Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

4 KEUBT-MAGYABORSZÄG 1977, július 15.' Nézettisztázás Miközben Menahem Begin új izraeli kormányfő közel­gő amerikai látogatása kap­csán nyilatkozatpárbaj bon­takozik ki Tel-Aviv és Wa­shington között a közel-ke­leti válság különböző rende­zési terveiről, a szemben ál lo — arab tábor is sorai ren­dezésével próbálkozik. Szá­dat egyiptomi elnök jelen leg Alexandriában Jasszer Arafattal, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet vezető jével tárgyal. Erre azért van most szükség, mert egy hete az egyiptomi vezető és Husz- szein jordániai király a pa­lesztin kérdést illetően azo­nos — a palesztin mozga­lomra sérelmes — álláspont­ra helyezkedett. E hét elején a PFSZ vilá­gosan leszögezte: elutasítja a palesztin állam és Jordánia kapcsolatainak szorgalmazá­sát. Arról van szó, hogy a PFSZ nem hajlandó előre el­kötelezni magát s a Jordá­niával kialakítandó — akár különleges — kapcsolatairól a palesztin állam létrehozá­sa után akar majd tárgyal­ni. így hát a nézeteltérés e kérdésben a sorrendiségre 1^ rlátozódik. de olyanra, amelynek politikai kihatásai nagyon is jelentősek. Az elő­zetes kapcsolatrendezés ugyanis módot adna az un. „Husszein-’terv" leltámasz- tasara, amely szerint a pa­lesztinok föderációra lépné­nek Jordániával. A Husszein- tervet azonban már 1972- ben a palesztinok határozot­tan elvetették, s ezt tette az Arab Liga is. A rabati arab csúcsértekezlet a PFSZ-t is­merte el a palesztin nép egyedüli törvényes képvise­lőjének, valamint kimondta e nép jogát arra, hogy min­den külső beavatkozásnál mentesen döntsön saját álla­miságáról. Kairó és Amman most meg­próbálta mindezt megkérdője­lezni. s egy csendes matiő- verrel beterelni a PFSZ-t Husszein király akoljába. Érthető ezért, hogy e szerve­zet. nem hajlandó ,.egy tál lencséért eladni elsőszülöttsé- gi jogát''. B szovjet—manar kereskedelmi kapcsolatok 30 éve Harminc éve, 1947. július 15-én írták alá a szovjet- magyar kereskedelmi és ten­gerhajózási megállapodást. Az évforduló kapcsán Leo- nyid Zorin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszteré­nek első helyettese többek között a következőket mon­dotta az APN tudósítójának: Az 1947-ben aláírt megál­lapodás legfőbb jelentősége, hogy a két fél minden korlá­tozás nélkül, kölcsönösen biz­tosította egymás számára a legnagyobb kedvezmény el­vét. J A szovjet—magyar árufor­galom értéke 1947-ben 30 millió rubel volt, 1977-ben pedig eléri a 3,9 milliárd ru­belt. Az áruforgalom volu­menének növekedése mellett állandóan javul a forgalom szerkezete, a szállított termé­kek minősége. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése során mindig figyelembe veszik a felek igényeit és lehetőségeit, így a Szovjetunió továbbra is Magyarország legfőbb fűtő­anyag- és nyersanyagszállító­ja marad. A Szovjetunió külkereske­delmi partnerei között Ma­gyarország az 5. helyen áll. Bizonyos gépeket és beren­dezéseket tekintve azonban a magyar fél a legfőbb szállí­tók közé tartozik. 1975 decemberében írták alá az 1976—1980-ra szóló áruforgalmi és fizetési kor­mányközi megállapodást. A szovjet—magyar kereske­delmi kapcsolatok legna­gyobb jelentőségű dokumen­tumát a két ország összehan­golt ötéves népgazdasági ter­ve alapján hozták létre. íramsziinet New Yorkban Manhattan, New York vá­rosának központi része, csü­törtökre virradóra teljes sö­tétségbe borult. Villámcsa­pás következtében megbénult az áramszolgáltatás New York nagy részén és a város környékén. A teljes áramszünet — amely összesen mintegy hét­millió embert érint a legna­gyobb amerikai városban — megbénította a közlekedést Lezárták a város két repülő­terét, leálltak a helyközi vo­natok, és a metróutasok ez­rei szükséglámpák fényénél hagyták el az alagutakat ahol a szerelvények megre­kedtek. A hatóságok jelentkezésre szólították fel a szabadnapos rendőröket, tűzoltókat, mi­közben jelentések érkeztek arról, hogy a bűnözési hely­zetéről amúgy is hírhedt vá rosban a sötétség leple alatt fosztogatások kezdődtek. KNDK: Lelőtték a határsértő amerikai helikoptert A KCNA-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság hírügynökségének je­lentése szerint csütörtökön reggel, 9 óra 55 perckor, az amerikai légierők egyik heli­koptere átrepült n KNDK-t Dél-Koreától elválasztó de­markációs vonalon és a front keleti szektorán mélyen be­hatolt a KNDK térfelére. A helikoptert, amely illegá­lis behatolásával megsértet­te a fegyverszüneti egyez­ményt, a koreai néphadsereg légvédelme lelőtte. Az ame­rikai legénység három tag­ja életét vesztette, a negye­diket elfogták. Jody Powell. Carter elnök sajtófőnöke, újságíróknak azt mondotta, hogy az amerikai helikopter minden bizonnyal a határtól északra repült, de nem világos, hogy a fegyver­szüneti övezetben, vagy sem. A tájékoztatóból nem tűnt ki. hogy mi volt a helikop­ter úticélja. Munkatársaink testvérországokban Rzeszówi utcákon R égi és fontos város Rzeszów. Itt keresz­tezte egymást a kelet­nyugati és az észak—déli ke­reskedelmi útvonal. A Keres­kedők utcája név őrzi ezt a történelmi múltat. Az utak ma is léteznek, igaz, már négysávosak, és ott futnak a város szélén. Ahol a város régi központja volt, ott van ma is a rynek, a piac. Jelle­gét ugyan már elvesztette.de a körben lévő üzletek, a kör­nyékén kialakult kereskedel­mi központ valami izgalmas forgatagot mutat. Kis, han­gulatos boltok, a vevőt csalo­gatják, és intim hangulatuk­kal szinte kényszerítenek a vásárlásra. Ha összevetjük mindezt a gyűrűként a várost körbeöle- lő új negyedekkel, akkor érezhető a különbség. A mo­dern boltok ott húzódnak a blokképületek alatt, de itt már hiányzik a hangulat. De vissza még egy kissé a köz­ponthoz. A régi vár is itt áll, mégpedig hibátlanul. A fő­épület bíróság és börtön, ez még hagyaték abból az idő­ből, amikor az osztrák—ma­gyar monarchia része volt ez a vidék is. És mindenfelé fák, parkok, kis ligetek. Egy ka­nyarodással ha az ember a Chopin utcába téved, meg sem lepődik, hogy ez a kert­nek beillő rész ad otthont a zenedének és a filharmónia modern, csupaüveg épületé­nek. Mert építeni itt is tudnak, mint átlalában a lengyelek. A régi szinte észrevétlen kú­szik át a legújabba, vagy ha erre nincs mód, egy sugárút szeli le a történelmitől a me­részen mait. Ha a sétálásban valaki elfárad, a város sok jó pihenőhellyel kínálja. Tiszta tejbárok, halbárok válta­koznak, s öt olyan reprezen­tatív étterem is van itt, mely bármely nagyváros dísze le­Pintér István: Gyilkosság a Polanski - villában És vért láttak sokfelé, a fo­lyosókon. az ajtókon, de a rendőrök ezzel most keveset törődtek. DeRosa a szomszéd­tól tudta, hogy a vendégház­ban egy fiatalember lakik. A nagy csendet, amely a Los Angeles előkelő villane­gyedét jellemzi, kutyaugatás törte.meg, s aztán egy férfi­hang csendre intette az ebet. A három rendőr — vala­mennyien fegyverrel a ke­zükben — valósággal bekerí­tették a házat. Ismét csak DeRosa bizonyult n leggyoL- sabbnak. Ő pillantotta meg először azt a mintegy 18 éves férfit, aki a lakószobában, egy kereveten feküdt. Nem láttak sem nála, sem a keze ügyében fegyvert, ennek el­lenére elővigyázatosak ma­radtak. — Ne mozduljon, mert lö­vünk!... — rúgta be DeRosa az ajtót. A fiatalember rémülten nézeti lel, három fegyver csöve meredt rá. Chrjstopher, Alrobelli va­dászkutyája Whisenhuntra ugrott, de Carretson. a gon­dozója visszahívta. A rend- ötök a kutya támadásában annak bizonyítékát látták, hogy veszedelmes gyilkosra találtak. William Garretsont leütötték, kezét-lábát megbi­lincselték. s úgy vonszolták a íüvön keresztül a rendőrau­tóhoz. A fiatalember közben magához tért, ártatlanságát hangoztatta, erre újból leütöt­ték. Ekkor történt, hogy nagy sietségében, az „elfogott tet­tessel” a rendőrségre igye­kezve DeRosa megsemmisí­tette a kapugombon az igazi tettesek valamelyikének ujj­lenyomatát. Whisehunl a vendégház­ban maradt, ott fegyverek és véres ruhadarabok után ku­tatott, de semmi ilyesmit nem talált. Közben pedig megkezdték Garretson ki­hallgatását. Arra a kérdésre, hogy mit csinált éjszaka, a fiatalember azt válaszolta, hogy egész éjjel fent volt. le­velet írt és lemezeket hall­gatott. Semmi gyanúsat nem tapasztalt, nem hallott. Val­lomását a rendőrök hazug­ságnak minősítették: hogyan lehetséges az. hogy nem egé­szen 30 méternyire tőle meg­ölnek öt embert, s ő semmit sem vesz észre ? A szomszédos házban pél­dául Soymour Kott és felesé­ge, röviddel azután, hogy le­feküdtek, dörrenéseket hal­lott, mintha három vagy négy pisztolylövés lett volna. Mrs. és Mr. Kott fülelnek egy da­rabig, de mert. azután semmit nem hallottak, elaludtak. Mintegy 1200 méternyire a tetthelytől, egy kemping­ben Tom Ireland, egy kirán­duló leányiskola egyik kísé­rője körülbelül éjtél után negyven perccel fért'ihango- kat hallott. Mintha a férfi azt kiáltotta volna: „Istenem, nem, könyörgöm, nemi Iste­nem, nem, ne, ne, ne,!” Tíz vagy tizenöt másodpercig tarthatott a kiáltás, aztán el­hallgatott. Ireland azonnal körbejárta a tábort, de meg­nyugodva pihenni tért, mert a gondjaira bízott kislányok rendben, nyugodtan aludtak. Minden szomszédot egymás után, más-más rendőrök hallgattak ki. Sorra érkeztek a rendőrautók a helyszínre, s mindegyikük intézkedett va­lamit. Csak éppen a gyilkos­sági csoport szakemberei és a bűnügyi technikusok késle­kedtek. Mire megérkeztek, társaik — később megállapí­tották: nem kevesebb, mint 43 rendőr járta össze a terü­letet — már mindent meg­változtattak. így például egy szarúkere- tes szemüveg, amely eredeti­leg DeRosa, Whisenhunt és Burbridge elmondása szerint a lakószobában álló két nagy. bőrönd mellett feküdt a föl­dön, valahogyan az íróasztal­ra került. A felismerhetően egy fegyveragyból származó három fadarabka, amelyet a ház ajtajának közelében fe­dezett fel az elsőitek érkező rendőrjárőr, most a lakószo­bában, egy szék alatt feküdt, A vérnyomokat a rendőr­talpak széthordták az egész házban, az egész udvaron. A megérkező bűnügyi techni­kus, Joe Granado, a látvány­tól annyira elkedvetlenedett, 4 (is Steven, aki a gyilkos fegy­vert megtalálta. hogy csak a főbejárat előtti több vértócsa egyikéből vett mintát. Önkényesen abból in­dult ki, hogy valamennyi vér ugyanattól az áldozattól szár­mazik. Granado 45 vérnyo­mot rögzített, de csak 24-et elemzett később vércsoport szerint. Hanyagsága később gondot okozott, mert még nehezebbé vált a gyilkossá­got rekonstruálni. Tizenkét óra tájban kezd­ték meg munkájukat a bűn­ügyi technikusok, összesen 50 ujjlenyomatot rögzítettek, ebből 25 Garretsontól, vagy az áldozatoktól származott. A fennmaradt ujjlenyomatokat a gyilkosok, vagy talán azok a vendégek, akik egy-két nappal a szörnyű vérfürdő előtt jártak ott hagyhattá> hátra. (Folytatjuk) Rzeszów ban az ember percek alatt otthon érzi magát. Testvérmegyénk „fővárosa”, ez a százezres te­lepülés régi és ú.j részeivel olyan hangulatot kelt, ami nem idegen a nyíregyházi számára. Nem a képi ha­sonlóság a jellemző, inkább a hangulat, az atmoszféra mutat közöset. hét. Étterem, ahol este lánc van, kulturált a környezet és a közönség, s nem minden­napi eleganciával szolgálnak fel többnyire pincérnők. Sehol nem róják fel, hogy valaki egy tea mellett üldö­gél órákig, vagy egy nagy kávét iszogat önfeledten. A város vezetői elmondják: a vendéglátás gondjai ennek ellenére nagyok, hiszen éven­te milliónyi átutazó és turis­ta fordul meg itt. De feszí­tőbb a kereskedelem helyze­te. Most azon fáradoznak, hogy Nyíregyháza valamelyik áruházának dokumentációja alapján segítsenek a problé­mák megoldásában. Miután Hungária étterem már van, most készülnek, hogy ma­gyar típusú áruházuk is le­gyen. A sétáló ember lépten-nyo- mon meglepődik azon, hogy milyen itt a tisztaság, Igaz, kora hajnalban már mossák az utcákat. Nemcsak egy-két főútvonalat, a mellékutcákat is. A lakók vigyázzák is a rendet, ami annál is köny- nyebb, mert gyermekkorban szoktak hozzá Nem ritka lát­vány', hogy a nevelő, maga is szerszámmal a kezében, isko­lásaival gyomlál a parkban, rendezi a gyepet, a virágokat. Talán ezért sem kerget papí­rokat a kósza szél, s még a zsúfolt belvárosban is rendes minden, délutáni csúcsforga­lom idején. A város lüktetését bármely európai város megirigyelheti. Igaz, ez csak este nyolcig, ki­lencig tart. Ekkor itt is ki­ürülnek az utcák. Néhány sé­táló, munkából hazasiető lát­ható csak. A társasélet a vendéglőkben, szórakozóhe­lyeken zajlik, sokkál intenzí­vebben, mint: nálunk. A nagy többség — s ez egészen hazai sajátosság itt is —, otthon ül n tv előtt, és nézi a szintén sokat szidott műsorokat. Csak a két nagy úton rohannak a kamionok, autók Varsó, Krakkó vagy éppen a cseh­szlovák határ felé. Meglepően kellemes, hogy a rzeszówi ember milyen so­kat tud rólunk. Nyíregyháza, a Sóstó itt fogalomnak szá­mít, s nagyon sokak számára évi program az itteni nyara­lás. Utcák, terek, városrészek nevét emlegetik, s az ember szinte kissé szégyenkezik, mi­lyen kevés ismerettel tudja viszonozni tájékozottságukat, minket ismerésüket. Tegyük ehhez hozzá, hogy keresik a kapcsolatot kereskedelmünk szakembereivel, magyar sza­kácsot láttak vendégül, aki a Hungáriában adta át tapasz­talatait. Jól szétnézve önkén­telenül is eszünkbe jutott: bizony hívhatnánk mi is töb­beket, akik jó ismereteiket velünk megosztják. Hogy Rzeszów szép vá­ros-e? Nos ezt talán így ki­mondani túlzás lenne. A régi galíciai jelleg sokfelé még megvan, s az új bizony itt is kissé uniformizálja a lát­ványt. De ezen segíteni úgy látszik program. Bátran he­lyeznek el szobrot, teret bon­tó formát oda, ahová illik. Szakértő szem szabja meg a helyet, s a méretek mindig a térhez illők. Nem miniatü­rizált szobrocskák kényszere­dett rendje ez, hanem átgon­dolt városszépítés. A falfelü­let okos díszítése, a plaszti­kák sokasága jelzi: város sok megbízással látja el művé­szeit, s más vidékek alkotói.; nak is jut tér, S mindettől vidámmá, derűssé válik a vá­ros, megteremtődik az a lég­kör, ami egyszeri. Este, a tízemeletes szálló ablakaiból lenézve messzire lát az ember. A fények kiraj­zolják az utcák vonalát, a csábítóan kellemes rzeszówi sugárutak és sikátorok út­vesztőjét. Itt csak egy regge­li nagy séta reményében le­het nyugovóra térni. Bürget Lajos 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom