Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-03 / 181. szám
1977. augusztus 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 M ivel nem tudok aludni, rászántam magam, hogy leírjam gondolataim neked. — „Csupán önzésből, mert úgy könnyebb a lelkiismeretnek.” — Nyakam teszem rá, hogy ezzel a megjegyzéssel reagálsz a levelemre, s gúnyorosra biggyesztett szájjal hozzáteszed: „Csodálkozom, hogy akad még mondanivalód számomra.” — Alaposan megismertelek házasságunk néhány esztendeje alatt. Tegnap a régi fényképeinket nézegettem. Látom, egyet sem vittél magaddal belőlük: Nem akarsz emlékezni semmire. Igazad van. Ami volt, volt. A ma, más mint a tegnap. Minek őrizgessünk halott világot magunk körül?! Fogtam a fotókat, s kivittem a szeméttárolóba valamennyit. Csak azért írom meg ezt is, hogy tudd. Szinte látom, amint megvonod a vállad. Mindig így teszel, ha valami bántja az önérzeted. Ötszázan az örök erdőn Famunkások ’77 Egyébként hogy érzed magad a lakásban, amit az autó fejében megkaptál? (Remélem tudod, hogy kocsit köny- nyebb szerezni, mint lakást?!) — „Ó, a nagylelkű!” — jegyzed meg most epésen. s bizonyára sziszegve teszed hozzá: „A lakásra, a kocsira közösen gyűjtöttünk, a berendezést meg anyáméktól kaptam. Akkor, hát mi bajod az osztozkodással?” Nyugodj meg, semmi. Most már annak is örülök, hogy nem akartál gyereket. (Pedig házasságunk elején mennyire szerettem volna egy kis lurkót.) Óvatosabb voltál mint én. Két ennyire ellentétes egyéniséget mint mi, még a gyermekek sem láncolhatnak össze. Sokat tűnődtem azon, hogy . háromévi udvarlás után miért csak a házasságban jöttem rá a hibáidra? Igaz, mióta csak ismerlek, mindig rohantál, intézted a dolgod. A hivatás, a hivatás. Az volt a mindened. Eleinte még tetszett is benned, hiszen én is szeretem a munkám. Persze nem gondoltam, hogy asz- szony létedre, vacsora helyett építészeti tervrajzokat teszel elém az asztalra. Tudom, most dühösen abbahagyod az olvasást, s kijelented: „Ezt a szöveget már eleget hallgattam.” Jó, nem is folytatom ezt a témát. Tudom, ez sem érdekel, ezért csak zárójelben jegyzem meg: otthonos albérletet találtam. A háziasszonyom huszonkilenc éves (három évvel fiatalabb nálad!!!), elvált asszony. Remekül főz, süt. Tegnap egyébként véletlenül megláttalak egy férfivel. A viselkedésetekből úgy ítéltem meg, hogy régebbi ismeretség lehet, talán miatta váltál el tőlem. Bizonyára pénzesebb pasas mint én, aki mellett bejárónőt is tarthatsz. Ha esetleg lelkiismeret-fur- dalásod lenne, amiért néhányszor megcsaltál, megnyugtatlak, nem neheztelek rád érte. Bevallom, olykor én is „kikapcsolódtam”, csak diszkrétebben csináltam mint te. Pirkad. Gondolom, ezt az éjszakát is átaludtad, nem virrasztottál a volt férjed miatt. Kádas Viktória A baktai ERDÉRT-fatelepről NSZK-megrendelésre küldik a faanyagot. Hammel József felvételei. re dől a fa. kiugrik-e a kézből a fűrész ... Erdőben dolgozni több mint munka. Hivatás és életforma, aki belekóstolt, nehezen válik meg tőle. A 77 esztendős öregről mesélik, hogy a kérdésre: miért nem hagy fel a munkával, azt felelte: „akkor meg is halnék!” Van egy nyugdíjas brigádjuk fiatalokat szégyenítő fürgeségű öregekből, akik a könnyebb munkát, a gallyazást, ma is jól bírják. „Sokszor, sokfelé hívtak már, de semmi pénzért nem mennék” — állítja Kozma Károly. A jelennek termelnek, s a jövőnek tartják fenn az erdőt. Közben a felüdülni vágyókra is gondolnak. Tanúsítják ezt a sétautak. a szalonnasütő helyek, amik azonban annak is bizonyítékai, hogy akiknek készülnek, azok kevesebbet gondolnak másokra és az értük dolgozókra. Szemét, és a tönkretett padok, asztalok hirdetik ezt. Meg a fenyők, amik csúcs nélkül merednek az égre, mert az ingyen karácsonyfát keresők megfosztják őket ettől. Az erdő él. A fák örömmel nyerik vissza a bőséges esőben harsogó zöld, egészséges színüket. Az erdő él, mert szakértő, gondos kezek csak úgy avatkoznak törvényeikbe, hogy az neki. és akiért van, az embernek egyaránt hasznos legyen. Speidl Zoltán Meglehet, némi elfogultsággal mondj* az erdész, hogy a fa, az erdő talán a legdrágább kincs. Nemcsak azért, mert ahol nincs belőlük, ott élet sincs, hanem azért is, mert szerintük az erdő kimeríthetetlen. Ha vigyáznak rá újra termeli önmagát, örök. Nem úgy, mint az olaj, a vasérc, vagy a szén, ami egyszer biztosan elfogy. Persze, ha belegondolunk, talán nem is oly elfogult ez az erdész... Nyári favágás korszerű eszközzel. Sétaút a baktai erdőben A fa útja: a feldolgozás. Ki hinné például, amit a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság baktaló- rántházi részlegében Kozma Károly kerületvezető erdész mond: „A fa, közel háromszáz iparág létébe szól bele” Ezt tudva már sorolhatjuk is — természetesen nem mind a háromszázat: — papíripar, építőipar, vegyipar, bútoripar és így tovább. Az erdészethez tartozó hat és fél ezer hektár erdőség Berkesztől Máriapócsig. Vit- kától Vásárosnaményig és Apagyig húzódik. Megterem benne az -akác. a. nemes nyár. az erdei feketefenyő és a kocsányos tölgy. A méltóságteljes tölgyes mellett csemetekert húzódik, szégyenlős kislányként pirosodó vörös tölgygyerekekkel, másutt pólyás korú fenyőkkel. Itt nem mérhetünk emberi léptékkel, hiszen egy négy-ötéves apró fácska, legfeljebb ha pólyásnak számítható. A háromszáz hektáros ter- mésztevédelmi terület tölgymatuzsálemei felett sűrű lombkorona fogja el az eget, szűri meg a kitartó konokság- gal hulló esőt. A csend templomi, áhítatos. Pedig az erdő nem mindenütt csendes. Több, mint ötszáz ember munkálkodik benne, dönti a fát, igaz. nem fejszével, mint hajdan, hanem sivító gépfűrésszel. Sokán és sokat dolgoznak itt. Nagy Gyula. Rádi János és Tóth Tibor izmait a fűrészgép rázza. arcuk verítékes, ingük lucskos. — Háromezren felül keresünk — mondják —. ezért havonta 600—700 köbméter fát döntünk ki. Ebben az évben 130 millió forintot ér majd a munkájuk. Mintegy 90—100 ezer köbméter Szovjetunióból érkező fenyőt is osztályoznak, előállítanak 65 millió forintnyi ládaanyagot, zárlécet és faragott fát. Az erdő tehát, nagyüzem. És veszélyes üzem is. — Itt, minden hiba korri- gálhatatlan — vélekedik Katona István, a fiatal erdőmérnök. — A selejtes munka következményei jóvátehetetlenek. Nem mindegy, hogy mer. A tervgazdálkodás útján S zabad hazánk harminckét esztendejének krónikájába számos országunk, népünk sorsát formáló esemény dátuma került. Joggal tehetjük ezek sorába a 30 esztendeje volt augusztus elsejét, a hároméves terv végrehajtásának kezdetét. Ekkor lépett hazánk a tervgazdálkodás útjára. Történelmünk során először kezdtünk ésszerűen, a dolgozók érdekét szolgálva gazdálkodni anyagi és szellemi javainkkal. A társadalmi fejlődésért küzdő erők — élén a kommunista párttal — alapvetően kettős társadalompolitikai célt tűztek ki. Azt tudniillik, hogy a gazdasági építőmunka egyidejűleg szolgálja hosszú távon a gazdasági-társadalmi ellentmondások történelmi felszámolását, de azonnal küszöbölje ki a legkínosabb, a lakosság jelentős rétegeit sújtó tényezőket, vagyis azonnal éreztesse hatását. Más szóval: érvényesült az az alapelv, hogy a magasabb fejlettségi szint eléréséig terjedő, történelmileg átmeneti időszakban — a gyors iparosítás idején és érdekében — a jelen generációnak áldozatot kell vállalniuk a jövőért, illetve érvényesült az a törekvés, hogy a társadalmat korábban jellemző súlyos társadalmi egyenlőtlenségeket eltüntessék: megszűnjön a tömegnyomor és a tömeges nincstelenség, eltűnjön a széles tömegeket sújtó létbizonytalanság és foglalkoztatáshiány. A gazdaságpolitikát tükröző hároméves terv alapvetően a helyreállítás befejezésére irányult, s ezen belül a magyar ipar szerkezetének fejlesztésére, az élet- és munka- körülmények javítására. A burzsoá propagandában irreálisnak, vágyálomnak feltüntetett hároméves tervet két év és öt hónap alatt sikerült teljesíteni, sőt túlteljesíteni. A tervezettet meghaladóan nőtt a termelés az iparban, összességében a magyar ipar termelése 37 százalékkal haladta meg 1949 közepén az 1938-as év szintjét. A mezőgazdaságban a szántóterület csökkenése ellenére a kenyérgabona vetésterülete és termésmennyisége meghaladta a tervezett szintet. A munkásosztály reálbére 1949-ben 25,8 százalékkal haladta meg az 1938-as színvonalat. A nemzeti jövedelem elosztásának olyan módja alakult ki, amelyben tükröződött a munkásosztály vezető szerepe, fokozott anyagi megbecsülése. A hároméves tei;v sikeres megvalósítása, a bíztató gazdasági eredmények és a jó politikai helyzet kedvező feltételeket teremtett az első ötéves terv, az első olyan terv kidolgozásához, amelyik már a hatalom kérdésének eldőlése, a „fordulat éve” után került megvalósításra és amely már egyértelműen a szocializmus építését volt hivatott biztosítani. A népgazdaság, a tervgazdálkodás fejlődését az ötvenes évek politikai, gazdaság- politikai torzulásai visszavetették. A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes gazdaságpolitikája — immár húsz esztendő tényszámai. az egymást követő és egymásra épülő népgazdasági tervek valóra váltása, a dinamikus gazdasági növekedés, az életszínvonal folyamatos emelése bizonyítja — a népgazdaság fejlődésének új szakaszát nyitotta meg. Magyarország egy főre jutó nemzeti jövedelme 1965-ben elérte az 500 dollárt. Ekkor léptük át a gazdasági elmaradottság küszöbét. Hazánk közepesen fejlett gazdasággal rendelkező országgá vált. Földünk immár több mint 3,6 milliárdos népességéből 0,5 milliárd ember él nálunk gazdaságilag fejlettebb és több mint 3,1 1 milliárd alacsonyabb fejlettségű szinten. Gazdasági növekedésünk üteme 1956 és 1976 között — ugyancsak a nemzeti jövedelemmel mérve — évi átlagban 5,8 százalék volt, több mint a gazdaságilag fejlett tőkésországokban és megközelítette a gyorsan fejlődő szocialista országok átlagát. Ma már a gazdasági fejlettség tekintetében hazánk a világnak abba a mintegy 20 országot felölelő csoportjába tartozik, amelyet gazdaságilag közepesen fejlettnek nevezünk és amely a 10 legfejlettebb ország után helyezkedik el. (A felszabadulás előtt — 25 év átlagában — csupán évi másfél százalékkal nőtt Magyarország egy főre eső nemzeti jövedelme.) Gazdasági elmaradásunk azonban a gazdaságilag legfejlettebb országokhoz viszonyítva még nagy. Fejlődésünk következő szakaszában egyik legfontosabb politikai, gazdasági feladatnak tekintjük, hogy ez tovább mérséklődjön. Hazánkban a foglalkoztatottság világ- viszonylatban igen magas színvonalat ért el. Az aktív keresők aránya megközelíti az 50 százalékot, s ezzel a szocialista országok közül elértük az NDK és Csehszlovákia foglalkoztatási szintjét, a tőkésországokat tekintve pedig csupán Dániában alakult ki hasonló arány. Az iparosítási folyamat nyomán ipari országgá váltunk. Jelenleg az aktív keresők 43,5 százaléka az iparban és az építőiparban dolgozik. E mutató szerint az európai országok rangsorában a hatodik helyet foglaljuk el. Az állóeszközök elosztása — bár a foglalkoztatottakénál kisebb mértékben — szintén módosult: az ipar kapta a beruházások nagyobb részét. Állóeszközeink aránya az utóbbi 25 évben 12-ről csaknem 30 százalékra nőtt. Uj iparágak jöttek létre, nagy kohászati, villamosenergiaipari, alumíniumipari és vegyipari programokat hajtottunk végre. Közúti és járműgyártásunk, híradástechnikánk az orvosi és más műszeripari termékeink magas műszaki színvonalat értek el, s jó hírt szereztek országunknak szerte a világon. Iparunk termelékenysége is javult, 25 év átlagát tekintve 3—3,5 százalékkal nőtt évente, bár e tekintetben még nagyok a lehetőségeink. (Technikai szintünk lehetővé teszi, hogy közelítsünk a gazdaságilag fejlett nyugat-európai országok 4,5 százalékos évi termelékenységi növekedéséhez.) Forradalmi változások zajlottak le az építőiparban. Ez egyaránt vonatkozik az építőipari technológia fejlesztésére, a gépesítés ütemére. Hazánk mezőgazdasága ugyancsak történelmi utat tett meg. Létrejött a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. A mezőgazdaság állóeszköz-állománya az utóbbi negyedszázadban 3,5-szeresére nőtt, lehetővé vált, hogy az itt foglalkoztatottak fele más ágazatokban vállaljon munkát. Ma már tény, hogy a mezőgazdaság mindinkább lépést tart az európai fejlődéssel. A terméshozamok látványosan emelkedtek, stabilizálódtak, elterjedt a gépek, a műtrágya felhasználása, nőtt a mezőgazdasági termékek feldolgozott formában történő értékesítése. A mezőgazdaságnak a nemzeti jövedelem termelésében való részesedése az ipar dinamikusabb növekedése miatt csökkent ugyan, de alapvető tényezője a népgazdaságnak. Gazdaságunk általános fejlődésének részeként jelentősen javult népgazdaságunk exportképessége. 1967 és 1972 között a szocialista piacokra irányuló export 80 százalékkal, a korábban állandóan szűk keresztmetszetet jelentő nem szocialista vi- szonylatú kivitel folyó áron 98 százalékkal nőtt. A tervgazdálkodás sikerei mélyen gyökereznek, szocialista rendszerünk lényegéből fakadnak. A nép- gazdasági tervekben — a középtávú és éves cselekvési programokban egyaránt — dolgozó népünk érdeke fejeződik ki. Ezért sorakozott fel a társadalom fő ereje, az első hároméves terv mögé, s végzett áldozatos munkát a célok eléréséért. Ezért vált nemzeti programmá az ötödik ötéves terv s dolgozik valóra váltásán népünk. Karvalics László
