Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
© Gondolatok Bessenyei szülőházánál 1977. augusztus 23. VASÁRNAPI MELLÉKLET Berecz András: El kéne indulni ILLÚZIÓK NÉLKÜL Csalódást tkoz-e a szabolcsi tárlat? Csendben nyílt meg — és csendben várja látogatóit a nyíregyházi Jósa András Múzeumban a III. szabolcsi tárlat. A mostanában eléggé gyakorivá vált képzőművészeti kiállítások közül a két évenként hagyományosan megrendezett szabolcsi tárlat sajátos szerepet tölt be. Nem egy a sok közül, hanem a tárlat, amelyen a hivatásos művészek színvonalán alkotó — és Képzőművészeti Alaptagsággal rendelkező szabolcsi művészek állítják a közönség elé a legutóbbi két év festményeit, szobrait. Korábban az évenként, ősz táján megrendezett megyei őszi képzőművészeti tárlatok jelentették a képzőművészeti szemlét. Ez természetesen egy év munkáját tartalmazta, mert minden évben sorra kerültek az őszi tárlatok, akár összegyűlt elég „érdemes” mű, akár nem. A képzőművészeti rendezvények irányítói-rendezői öt évvel ezelőtt választották ketté a nagyon heterogén éves tárlatot, hogy az egyik évben az alaptagok szabolcsi tárlaton, a másik évben a mindenki számára nyílt — inkább amatőrjellegű — őszi _ tárlaton döntsön a közvélemény; mit fejlődött a képzőművészeti élet a megyében. Csalódást okoz-e az idei szabolcsi tárlat? Vagy nagyjából azt a képet tárja elénk, ami van, amitől többet, mást illúzió lenne kívánni? Az idei, számszerint már a III- szabolcsi tárlat összbenyomásáról nehéz lenne véleményt mondani. Ahhoz ugyanis egy nélküli ehetetlen tényező kellene,.a két év legjobb alkotásainak felsorakozása a maga tarkaságéban, eltérő színvonalbeli jegyeivel, gondjaival együtt. A két év „termése” azonban nem kerülhetett a közönség elé, mert a múzeum által rendelkezésre bocsájtott két teremben a kiállításra érdemes és „jelentkezett” munkáknak egy kisebb része került. Ennyi fér el a múzeumi helyiségekben. Becslések szerint valamivel több, mint egyhar- mada. Lehet-e, szabad-e a hiányzó kétharmad „távollétében” véleményt alkotni az össztermésből? A közönség elé került alkotások mégis biztató fejlődést jeleznek. A Szabolcsban _élö képzőművészek — bár többségük nem főhivatású; a kilenc alaptagból öt a napi munka mellett végzi művészi munkáját — az elmúlt két évben is tovább érlelték tehetségüket, kifejező erejüket. Többen sikerrel vettek részt különböző országos és tájegységi tárlatokon. A III. szabolcsi tárlat közönség elé került anyaga — mely szeptember 25-ig tekinthető meg a múzeumban — kétharmadrészben azonos a Ganz-MÁVAG művelődési központjában bemutatott anyaggal. A III. szabolcsi tárlat legerőteljesebb változásait, Berecz András munkáin vehetjük észre, aki mozaiktervével és népdalillusztrációival kiemelkedik a „mezőnyből”. Hasonlóan rangos munkákat mondhat magáénak az éremművészetével szép hazai és külföldi sikereket elért Tóth Sándor szobrászművész. Sajnos, egyetlen szobrával találkozhatunk a Kádas István: Kharón csónakja. Lakatos József: Konstrukció. tárlaton, amely annál inkább figyelemre érdemes alkotás és külföldön is nevet szerzett alkotójának. Lakatos József műfajilag új oldaláról mutatkozik be, korábbi olájban „fogant” munkáit most fában állítja elénk (Rákosi János kivitelezésében) amelyet a művész a fa harmadik életének nevez. Ez elsősorban a megoldásában szokatlan — öreg kerítések részeiből alkotott „öreg király” című munkájára vonatkozik. A tárlat figyelemfelhívó, igen kellemes meglepetése a nemrég Komárom megyéből hazatért és itt letelepedett. Kádas István grafikusművész számszerűleg kevés, mindössze négy grafikája, amelyek művészetének sok rejtett tartalékát sejtetik a nézővel^ Tóth Sándor: Beatrix. Huszár István Krúdy-illusztrációi, Kerülő Ferenc asszonyportréi. Horváth János figurális képei jelzik, hogy a saját úton haladnak tovább, de a tegnapinál magasabb léptekkel. A betegeskedő Pál Gyula hat képét láthatjuk a tárlaton — témában és művészi megformálásban a 'művész önmagához való hűségét tükrözik a festmények. Soltész Albert, mint alaptag először vesz részt a tárlaton; kiállított képeinek többsége nem az elmúlt két évben született, akad közte tíz évvel ezelőtti munka is. önálló tárlaton sokkal jobb képeit láthattuk. Nincs okunk a csalódottságra a III. szabolcsi tárlat képeit, érmeit végignézve. A képzőművészet Szabolcs-Szatmár kulturális életében jelenlévő és erős hajtásokkal fejlődő tényező. Érdemes szorgalmazni a fiatal szabolcsi városokban is képzőművészek „letelepítését”. A tárlat jól rendezett, rangot ad a műveknek a helyszín is, a múzeum. Lehangoló viszont, hogy a tényleges képzőművészeti termésnek egy szűkre szabott része látható, helyszűke miatt. Érdemes levonni a tanulságot, hogy jó dolog-e így megnyirbálni a meglévő „termést”, nem lenne-e célszerűbb a főiskola kerengőjében, vagy más nagyobb helyiségben megrendezni a rangos seregszemlét. Mert rangot nem csak a helyszín adhat, hanem az a tény is, hányán nézik meg a tárlatot. S ez nem utolsó szempont. Pált Géza A honismereti nyári egyetem vendégeként voltam Nyíregyházán Szegedről, pontosabban Tápéról. Erről az ősi halászfaluról azt tartják atyámfiai, hogy itt a világ közepe. Fölhorkannak ennek hallatán a más táj- béli világközepiek, de a bölcs tápéi csak keresi, és állítja is régi igazát, miszerint: itt a világ közepi, ha nem hiszi lépje ki. Szóval onnan a dél-alföldi gyékényfaluból keveredtem én ide kenyéradóm (Móra Ferenc Múzeum) és a T. nyári egyetem titkársága jóvoltából. A találkozó az Ady- centenárium szellemében zajlott, de más jellegű, témájú előadások keretében módunkban állt megismerni ezt a megyét: Városait, falvait, a benne lakó emberek gondját-baját. Némi betekintést kapunk mindennapi életükbe, egyszóval sok mindent megtudhatott itt a magamfajta messziembör, olyanokat is, amelyeknek egyike-másika az idevalósiak figyelmét okkal, vagy anélkül, de elkerüli. Mindezt csak akkor vettem észre, amikor mintegy pihenésképpen egész napos kirándulásra indult a hallgatóság. Mert a mi foglalkozásaink olyan jellegűek, hogy csak akkor hagy bennünk maradandó emléket, ha Orsovai Emil: Állványokon A fáradt idő lassan odaér ahol a semmi kékje kanyarog. Egy kiáltás nyomában fut a tér. Megfeszülnek vakon a csavarok. Végkép magába tér a drótkötél, üresen tátog rajta a laza dob. A hosszabbított létrán fél a szél, nyújtózkodnak a pallók: szabadok. Elszáll a csöngetés felhők közé, villáin utánoz távol haragot. Egy esőcseppbe száz ég belefér. A fény sziklái — tükördarabok. És nincs magasság, dől a kusza kép. Csak a májusfa marad ott. „A Magyar Tudományos Akadémia elnöke nemrég felhívta a nyelV- és irodalomtudományi osztály figyelmét a mai magyar nyelvben a szükségesnél és kívánatosnál nagyobb mértékben jelentkező idegen szavakra. Javasolta, hogy az osztály vizsgálja, illetőleg vizsgáltassa meg e témát, és tegyen előterjesztést a teendőkről.” E sorokat a Magyar Tudomány című folyóirat ez évi 2. számában olvashatjuk. Azóta az illetékesek elkészítették az előterjesztés végleges szövegét. Az említett folyóirat teljes terjedelmében közli ezt. így kezdődik: „Az idegen szavak mértéktelen, fölösleges elterjedése a mai magyar nyelvhasználatnak nem az egyetlen megvizsgálandó és orvoslásra váró kérdése. Csak része annak a nyelvi magatartásnak, amely nem szolgálja, hanem éppenséggel gátolja a világos gondolatközlést és megértést, tehát társadalmilag káros és veszélyes.” A szöveg keresi az okokat, amelyek közrejátszanak az idegen szavak terjedésében. Az egyik okot a szakszókincseink nagy mennyiségű idegen szavában látja. A tudományos-technikai forradalom következtében óriási léptekkel fejlődik minden szakma és minden tudományág. Valamennyiben létre kellett hozni az új fogalmakat megnevező szavakat. A legtöbb esetben az idegenből jövő fogalommal együtt átvettük az azt megnevező szót is: televízió, komputer, tranzisztor, lézer, radar, szputnyik, izotóp, konténer, teszt stb. Soknak jó magyar szóval való felváltása elég gyorsan végbement: kine- maszkóp = szélesvásznú, szupermarket = ABC-áruház stb. Más fogalmakra is alakult megfelelő magyar szó, de még ezek nem tudták az idegen szót kiszorítani: teenager = tizenéves, fridzsider = hűtőszekrény stb. Nagyon soknak azonban a mai napig nem született magyar megfelelője. Ezek az idegen szavak a tudományoknak, a technikának a közművelődésbe való fokozatos behatolása miatt beáramlanak a köznyelvbe. Egy másik oka az idegen szavak terjedésének a kényelmesség, a nemtörődömség, a közöny. Gondoljunk csak arra, mennyivel könnyebb és egyszerűbb valamilyen eredményt pozitívan vagy negatívan értékelni, tehát ennyire tág fogalmi körű, már semmit-, mondó szóval megnevezni az értékét, mint pontos és félre nem érthető magyar szóval. S ez a kényelmesség eredményezi azt is, hogy felújítanak olyan régi idegen szavakat, amelyeket már a jó magyar megfelelői erősen nem sokkal utána látunk is abból valamit, amit neves előadóink elmondanak. S amíg az előadások élményszámba mentek, addig a kirándulások minduntalan meghozták a maguk kérdőjeleit. Íme egy példa. Egész napos kirándulás keretében autóbuszunk megállt a tanárképző főiskola névadójának szülőháza előtt. Első ránézésre egy Szeged környéki roskadozó tanyai iskolára emlékeztetett. Vendégtársaim a ház homlokzatán elhelyezett márványtábla előtt tisztelegtek Bessenyei György emlékének. Én a kertaj tóban állva hallgattam a professzor úr méltató szavait. Itt hallani egészen más volt erről a nagy emberről, mint hajdan róla tanulni az oskolában. Most magam előtt láttam, átéltem gyermekéveit, egyszóval az előadás — mely inkább hatott családias beszélgetésnek —, úgy elragadott, hogy akkor kaptam észbe, amikor szemeimmel másfelé kalandoztam. Aztán szép csendesen szétnéztem, onnan egy áltóhelyemből, s bizony nagyon elszomorodtam attól, amit láttam. Az jutott eszembe, hogy a professzor úr szép szavait mégis csak jobb lett volna úgy hallgatni, hogy magát a szülőházat ne láttam volna. Legalábbis ilyen siralmas állapotban ne! Nem akarok ünneprontó lenni, de egy dolog sehogyan se fér a fejembe. Bessenyei szülőházának fala omladozik, mész meg lassan csak mutatóba marad rajta. Belsejét tán a pockok uralják, mint hajdan Szegeden a nagy folklorista Kálmány Lajos hajlékát. Az udvart, meg a ház előtti virágoskertet, melynek virágágyait tán a gyerek Bessenyei is kapálgatta, most gaztenger uralja. Én elhiszem, hogy sok a gond manapság Szabolcs-Szatmárban, benne Nyíregyházának is. De itt, mindennek ellenére sürgősen tenni kellene valamit. A múzeum kispénzűségénél fogva egyedül nem képes a szakszerű helyreállításra, a folyamatos karbantartásra. Csongrád megyében nem egy példa van arra. hogy az üzemek, tsz-ek szocialista brigádjai vállalnak védnökséget egy-egy hasonló problémában. S mivel sehol másutt nem lenne olyan szerencsés az emlékhely megvalósítása, mint éppen az ősi Bessenyei-funda- mentumon. hadd éljek én, Szeged környéki egy ajánlattal: kövessék a Csongrád megyei példát! Tudom, hogy nem én vagyok az első, aki szót emel eme ház megmentése érdekében, s azt is 'érzem sajnos, hogy nem az utolsó. Ez ide való probléma, amit csak a szabolcsiak oldhatnak meg. Az idő vasfoga nagyokat harap, szaporán rág. Ifj. Lele József néprajzkutató, Móra Ferenc Múzeum, Szeged háttérbe szorítottak; struktúra = szerkezet, differenciálódás = elkülönítés stb. Az emberi magatartás azonban még másképpen is segíti az idegen szavak terjedését. Vannak emberek,, akikből szinte árad a szakmai gőggel párosuló nagyképűség, szeretik műveltségüket idegen szavakkal fitogtatni, majmolják még nyelvhasználatukban is a külföldet. Szerepük van az idegen szavak terjedésében bizonyos műveltségbeli hiányoknak is. Ilyen az anyanyelvi műveltség hiánya, de sokszor az ideológiai műveltség hiánya is. A nagy társadalmi változásokat nem tudta hasonlóan gyors ütemben követni az anyanyelvi műveltség emelkedése. Az emberek zöme nem tudja megítélni azt, egy-egy idegen szó szükséges eleme-e nyelvünknek, vagy pedig elkerülhető. Ezek a dolgok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nyelvi műveltség nélkül ma már általános műveltségről nem beszélhetünk. Van olyan nézet is, amely nacionalizmusnak minősíti az idegen szavaknak a magyarral való felváltását. Ez a vélemény történetietlen és téves, és nem veszi észre azt, hogy „a kozmopolitizmus és a nemzeti nihilizmus útját egyengeti”, állapítja meg a szöveg. Mi tehát a teendő? A felsorolt hibás magatartásformákon sürgősen változtatni kell. Ez a leggyorsabban megvalósítható feladat. Emelni kell a nyelvi műveltség színvonalát. Ez a követelmény az iskoláknak és a közművelődésnek ad hosszú •időre nem könnyű feladatokat. A szakmák és a tudományágak képviselőitől azt várja a szöveg, hogy döntsék el, melyek azok az idegen szavak, amelyekre feltétlenül szükségük van. Amire pedig nincs szükség, tegyenek meg mindent azok megfelelő' magyar szóval való kicserélésére. A technika és a tudományok eredményeit csak akkor tudja hasznosítani népünk, ha pontosan érti, miről van szó. Az idegen szavak ma ennek gátjai. Az újság, a rádió, a televízió tehet talán legtöbbet ebben az ügyben. A magyár nyelv történetében nem új dolog az idegen szavak megmagvarosításáért folytatott harc. Többször is került már sor rá. Gondoljunk csak a Kazinczy által indított nyelvújítási harcra. Azt is tudjuk, nem egykét évig tartó küzdelem ez, hanem bizony évtizedes folyamatról van itt szó. De éppen a köz műveltségének emeléséért vállalni kell. Bachát László Mikor „ártalmasak" az idegen szavak ? KM
