Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-17 / 219. szám

1977. szeptember 17. KELET-MAGYARORSZÄG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő -X- Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus SZÜLÖK FÓRUMA A meséről I gen sok édesanya ajkáról elhangzik: „Nem tudok mesélni!” „Nem tudom, miről meséljek!” Ügy oldja meg a mesélés problémáját, hogy bekap­csolja a rádiót, televíziót, vagy ha van telefon, feltár­csázza a meseszolgálat számát. Gondolja, ez is elég a meséből. Pedig téved, mert az anya ajkáról elhangzott me­sének sokkal nagyobb a varázsa, mint a gépesített mese- szolgálatnak. A mese témája is inkább egyéniséghez simuló lehet, s jobban megragadja a gyermek képzelő­erejét. A gépesített meseszolgálat százezreknek szól, vi­szont az édesanya által előadott mese csak saját gyer­mekének. Már egészen kicsi gyermekeket érdekel a mese cso­dálatos képzeletvilága és beleéli magát a mese szerep­lőinek sorsába. A képzelet erejével ő is végigéli a sze­replők cselekedeteit, melyek érzelmi választóvízként hatnak, s megmutatják a helyes és nem helyes utat. Anélkül, hogy az édesanya a végén eszmei tanulságot vonna le, a gyermek érzi, hogy melyik a morálisan követendő út. Természetesen a mesetéma kiválasztásá­nál erre az édesanyának figyelemmel kell lennie, és akkor is, amikor a történet fonalát szövi. Honnan vegye a témát az édesanya a mesékhez? Az élet szüli a történeteket, de legtöbbet saját gyermeke szájából hallhat, amikor elmondja óvodai vagy iskolai élményeit. Mennyi téma bújik meg ezekben a gyermek­történetekben ... Csak „oda kell figyelni”! Jó módszer az is, ha mesekönyveket vásárolunk és az abban olva­sott meséket — a gyermek egyéniségéhez igazítva — élőszóval adjuk elő. Van olyan gyermek, aki esténként hónapokig örömmel hallgatja ugyanazt a mesét, amit megkedvelt. Szereplői szívéhez nőnek, szinte kívülről tudja már minden betűjét, mégis jó az édesanya szájából hallani. Ilyenkor az örökmozgó gyermek megnyugszik, kelleme­sen elbágyad és szinte átálmodja magát a valóságból a mese álomvilágba. Sokszor a végét már nem is hallja, mert elalszik. A jól kiválasztott mese lelki „altatótabletta”, amely feloldja az egész napi események hatása alól a gyermeket, megpihenteti idegeit. Ne válasszunk olyan témát vagy szereplőket az esti mesében, amelyek felizgatják a gyermeket, félelmet keltenek benne. Vá­lasszunk témát a mesevilág kedves vagy mulatságos fi­guráiból, az állat- vagy növényvilágból, de meseszerűen elmondhatjuk az életből vett mai történeteket is (pl. hogyan száguld az űrhajó a csillagos égen; milyen ér­dekes munka a metróépítés; hogyan lehet gyorsan egyik országból a másikba repülni; mesélhetünk kiváló haza­fiakról, tudósokról, sportolókról stb.). F. K. NYOMOZZUNK EGYÜTT! A plakáton is látható fe- gyencet körözi a rendőrség, mert megszökött. Mit gondol­tok, gyerekek, jó irányba mutat a kockás kabátos bácsi, valóban arrafelé kell a rendőrnek keresnie? Forgassátok meg a képet, és utána írjátok meg, hova bújt a szökevény? 'Ojeqicictäaui HQzoq leSc joqoq siq 0\z\ u«fi* daq e ‘jozfej i ajojajfaj qojcstniy :S3Xf33D3Wi Rózsa Endre: Kutyám és a zivatar Kiskutyám, Tivadar, hová futsz, ki zavar? Ne bújj az ágy alá, jöjj elő mihamar! „Ver kint a zivatar, zúg a szél, port kavar, villámlik, ág recseg, mennydörög, ez zavar!” így hadar Tivadar, s amit mond, nem badar! ... Bújj hozzám, majd nem félsz: jöhet a zivatar! A kis gondolkodó. (Benkő Imre — MTI felvétele) Az űrkorszak húsz éve Műhold a Föld körül í. 1957. október 4-én, a világ rádióállomásai megszakítot­ták adásukat a szenzációs hír közlésére: a Szovjetunió­ban felbocsátották az első mesterséges égitestet! Egy 84 kilogramm súlyú emberal- kotta tárgy keringett a Föld körül — ez a hír valóban vi­lágtörténelmi jelentőségű volt. Az emberiség kilépett bölcsőjéből, keze munkáját kihelyezte a földgolyón kí­vülre: a világűrbe. Nem sok időnek kellett eltelnie, mind­össze három és fél évnek, és maga az ember is körülre­pülte bolygónkat, tizenkét év múlva pedig ott hagyta láb­nyomait Földünk hűséges kí­sérője, a Hold porában. S ma, húsz év elteltével a szomszédos bolygókat ostro­molja az emberiség, űrszon­dái a naprendszer határai felé közelednek... Az űrhajózás az emberiség egyik legősibb vágyát telje- sitibe: a kilépést a csillagok közé. Már az ókori görögök rájöttek, hogy Földünk csak egy a bolygók közül, és hogy fönt, a magasban irdatlan távolságok feszülnek a Nap és a bolygók közé. A II. szá­zadban élt Lukiánosz elbe­szélésében emberekkel népe­sítette be a Napot és a Hol­dat, és hol forgószél vitte az utazókat a „szomszédba” a Földről, hol madárszárnyak­kal jutottak el a távoli vilá­gokba. Újabb korunkban már több írás is született a Hold­utazásról — ám egyik sem adott (nem adhatott) helyes választ arra a kérdésre: ho­gyan is lehet valóban eljut­ni a Holdra. (Érdekesség, hogy Cyrano de Bergerac egyik regényében vetődött fel az ötlet, hogy rakéta jut­tatja el az utazót a Holdra — bár itt még csak amolyan tűzijáték-rakétákról van szó...) A rakétának az űrhajózás céljaira való felhasználásra a nagy orosz tudós: Ciolkov- szkij gondolt először. (A tu­dós egyébként éppen 120 éve született: 1857. szeptember 17-én!) ö maga sem képzel­te, hogy akkoriban elképesz­tőnek tűnő elképzelései mi­lyen hamar valóra válnak: halála után mindössze 22 év tét el az űrkorszak nyitá­nyáig. » Az első szovjet szputnyikot 1957. november 3-án követte jóval nagyobb, fél tonnás társa, majd 1958. februárjá­ban az első amerikai űr­szonda: az Explorer—1. En­nek érdekessége: mindössze 14 kilogrammos volt! Azóta Földünk körül mű­holdak ezrei keringenek né­melyik már évek óta, sok pedig csak pár hetes-hóna­pos küldetést tölt be, aztán fokozatosan közeledve a Földhöz elég a légkörbe. A Szovjetunióban az 1962-ben elindított Kozmosz-sorozat­ban immár az ezredik felé közelednek. Közben folytak azok a ku­tatások is, melyek élőlények­nek az űrbe juttatásával foglalkoztak. A második szovjet szputnyikon már volt egy élőlény: a híres Lajka kutya. Később még több ilyen műhold-űrhajót lőttek fel, míg végül 1961. április 12-én (mely ma az űrhajózás napja) világgá röppent a nagy hír: ember a világűrben! (tgy) TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Közeire mutató szó. 7. Fizetés. 8. Izeg egynemű betűi. 9. Közterület. 11. Heg. 12. Untig ... (bőven van belőle). 14. Puha betűi keverve. 16. Megfejtendő (a víz­szintes 1. folytatása). 18. Libahang. 20. Államvasútunk. 21. Keresztül. 22. Energia. 24. Sokait ... (drága, becses). 25. Hon­foglaló vezérünk. 27. Csavar. 28. Hiányosan kimer! 29. Rádió­bemondói hiba. TRÉFÁS MESÉK (1.) A mihaszna legény F olt egyszer vagy más­szor. volt is meg nem is egy szegény ember, annak meg egy fia. Dolgos volt az öregember, nagy mihaszna rest a fiú. Min­dent elherdált, amit az ap­ja keserves munkával meg­keresett. Egyszer az ember megunt fia mihasznaságát és azt mondta neki: — Most már eleget lus­tálkodtál, fiam. Fel is út, le is út. Eredj világgá és vissza se gyere, amíg kettő­ből hármat nem látsz és amíg a szél kifelé nem fúj a kéményen! Restelite magát a legény, hogy világ csúfjára kitelt a becsülete otthon, de mi mást tehetett, elindult vi­lággá. Búsult erősen, még lustálkodni is elfelejtett. Hová menjen, merre keres_ sen kettőből hármat, meg a kéményből kifelé fúvó sze­let? Ment, vándorolt, jól elfáradt, faragott hát ma. gának egy botot, hogy le­gyen mire támaszkodnia. Aztán még egyet, amivel nyársán sütheti magának a szalonnát. Azám, de sza­lonnája nem volt. Fogta hát magát, bekopogott egy ház. ba a falu végén. Kovácsmű. hely volt a házban, beszegő­dött kovácsnak, hogy keres­sen egy kis szalonnára va­lót. — Állj csak ide, a fújtató mellé, hevítsed a parazsat — parancsolta neki a ko­vácsmester. Húzta a fújtatót a legény, majd megszakadt az eről­ködéstől. Két patkó volt a parázsban, de estére már háromnak látta, úgy elfá. radt. — No az egyik már meg­van — mondta magában es­te amikor lefeküdt. — Két. tőből már hármat látok. De a széllel, ami kifelé fúj a kéményen, csak nem akart találkozni. Nem áll­hatta, két nap múlva meg­kérdezte a kovácsmestert: — Hol a szél. amelyik ki. felé fúj a kéményből? — Húzzad csak a fújtatót, majd meglátod! Jól van, húzta a mihasz­na legény, még a víz is sza­kadt róla. Látta ám, hogy a szél, amit a fújtatóval csi­nál, a parázson át csakúgy hussan kifelé a kéményen. Mindjárt jókedve kereke­dett, hát még amikor a szalonnát is megkapta! Nyársra tűzte, megsütötte, jól belakmározott belőle. Aztán elindult hazafelé. Egyet lépett, kettőt fordult, már otthon is volt. — Hányat látsz kettőből, fiam? — kérdezte az apja. — Én bizony hármat, apámuram. Láttam a szelet is, amelyik kifelé fúj a ké­ményből. l\/f egörült az apja istene­iül sen. Visszafogadta a fiát és attól kezdve dédelgette, babusgatta, szita alá rakta, hogy még a szél se érje. Szente Varga Mária Függőleges: 1. Légáramlat. 2. Háziállat. 3. Sütőiparos. 4. Némán túr! 5. Macskahang. 6. Táplálgatja. 10. Folyami átkelőhely. 11. Lé­tezik. 13. Gázlómadár. 14. Budapesti városi vasút ismert rö­vidítése. 15. Megfejtendő. 17. Légnemű halmazállapotú anyag. 19. Elektromosság. 21. Nyitott vízelvezető. 23. Előde. 24. Kor­szak, rendszer ismert idegen szóval. 26. Némán sír! 27. Kén, bőr vegyjele. Megfejtendő: Nagy költőnk (függ. 15.) és e hónapban aktuális költemé­nye (vízszintes 1, 16). Múlt heti megfejtés: a nyíregyházi gyümölcskamevál napjának egyik jelentős eseménye a NEMZETKÖZI LOVAS- VERSENY. Könyvjutalom: Sivadó Márti Tomyospálca, Kádár Margit Mátészalka, Ádám Júlia Nagyhalász, Orosz Judit Nagydobos, Lukács József Vásárosnamény, Miskolci Béla Cserhágó és De­ák Soma Nyíregyháza. Vasárnap Szalad a konyha, száll a gőz: ebédet ma anya főz! Hagymát aprít, húst darál táncot jár a fakanál. Perezselyem, sárgarépa fejest ugrik a fazékba. Sütőt lesi aki éhes ott lapul az almásrétes. Nemsokára minden kész lesz, ülhetünk a jó ebédhez. Bodnár István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom