Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

1977. augusztus 27. KELET-MAQYARORSZÁG 3 Jobban az évfordulóra Eredményes hónapok a KEMÉV-nél A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny-mozgalomba a megye építőipari vállalatai közül a Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalatnál 180 munkahelyi, három admi­nisztratív és nyolc, Huszton dolgozó brigád kapcsolódott be. A résztvevők száma meghaladja a vállalati létszám felét. A harminchárom gazdasági egységet érintő verseny indításakor a vállalat vezetése vállalási javaslatot készített, mely gazda­sági, kulturális és társadalmi feladatokat is magába foglalt. Ezek adták a megvalósítandók fő részét, melyhez a brigádok saját egyéni felajánlásukat is hozzátették. A vállalat dolgozói az év első hét hónapjában 15,5 száza­lékkal nagyobb termelést valósítottak meg. mint a múlt év hasonló időszakában. A munka értéke 436 millió forint. A 15,5 százalékos termelési többlet 8,5 százalékkal magasabb a tervezettnél. Ezt a jó eredményt, a termelékenység növelésé­vel érték el. A munkahelyeken korszerű gépeket alkalmaz­tak. a berendezések kihasználását két százalékkal javították, és a munkaidőt jobban hasznosították. Valamennyi építkezésüket határidő előtt, vagy határidő­re elkészítették. Hamarabb építették meg például Nyíregyhá­zán áz Ószőlő utcát, határidő előtt fejezték be az Északi körút távfűtő vezetékeinek cseréjét. A vállalat tmk-üzeme 68 jár­mű időszakos felülvizsgálatát végezte el, hogy az őszi szállí­tásokat zavartalanná tegyék. Huszton a tervezett idő előtt ké­szült el a kompresszorirányító épülete és a kompresszor ala­pozása. Mindezek eredményeképpen 2,4 százalékkal nőtt a vállalat nyeresége a tavalyihoz képest. A százezer forinton felüli értékű újítások száma néggyel gyarapodott. Az anyag­gal és az energiával kétmillió forint értékű megtakarítást értek el. A KULTURÁLIS VÁLLALÁSOK közül kiemelkedik az üzemi akadémián való részvétel. A szakmunkásképző, a be­tanított munkásokat, és a vezetőket képző tanfolyamokon 800-an vettek részt. Egy osztály fejezte be a nyolc általánost. Ezeket a két-három hónapokig tartó tanfolyamokat a válla­lat maga szervezte, az előadók is saját szakembergárdáikból kerültek ki. A KEMÉV 400 ezer forint értékű társadalmi munka el­végzését tervezte az idén. Ebből megvalósítottak 268 ezer fo­rint értékűt. A nyíregyháziak és a megye különböző települé­sein élő dolgozók lakóhelyükön is részt vettek a gyermekin­tézmények felújításában, játékokat készítettek és egyéb föld­munkát végeztek. A megyeszékhelyen épülő úttörőtábor épít­kezésein is dolgoztak társadalmi munkában. AZ EDDIGI EREDMÉNYEK alapján vállalásaikat telje­sítik. és nem fejezik be a versenyt november 7-én, hanem az év végéig méq növelik a gazdasági munka eredményét. Ezen­kívül olyan fórumokat, vetélkedőket, fotókiállításokat szer­veznek, melyek a szovjet emberek életével, hétköznapjaival ismertetik meg a vállalat dolgozóit. Kétlakiság és üzemi demokrácia Beleszólnak a munkások... lalkozzanak, amelyek az adott termelési egység, üzem, műhely dolgozóit közvetlenül érintik. Az emberek a saját munkaterületükön jártasak, tapasztaltak. Az itt előfordu­ló eredményekről, hibákról, hiányosságokról érdemben tudnak véleményt alkotni. Véleményükkel kiteljesül az üzemi demokrácia. „Ezekhez elengedhetetlen a megfelelő tájékozottság” — fogalmazta meg Fazekas Jó­zsef villanyszerelő. — Bele­szól a munkás mindenbe, amit ismer, amihez ért. A munkahelyi párt-, gazdasági, tömegszervezeti vezetés dol­ga, hogy minél több. közvet­len munkájához való isme­rettel lássa el a gyáregység dolgozóit. Uj vonás az üzemi demok­rácia fórumrendszerében, hogy figyelemmel van az egyes munkahelyeken dolgo­zó csoportok sajátosságaira, •érdekérvényesítési képessé­gére. Ezek gyakorlásának egy részét a bizalmi testületek látják el. Összegzik és fóru­mokon ismertetik a dolgozók év közben szerzett tapaszta­latait. észrevételeit, javasla­tait. Szabó Erzsébet prizmaada­goló munkásnő brigádjában ezt úgy valósítják meg, hogy a brigád közös véleményét közlik a bizalmival, aki így már egy csoport kérését, ja­vaslatát viszi a gazdasági ve­zetés elé. A Győzelem szocialista brigád vezetője Szabó Gyula faipari szakmunkás, nagy je­lentőséget tulajdonít a vál­lalatnál is jól működő szo­cialista brigádvezetők érte­kezletének. Az üzemi demokrácia erő­sítésének jó segítői az ÉR­DÉRT kommunistái. Magas szinten érvényesítik a párton belüli demokráciát. Példa- mutatásuk biztosíték az üze­mi demokrácia fórumainak még eredményesebb műkö­déséhez. Kezdeményezői az olyan üzemi légkör kialaku­lásának. amelyben a munkás még jobban érzi magát, ma­gáénak vallja a vezetés cél­jait, szóban és tetteiben ki­áll mellette. Sigér Imre Az ÉRDÉRT mátészalkai telepén Hercegh János az alapszervezeti párttitkár és Ördög András szb-titkár egy­behangzó véleménye alapján az üzemi demokrácia meglé­vő fórumai jók és elegendők. Érdemibb, hasznosabb mű­ködtetésükre kell a telepen dolgozókat mozgósítani. El akarnak jutni odáig, hogy megszüntessék az átfedése­ket, a párhuzamosságot, hogy a fórumokon mindig csak Balogh Júlia ' azokkal a kérdésekkel fog­Kollektív szabadság a divatruházati vállalatnál Üzemszervezés, karbantartás, új gépek A munkások bevonása a vezetésbe, az üzemi demokrácia fejlesztése eddig is állandó velejá­rója volt megyénk ipari fejlődésének. A kommu­nisták egyik fontos fel­adata most, hogy a poli­tikai és a gazdasági ten­nivalókkal összhangban szorgalmazzák az üzemi demokrácia már működő formáinak továbbfej­lesztését, a dolgozók ve­zetésbe való fokozato­sabb bevonását. Ezeknek az elveknek a megvalósításán fára­doznak az ÉRDÉRT vál­lalat mátészalkai 13-as számú gyáregységében, ahol 780 dolgozót kell bevonni az üzemi életbe. A faiparban ez sehol sem könnyű. Különösen nem Szatmárban. ahol a munká­sok nagyobbik fele — külö­nösen a betanított és segéd­munkaerő — ma sem tud szakítani a kétlakisággal, a bejárás gondjaival. Ezekhez járul, hogy az ERDÉRT-nél a tervet a 260 ezer köbméter fa évenkénti feldolgozását teljesíteni kell. Az eredmé­nyes termelőmunkához szük­séges emelni az itt dolgozók szakmai és általános művelt­ségét. LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976 decemberében határozatot hozott a munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg soro­zatunkban szocialista bri­gádvezetőket: milyen terü­leten látnak eddig kihasz­nálatlan tartalékokat? Aki válaszol: Tóth Ferenc, a MEZŐGÉP Ságvári Endre szocialista brigádjának ve­zetője. — A tizennyolc fős brigá­dunk esztergagépek javítá­sával, felújításával foglal­kozik. Hozzánk hozzák az ország minden részéből a gépeket. Ezeknek a minősé­ge nagyon változó. A leg­több 50 százalékos állapot­ban kerül a kezünk alá. Gyakorlott szem könnyen észreveszi, hogy milyen em­ber dolgozott rajta, meglát­szik, szerette-e a gépét az esztergályos, ápolta-e, vagy pedig holt anyagnak tekin­tette. Én azt tartom, csak akkor végezhet az ember jó munkát, ha szereti is amit csinál és amivel csinálja, hiszen a kenyerét is azzal keresi meg. — Az esztergagépeket mi már szétszerelve kapjuk. Ilyen állapotban nagyon so­kat árulkodik a kezelőjé­ről. Leggyakrabban a kap­csolódó fogaskerekek és a tengelyek hibásodnak meg. Főleg az erőszakos váltások, kapcsolások hagynak mara­dandó nyomot és elváltozá­sokat a forgó alkatrészeken. Az új alkatrészeket a gé­pekhez a vállalat szerszám- készítői gyártják. — Emberi felelősség. Ezen áll, vagy bukik az egész. Ez úgy hiányzik a lelkiismere­tes, jó munkához, mint egy falat kenyér. Ha nincsen, kár az egészet csinálni. Az emberen múlik, hogy mikor kerül és milyen hibával ja­vítóba az esztergagép. Ez sajnos rajtunk kívül álló. De a másik nagyon is há­Aki válaszol: TÓTH FERENC, szocialista brigádvezető ziprobléma: az új alkatré­szek gyártása. A nyersanyag minőségével nincsen baj. Hőkezeléssel a legkemé­nyebb acélt is* előállíthat­juk. A belső anyaggyártás­sal van gond. A probléma az új alkatrészek beszerelé­sével kezdődik. Sokszor nem megfelelő ezeknek mi­nősége, a méret, ami a mi munkánkat nehezíti, lassít­ja. Előfordul, hogy nem is tudjuk beszerelni a meo ál­tal késznek és jónak vélt al­katrészt. — Az előgyártásnak olyannak kell lenni, hogy érezzék az alkatrészgyártó szakemberek, azt *az anya­got még más is kézbe fog­ja venni, és tre kell szerel­nie a régi helyére. Előfor­dul, hogy a gyári alkatré­szen változtatunk, mert csak akkor tudjuk betenni az újat. Vagy fordítva: javí­juk az új alkatrészt, mert nem stimmel. Ez persze nem egy-két emberen, hanem az egész kollektíván múlik. Fe­lelősséget kell éreznie az embernek a munkája iránt. Szakember nem adhat ki a kezéből olyat, amit egy se­gédmunkás is el tudna vé­gezni. A felelősség mellett jelentkeznie kell egy bizo­nyos szintű igénynek is. Csak így lehet együtt dol­gozni, s egymást segíteni a munkában. Nagyobb szer­vezettséggel, összefogással és odaadóan. Fürgén kattognak a varró­gépek a divatruházati válla­lat üzemcsarnokában. Csi­nos női átmeneti és sportos félkabátok formálódnak a szalagokon. A dolgozók két­hetes kollektív szabadság után fölfrissülve, pihenten foglalták el helyüket az új­jáalakított helyiségekben. Két év alatt — 1976 elejé­től ez év végéig — 5 millió forintos műszaki fejlesztést hajt végre a vállalat. Rövi­desen be is fejeződik a kor­szerűsítés : már csak néhány berendezés érkezését várják. A fejlesztés részben új eépek vásárlását jelentette. Többek közt korszerű véglevágó ké­szüléket, automata ragasztó­préseket, gőzelszívásos vasa­lóasztalokat helyeztek üzem­be. A július 25-től augusztus 6-ig tartott szabadság alatt felújították, kitakarították az üzemcsarnokot. Az 500 dolgozó — többségük gyors kezű, lelkiismeretes fiatal lány — megszépült környe­zetben foglalta el helyét. A csaknem teljesen elké­szült munkadarabok gombo­zását, vasalását végző, úgy­nevezett befejező csoport ké­nyelmesebb helyiségben kezdte a munkát. A műhely javára a földszinti irodákból csíptek le 50 négyzetmétert. Ezzel duplájára nőtt a terü­let. Átszervezték a raktárakat is. Az alapanyagraktárba áru­tartó állványrendszert sze­reltek föl. A nehézkes kézi szállítást modern hidraulikus rmelőberendezésekkel helyet­tesítik. A divatruházati vállalat legnagyobb mennyiségben a CANDA cég megrendelésére exportál termékeket — bér­munkában. Eddig 27 ezer hi­bátlan minőségű kabátot in­dítottak útnak az NSZK-ba. Év végéig összesen 55 ezer el­szállítását tervezik. Belföldi megrendelésre ki­sebb mennyiségű árut gyár­tanak. Az idényben finn, francia, angol és NSZK mű­szőrme felhasználásával 3 ezer kabát készül. A győri műbőrgyár alapanyagából 5— 6 ezer formás műbőrkabát kerül le a szalagokról. A kéthetes kikapcsolódás után augusztus 25-én indult az első exportszállítmány Nyugat-Németországba: 3 ezer 700 női kabátot indítot­tak útnak a vállalat raktárai­ból. (házi) Szedik a burgonyát Jármi határában. Felvételünkön: az Alkotmány Mg. Tsz dolgozói burgonyaszedés közben. (Császár Csaba) H ogyan lesz egy városi emberből falusi? A fordítottjára több pél­dát találunk. Kovács János- né, népszerű nevén „Ducika’b a városból faluba vezető utat járta meg. Makón született, Pesten végezte a tanítókép­zőt. Az ostrom alatt nagyon legyengült. Egy rokonához jött Pusztadobosra, hogy a fa­lusi levegőn, koszton megerő­södjön. A kirándulásból több mint harminc év lett. 45 óta él Pusztadoboson. Beállt a köz­ség mindenesei közé, egy ak­kor meghalt tanító helyére. Az „ősi” időkben éppúgy vé­gigjárta a próbára tevő éve­ket, mint más nevelőtársaí. A tsz megalakulásakor a peda­gógusok zsákot gyűjtöttek. Aztán tojást — amiért kiscsi- béket kapott a tsz. összeírás, népszámlálás, megannyi kis és nagy esemény. Mindnek részese volt Kovács Jánosné. Hetvenben az árvízkárosul­taknak gyűjtöttek ruhát, élel­met. És játszottak, színműveket — hogy a bevételből megve­gyék az árvízsújtotta község iskolájának a szerény aján­dékot. Egy rádiót. Még szal­mazsákokkal volt tele a tan­terem, amikor Lőrincz János igazgatóval elvitték az aján­dékot ... A városból falura települt tanítónő, jelenleg iskolaigaz­gató-helyettes az idén készül nyugdíjba — tenyerében el­hozta a várost Pusztadobosra. Színházat varázsolt az iskolai tantermekbe, a művelődési házba, amikor jmég nem volt tévé a faluban. Megízleltette a falusi emberekkel, milyen érzés átélni egy másik — színdarabbeli ember — érzé­seit. Megtanította a munká­ban megfáradt, megkérgese- dett parasztembereket — ját­szani. Tükröt tartott eléjük .. Jó indítást adott ehhez a budapesti tanítóképző, ahol a Gülbaba operettben a fiatal növendék, Ducika is sok tap­sot kapott. Maga a szerző, Huszka Jenő és felesége is ott volt a tapsolok között. De hol van már ez? Először a szülői értekezlete­ken kezdtem el — emlékezett a vasárnaponként megtartott összejövetelekre. Mind többen jöttek el. Egy rövid műsor volt ez csupán, a háttérben maradó „tanító néni” irányí­tásával. S utána beszélgettek az iskolai kérdésekről. Ere­dendő játszási hajlam élt itt az emberekben korábban is. Az egyházi leány- és legény- egyletek színjátszói csináltak Pusztadoboson először „szín­házat.” Kovács Jánosné jó ta­lajra bukkant. Szekérrel, gyalog járták a környéket. Ruhákat a debre­ceni színházból, jelmezeket a nyíregyházi művelődési köz­pontból hoztak. Tarpán az egyik idős ember csodálkozva szólalt meg, amikor felment a függöny: „hisz ez igazi szín­ház ...” Néhány éve maradt abba a fél falura kiterjedő színját­szás, hogy átadja helyét a pá- vakörnek. De „Ducika néni” szorgalmát dicséri, hogy az énekkar is többszöri kísér­letezés, kudarc után — élet­ben maradt. Hogy a falshan- gúak nem haragszanak, mert kimaradtak; a falusiak nyel­vén nagyon is értő tanítónő­nek köszönhető. Most azon töri a fejét, ho­gyan lehetne megcsinálni — a klubkönyvtárban — a zon­goratanfolyamot. Nagy az igény, lenne is, aki vállalja. Természetesen Kovács János­né, aki egy magántanárnál tanult zongorázni fiatal korá­ban. Emiatt nem kapott ak­kor működési engedélyt, s így a felettes szervek engedélye szükséges a zongoratanítás­hoz ... J övőre még több időm lesz az ilyesmire — mondta a falun ott­honra talált pedagógus, aki a közelmúltban vette át a Szo­cialista Kultúráért kitünte­tést. Mint a kultúra egyik sze­rény munkása, aki — aho­gyan jellemezte, azért csinál­ta, amit csinált: mert őmaga is szórakozott, és másoknak is örömet szerzett. Ha csak néhány órára is. Hány estéjét áldozta fel így — pedig a férje távol dolgo­zik és a családi munkákat is el kellett végezni — nehéz lenne kiszámolni. És nem is érdemes. Páll Géza Tény erében elhozta.-, várost...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom