Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-28 / 176. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 28. Gyors ütemben halad a 49-es számú főútvo­nal mátészalkai átkelő szaka­szának építése. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat dolgo­zói már a vá­rosközpont kö­zelében terítik a 14 méter széles útra az utolsó réteg aszfaltot. (Gaál Béla fel­vétele) KÖTÉLHÚZÁS Egy tiszasxentmártoni halálos baleset nyomában ÜZEMI KONYHA FALUN Tarisznya helyet! étkezde A zöld terepjáró a kombájnok mellé kanyarodott. Ki­szállt belőle a két felszolgálónő, előkészítették a tányérokat és- az evőeszközöket, majd feltálalták a húslevest, a rántott húst burgonyával és az uborkasalátát. Mindennap lejátszódik ez a jelenet a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezetben, ahol saját üzemi konyhával rendelkeznek. Igaz az első idő­ben sokan idegenkedtek a „tsz-ebédtől”. Nagyon szűk kör járt először ebédelni, már arra gondoltak a szövetkezet veze­tői, hogy be kell zárni a konyhát. Szerencsére erre nem ke­rült sor. Megízlelték, megszerették Fokozatosan megízlelték és megszerették az emberek a közös konyha főztjét és napról napra többen ebédel­tek. Ma már kicsinek bizo­nyul a konyha. Nemcsak a termelőszövetkezetet látják el délben meleg étellel, ha­nem innen hordanak a köz­konyha létesítését. Ez kevés. A minél nagyobb igények ki­elégítésére éppen ezért szük­séges lenne a különböző ét­keztetési megoldások keresé­se. Járható utak Persze nem kevés az az összeg, ami egy üzemi kony­ha létrehozásához és indítá­sához elengedhetetlenül fon­tos. Emellett kiszolgáló sze­mélyzetre is szükség van. Az egyedüli járható út nemcsak a saját üzemi konyha, vagy étterem létesítése. így, ha egy szövetkezet anyagilag nem bírja, megvan annak a lehetősége, hogy a közeli köz­ségek gazdaságai közös össze­fogással építsenek üzemi ét­kezdét. Az ÁFjSSZ-szel való együttműködést is sok helyen lehetne szélesíteni. Az igény szinte mindenütt megvan az üzemi étkeztetésre. Nem le­het olyasvalamivel védekez­nie egy szövetkezeti vezető­nek sem, hogy a kombájno- sok jobban szeretik a tarisz- nyázást, vagy szívesebben főznek maguknak a tábla szé­lén. Egy konyha létesítése kis szervezést igényel. Érdemes elkezdeni. Sipos Béla Cjsághír: Varga Dezső 63 éves nyugdíjas tiszaszent- mártoni lakos június 24-én délután szénarakodás köz­ben leesett a Zetor pótko­csijáról. Sérülése olyan sú­lyos volt, hogy a helyszí­nen meghalt. Körülbelül három hét telt el a baleset után, amikor az özvegye levelet írt szerkesz­tőségünknek. Nem panasz volt ez. inkább tanácskérés, mert bár férje munka közben szenvedett balesetet, sem a temetés előtt, sem azután nem keresték meg a tsz-ből, hogy nincs-e szüksége segít­ségre. A tsz-ben — a záhonyi Le­nin Tsz területe a tiszaszent- mártoni határ is — előbb a párttitkár, majd a főkönyve­lő fogad, aztán megérkezik a határjárásból az elnök is. Addigra előkerül a járási hi­vatal jegyzőkönyve, s együtt elevenítjük fel a baleset kö­rülményeit. Húzott még egyet... Szalacsi Kálmán rakodó- munkás beszél. — Varga Dezsőnek ez volt a harmadik pótkocsija, amit megrakott. Nem sok volt már mindössze 3 rudas, a többit előzőleg már hazavittük a lucski lapályról. Varga De­zső a Zetoron állt, ő egyen­gette a szénát, aztán a rako­mány lekötése következett. T. Szabó Zoltán erőgépveze­tővel lent húztuk a kötelet, Varga Dezső fönt segített a húzásban. A csiga miatt már nem tudtunk többet húzni rajta, hozzáláttunk a csomó megkötéséhez. Varga ezt fent- ről nem láthatta, s húzott még egyet a kötélen. Már hozzákezdtünk a kö­tél rögzítéséhez, amikor egy csomó széna rám esett. Lefor­dítottam magamról, s akkor vettem észre, hogy egy másik csomó szénával együtt Varga Dezső is a földön van. Szóltam az erő­gépvezetőnek, odaszaladt Ju­hász Gyula agronómus is. El­sősegélynyújtást próbáltunk alkalmazni, de 2—3 perc múlva észrevettük, hogy meg­halt. A balesetről lényegében többet mondani senki nem tudott, de jól kiegészíti még ezt T. Szabó Zoltán erőgépve­zető néhány mondata. — A kötél az én nevemen volt. Emlékezetem szerint év elején vettem fel. Ezt hasz­náltuk a ládahordáskor is. Elhasználódás nem látszott rajta. Mi lesz az özveggyel? A baleset mégis a kötél mi­att történt: amikor Varga De­zső húzott egyet rajta, elsza­kadt. Ezt állapította meg a Jövőre már az új táborban Napközi az erdő fái alatt balesetről felvett jegyző­könyv. Milyen segítséget adtak az özvegynek? — Még semmilyet — mond­ja az elnök — úgy gondoltuk, hogy a vezetőségi ülésen megszavazunk neki egy össze­get. 800, vagy 1000 forintot, amennyit a vezetőség jónak lát. Ez nem szavazás, meg szí­vesség kérdése — próbáljuk mondani — kötelezettség, s nem 800, vagy 1000 forint, ha­nem a temetéssel kapcsolatos összes költség, a későbbiek­ben pedig az özvegyi nyug­díj. amelynek el kell érni a családfenntartó életében elért egy családtagra jutó jövedel­met. — Ez nem létezik — mond­ják — Varga Dezső nem is volt tsz-tag. Bérjegyzékek kerülnek elő, rajtuk Varga Dezső neve, s a keresetek összege. Kiderül — ezt egyébként a tsz veze­tői is erősítik — rendszeresen dolgozott. Míg nem volt nyugdíjas, szabad napjain fe­lesége helyett, azóta saját ne­vén kapott munkabért. 1000— 1500 forint volt havonta, ami rendszeres munkáról árulko­dik. Abban sincs vita, hogy üzemi balesetről volt szó, bár egy-egy megjegyzés itt is ar­ra utal, hogy csak az az iga­zi üzemi baleset, ha tsz-tag a szenvedő alanya. Közömbösség helyett Aztán ismét az anyagi dol­gokra terelődik a szó: nem mintha bárki életét meg le­hetne váltani forintokkal, de az özveev életét legalább meg lehet könnyíteni. „Szívesség” és „kötelezettség” röpköd a levegőben, míg végül elmond­ják: nekik bizony ilyesmiről nincs tudomásuk. Jön a biz­tonsági megbízott, ő sem tud­ja mi a teendő. Még azt a nyomtatványt sem küldték el, amelyet az özvegynek kell ki­állítani. s amelyben leírhatja, mik az igényei. Következik a végső megállapodás: mond­juk meg. mit kell tenni, bár ha igaz. amit az özvegyi nyugdíjról mondtunk — már­mint, hogy ezt is fizetni kell — akkor megkérdezik a szö­vetség jogászát. Ebben maradtunk Záhony­ban, s arra is ígéretet tettek, hogy a kárigény bejelentésére felhívó nyomtatványt elkül­dik az özvegynek. Azóta ez már nyilván megtörtént, azért nem árt néhány megjegyzés az ügyhöz. Tudjuk, nem mindennapos dolog egy termelőszövetkezet, ben a halálos baleset. így hát nem főbenjáró bűn. ha a ve­zetők az első pillanatban nem tudják, mi a feladatuk. Az viszont már enyhén szólva közömbösség, ha három hét is kevés, hogy utánanézzenek, vagy éppen megkérdezzék a jogászt a további tennivalók­ról. Az pedig már egészen furcsa, hogy a szövetség jogá­sza csak akkor jut eszükbe, ha sokallják, amit fizetniük kell, s nem akkor, amikor balesetet szenvedett dolgo­zójuk családjának érdekei vannak veszélyben. Pedig akkor még nem is említettük, hogy a tsz dolga lesz az öz­vegy helyett a nyugdíj elinté­zése is. Balogh József ség más intézményeibe is. Az természetes, hogy aratáskor a kombájnokhoz viszik autón a főtt ételt. De mindenki más megkapja az ebédet — bárhol is dolgozzon —, aki előfize­tett. Gyárakban, üzemekben, is­kolákban, intézményekben évek. évtizedek óta üzemi konyhán étkeznek, éttermek­be járnak ebédelni a dolgo­zók. Ettől a szinttől a terme­lőszövetkezetekben jócskán el­maradtak. Szabolcs-Szatmár megyében csak két szövetke­zet rendelkezik saját üzemi konyhával: a nyírbogáti Rá­kóczi mellett, a nyíregyháza —sóstóhegyi Vörös Csillag. Együtt az ÁFÉSZ-szel Az üzemi étkeztetés iránt megnőtt a termelőszövetkeze­ti tagok igénye is. Hat me­gyei közös gazdaság saját ét­termében, harminc szövetke­zet pedig rendszeresen a he­lyi ÁFÉSZ-szel kooperálva oldja meg a dolgozók szűkebb körének étkeztetését. Több termelőszövetkezet aratás­kor, vagy nagyobb csúcsmun­ka idején az ÁFÉSZ-étterem- ből visz meleg ebédet a ne­héz fizikai munkát végzők ré­szére, de ez csak idényjelle­gű. Az ötödik ötéves terv idő­szakában eddig öt termelő- szövetkezet tervezi üzemi Parányi kunyhó a tábor szélén, furnérlapokból tákol- ták össze a napközis gyere­kek. Mindössze három apró legényke fér el alatta. de nincs ennél kedvesebb hely talán sehol. Az erdő fái alatt egy pléden öt-hat kislány he- verészik. A játékkártya áb­ráin keresztül ismerkednek hazánk híres épületeivel. A tollasütő sem pihenhet. A lab­da, mint egy kis rakéta száll- dos ide-oda a levegőben. Leg­többjüket azonban a foci csá­bítja. Szabály ide, szabály oda, olykor harmincán is kergetik a bőrt. Négyszázan A vakációját a sóstói nap­közis táborban töltő mintegy négyszáz kisiskolás mind­egyike megtalálja itt a ked­vének tetsző játékot. A szü­lőknek nem kell nyugtalan­kodniuk a felügyelet nélkül hagyott nebulók miatt, s a gyerekek is egész nap jól ér­zik magukat a közösségben, az erdei levegőn. — Ötödikes vagyok, és a tábori tanács tagja — mutat­kozott be Pólyán Piroska, aki az előző nyáron is e tábor la­kója volt. Roppant büszke új tisztségére. Ahol csak tudunk, segítünk a tanár néniknek, s vigyázunk arra, hogy senki ne csináljon rendetlenséget a tábor területén. Reggel 8-kor indulunk ki busszal a tábor­ba, és délután négy óra után megyünk haza. Reggelit, ebé­det és uzsonnát is kapunk. Nekem nagyon ízlik. Van itt mindenféle játék. Én tollas­labdázni szeretek leginkább. Még egy hétig leszek a tá­borban, aztán a szüleimmel két hétre Budapestre me­gyünk nyaralni, majd a nagy­mamához Üjfehértóra. Ha jó idő van —Én már voltam ezen a nyáron két hétig Káptalan- füreden üdülni — veszi át a szót a nyolcadikos Kulcsár Éva. Nemsokára édesanyá­itokkal együtt Balatonföld- várra megyünk nyaralni. Végre egész nap együtt le­szünk. Nagyon szeretek itt Megyénkben is forgatták Ma este: Sztrogoff Mihály a televízióban 1875- öt mutat az idő kereke, az oroszországi Kolivany posta- állomásról kiabálás hallatszik. Az ajtón egyenruhás katonák rohannak ki és lövésre eme­lik fegyverüket . . . Sztrogoff Mihály című film egyik jelenetét vették filmre Tiszavasvári határában két év­vel ezelőtt. 1876- ban adták ki Verne Gyu­la rövid idő alatt híressé vált regényét, amelyet Ameriká­ban is megfilmesítettek. Ez a film nemzetközi összefogással, francia, olasz és nyugatnémet vállalkozásban készült el. A Magyar Televízióban július 28- án kezdik meg vetíteni a kö­zel hétszer egyórás filmsoro­zatot. A színes tv-film nagy része hazánkban, többek között a Tiszán, Tiszavasvári mellett, a pilisi hegyekben, Sopronban és Apalypusztán készült.. Hilderbrand István magyar operatőrön kívül számos hazai szereplője is van az alkotás­nak: Madaras József, Mécs Ká­roly, Horváth Teri, Oszter Sándor, valamint Pólyák Jó­zsef négytagú kaszkadőrcso­portja. Jelenet a filmből. A film férfi főszerepét az NSZK-beli Raimund Harnstorf játssza (dublőze a magyar Fer- minándi Gáspár). A női fő­szereplője az olasz Lorenza Guerrieri. A tv-film rendezője a hires francia kalandorfil­mek alkotója, Jean Pierre De­court. Elek Emil Munkában a stáb. Hilderbrand István operatőrrel. Két felvétel szünetében Bai- mund Harnstorf. lenni. Különösen a versenye­ket szeretem. Ilyenkor a leg­jobbak jutalmat kapnak. Az a jó, hogy hiába tanár nénik és bácsik ügyelnek ránk. még­sem olyan ez. mint az iskola. Olykor ők is velünk játsza­nak. Ha rossz idő van, akkor mesét olvasunk, a termekben játszunk, néha filmet né­zünk. Persze az az igazi, ha jó idő van. Olyankor strandra is mehetünk, vagy a vadas­kertbe. meg mindenfélét le­het játszani. Van egy búvó­helyünk itt nem messze — teszi hozzá titokzatosan — oda szoktunk menni, de csak a mi csoportunkban tartozók léphetnek be. Nagyobb kell Az olykor hatszáz gyereket is befogadó tábor rossz idő esetén már szűkös. Ilyenkor mindössze négy teremre és a teraszra csökken a játéktér. Néhány hete a tábor egy nagyméretű sátorral gyarapo­dott, ami bizony már nagyon kellett. Az igazi megoldást azonban a felépülő napközis tábor jelenti majd. ami elő­reláthatólag már a jövő nyá­ron várni fogja kis lakóit. Kántor Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom