik a fáról. Ezután a szedőedényből ládába kerül, majd a válogató gépsorra. Innen — csomagolás után — ládában, vagy kartondobozban folytatja további útját: szállítójárműre pakolják és az átrakóállomáson vagonokba kerül.

Röviden ennyi az alma út. ja a szedéstől az elszállításig. De számoljunk csak utána, hány kézen is megy keresztül, amíg idáig jut?

Minden egyes átrakás alkalmával törik az alma. romlik a minősége. Az emberi kéz finomsága ebben az esetben csődött mond. Csak egyetlen kiút van: a gépesítés. Ma már a szedésben is alkalmaznak különféle rázógépeket. Azon. ban ezekkel csak ipari feldolgozásra szánt gyümölcsöt le_ hét betakarítani. Az exportminőségű almát még nagyon sokáig, minden egyes darabot megfogva, kézzel kell le. szedni. Az állami gazdaságokban kis hűtőládák helyett tartályládákba szedik az almát. A gyümölccsel telt ládákat — emberi erő nélkül — villás targoncákkal rakják a szállítójárművekre. Tárolóba, manipuláló helyre beszállítva a tartályládákból válogató és csomagoló gépsorra kerül az alma.

A Kemecsei Állami Gazdaság Állomáskerti négyszáz vagonos hűtőtárolójában pár nappal ezelőtt indult meg a válogatás az olasz gyártmányú FMC-gépsoron. Ezen a tartályláda vizes ürítőbe me. rül. Az alma a víz felszínén marad és felhordó szalag viszi a súly szerint osztályozott gyümölcsöt a csomagolókhoz. akik ládába rakják. Két mű_ szakban százan dolgoznak a gép mellett és több. mint tíz vagon almát manipulálnak. A fizikai munkát két targoncával teljes mértékben kiküszöbölték.

Az exportra csomagolt ládákból — lécekkel magasított raklapon — húszládás egységrakatot képeznek. így, raklappal együtt kerül az alma a hosszabbított platójú IFA gép- és pótkocsira. A plató hosszabbítására — amit szögvasból csináltak — azért volt szükség, mert 50—60 centiméteres hely kihaszná. latlan volt a gépkocsi végén. Meghosszabbítva (a biztonságos forgalmat nem zavarja) két raklappal, negyven Szabolcs-ládával több fér egy járműre.

A Kemecsei Állami Gazdaság Hegedűs kertjében egy másik, saját gyártású folyamatos tartályláda-billentő gépsor is üzemel. Dexion- Salgó elemekből harminc méter hosszú, csavart sínpárt képeztek. Ezen megy a tartályláda és előnye, hogy nem kell mélyen belehajolva szedni az almát, s mindössze 42 ezer forintba került a gazdaságnak. Ehhez hasonló a Nyírtassi Állami Gazdaságban alkalmazott egyedenkénti tartályláda-billentő. Harminchat egységes válogató sort alakítottak ki.

Egyik legnehezebb fizikai munka a ládák gépkocsiba, majd vagonba való berakása. Ezen segített négy gépész- mérnök: Vas Ottó, az állami gazdaságok megyei főosztályának gépesítési főmérnöke, Inántsi István, a kemecsei, Jeles József, a nyíregyházi és Szalmás Sándor, a nyírtassi állami gazdaságok főmérnöSzedéskor minden almát meg kell fogni.

Az olasz FMC válogató gépsor nagymértékben nyíti a fizikai munkát.

könyNyírtasson saját készítésű egyedenkénti tartályláda- billentő segíti a válogatást. (Gaál Béla felvételei)

kei. Újításuk lényege, hogy az export csomagolású ládákat lécekkel magasított raklapra pakolják. Ettől kezve emberi kéz érintése nélkül, csak gépekkel végzik a rakodást.

A tuzséri átrakó állomáson az ÁGKER-nek 16 állásos fedett rakodóvágámya van. A beérkező szállító járműről egy hosszított villás dieseltargoncával veszik le az egységrakatokat: egyszerre kettőt. Egy IFA-szerelvényről — amelyen közel egy vagon áru van — így tíz perc alatt ke— Nézd, sárgulnak a levelek.

— És már teli velük a föld.

— Érzed, milyen kesernyés a levegő?

— Köd ül már mindenen.

— A madarak is elmentek.

— De nézz az égre! Felsüt a nap.

— Még melegít!

— Üljünk le, hadd süssön ránk!

— Érzed, azért hűvös is van.

— Bújj közelebb!

— Ökörnyál.

— Pókszállingónak is mondják.

— Hogyan úszik! Vajon hova száll?

— Ide, a hajadra.

— Hamis vagy! így akarsz simogatni?

— Csak a napfénynek segítek.

— A te kezed melegebb.

— Te melegíted. Érted meleg.

— Nézd, ott jön egy felhő.

— Fázom. Gyere közelebb.

— Itt a kabátom, bújj alá.

— Jó.

— Ha megyünk, lopok neked virágot.

— Elhajtja a szél.

— De nagyon fekete!

— Elkerüli a napot. Figyeld !

— Hessegesd! Olyan jó a fény, a meleg.

— Csúnya felhő. Hess!

— Elmegy. Hallgat rád.

— Csak a te kedvedért tette.

— Bolond.

— Érted boiond.

— Milyet?

— őszirózsát.

— Nem kell.

— Más nincsen. Mi kellene.

— Ibolya.

— ősz van.

— Ha nagyon akarod, biztos találsz.

— Te vagy az ibolya.

— Lila vagyok? Kicsi vagyok?

— Szép vagy.

— Hazudsz.

— Esküszöm.

— Mire?

— Rád.

— Higgyem?

— Kétled ?

— Felhőhajtónak hiszek.

— Szeretlek.

— ősszel is?

— Ősszel is.

— Már nem fázom.

— A nap melegít.

— Nem.

— Ki?

— T— Nézd, egy piros levél.

— A szerelemé.

— A miénk.

— Az.

B. L.

rül le az alma. A rámpán előtárolást ^végezhetnek, — ahoi a minősítést is elvégzik — ezért a lepakolt kocsi rögtön fordulhat a következő fuvarért. A vasúti vago-' nokba targoncával kerül az alma. A magasított raklapon a viliáyal a ládák alá nyúl a targoncás és a húsz ládát egyszerre emeli a vagonba, két rakat magasságba.

Ebben az évben négy állami gazdaság: a nyíregyházi, a ..nyírtassi, a kemecsei és a debreceni végez gépi berakást Tuzséron. A cél az, hogy a jövőben egy komplex rako- dóbrigádot hozzanak létre — kizárólag targoncavezetőkből — és a többi állami gazdaságot is bekapcsolják az új szisztémába. Persze a gépesített rakodás egyik alapfeltétele, hogy a gazdaságoknak a rámpa mellett biztosítanak vagont, ami egyelőre még nem megoldott.

Ezzel az eljárással évente mintegy tízmillió forint megtakarítást érhetnek el az állami gazdaságok. Jelenleg nagyon sok Volán-bérkocsit alkalmaznak szállításra. A hosszú platós IFÁ-kkal fuvaronként nyolcvan ládával tudnak többet szállítani, s a gyors lerakás után azonnal fordulhatnak a gépkocsik. Nem utolsósorban teljesen kiküszöbölik ezzel a fizikai munkát, az alma pedig nem törődik. Lényeges minőségjavulás érhető így el.

• Sípos Béla