Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

1977. augusztus 20. 0-0 p re rak. Nap. i is, iggyant, gok sérüinél telt gasba ekért, vele, ízában • gben, leteti, n túl, gött, Csupa élet apróságok — Mikor a kis Edina megszületett, s kiderült, hogy ő is csípőficamos, na­gyon elkeseredtünk. Móni­ka, az első kislányunk kél hosszú esztendeig szenve­dett a freyka párnában. Novák Ferencné cipőfel­sőrész-készítő betanított munkás megkönnyebbült mosollyal említi, hogy Mó­nika szerencsésen kiheverte betegségét. Ügyes „nagy­lány”. Szeptemberben mát iskolába megy. — Két gyermekünket a debreceni klinikára hord­tuk kezelésre. Érdekes, ott mindig hamarabb végez­tünk, mint a nyíregyházi rendelőintézetben, ahol rendszerint órák elteltével került ránk a sor. így vi­szont reggel a fél hetes vo­nattal mentünk, a 9 órai­val pedig már utaztunk is haza. A kezelés nem került sokba. A 16 hónapos Edina sze­rencsére csak négy hónapig kényszerült a párna viselé­sére. Vele mégis nehezebb volt, az első év, mint Mó­nikával. — Egyszerűen nem akart ez a kis rosszaság szopni. Nem bírta az anyatejet. Ezt az orvos is megállapította, ezért ingyen jutottunk táp­szerhez is. Különben drága mulatság lett volna. Eleven, csupa élet apró­ság a kislány. — Mikor Dinácska meg­született, úgy döntöttünk, hogy nem megyek vissza dolgozni. Azóta gyermek­gondozási segélyen vagyok. Óriási előny ez a kisma­máknak. Nekünk a kicsi betegsége miatt különösen előnyös volt. Ha nincs a gyes, fizetés nélkül is itthon maradtam volna. Novákné közel ezer fo­rintot kap kézhez havonta. Férje, aki pénzügyőr, három és fél ezret keres. Ügyes beosztással jól megélnek. Lassan másfél éves jósavá- rosi otthonukban adósságok nélkül kezdték életüket. A bútor már megvolt, a há­zasévek alatt pedig került porszívó, mosógép, hűtő- szekrény is. Novákék több, mint hét­éves házasok. A fiatalasz- szony alig hiszi el — mint mondja —, hogy lassan egy 57. §. (1) A Magyar Népköztársaságban az állampolgá­roknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez. évtized lesz az együtt töl­tött idő. A gyűjtögetés évei után csak most szusszannak egy keveset. — Elgondolkoztam azon, hogy mióta összeházasod­tunk, jószerével egyszer sem voltunk túl Nyíregyhá­zán. Nem azért mondom, mintha unalmas lenne így az élet. Hiszen hetenként 3—4 alkalommal vendégek jönnek hozzánk: a férjem barátai, sokszor családostól. Unalomra tehát nincs okunk. De egyszer végre szeretnénk úgy kikapcsolód­ni, hogy csak mi négyen lennénk együtt valahol. Ha nem jön közbe semmi jövő­re megvalósul ez az elkép­zelésünk is. Házasságunk alatt először két hétre elu­tazunk. Hévízre, vállalati üdülőbe, együtt a gyerekek­kel. A fiatalasszony úgy ter­vezi, hogy nem várja végig otthon a gyermekgondozási segély három évét. Jövő szeptemberben dolgozni megy. — Szerintem két évnél nem kell több a gyermekü­ket nevelő anyáknak. De ennyi időre mindenképp szükség van. ’78 szeptembe­réig itthon maradok, mert Mónikát segíteni szeretném a tanulásban. Nagyon zár­kózott, félénk természetű. Azt hiszem, az első iskolás évben nagy szüksége lesz rám. Novákné mikor visszatér a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetbe nagylánya nyomdokain folytatja majd a munkát. Már két éve, hogy jelentkezett szakmun­kásképző tanfolyamra. Leg­előbb ezt szeretné majd el­végezni... 57. §. (2). Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egészség- ügyi intézmények és az or­vosi ellátás megszervezésé­vel, az emberi környezet védelmével valósítja meg. Biztosan tudja, hogy va- :or fizikai munkás nem­került be a megyeházá­Csak az irodalomból, az idősebbek elbeszélé- l. Én már a felszabadu- tán születtem. Nekem i természetes, hogy min. í választhat és választ­— Ad-e sok munkát ez a megbízatás? — Mindig akad tennivaló. A legnagyobb gondot talán az a másfél kilométeres út okozta, amely végül is tavaly megépült. A falunak egy ré­sze ugyanis kövesút nélkül volt, ide esős időben még gyalog sem lehetett bemen­ni. Akkoriban gyakran meg­kérdezték tőlem még az ut­cán is: „Te Tibor, mi lesz már velünk? — Épül már vízmű is. — Igen, a Geszteréd—Bö- köny. Ujfehértó és Érpatak lakóit ellátó regionális víz­mű. Sokat talpaltunk érte, — legtöbbet persze a tanácsel­nökünk — de megérte. Egy kicsit büszkék is vagyunk rá. — Akad segítőtárs a téesz- ben is? — Hogyne. Különösen a közvetlen munkatársak. Gó­lya Ferenc és Kun Csaba. Fiatalok, még közelebb van­nak a húszhoz, mint én, de megértik, hogy néha el kell mennem és a munka sem állhat meg. Más dolog az, hogy gépjármű-villamosságis csak én vagyok. Képzelje el, hogy ha aratás idején bejön egy kombájn estére, hogy baj van a villamossággal. Volt már úgy. a hajnal vetett ha­za bennünket, de reggel már a másik géppel folytattuk. — Szabad időben mit csi­nál legszívesebben? — Nem sok van, de ilyen­kor első a család. A felesé­gem „óvó néni”, most szülé­sin van a másfél éves fiunk­kal. Ö még „iskolás”, felső­fokon végzi az óvónőképzőt. Azt hiszem még én is neki­vágok a főiskolának. Van egy háztájink, az is ad most elég sok munkát. Szeretnénk még egy kis pénzt összehozni és családi házat építeni... Ami a véletlent és a sze­rencsét illeti, Sarkadi Tibor nem panaszkodhat. A termé­szet játéka, hogy augusztus 20-án született és éppen ma töltötte be a 27. évet. Fortu­na szeszélye, hogy alig né­hány hónapja egy Trabant „jött” a házhoz. Nyeremény- nyel húzták ki az autónvere- mény- betétkönyvüket. Tóth Árpád A PULPITUSON — Egy férfi állított meg az 46. §.: A bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből ala­utcán. „Nem ismer meg? — kérdi tőlem. Pedig már talál­koztunk néhány évvel ezelőtt. A bíróságon. Hat évet adtak. Emlékezik már?” Mi tagadás, egy kicsit megijedtem, de az­tán tovább folytatta: Tudja, azt hittem megúszom. Abban bíztam, elhiszik, amit mon­dok. Ráfáztam. Na, viszlát! Nincs harag. Annyit érdemel­tem. Fényes György, a TITÁSZ főszerelője 53 éves. Harminc- három éve, hogy ezt a mun­kahelyet választotta, azóta csak akkor hiányzott, ha sza­badságon volt és ha egyéb irányú kötelezettségei elszó­lították. Egyik ezek közül az, hogy népi iilnök. Mióta? Ke­rek 30 éve. Először gazdasági ügyeket tárgyalt 47-től, 49-től pedig büntetőbíróságon dol­gozik. — Nem tudom megmonda­ni, hány tárgyaláson ülnökös- ködtem, de nagyon sokan. Emberölések, emberölési kí­sérletek, nagy kárt okozó tu­lajdon elleni bűncselekmé­nyek elkövetői áltak szemben velünk. Az ember sokat elfe­lejt, de vannak olyanok, ame­lyek évek múlva is emléke­zetesek maradnák. — Egyszer egy fiatalember állt előttünk. A vád ember­ölés volt. Míg nem ismertem az ügyet, gondoltam, ez is kap vagy 10—15 évet, aztán mikor befejeződött a tárgya­lás, a felmentés mellett sza­vaztam. Aki csak ismerte, mind azt mondta: nagyon ren­des fiú. Egy idősebb férfi kö­tekedett vele, mert évekkel korábban a nagyapjával volt valami anyagi természetű vi­tája. Az ember többször is megütötte, aztán mikor újra neki akart menni, a fiú meg­lökte. Olyan szerencsétlenül esett hanyatt, hogy belevágta a fejét a kőbe és meghalt. A tanács a felmentés mellett szavazott. A bíró és a népi ülnökök egy-egy szavazattal rendel­keznek. Először eldöntik, kított tanácsokban ítélkeznek. hogy a vádlott bűnös-e vagy nem, aztán hogy miben bű­nös, s végül arról szavaznak: milyen legyen a büntetés mér­téke. A szavazattöbbség dönt. — Sokan azt hiszik, hogy ez valami egyszerű dolog. Ott a bíró, ő a jogvégzett ember, aztán mi bólintunk rá egyet. Egyáltalán nem így van. Ben­nünk is kialakul egy véle­mény, ismerjük milyen bűn- cselekményért mennyi bünte­tés jár, meg aztán ott van bennünk az igazságérzet, a felelősség. Hányszor gondol­tam már én is, hogy ezt az embert fel kéne akasztani. Aztán mikor alaposan megis­mertem az ügyét, az előzmé­nyeket, a körülményeket, megváltozott a véleményem. — Legutóbb, amikor az előkészítő tárgyaláson meg­hallottam a vádiratot, halálos ítéletre gondoltam. Aztán a több napos tárgyaláson kide­rült, hogy — mivel tanú nincs — a vádlottak vallomását kell mérlegelni és a bizonyítékok alapján kell dönteni. Enyhén szólva a bizonyítékok is hiá­nyosak voltak és az ítélet en­nek megfelelően született. Hallottam utána, hogy sok embernek nem tetszett. Ta­lán én is így vélekednék, ha nem lettem volna közvetlen részese az ítéletnek. De vajon vállalnák-e mások azt a fe­lelősséget, hogy halálra ítél­jenek egy embert, meggyőző bizonyítékok hiányában? A bíróság előtt a tanúknak igazat kell mondani, a vádlott hazudhat is, ám ha őszinte és megbánta amit tett, azt eny­hítő körülményként értékelik. Vajon hogyan lehet azt meg­állapítani: ki hazudik s ki mond igazat? — Nem tudom megmagya­rázni mitől van, de úgy ér­zem, néhány mondat után már tudom , ki mond igazat. Egy-egy tanúnak időnként csak egy mondatát lehet el­fogadni, a 60k vallomásból mégis kiderül az igazság. Az­tán következik az ítélet. Ná­lunk az a gyakorlat, hogy elő­ször a legfiatalabb mondja meg mennyit adna, aztán az idősebb ülnök következik, majd a bíró. Ha hárman há­rom véleményen vagyunk, akkor tartunk egy kis szüne­tet, átgondoljuk mind a hár­man. Aztán a többség dönt. Többször volt már rá példa, hogy a két ülnök véleményét kellett elfogadni a tanácsve­zetőnek is. — Előfordult természetesen az is, hogy a tanácsvezető és az ülnöktársam engem sza­vazott le, de olyan is van, amikor mindhárman egyfor­mán ítélünk meg valamit. Mi az életet, a bíró a jogot is­meri jobban, azt hiszem, na­gyon szerencsés dolog a ket­tőt összehangolni. Ügy érzem, igazságos ítéletek születnek, amelyek megvédik a társadal­mat a bűnözőktől, de az em­bert is védik attól, hogy ár­tatlanul kerüljön börtönbe. Nekünk harag és részrehajlás nélkül kell dönteni. r Érettségi, nyelvvizsga — Eddig huszonegy fajta géppel dolgoztam már, ahány, annyiféle. Mindet alaposan kell ismerni ahhoz, hogy szakavatott kézzel nyúl­junk hozzá. Ha meg egy újabb fajta kerül a műhely­be, hát előbb meg kell vele barátkozni — ilyenkor aztán sokszor hasznát veszem a német tudásomnak is. Itt van például az a nagy gép, a Ho­rizont marógép. Igen korsze­rű, bonyolult masina, len­gyel gyártmányú, viszont né­met ismertetője van. Alapo­san átböngésztem... Kerek arcú, komoly pillan- tású fiatalember Katona László, a MEZŐGÉP nyír­egyházi marógépfelújító mű­helyének dolgozója. Villany- szerelő a szakmája — ötödik éve dolgozik a vállalatnál. — Apám suszter volt, ti­zennyolc éves koromban halt meg. Mindig azt mondta — hol tréfásan, hol meg komo­lyan —, hogy egy jó szakem­bernek világot kell látni, mi­nél több helyen fordul meg fiatal korában, annál tapasz­taltabb lesz. No, én megfo­gadtam a tanácsát... Harminc éves, és eddigi munkáséletéből négyet kül­földön is eltöltött: az NDK- ban dolgozott, Halléban. Az­előtt Budapesten két nagy­üzemben: az Egyesült Villa­mosgépgyárban és az Élelmi- szeripari Gépgyárban töltött néhány évet. — Igaz, egy turnus csak kétéves az NDK-ban, de én kértem még kettőt. Nagyon jól éreztem magam, jól is kerestem — és főleg rengete­get tanultam. Részben szak­mailag, hiszen Halléban egy nagyüzemben dolgoztam a szakmámban — másrészt vi­18. §.: A Magyar Népköztársaság... biztosit ja az állampolgá­rok képzettségének és műveltségének állandó növelését. szont jól megtanultam néme­tül. Nem volt kis vállalkozás: fél éven át minden este órá­kat tölteni a nyelvtanulással — pusztán önszorgalomból, hiszen társai nagyobb része csak a napi gyakorlat alap­ján tanulta a nyelvet. De si­került letennie az alapfokú vizsgát, ami — tekintettel a későbbi négyéves „beszédgya­korlatra” — jó nyelvtudást jelent számára. — Itthon is olvasok néme­tül, beszélni már kevesebb alkalmam van. De feltétlenül szeretném elérni, hogy idő­vel felsőfokú nyelvvizsgát te­hessek! Ehhez viszont kell az érettségi. Jövőre az is meg­lesz. Most fejeztem be a har­madik évet a Kossuthban, levelezőn. Nem könnyű ez sem a munka mellett — ami­kor beiratkoztam, nem is gondoltam. Kéthavonta be­számolók, amelyek néha egy hónapig is elhúzódnak — úgyhogy szinte állandóan ta­nulni kell... De kibírom: sze­retek tanulni. A kedvenc tár­gyam egyébként a történe­lem. A fizikát is kedvelem — a szakmám is ezt követeli meg. Abból fogok érettségiz­ni majd. Nőtlen. Ezt azért is érde­mes megjegyezni, mert a vál­lalat tavaly szerette volna szakmunkásként egyetemre küldeni — nőtlenként köny- nyebb, mondták, ö azonban (hosszú töprengés után) még­sem vállalkozott. — Egy év előkészítő, s ha az sikerül, öt év egyetem Gö­döllőn — sok. Legalábbis ne­kem, aki már a harmadik ikszet átléptem. És ami azt illeti, hamarosan nősülni is szeretnék... Hej, de jól jött volna ez a lehetőség mondjuk öt évvel ezelőtt! Bár... még most sem ment ki a fejem­ből, hogy jól tettem-e, hogy visszaléptem. Nagyon csábító volt az ajánlat, de én először azt gondoltam, körülbelül há­rom évről van szó. Csóválja a fejét, aztán hoz­záteszi. — Pedig valamit tanulnom kell érettségi után. A nyelv­vizsgát már említettem. Ajánlanak egy olyan lehető­séget is: legyek szaktanár. A Kossuthban dolgozom már két év óta másodállásban a tanműhelyben. Szó volt arról, hogy átmegyek, s levelezőn tanulhatok tovább. Nem tu­dom, hogy is lesz... Egy évem van még a döntésre — az érettségiig. Tarnavölgyi György

Next

/
Oldalképek
Tartalom