Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

X KELET-MAGYARORSZÄG 1977. július 12. Táborozó úttörők f epnopr A !egújabb út­viavugci• törőparadicsom alig néhány hete létesült. A csengeri Szamos-híd íelvonu- lási épületét kapta meg a község. Nagyon lelkes társa­dalmi munkások fogtak ösz- sze és a napokban megvolt az avatás is. Külön ünnepszám­ba ment a vízi század bemu­tatkozása. Dehogy ismertek fáradtságot, amikor elhang­zott a parancsnok „Vízre!"’ vezényszava. A színes pavilo­nokban négy- és hatágyas szobákban, fehér ágyakban térnek nyugovóra ha eljő az este. ★ Még csak az elején járunk a nyárnak, örül a szív, ami­kor hátizsákot cipelő, kerék- ■ párpedált taposó kis csopor­tok mellett visz el utunk. A pajtások részére nagy élmé­nyeket ígér a vakáció. Aki­nek van rá lehetősége, segít­se elő, hogy majd a szeptem­beri találkozón mindenkinek legyen miről mesélni. DnL«m«7 Gazdag program várta azt a niuauuui, száznegyven kisdobost, akik a nyíregyházi járásból jöttek a szőke Tisza partjára, ők nem csak üdültek, dolgoztak is. A gyönyörű új épület rendberakásában oroszlánrészt vállaltak. Mosták a folyosót, takarítottak. De jutott idő szórakozásra is. Kirándulásra Lillafüredre, a tokaji Kopasz hegyre. A part. menti bokros részen portyá- zók őrsi búvóhelyeket kerestek, ahonnan csak csengő hangjuk hallatszott. Sej haj száll az ének.... Árnyas fák alatt sátrak, fa­házak, játéktér, kerékpárpá­lya. A Váci Mihály úttörőtábor kapujában copfos kis őrök igazoltatnak. Berkeszi, kis- várdai, ököritói pajtások között idegenebb arcok tűnnek fel. Messziről jött kerékpártú­rázók. Vajára mennek, s itt pihenőt tarta­nak. A vendéglátásért cserébe kerékpározni tanítják a pajtásokat. Itt az a legkedveltebb, amikor íorgószínpad-szerű beosztással, cso­portonkénti váltással tanulnak dalt, játékot, KRESZ-t, elsősegélyt, nyomolvasást és még a tábori tűzrakás szabályait is. Dombrád. Vásárosnamény. ii hangulat fogadott. Komoly zsűri bírált, pontozott. Sok­sok ötlet valósult meg alig néhány óra alatt. Ludas Ma­tyi, szamaragoló beduin, kis bohóc és még „műköszörűs” is felvonult. Ez utóbbi kapta a legnagyobb tapsot. Két fe­dő volt a köszörű. A namé- nyi Tisza-parti táborban a vezetőképzős pajtások az út­törőmunkát segítő színes módszertani kiállítást állítot­tak össze. A tábor élete vi­dám és ezerszínű. Alig lehet takarodót csinálni. Mindig van újabb móka, mulatság. Minden csoport egyik nagy élménye itt is a tábortűz. Er­re készülnek a táncok, dalok, versek az első naptól. Ét­vágygerjesztőért itt sem ost­romolják a vezetőket, a konyha kitesz magáért. (Hammel József) SÉTAHAJÓ A TISZÁN, CAHPINGEK, FÜRDŐK, ÚJ ÉTTERMEK Beregi hívogató A búbos, nádfedeles ti- szacsécsei Móricz-ház, a fes­tői környezetben lévő túrist- vándi vízimalom, a tákosi műemléktemplom, a gerge- lyiugornyai strand egyre több látogatót vonz a Be- regbe. A vendégek fogadásá­ra, elszállásolására több éves terveket dolgoztak ki a szak­emberek. Továbbfejlesztik a vásá- rosnaményi Tisza-part üdülőövezetét. Sportte­lepet és csónakkölcsön­zőt alakítanak ki nyara­lóknak. A Tisza és Szamos ter­mészetátalakító munkájának irányításával védik a fo­lyók természetes strandjait. Innen indulnak a szokásos vízitúrák. Ezt vették figye­lembe egy 150 személyes tá­bor tervezésekor, amely 1980- ig elkészül. 500-an kaphatnak majd szállást a Tisza-parton felépülő kempingben és motelben. 1985-ig bővítik az úttörőtá­bort. Itt egyszerre 200 gyer­mek nyaralhat majd. Üjabb hétvégi házak, vállalati üdü­lők épülnek, s a f^etőven- dég-szolgálat által is a je­lenleginél több embert tud­nak elhelyezni. Az ellátást javítja az 1980-ig felépülő Tisza-parti étterem és két új ABC-áruház. Bizonyára so­kak fogadják majd örömmel a Tiszán Tokaj és Vásárosna­mény közötti sétahajózást. Hamarosan megkezdik Vásárosnaményban egy fürdő építését több mint 10 millió forintért. Hasznosnak ígérkező kez­deményezést indít útjára Nyíregyházán a megyei egészségnevelési csoport, a kórház és a Vöröskereszt. Vasárnap, július 17-én első ízben rendezik meg a kórhá­zi látogatásra várók szege­zett időtöltését. Régi tapasz­talat ugyanis, hogy a megyei kórházba látogatni szándéko­zók nagy része már a kora reggeli órákban megérkezik a megyeszékhelyre, s igen hosszú időt töltenek kényel- meltenül és tétlenül a kapuk előtt. Ez adta a jó ötletet ah­hoz, hogy a művelődési szer­vekkel karöltve lépést tegye­nek a kulturáltabb várakozás megteremtése érdekében. A megyei kórháztól há­rom percnyi járásra, o III. kerületi párt- és művelődési házban, a Honvéd utcán filmvetítést rendeznek, ahol Egy építőipari szövetkezet szer­ződést kötött egy családi ház épí­tésére. A ház felépült, sőt három év is eltelt, amikor a tulajdonos a mennyezeten repedéseket fedezett fel. Megvizsgáltatta egy szakipa­rossal, aki nem tulajdonított kü­lönösebb jelentőséget a repedé­seknek, mert azok a szokványos méreteket nem haladták meg. Újabb háro/n év múlva már nagyobb repedések voltak a mennyezeten és a tulajdonos is­mét megkérte a szakiparost: néz­ze meg még egyszer, vajon most is szokványosnak találja-e a re­pedéseket? Ez a szakvélemény már egészen más volt, néhol 10—15 centis repedések voltak, a meny- nyezet pedig erősen meghajlott. A szakiparos megbontatta a tető- szerkezetet és ekkor derült ki, mi okozta a hajlást és a repedé­seket. A födémgerenda és a tető többi faanyaga bogárrágások miatt erősen megrongálódott. A lakás tulajdonosa pert indí­tott a szövetkezet ellen és a bíró­ság úgy döntött, hogy a tetőt ki kell cserélni. Bizonyítást nyert ugyanis, hogy a faanyagot a be­építés előtt nem fertőtlenítették, így azonban a szú és a házicin- cér elszaporodott, s ez okozta a jelentős mértékű károsodást. Eddig is sok látogatót von­zott a tákosi templom, a „mezítlábas Notre-Dame”. A régi harangtornyot azonban 1936 után lebontották, s az újonnan épült művészi szín­vonala nem éri el a koráb­bit. A következő években helyreállítják a harangtor­nyot eredeti állapotába. Bi­zonyára sok érdeklődőt vonz majd egy paraszti lakóház­ban kialakított tájmúzeum. A tákosiak és az ide lá­togatók ellátására egy ét­termet és presszót nyit­nak a közeljövőben. A 13. század közepén épült román kori templomáról hí­res Csarodán egy éttermet, cukrászdát, valamint egy ABC-áruházat, Tarpán au­tószervizt és élelmiszerboltot adnak át néhány éven belül. Tivadart üdülőterületté fejlesztik. 1985-ig 100 személyes kempinget, KISZ-tábort adnak át, később turistaszállót és horgásztanyát építenek. Még ebben az ötéves terv­időszakban élelmiszerboltot és vendéglőt nyitnak. Szat- márcseke északi részén egy dióligetben üdülőterületet alakítanak ki. 80—100 hétvé­gi ház áll majd itt. _ Néhány éven belül meg­kezdik Kölesén a fürdő épí­tését mintegy tízmillió forin­tért. Tiszacsécsén, a Móricz- gyalogtúra végállomásánál egy 30 személyre tervezett menedékházban tölthetik majd az éjszakát az ide ér­kezők. K. É. egészségnevelési témákat mutatnak be. Vasárnap, ti­zenötödikén a várakozók ré­szére dr. Fazekas Árpád fő­orvos ismertetőt is tart ar­ról, hogy milyen legyen a betegnek is hasznos látoga­tás. A kellemes környezetben nyilván gyorsabban telik a 10 óráig tartó idő, nem be­szélve arról, hogy mindenki sok hasznos ismeretet szerez­het. A megyeszékhelyre érkező­ket az állomáson, a buszállo­máson, a kórház felé vezető úton tablók tájékoztatják majd a vetítés helyéről, a kórház kapujából ugyanak­kor vöröskeresztes aktivisták kísérik a helyszínre az érdek­lődőket. A mostani első be­mutató kísérleti jellegű, a tervek szerint szeptembertől vasárnaponként rendszeres­sé teszik. A tetőt a szövetkezet kicserélte, aztán pert indított a Kelet-ma­gyarországi TÜZÉP ellen, hogy fizesse meg a 134 ezer forintot, hiszen a faanyagot tőlük vásá­rolta. A megyei bíróság a napok­ban utasította el a szövetkezet keresetét, mert — bár erről mi­niszteri rendelet intézkedik — a beépítésre kerülő faanyag gom_ bakár elleni védelmét a szövet­kezet elmulasztotta. Aligha egyedülálló az eset, ám a példa mégsem gyakori. Az épít­tetők, a lakástulajdonosok közül ugyanis kevesen ismerik azt az 1961-es miniszteri rendeletet, amely itt eldöntötte a peresek közötti vitát, de — bármilyen fur­csán is hangzik — ez lenne a legkisebb baj. A nagyobb baj, és ez súlyos hiba, hogy a szövetke­zet sem ismerte, mert akkor nem építette volna be a fát kérgezés és fertőtlenítés nélkül, s nem kerül sor a tetőcserére, a pereskedésre, megmarad 134 ezer forintjuk. Már­pedig ha ebben az esetben nem tudták, hogy mi lett volna a fel­adatuk, aligha tudták a többi la­kás építésekor. Talán ezután tud­ni fogják, s nem baj ha mások is megjegyzik maguknak. Hozzászólás: Mostohagyerek-e a közművelődés? Lapunk július 1-i szá­mában a kisvárdai vasön­tödéről jelent meg ha­sonló című írás, amelyhez kiegészítő hozzászólás ér­kezett. Ebből közöljük az alábbi részleteket. — A cikkben megjelent egy pár olyan megfogal­mazás is, mellyel nem tu­dok egyetérteni. „A köz- művelődés azért nem ked­ves gyermek, mert nincs igazi gazdája. Ki is lehet­ne?” Ezen / megfogalma­zást így nem tudom elfo­gadni, mivel 1977. február hó 1-től az oktatási elő­adó munkaköri leírásában meghatároztam a közmű­velődési feladatok végzé­sét is. — Amire még ez ideig nem volt példa, egy év alatt két esetben szervez­tük meg az általános is­kolát, 36 fővel, ebből 23 fő végzett. Megszerveztük a szocialista brigádvezetők oktatását, melyen 30 fő vett részt. Két esetben író-olvasó találkozót szer­veztünk. A szocialista bri­gádok részt vettek tárlat­látogatáson. Szakmai tan­folyamot szerveztünk 52 fő részvételével. Szak­munkásképzésünk a leg­hosszabb múltra tekint visSza, évente 20—25 fő tesz szakmunkásvizsgát. Műszaki és üzemi könyv­tár fejlesztésére az elmúlt évben 25 ezer forintot for­dítottunk. Műszaki és fi­zikai dolgozók külföldi ta­nulmányúton vettek részt. — A cikk utolsó mon­data: „Jó lenne idejében odafigyelni.” Köszönjük a figyelmeztető szavakat és a jövőben ténylegesen odafigyelünk. Befejezésül tájékoztatásként meg­jegyzem, hogy a megyei közművelődési bizottság 1977. év IX. hóban napi­rendre tűzte üzemünk be­számoltatását a közműve­lődés helyzetéről. Célsze­rűnek tartanám, hogy az elfogadott értékelésről a Kelet-Magyarország tájé­koztatná olvasóit. Elvtársi üdvözlettel: Meichl Mátyás, az Öntödei Vállalat kis­várdai vasöntöde igaz­gatója A 60. évforduló tiszteletére Magyar-szovjet munkakapcsolat, több áru A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom közelgő 60. évfordulója alkalmából a Nyírmadai Állami Gazdaság dolgozói levélben keresték fel a Szovjetunió Kárpátontúli területén lévő Nagybaktai Mezőgazdasági Kísérleti Ál­lomás kollektíváját. Arra kérték őket, hogy a nagy ünnep tiszteletére mindkét gazdaságban kibontakozó munkaverseny-vállalásokról, azok teljesítéséről kölcsönö­sen tájékoztassák egymást. A válasz a napokban meg­érkezett; örömmel tesznek eleget a kérésnek, a nyírma- daiakhoz hasonlóan megkül­dik a vállalásokat. Sikeresen teljesítik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tisz­teletére tett vállalásaikat a Nyíregyházi ÁFÉSZ 87-es számú ABC-áruházában dol­gozó Váci Mihály és Jósa András szocialista brigádok tagjai. Első félévi tervüket túlteljesítve közel egy és há­romnegyed millió forint ér­tékkel több áruval gondos­kodtak Jósaváros lakóinak ellátásáról. A tavalyihoz vi­szonyítva 15 százalékkal nö­vekedett az egy dolgozóra jutó termelékenység. Kórházlátogatás előtt — filmvetítés A tárgyalóteremből Ki felelős a házicincérért?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom