Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-08 / 133. szám
/ 1977. június 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ITT ÉS HOST EGY KÖZÉPÜZEM PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK terve került a minap a kezembe. A munkaterv a jelen ötéves tervidőszakra fogalmazza meg a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda tennivalóit. Átfogó, minden fő területre kiterjedő dokumentum — országos vagy megyei szintű, programnak is megfelelne. Az adott üzem pártbizottsága tervének, sajnos, már sokkal kevésbé. A helyi cselekvés irányításához ugyanis túlságosan általános, elvont, nem elég kézzelfogható és konkrét, hiányzik belőle az „itt és most”. Ha egy hadsereg támadásba lendül, minden szakasznak megvan a maga konkrét feladata. De ez nem azonos az egész hadsereg feladatával, s a szakasz tervét nyilvánvalóan nem úgy készítik, hogy lemásolják a hadosztály támadási elgondolásait. A politikai munkában is szükség van ilyen megkülönböztetésre (mozgalmi zsargon nyelvére fordítva a „szintek szerinti differenciálásra”). Ám még ma sem ritkaság a másolás: különböző központi vagy megyei elhatározásokat vagy állásfoglalásokat „egy az egyben”, vagy legfeljebb rövidítve átvesznek, ahelyett, hogy alkalmaznák azokat a helyi viszonyokra. Holott az országosan vagy megyeileg megjelölt feladatok egynémelyike erre a kisebb egységre alig- alig vonatkozik, mások érvényesek, de kevésbé fontosak, néhány tennivaló viszont kiemelt jelentőségű, s ezért ezen a helyen az átlagosnál sokkal nagyobb figyelmet igényel. Lehet, hogy valamely átfogó feladat megoldását nekik csak áttételesen kell elősegíteniük, de ennek szerepe mégis o)y fontos, hogy különleges erőfeszítéseket követel. Ám ez csak akkor tűnhet ki, ha a központi döntéseket nem egyszerűen tudomásul veszik, hanem átgondolják a belőlük helyileg adódó tennivalókat. NAPJAINKBAN PÉLDÁUL SOK SZŐ ESIK arról, hogy gazdasági fejlődésünk középponti kérdése a hatékonyság fokozása. Országos vagy megyei szinten nagyon fontos ennek a leszögezése, hiszen alapvetően meghatározza a cselekvés irányát. Egy üzemi pártbizottság, vagy különösen egy alapszervezet viszont már nem szabad, hogy megálljon ennél a fogalomnál. Hiszen t a hatékonyság tág fogalom; fokozása az egyes munkahelyeken mindig valamilyen konkrét tennivalót jelent. A pártszervezetnek éppen ezt kell megállapítania, s nem ismételgetnie az országos követelményt. Az egyes dolgozó vagy a brigád számára ugyanis ezzel még vajmi keveset mondtunk. „Jó, megértettem, hogy ez a feladat ma Magyarországon — válaszolja —, de én itt a munkahelyemen mit tegyek?” Nos, ha a pártszervezet, a társadalmi szervezetek erre nem tudnak választ adni, akkor a hatékonyság emelését célzó politikai munkájuk hatástalan marad, nem váltódhat kézzelfogható tettekre. Jó dolog, hogy ezt mind több pártszervezetben értik meg, s formálják aszerint a pártmunka tartalmát, irányát. Ezeken a helyeken érdemben hasznositják a napjainkban különösen időszerű lenini intelmeket a konkrét helyzet konkrét elemzésének szükségességéről. Megkeresik, hogy a maguk területén melyek a konkrét teendők, s erőfeszítéseiket ezek megvalósítására összpontosítják. A politikai munkában mindenekelőtt ezeket a konkrét célokat ismertetik, magyarázzák, népszerűsítik, s nem állnak meg az általános összefüggéseknél. Ezért munkájuk hatása is nagyobb és kézzelfoghatóbb. MIÉRT NEM TÖRTÉNIK EZ MÉGSEM MINDENHOL ÍGY? Bizonyára közrejátszik benne a kényelmesség, hiszen a határozatok értelemszerű adaptálása sok fejtörést, gondolkodást, olykor elmélyült vizsgálódást igényel. Igazságtalanok lennénk, ha nem vennénk észre, hogy a pártszervezetek olykor a felsőbb elhatározások mennyisége is ilyen irányban befolyásolja. Emiatt nem mindig marad elegendő erő, energia, idő ahhoz, hogy valamennyit érKisvárda és Záhony gázellátásának előkészítő tárgyalásait kezdték meg a szakemberek. A tárcaközi bizottság határozata alapján a VI. ötéves terv idején vezetékes gázellátásban kell részesíteni a nagyobb, fejlődő településeket. Ennek alapján szerepel a tervben Kisvárda és Záhony körzete, ahol a lakosság mellett nagy ipari fogyasztók is vannak. A vezeték építésére 1980-ig történnek meg az előkészületek. A teryek szerint a Testvériség gázvezetékről lesz demben átgondolják és megkeressék a helyi alkalmazás módjait. Talán egy félreértés is közrejátszik a konkrét elemzés időnkénti elmulasztásában. Volt egy időszak, amikor a pártmunkát túlságosan eluralták az elemezgetések és ez kárára lett a cselekvésnek. Szükségessé vált tehát a végrehajtás előtérbe állítása. * Ez néhol olyan reflexeket váltott ki, hogy „mondjátok meg, mi a döntés, és mi mindenféle szó nélkül végrehajtjuk”. A pártpolitikai munkában azonban a határozatok jó végrehajtása — az esetek túlnyomó részében — a helyi körülmények, szükségletek, teendők gondos számbavétele nélkül lehetetlen. Az ilyesfajta — a megvalósítás feltételeinek megteremtését előkészítő, s nem azt helyettesítő — elemzés nem árt a cselekvésnek, hanem éppenhogy elengedhetetlen. Az elemzés és a végrehajtás szembeállítása, a politikai munka e két fázisának végletes ellentétként való kezelése ezért csak árthat az ügynek. Nem elemzés a cselekvés helyett, s nem is cselekvés elemzés nélkül, hanem elemzés a cselekvés sikere érdekében — csak ez lehet a helyes út. A TAKARÉKOSSÁG ELŐTÉRBEN ÁLLÓ FELADAT MA. Sok mindennel kell és lehet takarékoskodnunk — a gondolkodással azonban nem! A konkrét tennivalók átgondolását egyetlen politikai feladat esetében sem szabad „megspórolni”. Hiszen az átfogó elhatározásokat, törekvéseket a helyszínen enélkül nem lehet átültetni a gyakorlatba. Gyenes László egy leágazás Petneháza térségében. Az OLAJTERV két év múlva adja a vezetéképítés terveit, s a mintegy 100— 110 milliós munkához 1980 után kezdenek hozzá, de már a VI. ötéves terv közepére át is adják a vezetéket. A megyei szervek széles körű koordinációs munkát folytatnak, hogy a kitűzött határidők szerint valósuljon meg az építkezés, addigra tisztázódjanak az energiafelhasználási és más előkészítési és pénzügyi problémák. (lb) Gázvezeték Kisvárdán és Záhonyban A minapában csődöt mondott a tévém. Azonnal bejelentettem a hibát illetékes helyen. Elmúlt egy nap, majd a második is. A harmadik napon nem bírtam tovább cérnával. Felaj- zottan robogtam az Alközpontba. A műszerész persze házon kívül, én pedig magamon kívül voltam. — Tessék talán helyet foglalni és várni egy kicsit — szólt ki a belső irodából egy bájos szőke nő tekintélyes irathalmaz mögül. A szervizrészleg már a Jósába költözött, de a műszerész kollégánk az előbb telefonált, hogy még a zárás előtt okvetlenül benéz ide. Felvillant előttem a reménység zöld olajága. Vártam tehát. 4 óra 15 perc ... 20 ... 30. A dolgozók szedelődzködni kezdtek és gyorsan elköszöntek. A csoportvezető nő maradt még, rendezgette iratait s közben így szólt hozzám: — Megesik, hogy néha várni kell a műszerészre. Ilyenkor egyesek dühöngenek és szidják a vállalatot ártatlanul. Hiszen egyre több a tévé és a hibáso- dás is gyakoribb. Ám a műszerészek száma nem nő ilyen arányban. Több a dolguk és csak a bejelentés sorrendjében szállhatnak ki a helyszínre. — Igaza van, kedves. Talán magam is türelmetlenül léptem fel, de hát... — Ugyan kérem, — vágta el mentegetőzésem fonalát a szőke hölgy — nekünk is van bosszankodásra okunk éppen elég. A szolgáltatást kérő ügyfelek sem mind angyalok! Hallgassa meg a következő esetet: — Pár hónapja történt, amikor a javítórészleg még itt szorongott velünk ebben a szűk helyiségben. Egy illető a szakemberünk kiküldését kérte sürgősen. Műszerészünk hiába mondta a telefonba, hogy előjegyzésbe vette az adatokat és a hívás sorrendjének megfelelően kb. 2 nap múlva ott lesz, a hívó fél nem tágított: „Se kép, se hang — mondta. — Nagy baj Van; a bútorok szanaszét, sérülés is történt.” Mit lehetett tenni? Műszerészünk soron kívül a helyszínre ment. A helyszínen — egy körúti bérház negyedik emeletén — valóban nagy volt a felfordulás. A lakás nyitott ajtaja előtti szűk térségen bútorok, különböző holmik tornyosultak. Az előszobában nemkülönben. Valahonnan ikegés, sírás hallattszott és kellemetlen szúrós szag áradt. „Itt tényleg baj van, talán Szovjet exportra Szovjet exportra kerülő konzervipari gépekbe készítenek csigahajtóműveket a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál. Képünkön: Varga György esztergályos egy műszakban 20 darab hajtóműházat alakít ki. (Gaál Béla felvétele) EGYÜTT KÖNNYEBB Nyertes a lakosság MINDEN VÁSÁRLÓ ÁLMA, HOGY ÁRUTÓL ROSKADOZÓ POLCOK VÁRJAK, HA BETÉR EGY ÜZLETBE. MÉGPEDIG OLYAN ÁRUKTÓL, AMELYEKET KERES, AMIT ELVÁR. KÜLÖNÖSEN ÍGY VAN EZ A FALVAKBAN ÉS A NAGYOBB KÖZSÉGEKBEN, AHOL KISEBB A BOLTHÁLÓZAT, NINCS MÁS ÜZLET A SZÖVETKEZETI BOLTON Kí VÜL. Hajdanában, az államosítás után minden faluban a földművesszövetkezet vállalta magára a lakosság ellátását, a kereskedelem megszervezését. Később, a 60-as évekre az élet fejlődését követve megalakultak az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek. A 60-as évek derekán a megyében összesen 45 ÁFÉSZ volt. Ma viszont mindössze 25 a számuk. Az ok: egyesültek a szövetkezetek. Az alsó határ 100 millió Az egyesüléseket az élet diktálta. Helyben is, de még inkább az irányító, érdekvédelmi szerveknél felismerték, hogy a kereskedelemben is koncentrálni kell az erőket, a jobb gazdálkodást csak nagyobb üzemméretekben lehet megvalósítani. — A lakosság az ellátás színvonalán tapasztalja, hogy melyik az életképesebb — vélekedik dr. Hagymási József, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezetője. Az egyesülésekkel optimális nagyságot próbálnak kialakítani, ami a leghatékonyabb, leggazdaságosabb működést adja. Ennek a határai tágak, hiszen az évi forgalmat tekintve 100—150 millió körül van az alsó határ, míg az ellátási körzetet figyelembe véve 25—30 ezer embernek kellene tartoznia egy szövetkezet vonzáskörzetéhez. — Ahol a településhálózat megfelel a közgazdasági kívánalmaknak, ott nincs ütközés, jók az egyesült szövetkezetek eredményei — határozza meg Kovács István, a MÉSZÖV közgazdasági osztályának vezetője. Vagyis az a jó szövetkezet, ahol a körzethatár nagyjából egybeesik a szövetkezet működési területével. Különösen a járási székhelyek, a városok szövetkezetei érnek el jó eredményeket. Náluk előfordul, hogy 25—30 község is tartozik az ellátási körzethez, azonban mind a munkába járás, mind az egyéb irányú kapcsolatok csak erősítik a körzet jellegét. Érdekek ütközése Több más jellemző is van, ami egyértelműen az egyesülések előnyét bizonyítja. Többek között az egyesülések az anyagi és szellemi erők egyesítését is jelentik. Ez kihatással van a vezetés színvonalára éppúgy, mint a fejlesztési lehetőségekre. A nagyobb szövetkezet könnyebben tud például építeni a hozzája tartozó falvakban ABC-áruhá- zat, jobban élhet az üzlethálózat kialakításában a korszerű kereskedelem vívmányaival. A nagyobb szövetkezet létrehozása nem mindig volt problémamentes. Változtatni kellett a megszokotton, különböző érdekek csaptak ösz- sze. A megszűnő központban felvilágosító, nevelőmunkára volt szükség, hogy a helyi vezetők is megértsék az egyesülés szükségességét. Figyelemmel kellett lenni a településszerkezetre is. Példa erre a központi fekvésű, gyorsan fejlődő Záhony, ahol még csak a lehetőség van meg a jól működő szövetkezet kialakulására, míg az olyan egyesüléseknél, mint Demecser, Ke- mecse a tovább lépés feltételeit érdemes megteremteni. Partneri kapcsolat, helyi árualap A mai helyzetben talán éppen az aprófalvas szatmári részen mutatnak fel legjobb eredményeket az egyesült szövetkezetek. Ugyanakkor a nyírségi nagyközségekben keresni kell a módokat az optimális nagyság kialakítására, hiszen például Nyíregyháza árnyékában Ujfehértó már kis településnek számít ahhoz, hogy az áruellátás teljes skáláját adja. A változott nagyság változó irányítási formát kíván. Ehhez igazodnak azzal, hogy gazdasági alapegységekre tagolódik egy-egy, korszerűen irányított szövetkezet. Az összehangolt üzletpolitikával jelentkező nagyobb szövetkezet pedig mint vevő is másképp jelenik meg a nagykereskedelemmel szemben. Sokkal jobban érvényesül a partneri kapcsolat, amit még elősegít a helyi árualap megteremtésére adódó lehetőségek kihasználása. A városokban pedig az állami kereskedelemmel való versenyben is megállják a helyüket. Nincs arra recept, hogy milyen méretű legyen a szövetkezet ahhoz, hogy jól dolgozzon. A megyében van még évi 100 milliónál kisebb forgalmat lebonyolító ÁFÉSZ, de megjelentek már a milliárdhoz közelítő nagyok. Az egyesülések folyamata sem zárult le. Az egyetlen meghatározó — különösen hosszabb távra — az lehet, hogy az adott lehetőségekkel melyik szövetkezet tud jobban élni. A nagyobbak nem egyszerű mennységi összegeződést hoznak, hanem minőségi változást, ami megnyilvánul az áruellátásban, a szakcsoportok támogatásában, a felvásárlás javításában, egyáltalán a nagyobb rugalmasságban. Különösen, ha közben megtartják a szövetkezeti forma előnyeit, érvényesítik a demokratizmust a helyi intéző bizottságok, ellenőrző bizottság hathatós segítségével. Lányi Botond kigyulladt a készülék” — motyogta ijedten a műszerész. — Hol a tévé? — kérdezte a szobába lépve, ahol egy öreg bácsi szutykos pipát szortyogtatott és bizonytalanul támolygott az érkező elé. — Hol a tévé? — kérdezte ismételten kollégám. — Meglesz az idejében — volt a válasz. Azt tessék megmutatni, hova tegyük? Hun lesz annak a jó helye? A műszerész egyből rámutatott ama bizonyos páros konnektorra, hiszen sokszor járt hasonló másfél szobás lakásban. — Itt a helye, bácsi. Kapcsoljuk be azonnal, mert sietős a dolgom! Az öreg nagyokat pislogva szortyogtatta a pipáját, hatalmas füstfelhőbe burkolózott, csak aztán szólt ki a csutora mellől: — Hát oszt’ milyen legyen az a tévé? Látva a szakember elképedését, magyarázólag megjegyezte: — Mer’ hogy színes is van, úgy hallottam... Maga csak tudja, hiszen szakember. Ám a szakember a fejéhez kapott, bosszúsan rárivallt a pipafüst és a szilvapálinka bűzlő légkörében tébláboló emberre: — Nincs is tévéjük talán? Azt telefonálták, hogy „se kép, se hang”! — Hát van? — kérdezte a pipás ember dévajul. — Hát akkor miért hívtak sürgősen, soron kívül? — Láthatja, hogy széjjel vagyunk. Csak akkor rendezkedhetünk be, ha tudjuk, hol lesz a tévé. Ehhez kellett a szakvéleménye. Közben a végszóra megérkezett a műszerész. Csak mosolyogva legyintett az eseten. — Még cifrább dolgok is történtek velem, de hagyjuk azokat. Hanem fontosabb az, hogy most az ön lakásáról jöttem, ahol hang és kép is van már. Sietve megköszöntem és elköszöntem, hogy elcsíphes- •sem a „Játék a betűkkel” közvetítését. (Za)
