Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET Díszmagyar lovagin női ruha, a Millenniu­mi évekből való. A méhtelek! ásatás során került elő ez a kisméretű női istenszobor, I _________________ Múzeumaink gyűjteményéből A nyíregyházi Jósa András Múze­umban 156 ezer különböző muzeális tárgyat tartanak nyilván a legfrissebb adatok szerint. A múzeumban az ál­landó kiállítások bemutatóterme rend­szeresen helyet ad különböző idősza­kos kiállításoknak is. Elek Emil összeállítása 1906-ból származik ez a tűzoltó Európa-bajnokság aranyérem. Késő bronzkori lelet az ófehértói arany karperecéit néhány darabja. I Szabolcs vármegye ezüst étkészletének leg­szebb darabjai láthatók a képen, SZELLEMI FÓRUMUK A Szabolcs-Szatmóri Szemle munkájáról A Szabolcs-Szatmári Szemle 1956—57-ben szüle­tett, de 1966-ig mindössze három száma jelent meg. Ettől kezdve azonban be­bizonyította életképességét. 1966-tól már országos ter­jesztésben jelenik meg. ne­gyedévenként. Létrejöttétől végigkísé­ri a folyóiratot az arculata körüli vita. Milyen legyen? Irodalmi vagy társadalmi? A folyóirat szerkesztőbi­zottsága helyesen érzékeli a valóságot: megyénk nem rendelkezik olyan irodalmi alkotó háttérrel, amely in­dokolná a Szemle „irodal- masítását.” Ezért maradt az egyetlen reális út, — a szépirodalom kizárása nél­kül — egy társadalmi jel­leg kialakítása, ápolása. A folyóiratra így ráillik ma is a megállapítás: helyi is­mereti jellegű, foglalkozik mindazzal, ami a táj múlt­jára, jelenlegi helyzetére és jövőjére vonatkozik. Kivé­teles esetekben közöl olyan írásokat is, amelyek nem a tematika szempontjából kapcsolódnak a megyéhez, hanem szerzőjük „honossá­ga” révén, vagy a téma, melyről szó van, országos jelentőségű. Az utóbbi idő­ben a folyóirat egy-egy száma tematikus. Nincs tehát változás és nem is indokolná ezt a je­lenlegi helyzet — állapí­tották meg a legutóbbi megbeszélésen a folyóirat fenntartását vállaló tanácsi tisztségviselők és a folyó­irat közvetlen szerkesztői. A törekvés, hogy a folyó­irat foglalkozzon minden, a megyét érintő fontos kér­déssel — a termeléstől a képzőművészetig, a szép- irodalomig, segítse a köz- művelődést, a politikai­ideológiai munkát, a me­gyei politikai és gazdasági vezetést a fő feladatok megoldásában — helyesnek bizonyult. Ezt a feladatát, az értékelés szerint, a Szemle betölti és a maga szerény, de fontos eszközei­vel jól segíti a megyei köz­vélemény alakítását, a fel­adatok megoldásában való részvételt, illetve a vezetési tevékenység hatékonyabb, színvonalasabb ellátását. Egy rövid tartalomjegy­zék az 1975 végéig megje­lent írásokról: 50 társada­lompolitikai, 87 gazdasági és gazdaságpolitikai, 80 tu­dománnyal és a művelő­déssel foglalkozó, 24 egészségügyi, 62 irodalmi, 50 művészeti, 13 zenei témá­jú írás jelent meg. A tör­téneti hagyományokra 92 cikk és tanulmány, a nép­rajzra és a néphagy omány- ra 32 közlemény vo­natkozott. Ezeken az ará­nyokon szeretnének javíta­ni, tovább növelni a mai életünkhöz, feladatainkhoz kötődő írások számát. A Szemle szerkesztőbi­zottsága a folyóirat munká­ját azzaL akarja javítani, hogy átgondoltabbá terv­szerűbbé teszi a munkát. Természetesen az „örök” kérdés is felvetődött: ho­gyan lehetne a folyóirat tartalmát színvonalasabbá, olvasmányosabbá tenni úgy, hogy az megfelelő esz­mei-politikai tisztánlátás­sal párosuljon. Nem utolsó szempont az sem, hogy a Szemle jusson el azokhoz, akiknek készül, elsősorban a politikai, a gazdasági és a kulturális munkaterületen dolgozók­hoz, az értelmiség különbö­ző rétegeihez. A Szemle jelenleg 1300-1350 példány­ban jelenik meg. Viszony­lag alacsony az egyéni elő­fizetők száma, az áruspél­dányok közül 150 jut a megye újságstandjaira, és 120 a fővárosi újságol­vasókhoz. Továbbra is tö­rekedni kell az egyéni elő­fizetők táborának növelésé­re, de az iskolák, művelő­dési otthonok és tanácsi igazgatási, a szövetkezeti hálózat példányszámait is növelni lehetne. Hasznos tanácsokat: ka­pott a folyóirat szerkesztő- bizottsága a legutóbbi meg­beszélésen. Legyen alkotó- műhelye a Szemle a tehet­ségek kibontakoztatásá­nak, váljék tervszerűbbé a szerzők körének bővítése, hasznosítsák jobban a tu­dományos egyesületekben bekövetkezett szellemi pezs­gést. Javasoltak az urbanizá­ciós folyamatokkal, a tele­püléshálózattal, a megye átrétegződésével összefüg­gő témák igényes feldolgo­zását és megjelentetését. Hagyomány (rondolatok a nívó p. G. Aki az utóbbi néhány év­ben figyelemmel kísérte megyénk népitáncegyütte­seinek hagyományápoló, íz­lésfejlesztő, s ezáltal fontos népművelői funkciót betöl­tő tevékenységét, két do­logra figyelhetett fel. Az egyik: megnövekedett a mű­faj vonzereje. Nem mindig volt telt ház amatőr tánc- együttesek bemutatóján, újabban egy-egy jó műsor a beatkoncertek sikerével vetekszik. Két műkedvelő együttesünk közös szereplé­se előtt már egy héttel nem lehetett jegyet kapni, telt ház volt a Vasas vendég- szereplésén, s telt ház volt Kisvárdán a Vánszínpadon a megyei nívódíjas verseny gálaestjén. S a másik: zömmel fiata­lok ülnek a nézőtéren, va­vöje ez nyokna utóbbi 6zet rét gos alk zával é rabok, gyártás teti hat kés al hatnak sokra, pá vaköl Ián el i mindég; műsorai kincsün szemeit gatóság Ez az eve — idei Ki vetél kec ennyi ti 7'­A Szabolcs-Volán lánceg; gyis olyan közönség köré­ben lesz egyre népszerűbb a népművészet, amely élet­koránál fogva nem lehet még hordozója, csak átve­Nagy Balogh János kiállítása Nyírbátorban „A magyar festészet forradalmárai” címmel indított el egy kiállítás­sorozatot a debreceni Dé­ri Múzeum. A sorozat el­ső kiállítása Nagy Balogh János életművét mutatja -be, megyénkben a nyír­bátori Báthori Múzeum­ban tekinthetik meg az érdeklődők. Nagy Balogh János volt az első való­ban proletárfestő a ma­gyar művészet történeté­ben. Kora, környezete nem tette lehetővé egy Derkovitséhoz hasonló osztályharcos program megvalósítását, de sors- és küldetésvállalásával akaratlanul is Derkovits előhírnökévé vált. 1874-ben született Bu­dapesten szegény sőrsú családban. Mázolóinasnak ment, közben képezte ma­gát: esti tanfolyamokra járt tudását fejleszteni, majd nagy nélkülözések közepette Münchenben egy fél évet járt az Aka­démia tanfolyamán. Ha­zatérve alkalmi szobafes­tő munkából élt, főleg té­len dolgozott, hogy nyá­ron a képzőművészetnek élhessen. Az I. világhá­borúban súlyosan megse­besült, jobb karja szinte teljesen megbénult. Né- hányan felfigyeltek mű­veire, a Tanácsköztársa­ság művészeti direktóriu­ma Pór Bertalan közben­járására képeket vásárolt tőle, művésszé nyilvání­totta. 1919 végén halt meg. Életműve ma a Nemzeti Galéria tulajdo­Műveinek témái nem túl változatosak: anyja alakja, a mindennapi munka, a kubikosok erő­feszítései jelennek meg képein. Alkotásai meg­döbbentőek és lázítóan őszinték — nemcsak fes­tette a szegények életét, hanem élte is... Kialakí­totta magában a kompo­nálás leghatékonyabb módjait, az egyszerű té­máknak megfelelő objek­tív hangvételt, a színnel formált építés alaptörvé­nyeit. Minden eredmé­nyéért magának kellett megküzdenie. Állandó nélkülözés, és kísérlete­zés közben saját erejéből jutott el olyan művészi problémák megoldásához, amelyekre kortársai kö­zül csak a „Nyolcak” munkáiban láthatunk pél­dát. Vagy egyetemes mér­cével mérve: kispesti ma­gányában eljutott a cé- zanne-i geometrikus szer- kesztettséghez és forma­nyelvhez! Nagy Balogh János ki­állítását július 10-ig te­kinthetik meg az érdek­lődők a Báthori Múzeum­ban, Nagy Balogh János: Kubikosok. verseny ilyen n a legjo Szabó vonalas félkészt hét vég nívódíja hettünk táncegy hetek ó re kész elé már jó prod s ez íg zönség vinni, a Nem b( ban az ezért sí ^szen ha el is m mögött, ke meg Két k verseny volt. K, haladók együtte: kiváló az orez; ismert műhely fel a pr progran ben, an nem ju De ta szakma is, hogi zösséggi a legki zású tá A \ szín von egyezik teseinel tunk eg zépmezi lást. együtte: úgy hi próbált! lenére < az akar csoport« ők tarti zőnybe,

Next

/
Oldalképek
Tartalom