Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

4 KELET-MAGTARORSZÁG 1977. augusztus 5. Vance Damaszkuszban Csütörtökön délelőtt a Szí­riái fővárosban megkezdődtek a hivatalos amerikai—Szíriái megbeszélések. Cyrus Vance, az amerikai diplomácia veze­tője Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszterrel folytatott csaknem három órás eszmecserét a damaszku­szi külügyminisztérium épü­letében. Az amerikai külügyminisz­ter közel-keleti tárgyaló kör­útját kommentálva a csütör­töki szíriai lapok annak a vé­leménynek adtak hangot, hogy Vance damaszkuszi tár­gyalásai nem ígérkeznek si­mának az amerikai és szíriai nézetek közötti jelentős elté­rések miatt. Az A1 Thaura című lap hangsúlyozza, hogy Szíria nem ragaszkodik mindenáron a genfi konferencia összehívá­sához, mert attól tart, hogy a másodrangú fontosságú kér­dések megvitatása nem tud megakadályozni egy esetleges újabb robbanást a Közel-Ke­leten. „Ebben a helyzetben bármiféle változás csak ak­kor lehetséges, ha az Egyesült Államok nyomást gyakorol Izraelre az ENSZ határoza­tainak tiszteletben tartása ér­dekében” — állapítja meg a lap. Ugyancsak a várható ne­hézségekre figyelmeztet a Tis- rin című napilap, s emlékez­tet arra, hogy Szíria nem haj­landó lemondani „egyetlen talpalatnyi arab területről sem” és „nem áldozza fel a palesztin jogok töredékét sem”. Hafez Asszad szíriai állam­fő csütörtökön kora délután fogadta Cyrus Vance ameri­kai külügyminisztert. A talál­kozón jelen volt Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterel­nök-helyettes, külügyminisz­ter is. A találkozó egyben az amerikai—szíriai hivatalos tárgyalások befejező aktusa volt. Szovjet—japán halászati egyezmény Tokióban csütörtökön aláír­ták az 1977. évi japán part­menti halászatra vonatkozó szovjet—japán kormánymeg­állapodást. Az okmányt a Szovjetunió részéről Alek- szandr Iskov halgazdasági miniszter, japán részről pe­dig Hatojama Icsiro külügy­miniszter és Szuzuki Zenko mező- és erdőgazdasági mi­niszter írta alá. Az aláírás után Hatojama meggyőződését fejezte ki, hogy a megállapodás nem­csak a halászat terén, hanem egészében véve tovább fej­leszti a szovjet—japán kap­csolatokat. Alekszandr Iskov kijelen­tette, hogy a Szovjetuniót és Japánt a halászat terén ha­gyományosan jó kapcsolatok fűzik egymáshoz. A 200 mér- földes övezet kijelölése szük­ségessé tette a két ország kö­zötti korábbi megállapodá­sok felülvizsgálását. Az új szovjet—japán halászati meg­állapodásban, amelyeket Moszkvában, illetve csütör­tökön Tokióban írtak alá, ép­pen ezek a változások tükrö­ződnek. A szovjet miniszter óhaját fejezte ki, hogy a két ország halászai közötti meg­értés és az érdekek tisztelet­ben tartásának hagyományos szelleme az új körülmények között is tovább fejlődjön és erősödjön. TELEX... BILBAO 84 éves korában szerdán Bilbaóban elhunyt Dolores Ibárruri férje. Julian Ruiz egyik alapító tagja volt a Spanyol Kommunista párt­nak. BELFAST Üjabb áldozata van az észak-írországi belvillongá- soknak. Csütörtökön délelőtt Belfastban egy brit katonai járőr és orvlövészek közötti tűzpárbaj során egy eltévedt golyó halálra sebezett egy 55 éves férfit. MADRID Hatalmas zápor zúdúlt szerdán este Madridra. A spanyol főváros nyugati ke­rületeiben, a Manzanares fo­lyó mentén a lezúdúló víztö­meg elárasztotta az utcákat, elöntötte a pincéket és a metróállomásokat. Emiatt né­hány órára több metróvona­lon leállt a forgalom. A tűz­oltók nagy erőkkel vonultak ki az elöntött metróállomások és pincék víztelenítésére. LONDON Csütörtökön további Tri­dent—III. típusú utasszállító repülőgépet vontak ki a szol­gálatból, miután szárnyfelü­letükön repedéseket találtak. A British Airways légitársa­ság Trident-flottájából az elmúlt két napban hasonló hiba miatt összesen nyolc gép kényszerült leállásra. SALISBURY Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter, csütörtökön — két hónapon belül har­madszor — Rhodesiába érke­zett. A dél-afrikai diplomá­cia vezetőjét Ian Smith rho- desiai kormányfő üdvözölte. A Smith-Botha közötti tár­gyalások témájáról hivatalo­san semmit sem közöltek. Dél-afrikai sajtójelentések szerint a megbeszélések kö­zéppontjában az augusztus 31-ére kitűzött általános vá­lasztások utáni politikai helyzetre vonatkozó Smith- terv, valamint a rhodesiai helyzet rendezésével össze­függő amerikai—brit kezde­ményezések szerepelnek. PEKING Kurt Waldheim ENSZ fő­titkár csütörtökön reggel egyhetes hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. A főváros repülőterén a vendéget Hu­ang Hua külügyminiszter fo­gadta. ROMA Legújabb felmérések sze­rint Olaszországban 1432 ezerre emelkedett a munka- nélküliek száma. Az álláske­resők 73,2 százaléka 30 évnél fiatalabb és 36 százalékuk rendelkezik diplomával. A Kennedy-ügy újra kísért (3) Kuala Lumpurban Megnyílt az ASEIlN-csúcs Husszein Onn-nak, a ven­déglátó Malaysia miniszterel­nökének megnyitó beszédével csütörtökön Kuala Lumpur­ban megkezdődött a délkelet- ázsiai országok szövetségének (ASEAN) második csúcsérte­kezlete, A két napig tartó ta­lálkozón Indonéziát Suharto államfő, a Fülöp-szigeteket Marcos elnök, Szingapúrt Li Kuan Ju kormányfő, Thaiföl­det pedig Thanin Kraivicsien miniszterelnök képviseli. Az öt országot tömörítő szervezet megalakításának ti­zedik évfordulóján megrende­zett értekezleten a felszólaló állam- és kormányfők a min­déin területre kiterjedő együtt­működés közös akaratát han­goztatták. Hozzátéve, hogy to­vábbi erőfeszítéseket kíván­nak tenni a térség szocialista országaival, Vietnammal, Kambodzsával és Laosszal megvalósítandó együttműkö­dés létrehozása érdekében. Feszült a helyzet Thaiföld és Kambodzsa között Miután a thaiföldi kormány ■szerdán azzal fenyegetőzött, hogy „politikai és katonai lé­péseket” tesz Kambodzsa el­len, csütörtökön — mint egy katonai szóvivő bejelentette — thaiföldi páncélosokat és gyalogsági egységeket vontak össze Bankongtól 250 kilomé­terre keletre. Thaiföld minden alap nélkül azzal vádolja Kambodzsát, hogy csapatai betörnek thaiföldi területre. Kambodzsában azonban is­mételten bejelentették, hogy a veszélyes konfliktusért a thaiföldi hadsereg a felelős. (Folytatás az 1. oldalról) Az utóbbi időben újabb nyugtalanító híreket kapunk a tömegpusztító fegyverek to­vábbfejlesztéséről. Az Egye­sült Államok szélsőséges kö­rei — figyelmen kívül hagy­va még a szövetséges orszá­gok körében is erősödő tilta­kozást — olyan új atomfegy­vernek, a neutronbombának a gyártását tervezik, amely a tömegpusztító fegyverek ed­dig ismert fajtái közül a leg­embertelenebb : alkalmazása azonnali vagy lassú pusztu­lásra ítélné a hatókörében ta­lálható élőlényeket. A Béke-világtanács titkár­sága felhívta a világ közvéle­ményét: tömegakciókkal aka­dályozza meg, hogy az Egye­sült Államok agresszív, im­perialista erői minőségileg új fegyverrendszerek létrehozá­sával fokozzák a nukleáris há­ború veszélyét, akadályozzák az enyhülést, nehezítsék a le­szerelési tárgyalásokat. E tö­megpusztító fegyverrendsze­rek további kihívást jelente­nek a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog ellen. A magyar békemozgalom nevében — csatlakozva a BVT által 1977. augusztus 6—13. közötti időre meghirdetett nemzetközi akcióhoz — mind­azokkal együtt, akik számára drága az élet és felelősséget éreznek az emberiség jövőjé­ért: követeljük a tömegpusz­tító fegyverek betiltását, a neutronbomba gyártásának megakadályozását! Meggyőződésünk, hogy a vi­lág békeszerető millióinak tiltakozása, mint már annyi­szor, lefogja azoknak a kezét, akik nem tanultak a hirosi- mai tragédiából és készek len­nének az emberiséget a nuk­leáris háború szakadékába sodorni.” Hz emberi jogok—történelmi perspektívában 3. Az emberi jogok körébe tartozó jogosultságok fejlődé­se országonként eltérő körül­mények között és időben is nagy fáziskülönbségekkel zaj­lott le. Érvényesülésük mate­riális biztosítékai is csak fo­kozatosan alakultak — ala­kulnak ki. Mivel korunkban két merőben különböző gaz­dasági, politikai és ideológiai alapokon nyugvó és funkcio­náló államcsoport él egymás mellett (nem beszélve a gaz­dasági-társadalmi fejlettség néha riasztó különbségeiről), ez önmagában is megnehezí­ti, hogy az emberi jogokat egységesen deklarálhassák az államok, s egyben biztosítsák érvényesülésüket is. A magántulajdon—bérmun­ka—profit szentháromság bá­zisán nyugvó társadalmak­ban a magántulajdon sérthe­tetlensége alapvető emberi (?) jogként van kodifikálva. A magántulajdon feltétlen tisz­teletben tartása a polgári tár­sadalmakban, s ami ezzel jár, a vele való korlátlan rendel­kezési jog, egyben azt is je­lenti, hogy ez mások jogos érdekeit sértheti. S egy ki­zsákmányoláson alapuló tár­sadalomban — ha sokszor burkoltan is — történhet-e másként? A szocialista országokban ezzel szemben nem lehet ma­gánkézben kizsákmányolás­ra lehetőséget adó tulajdon. Ezeknek az országoknak egyik első dolga volt a ma­gántulajdon — vagy Marx szavaival élve: az értéktöbb­let elsajátítására lehetőséget adó tulajdon — kisajátítása a közösség javára, a kizsák­mányolás felszámolása, s a munkából fakadó termék­többlet közösségi célokra for­dítása. Egyebek mellett ép­pen az állampolgári jogok A félreértések akkor kez­dődtek, amikor a bizottság megpróbálta reprodukálni Oswald állítólagos mesterlö­vész puskalövéseit. Először kiderült, hogy a puskát bal­kezes számára alkalmas irányzókkal látták el — Os­wald pedig jobbkezes volt. Azután az optikai irányzók pontos beállításához további korongokat kellett elhelyezni rajta. Oswald személyi dosz- sziéjában pedig, amely a ten­gerész gyalogság irattárában található, az áll, hogy rossz lövész volt. A bizottság nem vette fi­gyelembe ezeket a tényeket, és a dallasi eseményeket a Nemzeti Lövész Egylet há­rom mesterlövészének segít­ségével reprodukálta, akik velük egy vízszintes síkban levő, mozdulatlan célra tü­zeltek. De még ilyen kedve­ző körülmények között sem sikerült egyiküknek sem el­találnia a célt. Ami pedig azt a másfél másodpercet illeti, amely — mint Zapruder filmjéből kitűnik — az elnök első sebesülésétől addig a pillanatig telt el, amikor Connally kormányzó hirtelen felugrott, majd leroskadt — a bizottság feltevése szerint anyagi biztosítására. A gaz­dasági-tulajdoni viszonyok megváltozása szükségszerűen megváltoztatta a politikai­társadalmi viszonyokat is, s ezzel együtt módosulás kö­vetkezett be az emberi — ál­lampolgári jogok tekintetében is. Legelőször is, a polgári társadalmakhoz képest, meg­változott e jogok prioritása: a történelmi fordulat a több­ség — éspedig az abszolút többség — jogainak elsődle­gességét jelentette a csoport- vágy egyéni jogokkal szem­ben, jóllehet nem tagadta, még kevésbé szüntette ez utóbbiakat meg. Minthogy a szocialista társadalmakban nincsenek az egyes osztályok és rétegek között antagonisz- tikus ellentmondások, mód és lehetőség van a közösségi és egyéni érdek (s az ezeket ki­fejező jog) összehangolására, együttes érvényesülésére. Persze, az egyéni jogok egyetlen társadalomban sem lehetnek abszolút jellegűek. Az egyéni szabadságjogoknak például — közülük bárme­lyikről is legyen szó — min­den társadalomban vannak korlátái. Már mielőtt e fo­galmak létrejöttek volna a gyakorlat — az ősi közössé­gekben is — felállította eze­ket a korlátokat. A szocialis­ta társadalmakban az egyéni szabadságjogok odáig terjed­nek, ameddig nem sértik a közösség, az állam alapvető érdekeit. Említettük, hogy al­kotmányunk e jogoknak a szocialista társadalom érde­keivel összhangban történő gyakorlását írja elő. 1975 augusztusában — Al­bánia kivételével — vala­mennyi európai és két észak­amerikai állam aláírta a hel­sinki megállapodásokat, ame­lyek fő célja az európai bé­ke és biztonság szavatolása volt. A már közkeletű „há­Connally csupán „lassan rea­gált” a mellén áthatolt, nagy űrméretű golyóra. Teljesen megmagyarázha­tatlan marad az a tény, hogy az ennyi bajt okozó golyó (s amelyet, csodálatos módon, később a kórház folyosóján, a kormányzó hordágyán ta­láltak meg), mintegy varázs­lat folytán, teljesen ép ma­radt és még csak alakja sem változott meg. Amikor pedig a bizottság szakértői ponto­san ugyanilyen golyóval lőt­tek egy holttest csuklójára, ez egészen eltorzult. A bizottság számára legin­kább lesújtó tények azonban egészen váratlan forrásból származtak — magától J. Ed­gar Hoovertől, az FBI főnö­kétől. Hoover a bizottsághoz intézett levelében — amelyet, mellesleg szólva, nem iktat­tak be a jelentés 26 kötetnyi mellékletébe — azt közölte, hogy a „bűvös golyót” és szi­lánkjait színképelemzés alá vetették. Az eredmények bi­zonytalanok voltak. Akkor még egy ellenőrzést végeztek — neutron-aktivációs elem­zést. Ennél a rendkívül tö­kéletes módszernél a külön­féle tárgyakat neutron-besu­gárzásnak teszik ki, s ez le­ront kosár” valóban fontos kérdések kölcsönös megérté­sén alapuló megoldásának —< és Európa békés jövőjének — dokumentumait tartalmazta. Legalábbis furcsa azonban, hogy a nyugati világban szin­te kizárólag a harmadik ko­sár (és ezen belül az emberi és politikai jogok) tartalmá­val kapcsolatban csapják a legnagyobb hűhót, mondván: a szocialista országokban ezek nem érvényesülhetnek. Hazánk az 1976. évi 8. és 9. számú törvényerejű rendelet­tel törvényerőre emelte úgy a polgári és politikai, minta gazdasági, szociális, kulturá­lis jogok nemzetközi egyez­ségokmányát, s amint fen­tebb bemutattuk, az ezekben foglalt jogosultságok már régóta észei alkotmányunk­nak. Hasonló a helyzet a töb­bi szocialista állam esetében is. Arról kevesebb szó esik odaát, hogy sok európai or­szágban — a meghirdetett jo­gok ellenére — sem biztosít­ják például a munkához, vagy az egyenlő bérhez, az emberi életmódhoz való jog gyakorlati érvényesülését, vagy a nők, a nemzeti ki­sebbségek egyenjogúságát, a faji megkülönböztetés felszá­molását. Arról nem is beszél­ve, hogy több nyugati állam máig sem iktatta törvényei közé az aláírt megállapodá­sokból következő jogszabá­lyokat. Az emberi jogok érvénye­sítése területén •tehát van még tennivaló. S maga az érvé­nyesülés is társadalmi-törté­nelmi folyamat. Hazánkban is — amely jószerint semmi­lyen demokratikus hagyo­mányt nem örökölt kapitalis­ta múltjából — feladat, hogy a különböző emberi (állam- polgári) jogok gyakorlását; tehát a szocialista demokra­tizmust a dolgozóknak a köz­ügyekbe való még fokozot­tabb bevonásával továbbfej­lesszük, s így elősegítsük e jogok érvényesülésének kitel­jesedését. Sok még e téren is a tennivaló. Ám nap mint nap teszünk is érte. A de­mokráciát nem lehet egysze­rűen deklarálni, hanem szí­vós napi munkával, állandó­an építeni kell. S lehet is, hi­szen szocialista társadalmunk ehhez, az emberi jogok érvé­nyesítéséhez, eddig soha nem volt lehetőséget biztosít. _ Vége (Az érdeklődők számára az emberi jogok kérdéskörének tanulmányozásához, — s törté­neti fejlődésüknek az egyes dokumentumokban nyomon- követhető alakulásához — gaz­dag összeálítást jelentetett meg a Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó 1976-ban: Az emberi jo­gok dokumentumokban cím­mel, Kovács István és Szabó Imre szerkesztésében.) hetőséget nyújt arra, hogy vegyi összetételük összeha­sonlítása útján állapítsák meg különbségüket. A szóban forgó módszerrel végzett elemzés bizonyós kü­lönbségeket állapított meg, ami megcáfolhatatlan bizo­nyítékul szolgál. Ha azon a napon Dallasban az atomok nem változtatták meg szer­kezetüket, akkor John Ken- nedyt és John Connallyt más-más golyó sebesítette meg. Mindezek a neutron- és atomrészletek talán elkerül­ték a bizottság tagjainak fi­gyelmét. Valószínűtlen, de tény az, hogy sem a Warren- jelentésben, sem a 26 kötet­nyi mellékletben egyetlen szó említés sem akad sem a neutron-aktivációs elemzés­ről, sem pedig Hoover leve­léről. (Az FBI mind ez idáig nem hajlandó közölni az elemzés adatait.) A bizottságnak azonban sokkal láthatóbb bizonyíték állt rendelkezésére — a gyil­kosság pillanatát megörökítő színes film. (Folyt. k5v.) Szabolcsi vállalat építi Unnvár Aj szállodáját (Folytatás az 1. oldalról) nek a szálloda építése is újabb állomása. Hangoztatta: a magyar építők tovább fog­ják erősíteni e területi vá­rosban, Ungváron a népek közötti kapcsolatokat. Sok si­kert kívánt a magyar építők­nek. V. I. Szmirnov és dr. Piros István, az ÉMEXPORT ve­zérigazgatója beszédében egy­aránt méltatta a népek kö­zötti egyre erősödő személyes kapcsolatokat, amelyet jól fog szolgálni majd az a szál­loda, amelynek alapkövét most rakják le. A beszédek elhangzása után az aláírt alapító ok­mányt napilapokkal és pénz­érmékkel együtt urnába tet­ték, s azt a leendő szálloda alapkövébe helyezték. A to­vábbiakban Kanda Pál, a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat igazgatója és Bogár Mihály, az építkezé­sen dolgozó szocialista bri­gád vezetője tett ígéretet, hogy a kapott megbízatásokat a határidőre, jó minőségben végzik el. A reprezentatív szállodát teljesen bebútorozva, kulcsra készen 1979 második felében adják át rendeltetésének. Oswald a „mester- lövész”?

Next

/
Oldalképek
Tartalom