Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-26 / 200. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. augusztus 26. KOMMENTÁR Előtérben a palesztinok A SZINTE EGYIDEJŰLEG LEZAJLOTT három politikai esemény ismét a palesztin kérdésre, a közel-keleti válság magvára irányította a világ figyelmét. Damaszkuszban csütörtökön tanácskozásra ült össze a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Központi Tanácsa, a szervezet második legrangosabb testületé; Tel Avivban ugyanakkor Menahem Begin kormányfő a parlamentben nem tudta megszerezni a két nagy ellenzéki párt hozzájárulását egy határozati javaslathoz, amely egyszer s mindenkorra kirekesztette volna a PFSZ-t a közel-keleti béketárgyalásokról; szerdán Líbia fővárosában, Tripoliban, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Jasszer Arafattai, a PFSZ elnökével folytatott eszmecserét. A damaszkuszi tanácskozás napirendjén hivatalosan három téma szerepel: 1. Izrael fokozott terjeszkedési politikája a jobboldali hatalomátvétel óta; 2. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter legutóbbi „helyzetfelmérő” közel-keleti kőrútjának mérlege; 3. A robbanásveszélyes dél-libanoni helyzet megvizsgálása. Nem hivatalos értesülések szerint az 55 tagú testület megvitatja még, hogy miként foglaljon állást a Biztonsági Tanács nevezetes 242. számú határozatával szemben. (Mint ismeretes, a PFSZ mindeddig elvetette ezt a határozatot, mert az a palesztinok ügyét menekültkérdésként kezeli.) Nem valószínű, hogy a PFSZ — komoly kikötések nélkül — ezúttal beadná a derekát e kérdésben. Mint ahogy az sem, hogy eleget tegyen Washingtonnak Izrael állam előzetes elismerésére vonatkozó követelésének. A PFSZ-nek ez az „utolsó aduja”, amelyet csak akkor adhat ki a kezéből, ha Izrael elismeri a palesztin arabok önrendelkezési, illetve államalapítási jogát. Begin parlamenti kudarcát tévedés lenne biztató fejleményként elkönyvelni. A két ellenzéki párt szembehelyezke- dése javaslatával nem azt jelenti, hogy elfogadható tárgyaló- partnernek tekintik a PFSZ-t. A „konstruktivitás” köntöséről lemondani nem akaró Izraeli Munkapárt és a Demokratikus Mozgalom a Változásért csupán ahhoz ragaszkodik, hogy rögzítsék Izrael hajlandóságát a „palesztinai probléma megoldásának elősegítésére”. Amíg azonban nem hajlandók szóba- állni a PFSZ-szel, ez a ködös formula ugyanolyan kevéssé segíti elő a probléma megoldását, mint a Beginék mereven elutasító álláspontja. WALDHEIM ENSZ-FÖTITKAR Arafat előtt újból megerősítette azt a meggyőződését, hogy a közel-keleti válság megoldásának kulcsa a palesztin probléma. Továbbá azt, hogy — az ENSZ-közgyűlés határozataival összhangban — a palesztin araboknak joguk van érvényt szerezni nemzeti jogaiknak. Megszívlelendő a főtitkárnak az a megalapozott figyelmeztetése, hogy 1978-ban ismét tragikusra fordulhat a helyzet a térségben, amennyiben ez év végéig nem sikerül újból összehívni a genfi közel-keleti békekonferenciát. Vance amerikai külügyminiszter nemrég ezen fáradozott, de saját bevallása szerint is nem sokra ment. A közel-keleti válság láthatárán így egyelőre semmilyen reménysugár nem rajzolódik ki. Pálfi Viktor Leningrád Zéróünnepség a barátságfesztiválon Csütörtökön délelőtt s II.- Szovjet—Magyar Ifjúsági Barátság Fesztivál magyar klubjának otthont adó Barátság Házában megtartotta záróülését a küldöttség vezetőiből, díszvendégeiből és tagjaiból álló 28 tagú fesztiváltanács. A két ifjúsági szervezet vezetője egybehangzóan megállapította, hogy a hatnapos le- ningrádi eseménysorozat méltóképpen járult hozzá a magyar és szovjet ifjúság barátságának elmélyítéséhez. A fesztiváltanács záróülésének kedves színfoltjaként Borisz Pasztuhov, a Komszomol KB első titkára a szovjet űrhajósok kézjegyével ellátott tablót nyújtott át a fesztiváltanács tagjainak. A sajtóközpontban dr. Ma- róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára és Borisz Pasztuhov, a Komszomol KB első titkára összegezte a gazdag rendezvénysorozat eredményeit. A nap folyamán- bezárta kapuit a magyar klub, amely a fiatalok életét bemutató kiállításaival és rendezvényeivel több mint hétezer érdeklődőt vonzott. Az „Auróra” filmszínházban befejeződött a magyar filmhét, amelynek során telt házak előtt vetítették a többi között a „Falak”, az „ötödik pecsét”, és a „Vörös rekviem” című filmeket. Az esti órákban a Komszomol Központi Bizottsága adott fogadást a tauriszi palotában a szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál részvevőinek tiszteletére. Tillakozó nagygyűlés Rómában Róma lakosságának képviselői, a haladó olasz pártok a II. világháború partizánjai szervezetének vezetői nagygyűlést rendeztek Rómában, ahol tiltakoztak a fasiszta tömeggyilkos, Kapp- ler kiadatásának megtagadása miatt. A nagygyűlésen beszédet mondott G. Argan. az örök város kommunista polgármestere (a kép jobb szélén). (Kelet-Magyarország telefoto) A pekingi kongresszus után A világsajtó pekingi tudósítói augusztus elején kétszer is figyelmeztettek arra, hogy a Tienanmen tér környékén „feltűnően sok az autó és kora reggel óta rendőrök és mi- licisták irányítják a forgalmat”. Mindkét alkalommal azt közölték a világgal: megkezdődött a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusa. Mindkét találgatás tévesnek bizonyult, ám gyors helyreigazításaikban azt írták: a kongresszus mégis csak hamarosan megkezdődik. Magyarázatként hozzátették: lebontották a már elkészült Mao-mauzóleum körül emelt kétméteres kerítést és az építményt rövidesen átadják. „A kongresszus küldöttei nyilván az első látogatók között lesznek” — fűzték hozzá. Végül is a harmadik jelentés már valónak bizonyult, augusztus 12. és 18. között ülésezett a kongresszus. A tényt azonban csak a záróülés után, — amikor a megválasztott központi bizottság már döntött az új politikai bizottság összetétele felől is — közölték a kínai százmilliókkal. A „kulturális forradalom” vége Ma már. a KKP XI. kongresszusának anyaga is nyilvánosságra került. A vezető kínai lapokban augusztus 22-én közös vezércikkben foglalták össze a kongresszus legfőbb mondanivalóját. A cikkben az áll, hogy „Hua elnök kinevezését zűrzavaros időkben kapta és mandátumát kritikus pillanatban vette át”, majd így folytatódik: „a -négyek bandájának« szétzúzása a tizenegy évig tartó első nagy proletár kulturális forradalmunk diadalmas befejezéséhez vezetett...” Maga a tény, hogy a kongresszusról szóló beszámoló zűrzavaros időkről és kritikus pillanatokról beszél, igazolja a kínai eseményeket figyelők már régebben kialakult megállapításait: a régóta tartó hatalmi harc, amely szinte a polgárháború küszöbére szorította Kínát, felgyorsult, és Mao halála után azonnal elvezetett az elhunyt elnök egykor legközelebbi munkatársainak eltávolításáig. A hadsereg segítségével a zűrzavarok után konszolidációt kívánó, a folyamatosságot hangsúlyozó csoport vette át az irányítást. Hua Kuo-feng négyórás beszámolójából és Teng Hsziao-ping záróbeszédéből megállapítható: a kínai külpolitika fő vonala nem változott. Jellemző, hogy az első — kongresszus utáni — megnyilatkozások egyike — egy Zsenmin Zsipao-vezércikk — éles hangú szovjetellenes kirohanás. Növelni kell a termelést A KKP XI. kongresszusának a belső kérdésekkel, a gazdasági építéssel kapcsolatos eddig nyilvánosságra hozott döntései azt mutatják: a legfontosabbnak most a „négyek bandája” politikai barátai, esetleges követői teljes megsemmisítését tekinti. (Több jelentés szögezi le, hogy néhol — például Jünnan tartományban — még hivatalban vannak a csoport szövetségesei és szükség van „további leleplezésre és bírálatra”.) Rendkívül kevés a gazdasággal kapcsolatos konkrét megállapítás és bár Hua kijelentette, hogy növelni kell a termelést és fejleszteni a nemzetgazdaságot, Teng Hsziao- ping pedig azt mondotta, hogy a cél: Kínát az évszázad végére nagy, erős és modern szocialista országgá fejleszteni — nem fejtették ki részletes elképzeléseiket. Katonák és technokraták Sokatmondó tény, hogy a KKP Politikai Bizottsága állandó bizottságának névsora úgy alakult, hogy Hua pártelnök után azonnal Je Csien-jing marsall, a honvédelmi miniszter következik, harmadik pedig Teng Hsziao-ping. A hadsereg szerepe erőteljes hangsúlyt kapott tehát; Je marsall után a rangsorban a modernizálás, iparfejlesztés csúcsfiguráját, a most másodszor rehabilitált Tenget követve ott van Li Hszien- nien miniszterelnök-helyettes, aki pénzügyi és szervezési szakemberként tűnt ki a Mao utáni hónapokban. Az állandó bizottság (a párt alelnökei) létszáma az eddigi 9 helyett most 5 — és az ötödik helyet Mao egykori testőre, Vang Tung-hszing pekingi helyőrségparancsnok kapta, akinek egyes jelentések szerint kulcsszerepe volt a „négyek bandája” (Mao özvegye és társai) tavaly októberi eltávolításában. A 23 tagú politikai bizottságban nemcsak a katonák szerepe érdekes, hanem az is, hogy több „technokratának” jellemzett ipari szakember kapott itt helyet, mint valaha is. A testület átlagéletkora 67 év — s közöttük Hua Kuo-feng a maga 57 évével a legfiatalabb. A kongresszusi beszédek, a pekingi sajtó első cikkei azt igyekeznek bizonyítani, hogy a tizenegy évig tartó zűrzavar után — amelyet gazdasági gondok sora és az ország fokozódó elszigetelődése még külön beárnyékolt — most az új vezetés „mindenben követi Mao gondolatait”, azaz a maoista alapon kísérel meg valamiféle konszolidációt. A folyamatosságot sugallják a kongresszust elemző első pekingi kommentárok azzal is, hogy szinte minden kérdés tárgyalásánál megjegyzik: „Hua elnök rámutatott, hogy a tapasztalatok bizonyítják Mao elnök erre vonatkozó tételét”. G. M. // Titokkeresőben" Dániában (3.) II „szabadelvű” nagygazda II közélet hírei Cyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára csütörtökön fogadta André Leonardot, a Belga Szocialista Párt országos titkárát, aki pihenésre érkezett hazánkba. A baráti légkörben lezajlott találkozón eszmecserét folytattak a nemzetközi politikai élet kérdéseiről, valamint az MSZMP és a BSZP kapcsolatairól. A megbeszélésen részt vett dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. ★ Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön Békés megyébe látogatott. Békéscsabán, a megyei pártbizottság székházában Frank Ferenc első titkár fogadta és tájékoztatta a megye politikai, gazdasági és kulturális életéről. Ezt követően a Központi Bizottság titkára részt vett a megyei pártaktíván, tájékoztatást adott az időszerű politikai, gazdasági kérdésekről, válaszolt a feltett kérdésekre. A délutáni órákban Győri Imre a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezetet kereste fel, s részletekbe menően tájékozódott az évente negyedmil- liárd forint termelési értéket produkáló szövetkezet munkájáról, tagjainak élet- és munkakörülményeiről. Ennek során 'S Központi Bizottság titkára megtekintette a szövetkezet üzemegységeit, s az időszerű munkák helyzetével is a helyszínen — a határban — ismerkedett meg. SflLT-tárgyalás A Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége csütörtökön Genfben újabb tanácskozást tartott a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról. A szovjet ENSZ-képviselet épületében lezajlott megbeszélés ezúttal 130 percig tartott. A legközelebbi hivatalos tanácskozást szeptember 1-én, az amerikai misszió épületében tartják. A zöld pázsiton jól mutat á fekete kutya, és fehér inges, fghér vá- szonnadrágos gazdája. Peter Hansen-Hoeck gazdasága Ka- risében. A fa alatt terített asztal: jeges üdítő és sör. A farmer energikus, nagy darab ember. — Foglaljon helyet! Elmondok mindent a farmról, aztán kérdezhet. Érzem, hogy itt fölösleges, időhúzó kérdést nem tehetek fel. Peter Hansen negyvenéves, apósától vette át a gazdaságot néhány éve. A birtokot az apósa apja vásárolta 1920- ban, előtte gazdatiszt volt ugyanitt. Hansen Svédországban szerzett agrármérnöki diplomát. Négyszázötven hektáros gazdaság, száz tejelő tehénnel, és egy lucernaszárítóval, ahol bérszárítást is végez. — Hány órát dolgozik naponta, Hansen úr? — Tizennégyet. — Hány alkalmazottja van? — Négyen a földművelésben, hárman a tehenészeti telepen, hárman a szárítónál, és egy a gépjavítóban. Az embereim évi 70 ezret keresnek, ingyen laknak az épületeimben, a túlórák fejében pedig húst, tejet és fűtőolajat kapnak tőlem. Kérem, én szabadelvű vagyok. A legjobban dolgozók a nettónyereségből is részesednek. Végignézzük a gazdaságot. Tisztaság. A fejőházban megkér, hogy legyek csendben, a szárítóban pedig, hogy siessünk. A tehenészeti telep 1800 négyzetméteres, a két praktikus épületben összesen 300 tehenet lehetne tartani. Mintha a gondolataimat fürkészne, most ő kérdez. — Mit gondol, mennyi idő alatt építettük fel? A magyar építőkre gondolok, és éves távlatok jutnak eszembe, de nem mondok semmit. Kis hatásszünet után vágja ki: — Egy hét alatt. Minden télen egy hónapig tanulnak valamilyen szakmunkát az emberei. Hegesztést, vastechnikát, ácsolást, mindenki mást. A tandíjat a farmer „állja”. Az irodájában komputer, két perc alatt „dobja ki”, hogy mi van a raktárban. A falon agancsok, vaddisznófej. Az ablakból látjuk, hogy tizennégy gyermek diadalordítással foglal helyet két kocsiban. A farmer felesége fürdeni viszi őket. — Hány a magáé? — Mindegyik — nevet. Ismét az udvaron, a terített asztalnál. Mintha feloldódott volna a hangulat. — Tudja, nehéz eldönteni. Sosem tudom, hogy a mező- gazdaságba invesztálják, vagy a szárítóba. A Közös Piac irányítja nálunk is a gazdálkodást, de nem egyenesen, hanem így! (Kezével kigyóhala- dást utánoz.) — A földárak nagyon magasak. Nem tudom, hogy egy fiatal, ha nem örököl, hogyan tud földet vásárolni. Sokszor gondolok a gyermekeim jövőjére, és nem találok megnyugtató magyarázatot. Valamikor én is a földet túrtam. A kezemben morzsoltam, megszagoltam. Most egy irodában ülök, társam a számítógép. Szerencse hogy az embereim szeretnek: Péternek szólítanak, és tegeznek mindannyian. (Szuperszonikus repülőgép hasítja felettünk a kék eget, fehér kondenzcsíkot húzva. „Ott repül az adóm”! — mondja Hansen kesernyés gúnnyal.) — Ezt akartam még mondani. Az adó nagyon magas. Sokat töprengek, tépelődöm a világ dolgain. Ha a gazdálkodásból és a piackérdésből nem csinálnánk politikát, az lenne a jó. Ha nem lenne a Közös Piac országai körül a vámok miatt sokszor áthatolhatatlan fal. Bízom benne, hogy a jövőben az szükségszerűen változni fog. — Gondolja, Hansen úr, hogy a fiatalokban is megvan ugyanaz a gazdálkodó hajlam, és földvásárló kedv, mint az ön korosztályában? — Biztos vagyok benne. A búcsúzás előtti, utolsó kérdésemre kapott válasz meglepett: — Hansen úr, úgy látom, ön sokat dolgozik, és épp ezért mindene megvan. Mi lenne az a teljesíthető kívánsága, mely a közeljövőben szeretné, ha teljesülne? — Szeretnék az őszi szarvasbőgésen Magyarország erdeiben vadászni... ★ E ddig tartott a „titok” keresése. Nem találtuk a Dán Szövetkezetek Központi Szövetségénél, a tehenészetben, a megtermékenyítő állomáson, nem találtuk a tőkés farmernél. Viszont nem láttunk lapátjára támaszkodó rakodómunkást, aratás közben szalonnázó kombájnost, lazsáló adminisztrátort sem. Láttuk viszont, hogy egy 700-as tehenészeti telepet hárman látnak el, (nálunk 15 embert foglalkoztatnának ilyen nagyságrendben) láttuk, hogy a farm tulajdonosa tizennégy órát dolgozik, láttuk, hogy egy állattenyésztési telep hogyan építhető fel minimális költségből. Láttuk, hogy a megfelelő ellenőrzéssel — amely a gazdaságban kezdődik — hogyan szavatolható a minőségi áru. Lehet, hogy ez lenne a „titok?” Gabnai Gábor
