Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 28. Gyors ütemben halad a 49-es számú főútvonal mátészalkai átkelő szakaszának építése. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat dolgozói már a városközpont közelében terítik a 14 méter széles útra az utolsó réteg aszfaltot. (Gaál Béla felvétele) KÖTÉLHÚZÁS Egy tiszasxentmártoni halálos baleset nyomában ÜZEMI KONYHA FALUN Tarisznya helyet! étkezde A zöld terepjáró a kombájnok mellé kanyarodott. Kiszállt belőle a két felszolgálónő, előkészítették a tányérokat és- az evőeszközöket, majd feltálalták a húslevest, a rántott húst burgonyával és az uborkasalátát. Mindennap lejátszódik ez a jelenet a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezetben, ahol saját üzemi konyhával rendelkeznek. Igaz az első időben sokan idegenkedtek a „tsz-ebédtől”. Nagyon szűk kör járt először ebédelni, már arra gondoltak a szövetkezet vezetői, hogy be kell zárni a konyhát. Szerencsére erre nem került sor. Megízlelték, megszerették Fokozatosan megízlelték és megszerették az emberek a közös konyha főztjét és napról napra többen ebédeltek. Ma már kicsinek bizonyul a konyha. Nemcsak a termelőszövetkezetet látják el délben meleg étellel, hanem innen hordanak a közkonyha létesítését. Ez kevés. A minél nagyobb igények kielégítésére éppen ezért szükséges lenne a különböző étkeztetési megoldások keresése. Járható utak Persze nem kevés az az összeg, ami egy üzemi konyha létrehozásához és indításához elengedhetetlenül fontos. Emellett kiszolgáló személyzetre is szükség van. Az egyedüli járható út nemcsak a saját üzemi konyha, vagy étterem létesítése. így, ha egy szövetkezet anyagilag nem bírja, megvan annak a lehetősége, hogy a közeli községek gazdaságai közös összefogással építsenek üzemi étkezdét. Az ÁFjSSZ-szel való együttműködést is sok helyen lehetne szélesíteni. Az igény szinte mindenütt megvan az üzemi étkeztetésre. Nem lehet olyasvalamivel védekeznie egy szövetkezeti vezetőnek sem, hogy a kombájno- sok jobban szeretik a tarisz- nyázást, vagy szívesebben főznek maguknak a tábla szélén. Egy konyha létesítése kis szervezést igényel. Érdemes elkezdeni. Sipos Béla Cjsághír: Varga Dezső 63 éves nyugdíjas tiszaszent- mártoni lakos június 24-én délután szénarakodás közben leesett a Zetor pótkocsijáról. Sérülése olyan súlyos volt, hogy a helyszínen meghalt. Körülbelül három hét telt el a baleset után, amikor az özvegye levelet írt szerkesztőségünknek. Nem panasz volt ez. inkább tanácskérés, mert bár férje munka közben szenvedett balesetet, sem a temetés előtt, sem azután nem keresték meg a tsz-ből, hogy nincs-e szüksége segítségre. A tsz-ben — a záhonyi Lenin Tsz területe a tiszaszent- mártoni határ is — előbb a párttitkár, majd a főkönyvelő fogad, aztán megérkezik a határjárásból az elnök is. Addigra előkerül a járási hivatal jegyzőkönyve, s együtt elevenítjük fel a baleset körülményeit. Húzott még egyet... Szalacsi Kálmán rakodó- munkás beszél. — Varga Dezsőnek ez volt a harmadik pótkocsija, amit megrakott. Nem sok volt már mindössze 3 rudas, a többit előzőleg már hazavittük a lucski lapályról. Varga Dezső a Zetoron állt, ő egyengette a szénát, aztán a rakomány lekötése következett. T. Szabó Zoltán erőgépvezetővel lent húztuk a kötelet, Varga Dezső fönt segített a húzásban. A csiga miatt már nem tudtunk többet húzni rajta, hozzáláttunk a csomó megkötéséhez. Varga ezt fent- ről nem láthatta, s húzott még egyet a kötélen. Már hozzákezdtünk a kötél rögzítéséhez, amikor egy csomó széna rám esett. Lefordítottam magamról, s akkor vettem észre, hogy egy másik csomó szénával együtt Varga Dezső is a földön van. Szóltam az erőgépvezetőnek, odaszaladt Juhász Gyula agronómus is. Elsősegélynyújtást próbáltunk alkalmazni, de 2—3 perc múlva észrevettük, hogy meghalt. A balesetről lényegében többet mondani senki nem tudott, de jól kiegészíti még ezt T. Szabó Zoltán erőgépvezető néhány mondata. — A kötél az én nevemen volt. Emlékezetem szerint év elején vettem fel. Ezt használtuk a ládahordáskor is. Elhasználódás nem látszott rajta. Mi lesz az özveggyel? A baleset mégis a kötél miatt történt: amikor Varga Dezső húzott egyet rajta, elszakadt. Ezt állapította meg a Jövőre már az új táborban Napközi az erdő fái alatt balesetről felvett jegyzőkönyv. Milyen segítséget adtak az özvegynek? — Még semmilyet — mondja az elnök — úgy gondoltuk, hogy a vezetőségi ülésen megszavazunk neki egy összeget. 800, vagy 1000 forintot, amennyit a vezetőség jónak lát. Ez nem szavazás, meg szívesség kérdése — próbáljuk mondani — kötelezettség, s nem 800, vagy 1000 forint, hanem a temetéssel kapcsolatos összes költség, a későbbiekben pedig az özvegyi nyugdíj. amelynek el kell érni a családfenntartó életében elért egy családtagra jutó jövedelmet. — Ez nem létezik — mondják — Varga Dezső nem is volt tsz-tag. Bérjegyzékek kerülnek elő, rajtuk Varga Dezső neve, s a keresetek összege. Kiderül — ezt egyébként a tsz vezetői is erősítik — rendszeresen dolgozott. Míg nem volt nyugdíjas, szabad napjain felesége helyett, azóta saját nevén kapott munkabért. 1000— 1500 forint volt havonta, ami rendszeres munkáról árulkodik. Abban sincs vita, hogy üzemi balesetről volt szó, bár egy-egy megjegyzés itt is arra utal, hogy csak az az igazi üzemi baleset, ha tsz-tag a szenvedő alanya. Közömbösség helyett Aztán ismét az anyagi dolgokra terelődik a szó: nem mintha bárki életét meg lehetne váltani forintokkal, de az özveev életét legalább meg lehet könnyíteni. „Szívesség” és „kötelezettség” röpköd a levegőben, míg végül elmondják: nekik bizony ilyesmiről nincs tudomásuk. Jön a biztonsági megbízott, ő sem tudja mi a teendő. Még azt a nyomtatványt sem küldték el, amelyet az özvegynek kell kiállítani. s amelyben leírhatja, mik az igényei. Következik a végső megállapodás: mondjuk meg. mit kell tenni, bár ha igaz. amit az özvegyi nyugdíjról mondtunk — mármint, hogy ezt is fizetni kell — akkor megkérdezik a szövetség jogászát. Ebben maradtunk Záhonyban, s arra is ígéretet tettek, hogy a kárigény bejelentésére felhívó nyomtatványt elküldik az özvegynek. Azóta ez már nyilván megtörtént, azért nem árt néhány megjegyzés az ügyhöz. Tudjuk, nem mindennapos dolog egy termelőszövetkezet, ben a halálos baleset. így hát nem főbenjáró bűn. ha a vezetők az első pillanatban nem tudják, mi a feladatuk. Az viszont már enyhén szólva közömbösség, ha három hét is kevés, hogy utánanézzenek, vagy éppen megkérdezzék a jogászt a további tennivalókról. Az pedig már egészen furcsa, hogy a szövetség jogásza csak akkor jut eszükbe, ha sokallják, amit fizetniük kell, s nem akkor, amikor balesetet szenvedett dolgozójuk családjának érdekei vannak veszélyben. Pedig akkor még nem is említettük, hogy a tsz dolga lesz az özvegy helyett a nyugdíj elintézése is. Balogh József ség más intézményeibe is. Az természetes, hogy aratáskor a kombájnokhoz viszik autón a főtt ételt. De mindenki más megkapja az ebédet — bárhol is dolgozzon —, aki előfizetett. Gyárakban, üzemekben, iskolákban, intézményekben évek. évtizedek óta üzemi konyhán étkeznek, éttermekbe járnak ebédelni a dolgozók. Ettől a szinttől a termelőszövetkezetekben jócskán elmaradtak. Szabolcs-Szatmár megyében csak két szövetkezet rendelkezik saját üzemi konyhával: a nyírbogáti Rákóczi mellett, a nyíregyháza —sóstóhegyi Vörös Csillag. Együtt az ÁFÉSZ-szel Az üzemi étkeztetés iránt megnőtt a termelőszövetkezeti tagok igénye is. Hat megyei közös gazdaság saját éttermében, harminc szövetkezet pedig rendszeresen a helyi ÁFÉSZ-szel kooperálva oldja meg a dolgozók szűkebb körének étkeztetését. Több termelőszövetkezet aratáskor, vagy nagyobb csúcsmunka idején az ÁFÉSZ-étterem- ből visz meleg ebédet a nehéz fizikai munkát végzők részére, de ez csak idényjellegű. Az ötödik ötéves terv időszakában eddig öt termelő- szövetkezet tervezi üzemi Parányi kunyhó a tábor szélén, furnérlapokból tákol- ták össze a napközis gyerekek. Mindössze három apró legényke fér el alatta. de nincs ennél kedvesebb hely talán sehol. Az erdő fái alatt egy pléden öt-hat kislány he- verészik. A játékkártya ábráin keresztül ismerkednek hazánk híres épületeivel. A tollasütő sem pihenhet. A labda, mint egy kis rakéta száll- dos ide-oda a levegőben. Legtöbbjüket azonban a foci csábítja. Szabály ide, szabály oda, olykor harmincán is kergetik a bőrt. Négyszázan A vakációját a sóstói napközis táborban töltő mintegy négyszáz kisiskolás mindegyike megtalálja itt a kedvének tetsző játékot. A szülőknek nem kell nyugtalankodniuk a felügyelet nélkül hagyott nebulók miatt, s a gyerekek is egész nap jól érzik magukat a közösségben, az erdei levegőn. — Ötödikes vagyok, és a tábori tanács tagja — mutatkozott be Pólyán Piroska, aki az előző nyáron is e tábor lakója volt. Roppant büszke új tisztségére. Ahol csak tudunk, segítünk a tanár néniknek, s vigyázunk arra, hogy senki ne csináljon rendetlenséget a tábor területén. Reggel 8-kor indulunk ki busszal a táborba, és délután négy óra után megyünk haza. Reggelit, ebédet és uzsonnát is kapunk. Nekem nagyon ízlik. Van itt mindenféle játék. Én tollaslabdázni szeretek leginkább. Még egy hétig leszek a táborban, aztán a szüleimmel két hétre Budapestre megyünk nyaralni, majd a nagymamához Üjfehértóra. Ha jó idő van —Én már voltam ezen a nyáron két hétig Káptalan- füreden üdülni — veszi át a szót a nyolcadikos Kulcsár Éva. Nemsokára édesanyáitokkal együtt Balatonföld- várra megyünk nyaralni. Végre egész nap együtt leszünk. Nagyon szeretek itt Megyénkben is forgatták Ma este: Sztrogoff Mihály a televízióban 1875- öt mutat az idő kereke, az oroszországi Kolivany posta- állomásról kiabálás hallatszik. Az ajtón egyenruhás katonák rohannak ki és lövésre emelik fegyverüket . . . Sztrogoff Mihály című film egyik jelenetét vették filmre Tiszavasvári határában két évvel ezelőtt. 1876- ban adták ki Verne Gyula rövid idő alatt híressé vált regényét, amelyet Amerikában is megfilmesítettek. Ez a film nemzetközi összefogással, francia, olasz és nyugatnémet vállalkozásban készült el. A Magyar Televízióban július 28- án kezdik meg vetíteni a közel hétszer egyórás filmsorozatot. A színes tv-film nagy része hazánkban, többek között a Tiszán, Tiszavasvári mellett, a pilisi hegyekben, Sopronban és Apalypusztán készült.. Hilderbrand István magyar operatőrön kívül számos hazai szereplője is van az alkotásnak: Madaras József, Mécs Károly, Horváth Teri, Oszter Sándor, valamint Pólyák József négytagú kaszkadőrcsoportja. Jelenet a filmből. A film férfi főszerepét az NSZK-beli Raimund Harnstorf játssza (dublőze a magyar Fer- minándi Gáspár). A női főszereplője az olasz Lorenza Guerrieri. A tv-film rendezője a hires francia kalandorfilmek alkotója, Jean Pierre Decourt. Elek Emil Munkában a stáb. Hilderbrand István operatőrrel. Két felvétel szünetében Bai- mund Harnstorf. lenni. Különösen a versenyeket szeretem. Ilyenkor a legjobbak jutalmat kapnak. Az a jó, hogy hiába tanár nénik és bácsik ügyelnek ránk. mégsem olyan ez. mint az iskola. Olykor ők is velünk játszanak. Ha rossz idő van, akkor mesét olvasunk, a termekben játszunk, néha filmet nézünk. Persze az az igazi, ha jó idő van. Olyankor strandra is mehetünk, vagy a vadaskertbe. meg mindenfélét lehet játszani. Van egy búvóhelyünk itt nem messze — teszi hozzá titokzatosan — oda szoktunk menni, de csak a mi csoportunkban tartozók léphetnek be. Nagyobb kell Az olykor hatszáz gyereket is befogadó tábor rossz idő esetén már szűkös. Ilyenkor mindössze négy teremre és a teraszra csökken a játéktér. Néhány hete a tábor egy nagyméretű sátorral gyarapodott, ami bizony már nagyon kellett. Az igazi megoldást azonban a felépülő napközis tábor jelenti majd. ami előreláthatólag már a jövő nyáron várni fogja kis lakóit. Kántor Éva