Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-31 / 204. szám
1977. augusztus 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vita az új szovjet alkotmányról •• Össznépi véleménycsere M a is őrzöm az Izvesztyijának azt a számát, amely 1918-ban az első szovjet alkotmányt tette közzé, összehasonlítottam a mostani alkotmánytervezetet az előzővel — amely 1936 óta jelenleg is érvényben van — és a legelsővel, vagyis az 1918-ban megjelenttel.” Az idézet P. Básztrikinnek, a Moszkvai 1. számú Golyóscsapágy- gyár dolgozójának a Nagy Honvédő Háború veteránjának leveléből származik. A Szovjetunióban zajló össznépi vita során — amely a legteljesebb nyilvánosság előtt, a rádió és a televízió közreműködésével, a napilapok hasábjain folyik — nem egyszer elhangzott a kérdés: mi tette szükségessé az új alkotmány kidolgozását. A kérdésre egy kis történelmi visz- szapillantással válaszolhatunk. Az első szovjet alkotmányt 1918. július 10-én, a szovjetek V. összoroszországi kongresszusa fogadta el. Az első alaptörvény szövege az eszerekkel és a „baloldali kommunistákkal” vívott elkeseredett vitában született. Az akkori körülmények között a maihoz hasonló széles körű össznépi vitáról szó sem lehetett. A demokratizmust, az össznépi vitát a bolsevikok, különösen pedig Lenin felvilágo- sultsága helyettesítette. Az első alkotmány törvényesítette a proletárdiktatúrát a tanácsok hatalmának formájában, megalapozta a föderációs berendezkedést, meghirdette a nemzetek és a fajok egyenjogúságát és minden egyes állampolgár kötelességévé tette a munkát, biztosította a" választás és a választhatóság jogát, kizárva annak gyakorlásából a megbuktatott cári rend képviselőit, a kizsákmá- nyolókat, a papokat és a hatalom más képviselőit. A második szovjet alkotmányt, amely egyben a Szovjetunió első alkotmánya volt, 1924. január 31-én fogadták el. Ez a dokumentum a Szovjetunió központi államhatalmi szerveinek jogkörébe utalta a külpolitikát, a hadüzenet és a békekötés jogát, a Szovjetunióba való felvételt, a fegyveres erők ügyeit, valamint a népgazdasági tervezést. Ugyanakkor minden köztársaság megőrizte saját alkotmányát és jogát az unióból való kilépésre. Az 1924-es alkotmány megfelelt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet gazdasági és politikai viszonyainak, de a tulajdonviszonyok változásával, a kizsákmányoló osztályok felszámolásával újabb alaptörvény kidolgozása vált szükségessé. Ezt a mai napig érvényben lévő alkotmányt a szovjetek VIII. rendkívüli össz-szövet- ségi kongresszusa fogadta el 1936. december 5-én. Ez a nap negyven éven át piros betűs ünnep volt a Szovjetunióban — az alkotmány napja. Napjainkban sok tényező indokolta az új alaptörvény kidolgozását. Ezek közül az egyik legfontosabb a szocialista demokrácia további elmélyítésének és kiszélesítésének szükségessége. A harmincas évek második felében, a szocialista társadalmi és tulajdonviszonyok általánossá válása mellett sem voltak meg a megfelelő kül- és belpolitikai feltételek a szocialista demokrácia teljes kibontakozásához, míg napjainkban a Szovjetunió politikai és gazdasági életének, valamint nemzetközi helyzetének számos sajátossága kedvezően befolyásolja és szükségszerűvé teszi az alkotmányos demokratizmus tökéletesítését, a társadalmi, politikai, polgár- és szabadságjogok hangsúlyosabb megfogalmazását. Az új alkotmány szövege, s a legfontosabb módosítások ismertek. Ezért azok helyett vessünk egy pillantást arra, milyen érdekesebb észrevételek és módosító indítványok fogalmazódtak meg az alkotmányozó bizottsághoz, a lapok szerkesztőségeihez érkezett levelekben és a gyűléseken elhangzott nyilvános vitákban. A szovjet emberek érdeklődésére és gondolkodásmódjára vall N. Bogatirjovnak, a voronyezsi gépgyár szerelőjének levele, aki egyebek között ezeket írta: — A munkához való jog Október nagyszerű vívmánya. A szovjetek országában a dolgozó embert megbecsülés és tisztelet övezi. De mi legyen azokkal — kérdezi —, akik nem akarnak dolgozni, és nem becsületes úton akarnak érvényesülni? Bogatirjov véleménye szerint az új alkotmánynak rögzítenie kell a szovjet emberek döntő többségének elítélő álláspontját a munkakerülőkkel szemben. A vitában sokan szólnak hozzá az ifjúságot érintő kérdésekhez. N. Szimonov a közgazdaságtudományok kandidátusa a Pravdának írott levelében ezt írta: „Nem értek egyet azzal, hogy 18 éves korra szállítsák le a választhatóság korhatárát.” Ellenvetését azzal indokolja, hogy a középiskolából éppen csak kikerült fiataloknak sem szakmai ismeretük, sem élettapasztalatuk nem lehet elegendő. Vajon valóban eredményesen láthatják-e el a tanácstagi vagy képviselői megbízatást, különösen ha a legfelsőbb államhatalmi szervek küldöttei? — kérdezi. Mint már említettük, az új alkotmánytervezet egyik legfőbb vonása a szocialista demokratizmus és a jogrend további erősítése, tökéletesítése. Hogy ez a kérdés mennyire foglalkoztatja az embereket, az kitetszik A. Golovkov minszki jogászprofesszor észrevételéből. A tervezet meghatározott esetekre szavatolja az állampolgárok bírósági jogvédelmét (például életük, egészségük, vagyonuk és személyes jogaik elleni támadások esetében), de nem mondja ki, hogy az állampolgárok alkotmányos jogait a bíróság szavatolja. A professzor ilyen értelmű kiegészítést javasol a jövendő alkotmányhoz. A. Pavil moszkvai ügyvéd egyetértőleg idézi levelében az alkotmánytervezetnek azt a tételét, hogy bírói ítélet nélkül senki sem büntethető, de ennek előzményeként az „ártatlanság védelme” néven ismert fontos jogi elv alkotmányba iktatását is javasolja. alán ez a néhány példa is elegendő annak alátámasztására, hogy a Szovjetunió új alkotmányáról folyó országos vita valóban össznépi és érdemi. Jogászok és egyszerű munkások szólnak hozzá a legfontosabb kérdésekhez, ha úgy tetszik, bírálják a dokumentum egyik vagy másik megfogalmazását és konkrét javaslatokat tesznek. Aligha kétséges, hogy a javaslatok egy része tükröződik majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóján életbe lépő új alkotmányban. □ Ami a szövetkezetét a világgal összeköti: Hidasi Ferenc és Kalotaszegi László vonatüléseken dolgozik. Egy az ezerből----------------------------------------v Panaszok Tagadhatatlan, hogy a krónikásban él egy jó adag naivitás, amikor a különböző munkahelyeken járva úgy véli: az ott dolgozókat is ugyanaz foglalkoztatja, ami őt. Az egyik alkalommal arra volt kíváncsi, jut-e idő a művelődésre olyan nehéz munka után, mint a tehenészeti. A Nyír- madai Állami Gazdaság tehenészeti telepére ment, ahol déltájban éppen műszakváltás volt. Tizenöt- húsz dolgozót talált az öltözőben, ahol a műszak „elszámolt” és indult volna haza, ha nem jön az újságíró... S mivel egy brigád művelődéséről akart írni, fel is tette a kérdéseket. De már a második percben egészen másról beszéltek a tehenészet dolgozói. Hagyni kellett, szóljanak arról, ami izgatja őket. Helytállni a versenyben Első pillantásra lekicsinylő legyintgetéssel intézhetnénk el a Nagy- kállói Vasipari Szövetkezetei, mondván: „egy, az ezer mini üzemből.” Régi műhelyekben sokszor öregccske gépek; de a most épülő és szépnek ígérkező öltöző sem állítaná meg a tétován mozduló kezet. Azonban — nem túlzás —, milliók vesznek tudomást a szövetkezet létéről, hiszen az Athénből Szalonikibe, a Zágrábból Szarajevóba tartó utasok, a kontinensnyi délamerikai országokat vonaton átszelők, amikor kényelmesen ülnek, őket dicsérik még akkor is, ha Nagykálló nevét sohasem hallották. Jó, ha annyit tudnak, hogy az ex- presszek némelyike Magyar- országról származik. Kommunista műszak Az elnök, Filetóth Jáno6: „Az idén 12 százalékkal több árbevételre szeretnénk szert tenni, mint tavaly, s ráadásul nem december 31-ig, hanem december 20-ig akarjuk a tervet teljesíteni. Ez azonban csak egyik célunk, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett — és eddig sikerrel teljesített — vállalásaink jó végeredményéért is helyt kell még állnunk. Az első fél évet nézve, nincs okunk panaszra. Árbevételünket 104,7 százalékra teljesítettük. Úgy terveztük, hogy a termelésben dolgozók mintegy háromnegyed része lesz teljesítménybéres, arányuk mo6t 83 százalék. A műszakszámot az előzetesen meghatározott 1,5 helyett 1,8- ra emeltük. Bevezettük a DH-t. Ezt az elhatározást igazolja, hogy 0,5 százalék se- lejttel számoltunk, de eddig egyetlen reklamációnk sem volt. Kommunista műszakot ajánlottunk fel a nagyközség gyermekintézményeinek támogatására. Az eredmény: 15 ezer forintot a tanács számlájára utaltunk át, a jóléti és kulturális alapunkból pedig kétszer ennyivel támogatjuk a gyermekintézményeket. Ami viszont nem sikerült: nem csökkent , a balesetek száma.. „Jó brigád a miénk..." Részlet egy levélből: „Iskolánk nevében megköszönjük intézményünk két tantermének kimeszelését, melyet a szövetkezet az „Egy üzem, egy iskola” mozgalom jegyében végzett el.” A címzett Tóth Zoltán festő csoportvezető és brigádja, a 13 tagú Gagarin szocialista brigád. Tóth Zoltán alacsony, barázdált arcú ember. A szavakat épp oly fürgén forgatja, mint az ecsetet. „Jó brigád a miénk. Hat párttagunk, négy munkásőrünk van. Nálunk senki sem marad le, ha dolgozni kell. Első féléves tervünket mi is túlteljesítettük. Van egy óvodánk — mondja, s arca felderül —, 178 órát dolgoztunk ott társadalmi munkában. Most olyan, mintha minden új lenne benne. Ha így haladunk tovább, biztos, hogy túlszárnyaljuk, amit vállaltunk!” Ács Sándor zavarban van. nr Ok ötvenkettőn Oka azonban nincs rá. Szakmája géplakatos, beosztása meós, és ő vezeti a Kossuth szocialista brigádot. Amit — a terv teljesítésén túl — felajánlottak, az egy afféle neuralgikus pont eltüntetése. A nemrég elvégzett munkanap-fényképezések bebizonyították ugyanis, hogy a nyolc óra nem mindig nyolc óra, gyakran inkább kevesebb. „Ma már 6enki sem sütheti ránk — mondja —, hogy lógunk. De nem csak ebben hozott javulást a munkaverseny. A jó szakemberek segítik a gyengébbeket, szántómesterek vetélkedőjében a Rába és John-Deere traktorok borogatták már a barázdákat, amikor a 15. számú versenyző gépe egy régen betömött kút helyén, a felázott földben féloldalt billent, jobb hátsó kereke elült és nem mehetett tovább. A versenyző tett ugyan néhány kísérletet, hogy kimeneküljön a váratlanul elibe akadt kátyúból, de a helyben pörgő és csak még jobban süllyedő kerekek láttán minden reményét feladta, hogy a versenyt folytathassa. A 17-es parcellán egy másik nagy szántógép versenyzett. Vezetője látta a tehetetlen gép, a bosszús versenyző kínját és mikor a fogás végére ért, lekapcsolta ekéjét, odahajtott az elakadt géphez, elébe akasztott és óvatosan, úgy, hogy a 15-ös ekéje továbbra is a barázdában maradjon és folytathassa a versenyt, kimenekítette versenyzőtársát a kritikus helymég akkor is, ha ezzel az ő teljesítményük lesz esetleg kisebb. Mindenki tudja, hogy a mennyiségi kiesés bőségesen megtérül, kiegyenlítődik azzal, hogy a tapasztalatlan emberek is hiba nélkül dolgoznak. Többek között ezért sincs selejt. Takarékoskodunk az anyaggal is. Csak egy példa: tavaly, a HAFE-mak szállított alkatrészeket mintadarab nélkül gyártottuk, ezért sok értékes anyag ment veszendőbe. Most, mintadarab nélkül semmi sem készül. ..” A szó újra az elnöké: „A szövetkezetben négy szocialista brigád dolgozik, a Váci Mihály, a Kossuth, a Gagarin és a Petőfi. A tagok, ők ötvenketten húzzák magukkal a többieket, a kicsiny, alig több mint kétszázas kollektívát. Példát— öntudatból A munkaverseny mellett — és ez is említésre méltó — egy másik versengés is folyik nálunk. Pontrendszert dolgoztunk ki, amely a munkaerkölcs, a munkásöntudat formálását hivatott mérni, kimutatva; kik a legméltóbbak arra, hogy november 7-én arra az elismerésre is rászolgáljanak, ami az öntudatból példát mutatókat illeti meg. Már a hajránál tartunk. Két és fél hónap csupán, s végleg lemérhetjük, milyen többletet tettünk le a népgazdaság asztalára .. Speidl Zoltán zetből. Aztán ment vissza elhagyott ekéjéhez, felszerelte, újra beállította és befejezte a 17-es parcella szántását. Legkésőbb, de még az utolsó rakéta jel előtt fejezte be a versenyzést. Lehet, hogy ez a kis segítség nem is nagy dolog, hiszen mindössze 10 percig tartott. Sokan észre sem vették. Pedig nem kis dolog egy elakadt nagy traktort 4 vasú Rabe- werk ekével kivontatni, féloldalra dűlt, süllyedt állapotból, úgy hogy a barázdák egyenletes szépsége, a fogás pontosan tartott szélessége megmaradjon. Az elakadt gépnek tovább is esélye maradt a versenyre. Kellett? 4 Egymás szavába vágva mondták, milyen nehéz a munkájuk. A fülledt levegő, a pára, a sok légy szinte elviselhetetlen. Nincs se éjjelük, se nappaluk, se vasárnap, se ünnepnap. Bosszúság bőven akad, néha rimánkodni kell, hogy küldjék már az alomszalmát. Aztán nincs szállító- eszköz, elromlik a „kihúzó”, nehéz tisztaságot tártani. Mire megtisztítják a teheneket, ők maguk lesznek piszkosak. Es nincs szabad szombat. Szóba hozták azt is, hogy „zsűrizik” a munkájukat. Minek ez? Megcsinálják ők anélkül is, hisz a zsűrizés úgy is azok hangulatától függ, akik ezt végzik. „Milyen lábbal kelt fel”, ezen múlik — erősít- gették... Alapbér, műszakpótlék és egyéb juttatások is szóba kerültek. Olyan panaszáradat zúdult az odacseppent krónikásra, amilyennel rég találkozott. Különösen megütötte a fülét a többször ismétlődő szói „Nem jöh felénk soha senki, a vezetőink nem kíváncsiak ránk...” ■— toldották meg. A krónikást kalauzoló személyzeti és oktatási felelős vitába szállt az indulatos panasz- kodókkal, a saját hibáikra hivatkozott, de hamar leintették. Nem az újságíró feladata a helyi, s talán sok tekintetben egyedi problémákra választ adni. Valószínű, hogy az indulatos panaszok jó része nem áll meg. A felhalmozódott gondok torzításra, végletes vélemények kimondására sarkallták a tehenészeti dolgozókat. De egy dolgon valószínűleg érdemes eltöprengeni: az mégsem lehet, hogy csupa panaszkodásra hajlamos ember dolgozik a telepen, s egyetlen kérésük sem jogos. Mennyivel jobb lenne, ha házon belül sikerülne szót érteni, leülni velük — esetleg éppígy, müszakváltás után — és tisztázni szemből szembe, ki miben téved, vagy miben van igaza. S nem a kivülről jött embernek mondanák el, mi fáj nekik, hanem a közvetlen vezetőiknek. De a bizalom, mint ismert, két oldalú. A párbeszédet érdemes lenne folytatni... P. G. V _________________ Nem! Hiszen a versenybizottság hozhatott volna egy lánctalpas traktort, mely valahogy csak kiráncigálja azt a 15-öst. Bizonyára a 17-es is gondolt erre, de azt is tudta, hogy ez esetben a 15-ös kiesik a versenyből. Az is igaz, hogy egy vérsenypar- cellát már félig kiszántott, pontosan beállított nagyekéről leállni, majd újra felszerelni, beállítani és visszazökkenni a verseny ritmusába, nem is olyan egyszerű dolog. Eredményhirdetés: A KITE (nádudvari termelési rendszer) Tiszavasvári alközpontjának szántómesterei részére megrendezett szántóverseny győztese a John-Deere kategóriában Kalapos János traktoros. Versenyzői száma 17. Sportszerűségi díjat nem osztottak ki, de amit tett, erkölcsi győztessé is avatta. Először a 15-ös gratulált neki, aki harmadik lett. K. B.
