Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-07 / 158. szám

4 KELET-MAGTARORSZÁG 1977. július 7. Kádár János megbeszéléseket folytatott Willy Brandttal, a szociáldemokrata párt elnökével. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) itt elhangzott kijelentéseit. Elsőként én is aláhúznám, hogy megbeszéléseinknek nyílt jellege és kiváló atmosz­férája volt. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy eszmecse­réink hasznosak voltak. Bel­ső tárgyalásainkon sorra vet­tük sokoldalú kapcsolataink számos kőnkre; kérdését. A nyilvánosság előtt is demonst­rálni kívántuk elhatározott­ságunkat — s gondolom, az aláírt közös nyilatkozat ezt jól tükrözi —, hogy teljes egyetértés van közöttünk ab­ban: célunk a megalapozott és szépen fejlődő, sokoldalú kapcsolataink lendületes to­vábbi szélesítése, mélyítése és erősítése. Abban a meg­győződésben szólok a kancel­lár úrra] befejezett tárgya­lásokról, hogy a későbbiek folyamán mindez még meg is valósul, ügy gondoljuk, hogy ezzel becsületesen szolgáljuk a két ország népének elemi érdekeit. Megbeszéléseink, megállapodásaink, s az az el­határozásunk, hogy közös erő­feszítéseket teszünk kétol­dalú kapcsolataink további bővítésére, nem irányul más, harmadik államok ellen. El­lenkezőleg, az a meggyőző­désünk: megállapodásaink a gyakorlatban igazolják, hogy — ha megvan rá a szándék — igenis lehetséges a külön­böző társadalmi rendszerű, a különböző szövetségi rendsze­rekhez tartózó országok kö­zött a gyümölcsöző együtt­működés, a békés egymás mellett élés. Kapcsolatainknak hosszú a történetük, nagy nehézsé­geket és akadályokat kellett leküzdenünk, amíg idáig eljut­hattunk. Ez együttműködési készséget és realitásérzéket követelt a felektől, s azt, hogy megfelelően közelítsék meg a kérdéseket. Nagy munkát kellett végezni azért, hogy megteremtsük a feltételeket e bonni találkozás létrejötté­hez. Kormányzatunk, né­pünk — csakúgy mint jóma­gam — megfelelően értékeli azt a nagy erőfeszítést, ame­lyet a Német Szövetségi Köz­társaság jelenlegi koalíciós kormánya a maga részéről hosszú időn át kifejtett, hogy ilyen értelmű, népeinkre nézve hasznos és a népek ál­talános ügyének is javára váló együttműködés lehetővé váljék. Végül szeretném megemlí­teni, hogy az időt nagyon ak­kurátusán igyekeztünk ki­használni, a program megle­hetősein „erős” volt. Azt hi­szem, h folytatás is hasonló lesz. Mi, a jól végzett munka ér­zetével és — ismétlem — az­zal a meggyőződéssel térünk haza, hogy azok a fontos te­endők, amelyekről tárgyal­tunk, meg is fognak valósul­ni. Ez alkalommal is szeret­nék köszönetét mondani a kancellár úrnak a meghívá­sért, a kitűnő feltételekért, a légkörért, amit NSZK-beli tartózkodásom napjaiban biz­tosított. A legjobbakat kívá­nom az NSZK szorgos, dolgos népének és tisztelt vezetői­nek. Ezt követően Helmut Schmidt nyilatkozott: — Mindenekelőtt szeretnék köszönetét mondani az első titkár úrnak a látogatásról adott értékelésért. Különös­képpen szeretném megkö­szönni, hogy ellátogatott hoz­zánk és e köszönetét kiter­jeszteni kíséretének tagjaira, mindazokra, akik e látogatást politikailag és technikailag előkészítették. Az első titkár úr már emlékeztetett első ta­lálkozónkra két évvel ezelőtt Helsinkiben, amelyről igen mély benyomásokat őrzök, örülök, hogy a már akkor tervbe vett találkozó most megvalósult. Megbeszélése­ink során kitűnt: nincsenek világrengető problémák bila­terális kapcsolatainkban. El­lenkezőleg, úgy látjuk, hogy kapcsolataink állása elége­dettségre ad okot. Ha figye­lembe vesszük azt, amit Ká­dár úr megemlített, vagyis, hogy országaink különböző társadalmi rendszerűek és más-más szövetségi rendszer­hez tartoznak, kapcsolataink egyenesen példásnak mond­hatók. Ez vonatkozik egye­bek közt a kulturális kapcso­latok területére is. Az NSZK újságíróit nem kell különö­sebben emlékeztetnem arra, hogy milyen tisztelet övezi népünk körében a magyar kulturális életet. Reméljük, hogy a most aláírt kulturális megállapodás is hozzájárul majd e kapcsolatok elmélyí­téséhez. Vonatkozik ez a gaz­dasági kapcsolatokra, ame­lyek az elmúlt évben kedve­zően alakultak és minden re­mény megvan arra, hogy a jövőben e kapcsolatokban méginkább egyensúly alakul­jon ki. A magyar és a nyu­gatnémet cégek között számos kooperációs megállapodás lé­tesült, szorosak a kapcsola­tok a két illetékes miniszter, Bíró József és Hans Fride- richs között. Megemlíthetem továbbá, hogy Hans Apel pénzügyminiszter hamaro­san Magyarországra látogat, s aláírja a kettős adóztatás megszüntetéséről szóló megál­lapodást. Szeretnék még szólni egy harmadik területről is. Mind­két állam részt vesz — ki-ki a maga módján — azokban a közös erőfeszítésekben, ame­lyek célja az enyhülési poli­tika megvalósítása, a Helsin­kiben megkezdett politika folytatása. Kölcsönösen tud­juk egymásról, hogy mindkét fél minden tőle telhetőt meg­tesz a közös ügyért, az euró­pai békéért s biztonságért, valamint az enyhülésért. Kádár úr volt szíves meg­hívni magyarországi látoga­tásra, s ezt örömmel elfogad­tam. Összefoglalva: szeretnék köszönetét mondani az őszin­te, nyílt légkörű és nagyon lényeges eredményeket hozó megbeszélésekért. Ezek baráti légkörét az is jellemezte, hogy nem hallgattuk el egy-' más elől nehézségeinket sem. így erősödött az a benyomá­sunk, hogy valóban kölcsönö­sen mindent megteszünk é nehézségek* felszámolása ér­dekében. Ezt követően Kádár János és Helmut Schmidt válaszolt az újságírók kérdéseire. Elő­ször a Népszabadság, majd a Magyar Rádió munkatársai­nak válaszoltak, majd a kül­földi sajtó képviselői kérdez­tek. Deutschlandfunk (nyugat­német rádióállomás): ön, úgy tudjuk, nem nagyon sze­ret utazni. Tervezi-e mégis más nyugat-európai országok meglátogatását a jövőben? Kádár János: A jövőt sen­ki sem ismert. Szerintem azon­ban a dolgok logikája, a bé­kés egymás mellett élés, az enyhülés térhódítása magá­val hozza, hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok képviselőinek sűrűbben kell találkozniuk. S bár ter­mészetem szerint valóban nem vagyok szenvedélyes utazó, amint a példa is mu­tatja. kész vagyok mindenho­va elmenni, ahol a jó ügyet, a népek békéjét, barátságát lehet szolgálni. New York Times: Kancel. lár úr. egy általános kérdés: tárgyalásaik külpolitikai át­tekintő részében felvetődött-e, hogy elhidegülés mutatkozik a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában? Helmut Schmidt: Nem kí­vánok élni az ön által hasz­nált kifejezéssel. Természete­sen érintettünk minden ak­tuális nemzetközi politikai kérdést. Ugyanez vonatkozik a két' külügyminiszter meg­beszéléseire is. Jóllehet csak találgatni tudom, mire vonat­kozik az öji kérdése, azt el­mondhatom, hogy sem a SALT problémakörét, sem az emberi jogok kérdését nem kerültük meg. Közös érde­künk fűződik ahhoz, hogy az enyhülési politika folyta­tódjék. szövetségeinken be­lül mindketten ezért szállunk síkra. Helsinkit mindketten az európai enyhülési folyamat első csúcspontjának, egyben egy új szakasz kezdetének tartjuk. Mindketten tudtuk és tudjuk, hogy a helsinki zá­róokmányban foglaltak meg­valósítása n.em megy egyik napról a másikra, az ered­ményeket nem lehet egy-két év alatt sem „elővarázsolni”. Ehhez nyilvánvalóan hosszú ideig tartó, folyamatos erő­feszítésekre van szükség. ★ ­A nemzetközi sajtóértekez­lettel véget ért Kádár János bonni látogatásának hivata­los programja. A kancellária kertjében a magyar vezetőt Helmut Schmidt a legmaga­sabb állami vendégnek kijá­ró tiszteletadással búcsúztat­ta. Szerdán délután gymnichi szálláshelyén felkereste Ká­dár Jánost Heinz Oscar Vet­ter, a Német Szakszervezetek Szövetségének (DGB) elnöke és a szövetség vezetőségének több tagja. Ugyancsak a délutáni órák­ban látogatott el Gymnichbe Wolff von Amerongen, a né­met kereskedelmi és iparka­marák szövetségének elnöke. A kora esti órákban Kádár János és kísérete Düsseldorf­ba, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány központjába uta­zott és ott Heinz Kühn tar­tományi miniszterelnök fo­gadta. Heinz Kühn ezután a tar­tományi miniszterelnökség épületében díszvacsorát adott magas rangú vendége tiszte­letére. A vacsorán a tarto­mányi miniszterelnök és Ká­dár János pohárköszöntőt mondott. A Központi Bizottság első titkára szerdán este vissza­utazott szálláshelyére, a gym­nichi kastélyba. Közös nyilatkozat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagja Helmut Schmidt szövetségi kancellár meghívására 1977. július 4-e és 7-e. között hivatalos látogatást tett a Németor­szági Szövetségi Köztársaságban. _ A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkárát, az Elnöki Tanács tagját fogadta Walter Scheel, a Né­metországi Szövetségi Köztársaság szövetsé­gi elnöke. Kádár János és Helmut Scmidt beható megbeszéléseket folytatott a két ország kap­csolatairól és az időszerű nemzetközi kérdé­sekről. A látogatás alatt találkozóra és megbe­szélésre került sor Púja Frigyes és Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter, valamint dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági mi­niszter között. A látogatás alkalmával a külügyminisz­terek aláírták a két ország kulturális együtt­működési egyezményét. Bonni tartózkodását követően Kádár Já­nos látogatást tett Észak-Rajna—Vesztfália tartományban. A megbeszéléseken a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának tagja és a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja elégedet­ten állapította meg, hogy a két ország kap­csolatai eredményesen fejlődnek, s különösen a diplomáciai kapcsolatok felvétele óta szá­mottevően továbo szélesedtek. Elhatározták, hogy az Egyesült Nemze­tek alapokmányával, valamint az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet záróok­mányával összhangban további erőfeszítése­ket tesznek kapcsolataik szélesítésére és el­mélyítésére. Egyetértenek abban, hogy a két ország politikusainak, parlamenti képviselői­nek és más vezető személyiségeinek találko­zói, valamint a két kormány közötti politi­kai véleménycserék jelentékenyen hozzájá­rulnak ehhez. Aláhúzzák, hogy a kölcsönö­sen előnyös együttműködés fejlesztése meg­felel mind a Magyar Népköztársaság, mind a Németországi Szövetségi Köztársaság érde­keinek és elősegíti a európai béke megszilár­dítását. A felek üdvözlik a két ország gazdasági kapcsolatainak kedvező fejlődését. Megelé­gedéssel állapítják meg, hogy különösen az árucsere és a vállalati kooperáció fejlődött és szélesedett dinamikusan. A feleknek az a szándékuk, hogy az 1974. november 11-én Budapesten aláírt gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapo­dással összhangban és a kölcsönös előnyök alapján a jövőben is különleges figyelmet szentelnek a gazdasági együttműködés fej­lesztésének. Fontos feladatnak tekintik a kereskedel­mi forgalom kiegyensúlyozott növelésének biztosítását és az árucsere szerkezetének ja­vítását. Ennek megfelelően azon fáradoznak, hogy meglévő lehetőségeik keretén belül megszüntessenek minden nehézséget, amely a gazdasági együttműködés továbbfejleszté­sét akadályozza. Törekszenek a vállalati kooperáció és a harmadik piaci együttműködés elmélyítésére, valamint közvetlen kapcsolatok további ki­építésére a két ország vállalatai között. Ezzel kapcsolatban kívánatosnak tartják a közepes és kisvállalatok részvételét is. Mindkét fél hangsúlyozza a hosszú távú gazdasági együttműködés nagy fontosságát a Két ország kapcsolatainak megszilárdítása szempontjából. Ezzel összefüggésben kieme­lik a 10 éves együttműködési megállapodás jelentőségét és méltatják az e megállapodás végrehajtására létrehozott kormányközi ve­gyesbizottság sikeres tevékenységét. Meggyő­ződésük, hogy ennek a bizottságnak igen hasznos szerepe van a kétoldalú gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésében, különösen az együttműködés elmélyítésében. A két fél elégedetten nyugtázza, hogy a kapcsolatok más területen is jelentős előre­haladást értek el, és a kölcsönösen előnyös együttműködés számos formája jött létre. Megállapították, hogy a két ország között eddig aláírt egyezmények végrehajtása kie- elégítően halad. Megvizsgálják, hogy mely te­rületeken célszerű és lehetséges újabb egyez­mények kötése. Hangsúlyozottan elő kívánják segíteni a tudományos és műszaki együttműködést és az a szándékuk, hogy amint lehet, megfelelő egyezményeket és megállapodásokat is köt­nek. Az a véleményük, hogy a kulturális kap­csolatoknak nagy jelentőségük van a két or­szág és a két nép viszonyában. Ebből kiin­dulva az a szándékuk, hogy ezeket a kapcso­latokat ápolják és a kulturális együttműkö­dést fejlesszék. Azt várják, hogy a mai na­pon aláírt kulturális együttműködési egyez­mény végrehajtása lényeges hozzájárulás lesz ehhez. A felek bátorítani fogják a szakszerveze­tek, a sportszervezetek, a szakmai szövetsé­gek, valamint más szervezetek és egyesüle­tek kapcsolatait. Nagy jelentőséget tulajdo­nítanak az ifjúsági cseréknek, és megvizsgál­ják együttműködési egyezmény lehetőségét ezen a területen. Elő kívánják segíteni a két ország állam­polgárainak közvetlen kapcsolatait és a tu­rizmust. Ebből a célból tovább szándékozzák könnyíteni az utasforgalmat. Támogatják mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek a másik ország jobb megismerését és a kölcsö­nös megértés erősítését szolgálják. A nemzetközi helyzetről folytatott esz­mecsere középpontjában az enyhülés, a le­szerelés, az európai biztonság és együttmű­ködés kérdései állottak. Mindkét fél aláhúzza az enyhülés jelen­tőségét a nemzetközi kapcsolatok alakításá­ban. Meggyőződésük, hogy az enyhülés poli­tikájával szemben nincs ésszerű alternatíva. Kifejezték, hogy támogatnak minden erőfe­szítést, amely e folyamat tartóssá tételére irányul. Méltatták a Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Németországi Szövetségi Köz­társaság szerződéseit, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság alapszerződését, s az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapo­dást, amelyek megkötése jelentősen hozzá­járult az európai enyhüléshez. Egyetértettek abban, hogy a lemondás a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkal­mazásáról és az erőszakkal való fenyegetés­ről a béke és a biztonság megszilárdítását szolgálja. A két fél nagy történelmi jelentőségű eseménynek értékeli az európai biztonsági és együttműködési értekezletet, amely máris kedvezően hat az európai helyzetre. Az a- vé­leményük, hogy a biztonság és az együtt­működés megszilárdításának fontos feltéte­le a résztvevő államok kapcsolatairól szóló alapelvek figyelembe vétele és a záróokmány valamennyi ajánlásának teljes végrehajtá­sa. Hasznosnak tartják és készek folytatni a kétoldalú eszmecserét a helsinki ajánlások végrehajtásáról, s tevékenyen hozzá kíván­nak járulni a záróokmány által a résztvevők elé tűzött célok megvalósításához. Nagy fon­tosságot tulajdonítanak az ez évi belgrádi találkozónak, s azon lesznek, hogy a talál­kozó konstruktív szellemben folyjon le és ezzel hozzájáruljon az enyhülés és a kölcsö­nös bizalom elményítéséhez, a záróokmány ajánlásai végrehajtásának meggyorsításához. Mindkét fél nagy fontosságot tulajdonít a leszerelésre irányuló erőfeszítések folytatá­sának, a biztonság megerősítésének Európá­ban és az egész világon. Hangsúlyozták az általános és teljes leszerelés szükségességét, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. Ki­fejezték reményüket, hogy a stratégiai fegy­verek korlátozására irányuló szovjet—ame­rikai tárgyalások hamarosan pozitív ered­ményre vezetnek. Aláhúzták a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és az azzal összefüggő intézkedésekről Bécs- ben folyó tárgyalások jelentőségét. Remélik, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek. Kifejezték elégedettségüket, hogy az atomsorompó egyezmény aláíróinak száma növekedett, azonban az a véleményük, hogy további erőfeszítésekre van szükség a szer­ződés egyetemessé tétele érdekében. Mindkét fél aggodalmát fejezte ki a kö­zel-keleti helyzet miatt. Hangsúlyozták, hogy mielőbb szükséges a konfliktus teljes és tar­tós megoldása a Biztonsági Tanács ismert határozatai alapján. Egyetértettek abban, hogy figyelembe kell venni a térség vala­mennyi államának és népének törvényes jo­gait, beleértve a palesztin népet is. Ennek során érvényesíteni kell a térség minden ál­lamának jogát, hogy békében, biztos és elis­mert határok között éljen. Aláhúzták, hogy az igazságos és tartós béke megteremtésében fontos szerep hárul a genfi értekezletre, amelynek munkáját minél előbb fel kell újí­tani. A ciprusi helyzetről folytatott vélemény- csere során a felek megerősítették álláspont­jukat, hogy meg kell őrizni a Ciprusi Köztár­saság függetlenségét, területi integritását és szuverenitását. Az Afrika déli részén kialakult helyzet­tel kapcsolatban aláhúzták, az Egyesült Nem­zetek Szervezete nyilatkozatának és az azt követő határozatainak jelentőségét, amelyek a gyarmati népek és országok függetlensé­gének megadásáról szólnak. Kinyilvánították szándékukat, hogy elő­segítik a fejlődő országok egyenjogú részvé­telének kiszélesítését a nemzetközi gazdasági együttműködésben. A felek megerősítették, hogy támogat­ják az Egyesült Nemzetek alapokmányának céljait és elveit, valamint a világszervezet szerepének erősítését a béke és a biztonság megszilárdításában, az államok együttműkö­désének fejlesztésében. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy a megbeszélések szívélyes és konstruk­tív légkörben folytak. Meggyőződésük, hogy ez a látogatás jelentősen hozzájárult a két ország kapcsolatainak fejlesztéséhez, együtt­működésének elmélyítéséhez, a kölcsönös bi­zalom erősítéséhez. Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Helmut Schmidt szövetségi kancel­lárt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Bonn, 1977. július 6. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja. HELMUT SCHMIDT, a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom