Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

A művész és a társadalom KÉPZŐ­MŰVÉSZETI VILÁGBÉT 1977 szeptember 17—23 E zekben a napokban ismét a képzőmű­vészek felé fordul városunk, me­gyénk, hazánk és az egész világ fi­gyelme. Országszerte megjelentek a kék-pi. ros hetvenhetes plakátok melyek a helyi ren­dezvények műsorát közlik. Megyénkben mindennap vagv új kiállítás nyílik vagy kép­ző- és iparművészeti előadásra invitálnak a falragaszok. Az idei képzőművészeti világhét mottó, ja: „A művész. mint a társadalom hasznos tagja.” Az utóbbi időben többször elkongat­ták a művészet halála felett a lélekharangot. Mondták, hogy meghalt a művészet, mond­ták, hogy minden művészet — ha ez igaz, akkor nincs művészeti — ugyanazt jelenti, mint az előző fázis. Igaz. hogy izmusok szü­lettek, izmusok haltak, de az is igaz. hogy közben állandóan és folyamatosan jelen idő. ben volt, van és lesz művészet. Lesz és van, amíg a művész a társada­lom hasznos tagjává válik, tettével, alkotá­sával. Történelmünk legutóbbi száz éve is bizonyítja, hogy Munkácsytól Derkovitsig, de mondhatom nyugodtan Kohánig, vagy Fe. renczy Istvántól Ferenczy Béniig legjobbja­ink mindig a társadalmi haladással egybevá­gó művészeti értékeket hoztak létre. A művész képes arra, hogy formát ad­jon az eszmének, a gondolatot érzékletessé tegye. Nagy felelősség — nagy lehetőség! A képzőművészeti világhét is alkalom arra. hogy a művészi tett eljusson az információ számtalan csatornáján keresztül a közönség­hez. Záródjék a befogadó és az alkotó közti kör, kapcsolat keletkezzen ember-ember, nemzet-nemzet között. A képzőművészetnek nincsenek nyelvi határai, korlátái. Michelan­gelo Mózese ugyanazt a kemény szilárdságot. ugyanazt a dinamikus tetterőt hirdeti min­den néző számára. A képzőművészeti világhét tavalyi műso­rában szerepelt egy szoboravató Nyíregyhá­zán. A program egyik, meg nem valósult ese­ménye volt Lantos György Anya szobrának avatása. Azóta eltelt egy év és azt kell mon­danom, hogy e világhétből, képzőművészeti világév lett Nyíregyházán, mert nemcsak a fent nevezett szobrot állították fel. hanem Váci Mihály is emléket kapott ércből, ifj. Szabó Istvántól. A szabadtéri színpad park­jában felavatták Berczeller Rezső Mandoli- nos nő szobrát. A sóstói szanatóriumban Be- recz András nagyméretű mozaikképet ké­szített és a múlt héttől a megyei könyvtár előtt áll névadójának, Móricz Zsigmondnak Kő Páltól mintázott bronzszobra. M ondják, hogy az asszonyokat nem megérteni, hanem szeretni kell. A kép­zőművészeti világhéten arra kérem a közönséget, hogy szeretettel közeledjenek a képzőművészeti tettekhez. Ne megérteni akar. ja, hanem hagyja, hogy hasson rá a mű. Tóth Sándor szobrászművész Á mai arab művészet Shakir Hasszán al Said iraki festő alkotása az ősi arab mesevilág modern formában történő újrafogalmazása. Essék szó akár Egyiptomról, a'kár a Fo­lyamközről, a legtöbb ember régmúlt korok nagy művészetére gondol. A fáraók korának nagyszerű alkotásai, az asszír, babilóniai, su- mér művészet remekei sok évezred távolából is lenyűgöző élményt jelentenek. Vagyis az a terület, amelyen napjainkban az arab or­szágok sora helyezkedik el, hosszú időn át az alkotók paradicsomának bizonyult. Alig 30—40 éve beszélhetünk arról, hogy az arab világban a festészet és szobrászai reneszánsza megkezdődött. A modern kor szelleme áthatolt a korábban tabunak hitt határokon, s ma már beszélhetünk arab képzőművészetről korunk fogalmai szerint is. Igaz, ellentmondásokkal terhes ez a mű­vészet, amelyről az európai ember alig tud valamit. A képzőművészeti világhét kiváló alkalom arra, hogy ízelítőt adjunk ebből a fiatal, de máris jelentős festészetről, szobrá­szatról. Aligha gondol valaki arra. hogy az új­jászülető arab képzőművészet bölcsőjénél lengyeleket keressen. Pedig akkor kezdődött minden, amikor a második világháborúba! elmenekült lengyel alkotók otthont találtai az arab országokban. Az ő működésük te­remtette az első iskolát, amely jól egészítet­te ki az angol Kenneth Wood munkásságát. Az arab alkotók egyre intenzívebben töre­kedtek arra, hogy az ősi mezopotámiai és egyiptomi művészetet felhasználva találják meg egyéni hangjukat. Az alkotások felhasz­nálják a kelet ősi történeteit, de mellettük ott hemzsegnek az absztraktok, a fiatalok már a mai élet tükrözését is célul tűzik ki. mások viszont a plakátfestészetnél tartanak. A szobrok is hasonló kavalkádot mutatnak. Érdekes még figyelemmel kísérni, hogy milyen mértékben törekszenek az alkotók a monumentalitásra. Mintha csak a 2500 év­vel ezelőtti müvek grandiózus méretei ejte­nék rabul őket. A képek, szobrok, a tereken elhelyezett plasztikák mind hatalmasak, mintha csak versenyezni akarnának a régi művészet alkotásaival. Ma már beszélhetünk igen erősen fejlett iraki képzőművészetről, jelentős az egyipto­miak alkotása, de egyre többen jelentkeznek már Katarból, Algériából, Szaúd-Arábiából. Jemenből, Kuvaitból, Jordániából és Ma­rokkóból. Mindez azt is jelzi, hogy a kor szele jócskán megcsapta még a korábban feszes vallási rendben élő arab országokat is, és a kifejezési vágy áttöri a Korán korlátáit. Az arab világban tett utam során jó né­hány művésszel volt alkalmam találkozni. A beszélgetéseken elmondták: művészetük rendkívüli gondokkal teli, hiszen céljuk len­ne a mai élet ábrázolása is, de alkotómód­szerüket alapvetően befolyásolják azok az áramlatok, amelyekkel tanulmányaik során találkoznak. A legerősebben a modern fran­Muhammed Aref: A harcos búcsúja c. olaj­festménye ciák és angolok hatnak, de igen jelentős a mai lengyel képzőművészet befolyása is. Gyakori az ütközés a témák és a kor politi­kai áramlatai között is, hiszen gyakorta a forradalmak keresik a művészeket, hogy le­gyenek eszméik propagálói. Van-e vezető irányzat a mai arab kép­zőművészetben? — tehetjük fel a kérdést. Nos, a jelek szerint az iraki művészet tölt be vezető szerepet. A forradalmi változások kedvező körülményeket teremtettek az al­kotók számára, s a folyamközi kultúra ser­kentő hatása érezteti befolyását. Nem vélet­len. hogy ma Bagdadban találjuk a modern arab képzőművészet legszebb gyűjteményét, s ez a város adott helyet az arab festők és szobrászok kétévenkénti kiállítása számára is. A középületek, terek, intézmények egyre- másra szépülnek meg Irakban olyan művek­től. melyek a mai alkotók fantáziadús ked­véről és szándékáról beszélnek. Bürget Lajos Hat szocialista ország éremniíívészei Sóstón Jonatán és ritmusok Üres volt a szépen gondo­zott udvar a sóstói Volán üdülőben. Az egyik szobában asztal fölé hajló férfi egy kis gipszmintán dolgozott. Talá­lomra kopogtattunk e szoba ajtaján, és szerencsések vol­tunk: Szabó Gábor szobrász- művész jó kalauznak bizo. nyúlt a sóstói nemzetköz, művésztelepen tett látogató sunkon. Asztalán egv Krúdv- 1 rái tw Bügomil Nikolov egy Bessenyei- és egy Köl- csey-arcmás gipszöntvényen — plakettek. — összesen tízen vagyunk az alkotótelepen, öt külföldi és öt magyar művész. Eg hó­napot töltünk itt. jó körülmé­nyeket biztosítottak szá­munkra a munkához, min­denki intenzíven dolgozik. Én portrékat kezdtem először — | márcsak azért is, mert ezt kedvelem leginkább, érme­ken és szobrokban egyaránt. Azt hiszem nem szorul ma­gyarázatra. miért éppen ezt a három személyiséget válasz, tottam — a megye, a vidék inspirált. Ez az egyik — ki is mondott — célja egyébként a művésztelepnek: olyan alko­tások is készüljenek, melyek Edward Gorol a helyi hagyományokhoz kö_ tődnek. Minden résztvevő itt­hagy művei közül két érem­oldalt. Elmosolyodik, amikor egv érdekes érmet veszünk ke­zünkben. Nádasból a víztükör fölé röppenő madarak. — Nagyon megkapott a látvány, amikor kora reggele, ken fölriadnak a vízimadarak innen a tóról. Futni szoktam a víz körül ... Szabó Gábor A magyar éremművészet az utóbbi más­fél évtizedben indult lendületes fejlődésnek. Az ötvenes évek inkább a nagyméretű alko­tások születésének ideje volt — a szobrászat­nak ez az intimebb, sokszor játékosabb han­gulatú műfaja háttérbe szorult. Manapság a kisplasztikának ezt a területét sok magyar szobrász műveli. Nem véletlen, hogy idén ha­zánkban rendezték meg a FIDEM (nemzet­közi éremszövetség) kongresszusát. Ehhez kapcsolódva rendezték most a hagyományos sóstói művésztelepet csak érmészek számára. Hazánkban ez =z első ilyen művésztelep. A lengyel művész „utitárlata” — Nálunk az éremmüvészet csak most van fellendülőben — mondta a bolgár Bogo­mil Nikolov. — Én nem otthon, hanem Moszkvában szereztem éremművész-diplo- mát, és nagyon örültem, amikor meghívást kaptam erre az alkotótelepre. Idén volt egy kiállításom Budapesten, akkor ismerkedtem meg a magyar éremművészettel, és nagyon jó a véleményem róla. Ezen a művésztelepen jó körülményeket kaptunk az alkotásra — csak az idő rövid . . . Ügy lenne az igazi, ha előtte jobban megismernénk a megyét, s utá­na lenne egy hónapunk a munkára. Asztalán egy szép jonatánalma állt — azt mintázta plasztilinbe ... A Lengyelországból érkezett Edward Go­rol hazája egyik legismertebb éremmüvésze: magas kitüntetések tulajdonosa — és alkotó­ja. — Kitűnő kezdeményezésnek tartom ezt a művésztelepet, ahol hat szocialista ország művészei dolgozhatnak együtt. Sokat tanú. lünk egymástól, tapasztalatokat cserélünk. Úgy vélem, folytatni kellene a következő években ezt — sőt, kiterjeszteni. El tudnánk képzelni: a szocialista országok éremművé- szei rendszeresen találkozzanak! Ezt egyéb­ként a mi képzőművész-szövetségünk nevé­ben hivatalosan is javasolni fogom . . . Egy Kodály-portrén dolgozott beszélgeté­sünk idején. Aztán bőröndjéből kis faládát vett elő: negyvennégy érem. egy kiállításra való. A nyíregyházi városi művelődési köz­pontban bemutatják a tárlatot szeptember 17-től 22-ig. Aztán egy fényképet is muta­tott: egy rendjel látható rajta, ő készítette a lengyel állam megbízásából. A legmagasabb lengyel kitüntetés, amelyet külföldiek meg­kaphatnak! Bekukkantottunk még néhány szobába. Valentyin Kocsetkov szovjet művész, akinek legkedvesebb anyaga a fém. egy „magyar rit­musok" feliratú érmen dolgozott. Az NDK- ból érkezett Reiner Radack keze alatt egy szerelmespár alakja bontakozott ki. Körösé- nyi Tamás üdülőbeli szobája belsejét örökí­tette meg egy érmen... A többieket: Hadik Magdát, Pritz Mihályt, Sümeghj Sárát, és a cseh Éva Havelkovát nem zavartuk — ők is dolgoztak. Az idő sürget. Szeptember 26-tól kiállításon mutatják be itt készült alkotásai­kat Nyíregyházán. A bolgár művész ehhez hozzáfűzte: nagyon jó lenne, ha ezt a kiál. lítást más országokban is láthatnák az érem. művészet kedvelői — ő például szívesen lát­ná hazájában .. . Tárná völgyi György Megnyílt a képzőművészeti világhét Szeptember 17-én délután tartották me­gyénkben a képzőművészeti világhét megnyi­tóját. Mátészalkán a Szatmár Múzeumban ünnepélyesen megnyílt III, szabolcsi képző- művészeti tárlat. A világhét alkalmából a nyírbátori Báthori István Múzeum képzőművészeti anyagából rendezendő kiállítást szeptember 18-án délelőtt 11 órakor nyitják meg. Ugyan­ezen a napon délután 5 órakor kerül sor a rakamazi könyvtárban Pásztor Miklós festő­művész tárlatának megnyitójára is. Az impresszionista festészet és zene kap­csolata címmel rendeznek ismeretterjesztő előadást szeptember 19-én. hétfőn 18 órakor Nyíregyházán, a városi művelődési központ klubtermében. Az előadásra Kövics Zoltánt, a Zeneművészeti Főiskola tanárát kérték fel. Hétfőn délután 5 órakor nyílik Soltész Albert festőművész tárlata Tiszavasváriban. A megnyitón maga a művész tart tárlatve­zetést. A kiállítás október 4-ig tekinthető meg a Vasvári Pál Múzeumban. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. szeptember 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom