Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-22 / 171. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. július 22. Válsággóc Afrikában ? összecsapásokról érkeznek hírek Etiópia sivatagos Ogaden tartományából. A szomszédos Szomália által támogatott sza- kadárok ellenőrzésük alatt tartják az Etiópiához tartozó fő­kormányzóság jelentős részét. Csapataik a 67 ezer lakosú Diredawa stratégiai város körül harcolnak. A városon átve­zető vasútvonalon bonyolították Etiópia külkereskedelmi for­galmának 60 százalékát. Északkelet-Afrikában helyezkedik el az 1 222 020 km2 te­rületű 28 millió lakosú Etiópia, amely összekötő láncszemet képez a térség országai között. Népessége amhara (etióp) 33%. galla 30%, szomáli 10%, danakil 10% és egyéb nemze­tiségű. Mivel az ország a császárság 1974. szeptember 12-i meg­döntése számos gyötrelmes fordulatot követően mind egyér­telműbben a nem kapitalista út felé orientálódik, a haladó etiópiai rendszernek számos támadással kell megküzdeni. Eritreában szeparatista szervezetekkel állnak harcban, Oga­den területén jórészt Szomáliái nemzetiségű etiópok élnek. A nemrég függetlenné vált Dzsibuti területén élő afarok az etióp törzsekkel rokonok, az isszák pedig a szomáliaiakhoz kötődnek. A háború súlyos megpróbáltatásokat okoz Afrika egyik legszegényebb országának. Etiópia agrárország, a mezőgaz­daság a bruttó nemzeti termék 53%-át, az ipar 12,5%-át ad­ja. A mezőgazdaságban a naturális és félnaturális gazdasá­gok uralkodnak. A legfontosabb mezőgazdasági termék a ká­vé. A gabonaféléken (cirok, köles, árpa, továbbá kukorica, burgonya és batáta) kívül különböző olajos növényeket és gyümölcsöket termelnek. Iparán belül csak az élelmiszer- és a textilipar termelése számottevő. Az ipar fejlesztésében és a bányászat kiépítésé­ben a külföldi segítség fontos szerepet játszik. Az ország káli­só-, horgany-, réz-, ólöm-, vas- és wolframtartalékai számot­tevőek és feltárás alatt vannak. TELEX... MOSZKVA Csütörtökön Alma-Atában ülésszakot tartott Kazahsztán legfelsőbb tanácsa. A Szov­jetunió többi 14 tagköztársa­ságában már korábban ülés­szakot tartottak a köztársa­sági parlamentek. Ezeken megvitatták az új szovjet al­kotmány tervezetét és meg­alakították a köztársaságok alkotmánytervezeteinek elő­készítésével foglalkozó bi­zottságokat. A köztársaságok alkotmánytervezeteikben fi­gyelembe veszik nemzeti sa­játosságaikat. Az új szovjet alkotmánytervezet kiszélesíti a szövetségi köztársaságok jogait. Erősödik például rész­vételük a Szovjetunió egészét érintő kérdések megoldásá­ban, s a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsában továbbra is felléphetnek törvényalkotási kezdeményezésekkel. LONDON Maratoni, több mint hat­órás vita után az angol alsó­ház 312:282 arányban bizal­mat szavazott Callaghan kor­mányának, illetve az általa meghirdetett gazdaságpoliti­kának. A szavazást megelő­zően a vitát maga a minisz­terelnök nyitotta meg, kérve, hogy az infláció megfékezése érdekében a jövő évben fé­kezzék le a béremeléseket, Callaghan kijelentette: a parlamentnek erre a kérésre adandó válasza „a demokrá­cia bölcsességének próbakö­ve lesz”. A kormány harminc szavazatnyi többségét a libe­rális párt támogatásának kö­szönheti. ROMA A Rómában nyilvánosság­ra hozott adatok szerint az olasz fizetési mérlegben jú­niusban hosszú idő után elő­ször többlet mutatkozott és ennek összege 350 milliárd líra volt. PÄRIZS A Gazdasági Együttműkö­dési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Párizsban nyilvá­nosságra hozott jelentése sze­rint a szervezethez tartozó 24 tőkésországban a következő 12 hónap során nem várható a gazdasági helyzet javulása. A jelentés megállapítja, hogy a munkanélküliség és az infláció nagyarányú lesz és a munkanélküliség aránya átlagosan 5 százalék körül mozog majd. Ez abszolút szá­mokban kifejezve 17 millió munkanélkülit jelent. A je­lentés külkereskedelmi szem­pontból sem derűlátó. Munkatársaink testvérországokban Eperjesi pillanatképek FELNYÍLIK A HATÁR­SOROMPÓ. Egy jó szökke- nésnyi távolság, s máris Kas­sán járunk. A város körül futó út hamarosan dombos vidékre vezet, majd hegyek vonulata mellett érünk Eper­jesre. Nyíregyháza testvérvá­rosa ugyancsak csalogató. Gazdag történelmi múltja, fejlődő jelene egyaránt ér­deklődést kelt. Parkoljunk le a kocsival a városközpont­ban, ott, ahol a Neptun-szo- bor áll, a szép templom kö­zelében. A városnézésre in­duló innen találja meg leg­könnyebben azt, amire kí­váncsi. A városi tanács épületével szemben egy boltíven át ju­tunk a kis utcába, ahol az Apostolokhoz címzett pince­söröző áll. Érdemes beugra­ni a nyári melegben egy kor­só tó cseh sörre. Szíves szó­val igazítják el az érdeklő­dőt, merre is induljon. Van, aki Caraffa hírhedt börtöné­nek megnézésére sarkall, ahol 1687-ben a vésztörvényszék 24 tekintélyes polgárt végez­tetett ki, csak azért, mert a császárság ellen fordultak. Más a helyi múzeumot ajánl­ja, ahol az 1919-ben kikiál­tott Szlovák Tanácsköztársa­ság emlékei, és a szlovák el­lenállás hősi relikviái gyüle­keznek. Ha valaki mindezt végignézi, úgy érdemes egy jó kirándulásra is vállalkoz­ni. Helyi buszjárattal indu­lunk kifelé a városból. Ahogy az új lakótelep utolsó házait is elhagyjuk, már a Tarca völgyében fut az út. Nos, itt már kiszállunk. Egy kis gya­loglás a patak mentén, egy jó hűsítő merítkőzés elűzi a rekkenő meleg okozta kelle­metlenséget. Erőt is gyűjt az ember, hogy nekirugaszkod­jék a Sárosi hegynek. Kaptatunk felfelé a mere­délyen. önkéntes kísérőnk, egy idős bácsi magyarázza, hogy most a Rákócziak ősi fészkét közelítjük meg. Sá­ros grófja volt ugyanis a fe­jedelem, s itt volt sasfészke, S hogy így lehetett, azt mi­sem bizonyítja jobban, mint az: az utolsó métereket már négykézláb másszuk, sűrűn meg-megpihenve. Bevehetet­len erősség volt ez, ami még romjaiban is imponáló képet mutat. Műemléket helyreállí­tó építők népesítik be a bás­tyákat, s a régi vár udvarán kirándulók sátrai tarkálla- nak. NAGYSZERŰ INNEN A KILÄTÄS. Alattunk Eperjes körvonalai bontakoznak ki, itt-ott egy régi őrvár marad­ványai. Körben hatalmas er­dőségek. Megejtően szép a látvány. Messzelátó sem kell, s jól kivehető a Szent Miklós­ról elnevezett gótikus temp­lom együttese, a kollégium, ahol Kossuth Lajos tanult, s mint apró csipkefüzér lát­szik a házak homlokzatát még ma is pompázatosán dí­szítő frízek végtelen sora. Az ember mohóvá válik, s hajlamos arra: egy nap alatt tegye magáévá azt a sok szé­pet, amit a környék kínál. A melegből azonban újra meg újra kikívánkozunk, így az­tán iramodás Solivar felé. Az új sóüzem mellett visz el az út, kanyarog egyet-kettőt, majd egy varázslatos kis elő­város, pontosabban kis köz­ség házai köszönnek felénk. A kapukban asszonyok ül­nek, kezükben szaporán bil­legnek a pálcikák. Készül a híres solivari csipke. Ma már erről nevezetes a falu, régen a névadó só volt a híresség. S aki látni akarja a múlt emlékeit, annak se kell sokat mennie. A község közepén ott a sóház, mellette a régi üzem. A sóbánya, ha annak lehet nevezni, hiszen a szó szoros értelmében nem is az volt. A föld alatt vízzel árasztották az ásványréteget, ezt a sűrítményt szivattyúz­ták fel, és utána párolták. Iz­galmas látni a régi szerkeze­teket, melyek éles ellentétei a közeli üzem automatizált gépsorainak. KÖZELEG AZ ESTE. Mer­re? — merül fel a kérdés. Csalogat a közeli Sigard ho­tel, a tó partján, a Delna strandfürdő, a jégstadion. De egyik se olyan vonzó, mint egy kiadós gyalogtúra ígére­te. Elindulunk a Kálvária­dombon át, az erdők felé. Hűvös van, kellemes az idő. Jelzett út vezet a jó három­negyed óra járásra lévő bor­vizes kutakhoz. Hideg, kelle­mes ízű forrásoknál pihenünk meg. Egyre-másra érkeznek a kerékpárosok, a kormányon demizsonok, üvegek, kannák. Viszik haza a természet kí­nálta vizet, a gyógyítót és frissítőt. Egy kis tetős-lócás pihenőnél ülünk. A pohár­ban gyöngyözik a víz. Csend van. Jármű zaja nem sérti a természetet. Jólesik kipi­henni egy nap fáradalmait. És valaki a vizet vivők közül megjegyzi: — „Fogyasszák jó egészséggel, ez ad erőt ah­hoz. hogy még sok szép utat bírjanak.” Megfogadjuk a jó tanácsot. Mert ígéretes utak várnak még ránk. Bürget Lajos (Folytatjuk) Susan Atkins Amikor a lapokban a fegy­verszakértők megállapításá­ról, s a fegyver utáni kuta­tásról olvasott, Mr. Weiss többször gondolta, hogy fia éppen a Polanski-villabeli gyilkosok revolverét találta meg. Mérlegelte is, hogy te­lefonál a rendőrségre, de az­tán elvetette a gondolatot. Nem akart fontoskodásával nevetségessé válni. Ha a gyil­kos fegyverről lett volna szó, a rendőrség már régen ismét jelentkezett volna, újabb kér­déseket tett volna fel. A rendőrség azonban hallga­tott, s a derék Weiss papa végeredményben nem volt detektív. S úgy gondolta, hogy ha valamilyen ügyben a rendőrség teljes erővel nyo­moz, akkor pontosan és szer­vezetten dolgozik. Álmában sem gondolt rá, hogy a fia által talált Buntline békésen porosodik egy borítékban a talált tárgyak osztályán ... A gyilkosokat ekkor már rinte egyetlen ember gyilkolt a Polanski-villában, egy ma­gányos, valószínűleg fiatal őrült, aki szexuális kielégü­lését találta a vérfürdőben. Capote sokkal gyengébb bűn­Pintér István : Gyilkosság a Polanski-villában egyébként mindenki kereste. Az a huszonötezer dollár ju­talom, amelyet Roman Po­lanski barátaival kitűzött a tettes kézrekerítésére, meg­tette a magáét. A rendőrség a telefonbejelentések tízez­reit kapta. Prostituáltak és fodrászok, színésznők és el­mebetegek, kalandorok és mindenképpen az újságokba kerülni akaró sztárjelöltek közölték, milyen „nyomokra” leltek. A lapokból úgy tud­ták, hogy az augusztus 8-tól 9-re virradó éjszakán megölt nők és férfiak szexorgián vettek részt, ezért sokan „ba­ráti körük” tagjainak szexu­ális eltévelyedéseit hozták a hatóságok tudomására, mond­ván, hogy az indítóok vala­mi ilyesmi, tehát a tettest eb­ből a körből kell keresni. Megszólalt a televízióban Truman Capote, a Hidegvér­rel című könyv világhírű szerzője is. Kifejtette véle­ményét a gyilkosságról. Sze­ügyi teoretikusnak bizonyult, mint amilyen kiváló író. Időközben Paul LePage és emberei megemberelték ma­gukat. Gondos vizsgálatnak vetették alá a LaBianca-ház­beli vérrel írt feliratokat, s rájöttek, hogy azok. valami összefüggésben lehetnek a legújabb Beatles nagylemez­zel. Azon szerepeltek a „Hel­ler Skelter”, a „Piggies” és a „Blackbird” című számok. A Blanckbirdben gyakran hang­zik el, hogy „Arisé” a hely­színen talált „RISE” ebből származhatott. LePage-ék azonban még mindig nem ismerték fel az összefüggést a Polanski-villa és a LaBianca-ház között. Tény, hogy a két bűntett áldo­zatai még csak nem is ismer­ték egymást. Dehát Gary Hin- man sem ismert senkit sem a Polanski-villabeli öt áldozat, sem a LaBianca házaspár tagjai közül. Mégis, amikor — október 15-én — LePage- ék először hallottak a Hin- man-ügyről, azonnal felfi­gyeltek a Hinman és a LaBi- anca-gyilkosságok közötti hasonlóságokra. A LePage-csoport fölvette a kapcsolatot a LASO-val, a Los Angeles-i sheriff hivata­lával. Whiteley és Guenther őrmestereket ezúttal figyel­mesen meghallgatták. A két őrmester elmondta, hogy né­hány nappal azelőtt rajta­ütöttek a Halálvölgyben egy „hippycsaládon”. Huszon­négy tagját vették őrizetbe. A 34 éves, többszörösen bünte­tett előéletű Charles Manson „családja” szeptember első napjaiban költözött oda az úgynevezett Barker-tanyára, egy elhagyott parasztházba. A rajtaütésre az adott okot, hogy a család tagjai rabláso­kat és lopásokat követtek el, gyújtogatásokat kíséreltek meg. A rendőri akció során két lány, Stephanie' Schramm és Kitty Lutesinger védelmet kért a rendőrségtől. Elmond­ták, hogy már hosszabb ide­je próbálnak megszabadulni a bandától, de nem tudtak megszökni. Kitty Lutesinger, egy 17 éves, szeplős kislány gyereket várt Beausoleiltől, a Hinman-gyilkosság gyanúsí­tottjától. A lány kihallgatása során tudta meg, hogy a fér­fi rendőrségi őrizetben van: amikor augusztus elején az akkor még a Spahn-tanyán tartózkodó társaságból eltűnt, senki nem árulta el, hogy hol található. A Hinman-gyilkosságról Kitty tudott is valamit. El­mondta, hogy Beauseleilt Manson küldte el egy Susan Atkins nevű lánnyal együtt Hinmanhoz, hogy pénzt sze­rezzenek tőle. összecsapásra került sor, amelynek során Hinmant megölték. A lány nem emlékezett rá pontosan, hogy mindezt kitől hallotta, annyit mondott csupán, hogy a „családban” a történteket széltében-hosszában beszél­ték. Arra is emlékezett, hogy Susan Aktins mesélt neki ar­ról, hogy egy férfivel küzdött, s közben háromszor vagy négyszer a lábába szúrt. (Folytatjuk) Eperjesi főutcarészlet e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom