Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. augusztus 14. o Bőrduda, lószőrékszer, vesszőparipa „Múltba néző, jövőbe tekintő Tarka mezei csokrot kötött egy hatalmas, láthatatlan kéz. viruló pipacsokból, bóbiskoló szarkalábból, a természet tengernyi színéből, rengeteg rakományát rábízta a szélre: szórja szét szőnyegnek, kertnek. Pompázó kertben járunk — az ország virágoskertjében. A mi beregi szemérmes keresztszemesünk nyitja a sort, mellette a hófehér zalai hímzés olyan, mint a lehelet. Harsognak a mezőségi. kalotaszegi, torockói pirosak, kékek, messziről világítanak az öreg kalocsai sötétek, a Matyóföld kihívó vörösei, ragyog a sárközi bíbor, feszít a szűrön a cifrázás, páva lépdel a kisírásos életfája alatt, szerényen, nemesen húzódik közöttük a szatmári fehérszőttes. Csapong a tekintet, tétovázik a szem — kétezerötszáz tárgy sorakozik a sóstói kulCsászi Ferenc faragott bútorai nívódíjat kaptak. túrpark kiállítócsarnokában. Blokkok „vezetik” a nézőt, tájegységek szerint csoportosít, va népművészetünk élő hagyományait. „Múltba néző, jövőbe tekintő művészet kiállítása ez a mostani” — hallhatta a megnyitó több mint ötszáz vendége a Néprajzi Társaság főtitkárától, s tapasztalhatják sok ezren, akik megfordulnak a harmadik országos nép- művészeti bemutatón. Soha ennyien nem pályáztak — hatezer munkából választották ki az anyagot, soha ennyien nem érdeklődtek — különbuszok jöttek a megnyitóra és csoportok az ország minden részéből, ekkora és ilyen színvonalas még nem volt egyik kiállítás sem. Reneszánszát éli a népművészet — ez volt néhány éve a divatos meghatározás. Ez a kiállítás már ennél sokkal többet bizonyít. Megméri a népművészeti hagyományok ápolásával és újrateremtésével foglalkozó egyéni alkotók és szakkörök színvonalát, s egyben bizonyítványt állít ki arról, hogy ennek a munkának már semmi köze nincs a népi misztikumhoz. lehullott az idők során rárakódott fölösleges népieskedő máz. Sok ezer kézimunka közül választották ki a Gránátalma nívódíjra érdemes munkákat: Chabracsek Andrásné szűrhímzéseit, valamint Dunkel Lehelné szőtteseit. A szakirodalomból ismert, hogy az első békési szűrhímzés készítőjét súlyos pénzbüntetésre ítélték, amiért hivalkodó színekkel merészelt díszíteni. Chabracsek Andrásné összesímuló, harmonikus színei közel kétszáz évvel később arra az első cifraszűrre emlékeztetnek: ilyet csak jókedvében, örömében képes készíteni az ember. Dunkel Lehelné szőtteseinek har. sogó színkavalkádja mintha amazok társa volna — sugárzik belőlük a kirobbanó életerő. Másfajta világot hoz közel a két másik Gránátalma nívódíjas alkotó. Császi Ferenc faragott bútorai, lekerekített vonalaival a lehető legpuritánabb hangulatot hordozzák, a funkció és a praktikum jegyében. Tőke Ferenc megrázó szobraiban a nyers, csiszolatlan forma lep meg. Fából kibontott teremtményei. emberpárjai az elválaszthatatlan- »ág, az egymásbazártság felemelő és fájdalmas tisztaságáról vallanak. Bodrogi Sándor ezúttal is lószőrékszereiért kapta a nívódíjat, precíz munkáit már jól ismeri a kiállítást látogató közönség. Gáts Tibor hangszerkészítőt a hagyományt korszerűbe átültető formákért jutalmazták a nívódíjjal. Kellemes színfolt a kékfestő sarok, a pásztorok szórakozását, alkotókedvét idéző. bőrfonásokat bemutató blokk, a kerámiák és gyékények, a festett és faragott bútorok funkcionális megjelenése. Kevesebb gyermekjáték érkezett a vártnál. Egy blokkban összegyűjtve láthatók azok a kevés anyagból és nagy leleményességgel készített játékok, amelyekkel generációkon át játszadoztak. Csutkabábú és háncsállatok, fából faragott figurák között egy igazi vesszőparipát is találunk — ha nem kiállítási tárgy volna, fel is lehetne pattanni a hátára, akárcsak a nyekergős, a síró gyermeket elringató tyúkanyóra. Ezek a játékok is — mint a kiállítás többi tárgya — a múltból hoznak üzenetet a mának és a jövőnek. Bodrogi Sándor lószőrékszerelt is nívódijjal tüntették ki. őrzik, ápolják és továbbfejlesztik a tiszta forrást, s közben vallanak a művészetet teremtő emberről. Baraksó Erzsébet Színpompás látványt nyújtanak a szűrhímzések. D. COODOL mongol költő HIROSIMA Hirosima Vajon Város Ahol lakom? Hirosima Vajon A mi hazánkban Található? Azt felelem: Nem! De tudom azt, Hogy ott Élő emberek Égtek el Pokoli tűzben! Tegnap volt ez? Vagy ma? Nem, ez már Régen történt. De valamiért, A riadó és a félelem A szívemben A mai napig Kísért?! Sőt: Amikor Vidáman sétálok A fénytől csillogó Utcán, Ahol a házak — Fehér hattyúk; Ahol az épületek — Kővirágok; Szívemben az érzés: Hőn szeretlek Ulan-Bator! És Hirosima is Szívemhez nőtt! Földet Magamhoz ölelő Emberi fájdalommal Érzem a vér Kötelékét... ... Nem vagyok egyedül. Ez a város a szomszédban Található. És még sok Hozzá Hasonló Van a plánétán, Melyek Szűzies pírral Virulnak. Minden lakás Ablakot tár A világra. És minden Város, Mint az én Városom is Álmodik A boldogságról! Álmodik a Békéről! Bár mi nem Önökkel élünk Együtt Hirosimában, És jóllehet Soha nem Leszünk Egy város lakói, De el lehet azt Felejteni, Hogy Hirosimában Is Élnek Emberek? (Megjelent a Lityeraturnaja Gazje- ta 1977. június 1-1 számában.) Fordította: Sigér Imre SZIGETI GYÖRGY Játsszatok velem Szép gyermekeim jó leszek akár az erdő mely körüljárja hűvösével a föld égő sebeit leülök én a bölcs — hogy tanuljak tőletek játsszatok velem mint Kati az első elemiben Szép gyermekeim apró szokásaim tudói csöpp kuncogok ha összevillan huncut szemetek a halál hátán végig fut a hideg és kinyílnak a lombok a kerítések a csapkodó esők felett Invitálás és információ Milyenek a megyéről szóló kiadványok ? Hogyan- mutatkozhat be vendégeinek egy megye, milyen névjegyet kell átnyújtania látogatójának, hogy az egykettőre tisztában legyen házigazdája „háza tájával”, szokásaival, büszkeségeivel? Ezt a „névjegyet” idegenforgalmi nyomtatványként emlegetik — lássuk, hogy áll e téren Szabolcs-Szatmár megye? A megyei idegenforgalmi hivatalban, a NYÍRTOU- RIST-ban megkülönböztetnek informáló és invitáló kiadványokat. Az előbbi célja az, hogy bemutassa megyénket, tájainkat, tájékoztassa a vendéget a megye, város életének leglényegesebb mozzanatairól. Ilyen kiadvány például a „Szabolcs-Szatmár megye bemutatkozik” című, igen szép kiállítású színes könyvecske, mely gazdag tartalmánál fogva — megyénk gazdasági, társadalmi, kulturális életének szinte minden részletét megismerheti olvasója — nem pusztán idegenforgalmi célokat szolgál: sokszínű keresztmetszete ez Szabolcs-Szatmárnak. Fél évvel előtte, 1975 közepe táján jelent meg egy másik képes kiadvány megyénkről — ugyancsak gazdag tartalommal. Ezeket szívesen forgatják az ide érkező hazai és külföldi vendégek egyaránt. Az a húszezer példányban kiadott leporelló, mely színes képek sorával mutatja be Szatmár irodalmi emlékhelyeit, már inkább invitáló jellegű, hiszen felkelti az érdeklődést a nevezetességek iránt. Hasonló ehhez a „Nyíregyházi tájékoztató”, melyben kis térképet talál az idegen, a látnivalók megjelölésével, és azt is megtudhatja, hol ebédelhet, szórakozhat, pihenhet a városban. Térképes levelezőlapok is kaphatók, például a Sóstóról, a kisvárdai várkörzetről és Nyírbátorról. S ha már a térképeknél tartunk, feltétlenül szót érdemel az a szép idegenforgalmi térkép, mely megyénk összes nevezetességét bemutatja a vendégeknek. Egy év alatt mintegy százezer darab idegenforgalmi kiadvány fogy el megyénkben — ebben persze benne vannak azok az alkalmi nyomtatványok, prospektusok is, melyek különféle jelentős rendezvényekre készülnek, mint például a Nyírbátori Zenei Napok vagy a Nyírségi ősz. Ha a megye „névjegyeiről” beszélünk, mindenképp meg kell említeni azt a két színes filmet, melyet Szabolcs- Szatmárról készítettek. Az idegenforgalmi hivataltól rendszeresen kölcsönzik a „Búvó örökség” és az „Almavirágzástól gyümölcskarneválig” című filmeket. Jó szokássá válik lassacskán, hogy ha egy olyan rendezvény van valahol, melyre megyén kívüli vendégeket hívtak, akkor levetítik előttük e filmeket! Nagy segítségére lehet a megyeszékhelyre látogató idegennek a Nyíregyházi műsorkalauz. Ebben a Nyíregyházán vagy Sóstón pihenő vendég kedvére választhat a szórakozási-kulturálódási lehetőségek közül — ha a kezébe kerül. Ugyanis az idegenforgalmi hivatal nem tud szolgálni vendégeinek a műsorkalauzzal már hónapok óta — nem kapnak belőle... Megyénkről nemrégiben készült el egy útikalauz — valószínűleg a jövő esztendőben jelenik meg. Érdekessége, hogy minikönyv — tehát jószerével csak a gyűjtők számára értékes. Azt tervezik, hogy normálméretben is kiadják hamarosan. Az útikalauz nagyon kell már, hiszen a legutóbbi megyei útikönyv tizenkét éve készült, s részben már elavult. Hasonlóan nagy szükség lenne egy új megyei térképre — az idegenforgalmi térkép önmagában nem elegendő. Az előkészületben lévő kiadványoknál meg kell említeni a „Nyírbátori műemléki kalauzt”, mely már nyomdában van, és azokat a kis leporellókat, melyeken megyénk fontosabb műemlékei láthatók — a szolgáltatások, szálláshelyek stb. felsorolásával együtt. És még egy készülő könyv, amely ugyan nem kifejezetten idegenforgalmi célokat szolgál, ám mégis csak a megye jobb megismerésében segít: a „Neves személyek Szabolcs-Szat- márból” című kiadvány is várhatóan jövőre jelenik meg. Talán egy kicsit kilóg a sorból, de mégis ide tartozik a különböző emléktáblák sora a megyében. A NYlRTOU- RIST fennállása óta harminc emléktáblát helyezett el — különféle híres emberek, események helyét jelölik. A legközelebbi avatás Anarcson lesz, a tábla Czóbel Minka költőnő emlékét örökíti meg. (tgy) KM
