Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-30 / 178. szám
1977. július 30. KELET-MAGYARORSZÄG 7 Iskola X- Pedagógus X- Szülő X- Gyerek -X- Iskola "X Pedagógus X- Szülő Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus i SZÜLÖK FÓRUMA Napközis táborok rjó néhány helységünkben már abban a szerencsés I helyzetben vannak a gyerekek, hogy a napközis tá- bor nem az iskola udvarán és falai között ver tanyát, hanem a település zöldövezetében, tehát valóban tábori körülmények között. Ám ha erre nincs mód, akkor is módosítanunk kell valamelyest a körülményeket. Az iskola udvarán felverhetünk néhány sátrat (az úttörőtábor befejeztével bizonyára kihasználatlanul hevernek a szertárban), környéküket ízlésük szerint díszíthetik a gyerekek. Sok örömet szerzünk ezzel nekik, egészen más környezetben érzik magukat. Persze, ez az otthoni tábor nem helyettesíti a környék zöldövezetébe, vagy a helység határába vezető sok kirándulást, a gyakori portyázásokat. Ha már otthon táborozunk, ne tartsuk feleslegeseknek a tábori külsőségeket. Szervezzük őrsökbe, rajokba a gyerekeket, lehetőleg szabad társulás formájában, ne ragaszkodjunk az életkori csoportokhoz. Legyen nevük, fabrikáljanak jelvényt maguknak, válasszanak őrsi dalt, találjanak ki csatakiáltást. Állítsunk fel zászlórudat, vonjuk fel minden reggel a nemzeti zászlót, s a délutáni hazatérés előtt, alatta értékeljük a napot, köszönjünk el a másnapi viszontlátásig. Legyen ügyeletes őrs, kapusszolgálat, szóval minden tábori formaságot alakítsunk ki. Persze, mindezek nélkül is megvan a napközis tábor, de más így a hangulata, élményszerűbbé válik az együttlét. A táborokban a fiúk egy szál tornanadrágban, fürdőnadrágban, a lányok tornadresszben szaladgálnak reggeltől estig, még az étkezések alatt sem öltöznek fel. Ne engedjük, hogy az iskola falai feszélyezzék őket. Ne engedjük, hogy farmerban, melegítőben izzadjanak a kánikulában. Sőt, kezdetben a módszeres napfürdőt vezessük be, később pedig a hőmérséklettől függően sokat legyenek a napon. Feltétlenül gondoskodni kell mosakodási lehetőségről, hogy napközben is felüdíthessék magukat. Végső esetben pléhvályukban kitett vízzel, vagy felfüggesztett hordóval is megoldhatjuk. S mi szerepeljen a változatos programokban? Sport- versenyek, játékos vetélkedők, akadály- és járőrverseny, kirándulások, uszodalátogatás. Az iskola környékének módszeres becserkészése, múzeum-, könyvtár-, mozilátogatás. Rendezhetünk tábori Ki mit tud?-ot, szellemi vetélkedőt, rajzversenyt; villámtréfákkal, jelenetekkel készülhetnek az őrsök. Feltétlenül legyen kéthetenként tábortűz is jóízű dalolással, szalonnasütéssel. Várva várt program a tábori honvédelmi nap. A helyi vagy a közeli fegyveres erők szívesen segítséget nyújtanak, színesebbé teszik a rendezvényt. Hasznos a KRESZ-vetélkedő, módjával a tv gyerekműsorait is bevehetjük a programba. Elmehetünk társadalmi munkára is egy vagy fél napra a közeli tsz gyümölcsösébe, bizonyára szívesen fogadják a gyerekek ezt az ötletet is. Hadd vihessék be a saját sportfelszereléseiket is a napközis táborba: kerékpárt, görkorcsolyát, rollert, labdát. A kétheti programok összeállításába vonjuk be a gyerekeket is. Ha saját ötleteiket is megvalósíthatják, még szívesebben vesznek részt foglalkozásokon. A. L. Udud István: Hintaló Az alkony aranypénzei A lenyugvó Nap alkonyi sugarait szórta a folyóra. Ügy tűnt, mintha vörös-arany pénzecskéket hintene széjjel rajta. Hogyhogy nem, éppen akkor úszott arrafelé egy hófehér kiskacsa. Bele-belemártotta csőrét a hűs vízbe, aztán vidáman siklott tovább. Egyszer csak a part felől szólították. — Szép kis kacsa, jó kis kacsa — hízelkedett egy fekete varjú —, nagy kérésem volna, ha már ott úszkálsz, szedjél nekem az arany pénzecskékből. Az aranyakért zsákszámra vehetnék búzát, árpát, kukoricát. Jutna, maradna még neked is bőven belőle. — Nincs szükségem ilyesmire. Nem nyúlok ahhoz, ami a másé. — Másé, másé, vajon kié? — érdeklődött a varjú, és fölrepült egy partszéli fa tetejére. — Háp, háp, hát az alkonyi Napé — válaszolta a kiskacsa. — Ugyan annak nincs szüksége rá, ha a vízre szórja — ellenkezett a várjú. — Ha nem lenne rá szüksége, akkor nem szedné ösz- sze mindennap — okoskodott a kacsa. — Lári-fári — türelmetlenkedett a varjú. — Ne legyél gyáva, mint a nyúl, és te is gazdag leszel! — Nem vagyok én gyáva, de nem nyúlok hozzá — szólt a kiskacsa és mérgesen felborzolta a tollát. — Eredj a dolgodra, én is hazamegyek, várnak a parton a testvéreim. A varjú mit tehetett mást, ő maga félt a vízre szállni, hát visszament a szántóföldre szemet keresgélni. Ezalatt az alkonyi Nap szorgosan szedegette csillogó Halászok pénzecskéit, majd így szólt a kiskacsához: — Látom, becsületes kis jószág vagy te. Ezért neked el1 árulom, hogy a csillogó hamis napsugártallérokat csak kíváncsiságból szórom a vízre, lássam vajon ki akarja összeszedni azt, ami nem az övé? A kiskacsa megcsodálta a bölcs és gyönyörű alkonyi Napot, ahogy magára öltve bíborköpenyét méltóságteljesen elvonult felébreszteni a Holdat, a csillagokat, hogy azok meg ezüstpénzzel szórják tele a folyót, amelyre egész éjjel a halak vigyáznak. A varjú csak nem nyugodott, a pénz gondolata nem hagyta békében, összefutott az ökörszemmel és annak szeleburdi pajtásával, ß vörösbeggyel. Telebeszélte a csepp ökörszem parányi fejecskéjét, hogy másnap barátjával együtt szálljanak a folyóra: — Szedegessétek össze az alkonyi Nap aranypénzét és hozzátok el hozzám. Én háromfelé osztom. Olyan gazdagok leszünk, hogy miénk lehet az egész világ. — No, ennek fele sem tréfa — rikkantotta az ökörszem. — Hogy én erre nem gondoltam. Az alkonyi Nap másnap újra teleszórta a folyót arany-- pénzekkel, melyek csábítóan tündököltek. Az ökörszem és a vörösbegy csak erre vártak. A víz fölé szálltak és fejjel lefelé fordulva szedegették az alkony pénzeit, azaz hogy csak kapkodták volna, de a csőrüket üresen húzták ki a vízből. Mindezt jól látta a kiskacsa is, és csak kuncogott, hiszen neki megmondta a Nap, hogy fényből vannak az aranypénzei. Az egész csak csalóka játék. így aztán a két kis madár aranypénz nélkül, szégyenkezve röppent fel, s meg sem álltak a fészkükig. M. A. Aki jó étvágyú — az nagyra nő Az állatvilág megfigyelése Madarak „mágneses iránytűje” Azt az évek óta vitatott hipotézist, hogy a vándormadarak a föld mágneses mezejéhez igazodnak, és e mező mesterséges megváltoztatásával megzavarható a település iránya, az Egyesült Államokban végzett újabb kísérletek alátámasztották. Emién amerikai ornitológusnak eddig nem sikerült kimutatnia azt a mágneses iránytűhatást, amelyet egy frankfurti zoológus a hatvanas évek végért poszátákon igazolt. Közös kísérletekben mégis sikerült bebizonyítani a hatás létezését, A New York közelében végzett kísérletek során indigó pintyeket vizsgáltak, amelyek az Egyesült Államok keleti részében költenek és Kö- zép-Amerikában, valamint Mexikó déli részén telelnek át. Az éjszakai vándorlások időszaka április és május, valamint szeptember és október. Azt az irányt, amelyben a ketrecben tartott madár ebben az időszakban elindult, a vándormadarakkal végzett kísérletekben általában utalásnak tekintik az irányvételre; állítólag a szabadban teleléskor délnek, tavasszal pedig északnak felel meg. Annak érdekében, hogy az eddigi kísérleteken megfigyelt össze nem egyeztethető adatokat kikapcsolják, a kísérletek során olyan kísérleti kalitkákat alkalmaztak, amelyek automatikusan mutatják, ha egy madár a nyolc különböző irányban elhelyezett rudak egyikére repül. Egyszersmind az Emién által használt kalitkákkal is dolgoztak, amelyben a rudakon tintás lábnyomokból olvasható le, hogy a madár melyik irányt részesíti előnyben. Mindkét féle kalitkát a kísérleti madarakkal együtt a környék szokásos mágneses terébe helyezték, és úgy szabályozták a mesterséges megvilágítást, hogy megfeleljen a napok hosszának. Ilyen körülmények között az indigó pintyek egyértelmű „előszeretetet” tanúsítottak az északi irány iránt. — Gyí, lovacskám, gyí, te Ráró, ha felugrok a nyeregbe! — Mehetünk is, kicsi gazdám, hadakozni a seregbe! Csuda seprű-gebe hátán suhan erre a boszorkány, meg a sárkány robog el, vad tűzözön csap ki a torkán. Ki a kardot, kicsi gazdám, nosza, vesszen a boszorka! Jön a sárkány! Kaszabold le, feje hadd hulljon a porba De vitéz vagy kicsi gazdám! Nyiha! Versenyre, előre! — Nem, elég volt! Kanyarodj most a selyem-fű-legelőre! Falatozzál, fölüdítsen a patak friss vize aztán! — Te meg addig heveredj le a hűvösre, kicsi gazdám! télen Piros köddel gyűl a hajnal, zümmög a szél fagyos jajjal. Olyan a táj, mint a rózsa, jégpáncél borul a tóra. A vastag jégpaplan alatt táncolnak a kövér halak. Léket vágnak a halászok, abba merítik a hálót. Bizakodók és merészek, a jég hátán is megélnek. ölbey Irén TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Aprítják. 6. Bánat. 7. Költőféle. 8. Egymást követő betűk a magyar abc- ben. 9. Ö, semleges nemben, oroszul. 11. Kínai Népköz- társaság rövidítése. 12. Szemmel érzékelő (—’). 14. ... meg! (fogd fel, amit mondok!). 16. Megfejtendő. 18. Azonos mássalhangzók. 20. Római 52. 21. Kicsinyítőképző. 22. Megfejtendő. 24. Szőrzetféleség az emberen. 25. Állam az USA-ban. 27. Részben párnás! 28. Tejipari melléktermék. 29. Fúvós hangszer. Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Bőg. 3. Menyasszony. 4. BÓ. 5. Pengetés hangszer. 6. Habókos. 10. Ama helyen. 11. Kar betűi keverve. 13. Olaj, angolul. 14. Középen nézik! 15. Megfejtendő, 17. Bőg. 19. Ámbár. 21. Dorong. 23. Nívó 3/'4-e. 24. Erősen buborékos massza. 26. Egymást követő betűk a magyar abc- ben. 27. Megfejtendő. Múlt heti megfejtés: — ATHÉN — RÓMA — SZÓFIA — RIGA — Könyvjutalom: Barabás Zoltán Öfehértó, Kovács Erzsébet Vásáros- namény. Szarvas Erzsébet • Szakoly. Ragány Miklós Megfejtendő: Ajak, Korponai László FeEurópai folyók. (Vizszin- hérgyarmat Piros Gyöngyi tes 16, 22, függőleges 1, 15. Mátészalka "és Kiss László 27-). Nyíregyháza.
