Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

1977. július 13. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből ÖRÖKZÖLD STRANDPANASZ Postabontás Kedvezmények Egy pedagógusnőtől kaptunk levelet. Kéri, ír­juk meg, hogy a pedagó­gushők esetében hogyan kell alkalmazni a nőpoli­tikái rendelkezéseket? „Tudott dolog, hogy az is­kolai évvel kezdődően a pedagógusoknak rendkí­vül szigorú munkarendjük van, amelybe nagyon ne­héz «beilleszteni« a nő­ket, kisgyermekes anyákat megillető szociálpolitikai kedvezményeket. Éppen ezért előfordul, hogy a jo­gok megvannak, de nem élhetünk velük.” Levélírónk is tudja, hogy a 3 1967. (II. 26.) MüM számú rendelet, mint a többi munkavi­szonyban álló nőre, úgy a pedagógusnőkre is vo­natkozik. így — az 1. pa­ragrafus 2. bekezdése sze­rint — a gyermekgondo­zási szabadság lejárta ese­tén a munkahelynek, te­hát az iskolának, őket is a korábbi munkakörükbe kell visszahelyeznie, a korábbi kereseti lehető­ségnek megfelelően kell foglalkoztatni. Ez vonat­kozik az alsó és középfo­kú oktatási intézmények pedagógusaira is. A gyer­mekgondozási szabadsá­gon lévő dolgozó nőnek a fizetés nélküli szabadság tartama alatt munkavi­szonya továbbra is fenn­áll. megilletik tehát mind­azok a juttatások, me­lyek a munkaviszonyban eltöltött idő alapján, ah­hoz igazodva járnak. Ilyen a kötelező előlép­tetés, az általános bérren­dezés. A nem kötelező béremelés tekintetében az iskola szakszervezeti bizottsága és az igazgató döntenek, figyelembe vé­ve a munkájukat hasonló színvonalon végző, az is­kolában működő pedagó­gusok bérezési helyzetét. A gyermekgondozási szabadságon lévő pedagó­gusnő is — a többiekhez hasonlóan — jogosult a rendes fizetett szabadság­ra, a 140 napos szülési segély és a gyermekgon­dozási szabadságon töltött idő egy évére. Ha az anya újabb gyereket szül, a szabadság minden gyer­mek esetében ismételten ugyanígy megilleti. A 12/1973. (X. 23.) MüM számú rendelettel bevezetett gyermekgon­dozási fizetett szabadnap a pedagógusnőket is meg­illeti. Még annak idején a Művelődésügyi Miniszté­rium tett közzé a Műve­lődésügyi Közlöny egyik 1974. évi számában egy intézkedést, amely sze­rint e szabadnapok akár az oktatási szünetekben is kiadhatók. Egy miniszteri utasítás lehetővé teszi, hogy a pe­dagógus anyák tanítási óráit a hét 5 napjára osz- szák be, ha a feltételek biztosítottak. Ebben az is­kola igazgatója, az iskola szakszervezeti bizottsá­gával egyetértésben dönt. Reméljük, hogy levél­írónk és pedagógus társai zavartalanul élhetnek e lehetőséggel, hiszen az említett jogszabályok vi­lágosak és a szakminiszté­riumi irányelvek is azt igyekeznek előmozdítani, hogy lehetőleg sehol ne értelmezzék félre az alap- rendelkezést, egyetlen tan­testületben sem. Soltész Ágnes — Néni, ha be tetszik jönni, már nem rajza.) is lesz vizünk! (Kiss Ernő A. nyári melegben százával özönlenek a pihenni, szóra­kozni vágyó emberek a strandokra. így van ez Nyír­egyházán is. A sóstói szabad­strandon minden felnőtt íz­lése szerint válogathat a le­hetőségek között. Ha éppen úszni van kedve, bevetheti magát a hideg vizű úszóme­dencébe. A kevésbé bátrakat meleg vizű medence várja. A „nagyok” pedig, ahelyett, hogy kihasználnák e lehető­ségeiket, rendszerint új va­dászmezők felé néznek. Fő­leg áll ez az idősebb nénikre és bácsikra, akik előszeretet­tel üldögélnek a sekély vizű gyermekmedencében, elrabol­va ezzel a legkisebbek egyet­len pancsoló fürdőhelyét. De nemcsak ezért káros, ha a felnőttek elfoglalják a gyere­kek helyét: egyben egészség­telen is. Ezért inkább jó len­ne elkerülni a veszélyeket — írja Halász Péter nyíregyhá­zi olvasónk. PATAK, VAGY SZENNYVÍZCSATORNA ? Évekkel ezelőtt nagy befek­tetés árán lebetonozták, rend­behozták a megyeszékhelyt átszelő Érpatakot. Azóta za­vartalanul áramlik benne az évről évre piszkosabb, szeny- nyezettebb víz. Medrében gazdagon tanyáznak a hosz- szú szárú vízinövények, s ma­gasan áll mélyén a hordalék. A beledobált konzervdobo­zok, műanyag és papírdara­bok miatt inkább tűnik szennyvízcsatornának, mint szelíd sodrású pataknak. Hogy medre betonos, talán. már azok is elfelejtették,' akik készítették az aljzatot. Éppen ezért ideje lenne, hogy az illetékeseknek eszébe jus­son és tervbe vegyék a nyír­egyházi Érpatak egyszeri, ne­tán rendszeres tisztítását — írja Kelemen József Nyíregy­házáról. FÜSTÖS ÁLLOMÁS Sűrű. fekete füstfüggönyt borított a nyíregyházi vas­útállomás kéménye a kör­nyékre július 3-án. Az uta­zók fulladozva kapkodtak le­vegő után. Menekülés azon­ban nem volt, csak úgy, ha fölszálltunk egy-egy jármű­re, s jó messzire elhagytuk a vidéket. A lehulló korom el­árasztotta az emberek ruhá­ját, szemét, száját. Az eset nem egyedüli. Erről tanúsko­dik a Szamuely-szobor is, melyet szürkére mart a füst és korom. Legtöbbet az autó­buszbérieteket árusító forgal­misták szenvednek a füsttől, ök nem hagyhatják el he­lyüket, s egész munkaidejük alatt nyelik a mérgezett le­vegőt. Lehetetlen, hogy nincs megoldás. Miért nem lehet a széntüzelésű kazánokat pél­dául vezetékes gázra kapcsol­ni? Ha erre nincs mód, meg­teszi egy korom- és füstelszí­vó-berendezés is. Ennyit csak megér az utasok egészsége? — írja levelében Ormay László. KUKORICAKEMÉNYÍTÖ Kislányom olyan betegség­ben szenved, melynek gyó­gyításához állandó és szi­gorú diétára van szüksége. E különleges étrendhez nél­külözhetetlen a kukoricake­ményítő. Nagy szükségünk van rá a kenyérsütéstől a fő­zelékek rántásáig sokféle en­nivaló készítésénél. Sajnos, hiába keressük, sehol sem tu­dunk hozzájutni. Segítsenek felkutatni: hol és mikor sze­rezhető be a kukoricakemé­nyítő? — kérdezi Takács Jó- zsefné Kisvárda, Felszabadu­lás u. 10. szám alatti lakos. HŰVÖSEN A FAGYIRÓL Gyakran látunk a fagylalt­elárusító helyek ablakai alatt ácsorgó apróságokat, akik só­vár tekintettel bűvölik a számukra elérhetetlen ma­gasságú ablakot — s az ut­cát: jön-e járókelő, aki se­gítségükre lehet. Jó megol­dás a perselyek alkalmazása, így az elárusítók pem érintik az érméket, tehát jóval ki­sebb a fertőzésveszély. Az viszont nem dicsérni való, hogy az apróságok sokszor másodkézből kapják a fagyit — egy-egy segítőkész felnőtt közreműködésével. Kazinc­barcikán láttam egy elfogad­ható megoldást. Az ablak alatt apró, háromlépcsős do­bogót helyeztek el. Innen ne­hézség nélkül érik el a leg­kisebbek is a perselyt. Sze­retném ezt a viszonylag egy­szerű és olcsó megoldást az illetékesek figyelmébe aján­lani — teszi szóvá Kőhalmi József. MITŐL FÜGG A MENETDÍJ? Július 3-án reggel másod- magammal szálltam föl a nyíregyházi Jókai tértől a császárszállási Dózsa Tsz-ig közlekedő autóbuszra. Az Oláh-rét II. megállóig kér­tem jegyet, s fizettem ezért 12 forintot (kettőnkért). Meg­néztem a jegyeket, melyeken a menetdíj egyenként 4,10 fo­rint volt. Hozzáadva a biz­tosítási díjat kiderült, hogy a két jegy után 3,40-nel csap­tak be. Visszafelé az Oláh-rét I. megállóban szálltam föl. Bár egy megállóval rövidebb az út. mégis 12,20-at kért tő­lem a két jegyért a sofőr. Ap­róm nem volt, fizettem 13 forintot. Üjra megnéztem a jegyeket, s láttam, hogy 5 forint van viteldíjként rajtuk feltüntetve. Persze rögtön rákérdeztem a számolásra. Azt a választ kaptam, hogy a többi pénz a biztosítás. Jó lenne, ha a Volán olyan je­gyeket használna, amiket bárki ellenőrizni tud, vagy a megállóban, végállomásnál kifüggesztenék a viteldíj­táblázatot, amivel elkerülhe­tő lenne, hogy az utas be­csapva érezze magát — írja Gyúrján János. Szerkesztői üzenetek Molnár Sándorné máté­szalkai, Nagy Lászlóné kisvárdai, Lizák Mihály nyíregyházi, Pálmai Fe­renc mándoki, Gecse László tunyogmatolcsi, Bagi Józsefné vásárosna- ményi, Gál Istvánná gyü- rei. Görög Jánosné nyír­egyházi, Ormay László nyíregyházi, Tóth Berta­lanná tákosi, Dobrai Györgyné szamostatárfal­vi, Kőhalmi József máté­szalkai. Sipos Istvánná kisvárdai, Lengyel Lajos- né nyírkátai, Varjú Mik­lósáé milotai és Stekli Gyula tiszaberceli levél, írónk ügyében az illetéke­sek segítségét kértük. Ám illetékes válaszol „Fenyők” címmel levélíróik szóvá tették, hogy a Jósa vá­rosban tél végén elültetett fe­nyők — talán a kellő ápolás hiányában, vagy mert a ta­laj nem megfelelő nekik — kezdének elszáradni. A meg­jegyzésre válaszolva közöl­jük, hogy kora tavasszal több fenyőt készítettünk elő az áttelepítésre, új módszerrel. A fákat földlabdával együtt emeltük ki — alkalmazkodva az időjárási viszonyokhoz. Sajnos, a földlabdák nem tudtak kellőképpen átfagy­ni. Ez káros hatással volt a növényekre. A gyökerekről lepergett föld miatt a fák kihaltak. „Viráglocsolás” címmel arra hívták föl a figyelmet, hogy kiszáradnak a koráb­ban nagy gondal telepített virágok Nyíregyházán, a Bethlen Gábor utcában. Az utcán épített közúti felüljá­ró közelében lévő parkfelüle­ten nincs kiképezve a parki öntözőhálózat. Ezt a terüle­tet locsolókocsival öntöztük. Véleményünk szerint ered­ményesen, hiszen az elülte­tett cserjék, évelő palánták és a pázsit „beállt”, megma­radt. A felüljáró átadására dekorációként kitelepített egynyári virágpalánták síny­lették meg igazán az abban az időszakban uralkodó rendkívül száraz, meleg idő­járást. Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalat Május 18-án, a Fórum ro­vatban azt írták, hogy a for­galom számára nem megfe­lelő az Epreskert utca álla­pota. Az Epreskert utcát ez év második felében új asz­faltburkolattal látjuk el. A munkát előre tervezett üte­mezéssel végeztetjük. Addig is kérjük az utca lakóinak szíves türelmét. „Mikor lesz víz?” címmel több nyíregyházi olvasó je­gyezte meg a lap május 11-i számában, hogy még 1968- ban befizettek a sóstói, Für­dő utcai lakások közművesí­tésére — de hiába várnak. Azóta csak a villanyt kap­ták meg, a vizet még most sem. Tájékoztatásul közöl­jük, hogy ebben az ötéves tervben a városi tanács nem tervezi a Fürdő utcai ivóvíz- hálózat bővítését. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. műszaki osztály „Híd” címmel kifogásolták a Kelet-Magyarország júni­us 22-i számában, hogy kö­zel egy éve átszakította egy jármű a tokaji Tisza-híd korlátját, amit azóta sem ja­vítottak meg. A tavaly no­vemberben történt baleset helyszínén már másnap el­lenőrzést végeztünk, s meg­rendeltük az Üt-Vasúttervező Vállalattól az eredeti korlát­terveket. A tervpéldányok birtokában még november­ben igénylést nyújtottunk be a Közúti Gépellátó Vállalat­hoz a hiányzó 22 méteres korlátszakasz elkészítésére. A vállalat — kapacitáshiányra hivatkozva — ez év március 31-re igazolta vissza a szál­lítást. A gyártást késedelme­sen, május végére fejezték be. A leszállított korlátot át­adtuk a közúti építő válla­latnak, amely terv szerint júliusban végez a beszerelés­sel. Megyei közúti igazgatóság Az okira! Balta Károly olvasónk az iránt érdeklődött, hogy tu­lajdonképpen milyen irat tekintendő okiratnak, és miután hallotta már azt a kifejezést is, hogy magánokirat és köz­okirat, mi a különbség a kettő között? Egészen konkrétan feltette azt a kérdést, hogy az álta­la a földműveszövetkezetnek eladott áruról készített vé­teli jegy okiratnak tekintendő-e, vagy sem? Mindenekelőtt meg kell mondanunk: a törvény ponto­san nem mondja meg, hogy mi tekinthető közokirat­nak, vagy magánokiratnak, de minden olyan iratot ok­iratnak tekintünk, amely valamely jog vagy kötelezettség létezését vagy nem létezését vagy valamely tény fennál­lását, vagy megszűntét igazolja. Ebből következik, hogy az olvasónk által említett vételi jegy okiratnak tekinten­dő, hiszen nagyon pontos tényt rögzít, nevezetesen azt, hogy kinek, mit, milyen minőségben, milyen mennyiség­ben és mennyiért adott el. A földműveszövetkezet a vételi jegy kiállítása és át­adása alkalmával vállalt egy olyan kötelezettséget, hogy a vételi jegyen feltüntetett pénzöszeget a vételi jegy tu­lajdonosának kifizeti. A vételi jegy tehát tulajdonosa számára egy jogosultságot jelent, kiállítója számára pedig egy kötelezettséget. Ilyen körülmények között az okirat meghatározása nem is nehéz, sokkal nagyobb probléma azonban a köz­okirat és a magánokirat elhatárolása egymástól. Köztu­dott dolog az, hogy a törvény másként bünteti a közok­irat-hamisítást és másként bünteti a magánokirat-hamisí­tást: a közokirat-hamisítás Ugyanis bűntettnek számít, a magánokirat-hamisítás pedig vétségnek. Aki közokirat-hamisítát követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki magánokirat-hamisí- iást követ el, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntet­hető. A magánokirat és a közokirat meghatározásánál he­lyesebb meghatározni a közokirat fogalmát és ezzel elha­tároljuk a magánokirattól, tehát mindaz az okirat, amely nem minősül közokiratnak, az magánokiratnak tekinthető. A kialakult joggyakorlat közokiratnak tekinti azt az okiratot, amelyet hivatalos személy hivatali hatáskörében az arra megszabott alakszerűségekkel állított ki. Ebből következik az, hogy közokiratot csak hivatalos személy készíthet, a hivatalos személy fogalmát pedig a büntető törvénykönyv 114. §-a határozza meg. E szerint hivatalos személy az államhatalmi, vagy államigazgatási szervnél szolgálatot teljesítő személy, akinek tevékenysége az ál­lamigazgatási, vagy államhatalmi szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik. Továbbá hivatalos személynek te­kintendő a társadalmi vagy gazdasági szervnél államigaz­gatási feladatot ellátó személy. Ha ilyen személy a munkakörével kapcsolatosan ál­lít ki okiratot, az mindenképpen közokiratnak tekintendő. Közokirat tehát ebben a vonatkozásban egy bírósági jegyzőkönyv, egy ügyészség által kiállított okirat, vagy egy iskolai végzettséget tanúsító okirat. A teljes felsoro­lás szinte lehetetlen, de a konkrét esetben mindig meg­határozható, hogy az esetleges vita tárgyát képező okirat közokirat-e, vagy pedig magánokirat. A vállalatok által gazdasági működésük körében kiál­lított okirat, mint például a felvásárlási jegy, magánok­iratnak tekintendő és az ahhoz fűződő jogi védettséget élvezi. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom