Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 24. Óvodabusz,, pótmamaszolgálat? Kevés a hely, sok a gyermek Egy megjegyzés szerint: könnyebb bejutni a főiskolára, mint a kis gyermeknek az óvodába. A túlzás kézenfekvő, igaz viszont, hogy a megyeszékhelyen a néhány évvel ezelőttihez ha­sonló feszültségek vibrálnak az óvodák táján. Czakó István, a városi tanács elnökhelyettese is megerősíti ezt: ez év júni­us első felében befejeződtek a jelentkezések az óvodákba. A tavalyi 4015 óvodás korú gyermek helyett az idén szeptember­től 4400 gyermek kopog bebocsátásért, s valamennyi kérés jo­gos. Több, mint 425 gyermeknek nincs helye jelenleg, akiknek háromnegyede a Jósavárosban lakik. A zsúfoltság okai Mi okozta a hirtelen meg­növekedett létszámemelke­dést? A tervezettnél többen költöztek új lakásokba, to­vább nőtt a gyermekszapo­rulat, s egyre több nő fejezi be a gyermekgondozási sza­badságát és szeretne újra munkába állni. S még van egy tényező: ebben az évben tervezési-pénzügyi és egyéb okok miatt egyetlen óvodai hely sem létesült. A jövő év­re húzódik át a 200 gyermek befogadására alkalmas Búza utcai új óvoda átadása. Az okok ismerete azonban önma­gában nem nyugtathatja meg sem a gyermeküket elhelyez­ni akaró szülőket, sem a ta­nácsi szerveket. Milyen meg­oldás kínálkozik? A megyeszékhely óvodái — közismerten túlnépesedettek. A hivatalos értékelés szerint a kihasználtság foka 132 szá­zalék, az idei túljelentkezé­sekkel ez az arány 147 száza­lékra emelkedne, ami gyakor­latilag már megoldhatatlan. A gondot nehezíti, hogy a több­letlétszám zöme a Jósaváros­ban van (255 gyermek) és a Sóstói úton. A tanácsi szervek hét va­riációban keresik az ideigle­nes, de viszonylag megnyug­tató megoldást. Szóba jött a sóstói napközis tábor igény- bevétele, de ezt hamar el kel­lett vetni; az épület erre al­kalmatlan. A megyei könyv­tár régi épületének átalakítása sem kivitelezhető ötlet, csak­úgy mint a sóstói Szeréna-lak berendezése óvodának. Kecseg­tetőnek látszott a jósavárosi magasházak földszintjén üz­Közlekedés a megyeszékhelyen Dugó itt, dugó ott... Újabb forgalomirányító lámpák A Kossuth utcán 20—30 személygépkocsi vár, hogy a Rákóczi utcára kihajthasson, az Iskola utcán két sorban 10—15 áll a négyes főút tor­kolatánál, a városközpont két forgalomirányító lámpája kö­zött csaknem összeér a két gépkocsisor... Folytathatnánk a sort a Krúdy Gyula utcával, a kör- út-kereszteződésekkel, a par­kolási gondokkal. Csúcsforga­lom van Nyíregyházán, s a legkisebb változás is (mint nemrégiben a Zrínyi Ilona ut­ca részleges lezárása) kisebb­fajta csődöt okoz a közleke­désben. — Törvényszerű-e ez; mi­lyen is tulajdonképpen Nyír­egyháza közlekedési rendsze­re? — kérdeztük a városi ta­nács műszaki osztályának il­letékes csoportvezetőjétől, Szabó József mérnöktől. — A jelenlegi helyzet nem kedvez a gyors ütemben nö­vekvő forgalomnak, de rövid idő múlva kedvező forgalom­szervezési lehetőségeink lesz­nek az épülő sugaras-gyűrűs útrendszer révén — kaptuk a választ. — Szinte minden „közlekedési forró pontot” érint vagy a külső körút (amely a 4-es főút építésével a 80-as évek elejére teljessé válik), vagy a kiskörút, amely az ötödik és a hatodik ötéves tervben lényegében kiépül. Megoldás csak hosszabb tá­von ^kínálkozik. Az egyes ke­reszteződések forgalmi ren­dezése ugyanis egymagában a legtöbb helyen nem oldha­tó meg. Példa erre a Kossuth utca—Rákóczi utcai kereszte­ződés, amelyet a tanács meg­rendelésére az UVATERV szakemberei próbáltak ren­dezni. De eredményt elérni csak a Dózsa György utca— Vasvári Pál utca közötti rész rendezésével lehetett volna, annyi feltétel teljesítésével, hogy a gyakorlati megvalósí­tás már szóba sem kerülhe­tett. Ezt a csomópontot a vá­rosrendezés „oldja meg”: a hamarosan épülő kiskörút mi­att körülbelül öt év múlva megszűnik. Hasonló a helyzet az Iskola utcai torkolattal is: ezt a részt a kiskörút déli szakasza érinti majd. Addig is (még ebben az esztendő­ben) egyirányúsítással pró­bálják megkönnyíteni a for­galmat. A Bercsényi utca— Bethlen Gábor utca kereszte­ződésében járműosztályozót építenek, hogy a jobbra ka­nyarodást lehetővé tegyék. A Stadion utcai „nehéz keresz­teződésben” nem terveznek változtatást, mert a jövő év végére várhatóan kinyitják a Kun Béla utcát a Marx tér felé, s ezzel alapvetően meg­változik a forgalom. Több új közlekedési lám­pát is telepítenek a közeljö­vőben. A Rákóczi utca—kör­út kereszteződésében a terv szerint már júliusban, a Kos­suth utca—körút keresztező­désben pedig az év végéig fe- jazik be a lámparendszer épí­tését. A tanács már megren­delte a következő forgalom- irányító lámpát, amely a kör­út kinyitásával várhatóan egyidőben a Marx téren se­gíti majd a közlekedést. Külön foglalkoznak a par­kírozás gondjaival. A város- központban lévő 300 hely ke­vés. Egyre többen sürgetik, hogy parkolóórával vagy tár­csával szabályozzák a parkí­rozók igénybevételét, mert jelenleg a napközben hiva­talos ügyek intézésére a vá­rosközpontba érkezők gépko­csival általában nem tudnak megállni. De nemcsak a köz­pont, hanem olyan nagy for­galmú helyek (mint a 6tadion, a kórház, a temető) alig né­hány gépkocsi számára al­kalmas parkírozóhellyel ren­delkeznek. Valamelyest eny­hít a gondokon, hogy az ATI új vizsgapályáját vasárnapon­ként a stadionba látogatók számára parkolóként meg­nyitják; a régi tanpályát a Marx téren hamarosan szin­tén parkírozóhelyként hasz­nálhatják. M. S. letek céljára épült helyiségek átalakítása, de a szakembe­rek véleménye szerint ez sem oldható meg szeptember 1-ig. Jósavárosból a Csillag utcába Maradt a két leginkább el­érhető megoldás: úgynevezett óvodai buszok beállítása — melynek napi költsége 200— 250 forint lenne, s melyet ter­mészetesen a városi tanács fedez majd — és az aprósá­gok utaztatása a Jósavá­rosból a Csillag, a Csa­lád utcai, Kert közi, a László utcai és a Vécsey közi óvodákba. így 180—200 gyer­mek kapna helyet ezekben a nem éppen néptelen óvodák­ban, ahol mégis ki tudnak szorítani egy kis helyet. Ez ügyben a városi tanács illetékes vezetői már tárgyal­tak a Volán vezetőivel; az út járhatónak tűnik. A gyerme­kek valószínű az új 24 tan­termes iskola tornatermében gyülekeznének, innen fel­ügyelet mellett busszal men­nének a távolabbi oviba és ide térnének vissza, itt „ve­hetnék át” őket a szülők. De az óvodabusz sem old meg minden igényt, ezért a napókban a városi pártbizott­ság és a városi tanács veze­tői úgy határoztak, ideiglene­sen átadják óvodai célra a jó­savárosi párt- és művelődési házat, könyvtárhelyiséget. Az átalakítás tervei már készül­nek, egy hónap áll majd ren­delkezésre, hogy a SZÁÉV szakemberei elvégezzék a fél­millió forint értékű átalakí­tási munkálatokat. Jövőre 450 hely Ez hát a jelen, jövőre ked­vezőbb lesz a helyzet, 450 óvodai hely „lép be”, persze a gyermeklétszám is tovább nő majd. Az óvodai gond még sokáig kísérője lesz a város gyors fejlődésének. A hivata­los erőfeszítésekhez egy nem hivatalos javaslatot tennénk; talán enyhítene a helyhiányon valamelyest, ha nyugdíjas né­nik közreműködésével meg­szerveznék a korábbi évek­ben már kísérletként bevált pótmamaszolgálatot. Termé­szetesen ez valamivel költ­ségesebb az intézményes óvo­dai elhelyezésnél... (P. G.) Címnyomozók a postán Nyírfa a borítékon A levél külföldről érkezett pontos név- és foglalkozás­megjelöléssel, de a helységnév és a lakáscím helyére a len­gyel feladó egy nyírfát raj­zolt. Az enyhén szólva hiá­nyos címzés ellenére a levél megtalálta valódi gazdáját Nyíregyházán. Ezt az esetet a postások nem felejtik el egy­hamar, bár azóta számtalan­szor kellett komoly nyomozó­munkát folytatniuk a rosszul megcímzett levelek miatt. Ha a postás végképp nem találja a címzettet, a levelet visszaküldik a feladónak, áki aztán dühösen reklamál a postahivatalban. Az albér­lőket felkutatni külön művé­szet. Az esetek nagy részében lakóhelyüket a lépcsőházban és a házmesternél semmi sem jelzi. „Névtelenségüknek” sokszor az az oka, hogy a szövetkezeti lakásokban élő albérlők után pluszpénzt szá­mít fel a szövetkezet. Ezért a tulajdonosok nem vezettetik be a nyilvántartásokba az al­bérlők nevét. így aztán iga­zán nem lehet csodálkozni, hogy leveleiket nem kapják meg. Pedig a megoldás egy­szerű lenne. Küldeményeiket a lakáskiadó címére kérhet­nék a saját nevük feltünte­tésével. Ugyanezt a megol­dást javasolják a posta szak­emberei azoknak, akik hosz- szabb ideig más lakásában tartózkodhatnak. Gondot okoz az is, ha a la­káscsere után elfelejtik a pos­tával a címváltozást közölni, vagy ha új lakónegyedeknél a tanács későn tünteti fel az utcaneveket, a lépcsőházak számozását. A posta vezetői azt sem tagadják, hogy néha nagyobb körültekintéssel meg tudnák találni a címzetteket. De megbetegedésnél, szabad­ságolásnál kénytelenek ta­pasztalatlan fiatalokat mun­kába állítani, akik azon a környéken ismeretlenek lé­vén, a címzéshiányos levelet nem tudják kézbesíteni. Egy­re több, nagy tapasztalattal rendelkező kézbesítő megy évente nyugdíjba. Helyettük nagyon nehéz újakat találni, s a kezdők betanulása, kör­nyezetük alapos megismerése sok időbe kerül. A „legnehezebb esetekben” azt a gyakorlatot alkalmaz­zák a nagy postahivatalok, hogy mielőtt visszaküldenék a levelet, az egész kézbesítő­gárda előtt felolvassák a bo­rítékra írt szöveget. Akinek ismerős a hiányos cím, az kézbesíti másnap a levelet. Ha kiderül, mégsem az a címzett, másnap- újabb postás teszi táskájába a levelet. A nyomozás sokszor, de nem mindig jár eredménnyel. Ezért kell a feladóknak — a saját érdekükben is — külde­ményeiket pontosan címezni’ ük. Balogh Júlia Nyelvtanulás — korszerűbben (Jj formák a TIT nyelviskolájában Ahány nyelv: annyi ember — tartja a mondás. Már az általános és a középiskolai oktatás törekszik arra, hogy egy-két idegen nyelv iránt felkeltse az érdeklődést. A megnövekedett idegen- forgalom, továbbá a gyárak külföldi kapcsolatainak bő­vülése miatt gyarapodott és gyarapszik az idegen nyel­vet tanulók száma. A felnőtt nyelvoktatás me­gyei gazdája, a TIT er­re a növekvő érdeklődésre alapozva a korábbiaknál kor­szerűbb formákat indít szep­tembertől kezdődő nyelvisko­lájában. Háromféle nyelvtan- folyamot és kétféle céltanfo- lyamot szerveznek. Akik most kezdenek idegen nyel­vet tanulni, az alapozó tan­folyam, a „haladók” a tömö­rített tanfolyam hallgatói le­hetnek. Ez utóbbi a meglévő ismereteket aktivizálja, a be­szédkészség kialakítását segí­ti. A harmadik, úgynevezett intenzív tanfolyam azoknak szól, akik már megfelelő nyelvismerettel rendelkeznek, s munkaköri feladataikhoz hasznos, esetleg szükséges an­nak bővítése. Ezt a tanfolya­mot gyorsított tempóban, na­pi 8 órás tanulással tervezik. Megfelelő felkészültség szükséges a céltanfolyamok­hoz is. Az egyik az állami nyelvvizsgára készít elő, a másikon társalgási kurzuso kát tartanak. Tanfolyamon' ként változik a foglalkozások módszere, az előadások és be­szélgetések, a tananyag fel­dolgozása mellett a légkor szerűbb szemléltetésre törek­szenek. Az alap- és középfo kú tanfolyamokon például minden új fogalom húszszo­ros megerősítéssel sajátítható el. Sikeresen működik a TIT támogatásával néhány üzemi tagozat, az új formák iránt pedig már több munkahely érdeklődik. Üjabb üzemi ta­gozatok indítását tervezik, egyrészt a munkakörökhöz szükséges nyelvismeret meg szerzéséhez, másrészt szabad idős programként. A követ­kező tanévben az angol, orosz, francia és német mel­lett megfelelő érdeklődés ese tén olasz, spanyol és lengyel kurzusokat is szerveznek. Tervezik továbbá — egyelőre havi egy programmal — egy orosz és egy német társalgá­si klub indítását is. (be) Halál a tanyahajón A két matróz a hajó korlátjá­hoz szorította a fiatalembert. Fel­emelt karjait két oldalról hátra­feszítették, aztán mikor egész fel­sőteste már túl volt a korláton, elengedték. Csobbant a víz, a test elmerült. Árgus szemekkel figyelték, mikor látják ismét, de a mélyről csak egy irattárca jött fel. A holttestet három nap múl­va adta ki magából a Tisza. Június 10-e volt. A Kúnság ta­nyahajó négy napja elfoglalta szokott helyét a tiszalöki Tisza- híd mellett, hogy otthont adjon a kotróhajón dolgozó matrózoknak. Esténként az ügye­letes a hajón maradt, a többiek szórakozni jártak Bessenyei László matróz ezen az estén Nagy István munkatár­sával a Halásztanyán szórakozott. Nem sokkal később megérkezett egy harmadik munkatársuk négy lány társaságában. Bessenyeiék asztalukhoz hívták őket, aztán megbeszélték, hogy felmennek együtt a hajóra. Maradt még pá­linka az üvegben, azt magukkal vitték, hogy legyen mit inni a fe­délzeten is. A hajón Szigeti Géza, a „kapi­tány” várta őket. Gondolták, igy négyen jól eltöltik az estét a négy lánnyal, de kis idő múlva két — meglehetősen ittas — fia­talember lépett a fedélzetre. A két fiú már korábban ismerte a lányokat, s ők is velük akartak szórakozni. A hívatlan vendégek is asztalhoz ültek, de az egyik rövid idő múlva elaludt. A má­sik, Sipos László 21 éves tiszada- dai lakos a kapitánnyal akart be­szélni. — Én vagyok — mondták egy­más után a matrózok, s mikor Sipos észrevette, hogy szórakoz­nak vele, mérgesen ugrott fel he­lyéről. Bessenyei és Nagy István sem maradt ülve, megfogták, hogy levezessék a hajóról. Sipos kirántotta kezeit a szorításból és a hajó korlátja felé hátrált. — Úsztassátok meg, majd kijó­zanodik — szólt oda nekik a „ka­pitány” —, s Bessenyeiék újra el­kapták Sipos karjait. — Bele ne próbáljátok dobni, mert nem tud úszni — kiabálta oda nekik az egyik lány. — Nem baj, majd megtanul, szólt vissza Szigeti, s ekkor Si­pos súlypontja már túljutott a korláton. Négy méterre volt a korlát a viz színétől, a víz mély­sége szintén meghaladta a négy métert. A lányok rémülten néz­tek össze. A kapitány csónakba ült, hogy kihúzza a fiút, de a víz csak a tárcáját dobta fel. Fém­ről, a fedélzetről Bessenyei pró­bálta keresni, merre is úszhat a fiú, de a sötétben semmit nem tudott felfedezni. Aztán össze­néztek Naggyal. Kiúszott a part­ra, csak ők nem látták? Ha nem, többé úgysem kerül elő. Bessenyei azért mégis csónak­ba szállt, elment az erő­műig, de semmit nem ta­lált. Nagy a hajón maradt, s kioktatta a lányokat. Ha kérde­zik, azt kell mondani, hogy a fiú részeg volt és beleesett. Aztán értesítették a rendőrsé­get. Az első vallomások Nagy utasításai szerint történtek, mert azt mondta a lányoknak, ha nem így lesz, őket is bajba keverik. A megyei főügyészség Besse­nyei László 28 éves abádszalóki matrózt és Nagy István 20 éves tiszatarjáni matrózt mint tettese­ket emberöléssel, Nagyot ezen­kívül 5 rendbeli hamis tanúzásra rábírással, Szigeti Gézát pedig, mint felbújtót vádolta meg. A három matróz előzetes letartóz­tatásban várja a tárgyalást. (balogh) A Nagykállói Bőrdíszmű Szö­vetkezet fiatal tűzőnője, Las- kai Erzsébet a Szovjetunióba készülő női táskák körtűzését végzi. (E. E. felv.) A budai Várban épül fel az ország elektromos energia- ellátásának irányítóközpont­ja. A több szintes, környeze­tébe jól illő épületben két vasbeton „héjú” torony is épül. Ezeken kapnak majd helyet az erőművekkel és más üzemviteli központokkal rá­diókapcsolatot biztosító an­tennák. (MTI fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) A Magyar Hajó- és Daru ba­latonfüredi gyárában Liba­non megrendelésére átrakó uszályokat, Jugoszláviának pedig 750 tonnás önjáró uszá­lyokat gyártanak, nem szólva a felújítási munkákról. Ki­sebb hajók készülnek még a hazai jégtörő flottilla, vala­mint a vízügyi igazgatóságok számára. (MTI fotó — Ruzso- nyi Gábor — KS) dtvenméteres, feszített víz­tükrű versenyuszodát építe­nek Szombathelyen. A sport- létesítményben 450 néző te­kintheti majd meg a verse­nyeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom