Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-03 / 129. szám
1977. június 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 „Áz ember alább nem adhatja..." Kitüntetett építőmunkások GOMBA MÓDRA NŐNEK A TÖBB SZINTES LAKÓHAZAK, TORONYÉPÜLETEK ÉS CSALÁDI HAZAK, ÜZEMEK, ISKOLÁK ÉS KÓRHAZAK. AZ ÉPÍTŐK KEZE NYOMÁN ÚJJÁVARÁZSOLÓD- NAK A RÉGI ÉPÜLETEK, MEGSZÉPÜL A VAROS. JÜNIUS ELSŐ VASÁRNAPJÁN ÜNNEPLIK AZ ÉPÍTŐK NAPJÁT. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL MUTATUNK BE KÉT DOLGOZŐT, AKIK JÓ MUNKÁJUK ELISMERÉSEKÉNT EZÜTTAL AZ ÉPÍTŐIPAR KIVÁLÓ DOLGOZÓJA KITÜNTETÉST VEHETTÉK ÁT. Négy éve brigádvezető — Négy éve választottak meg brigád- vezetőnek — kezdi a beszélgetést Szilágyi Géza, a KEMÉV csőszerelője, egy rokonszenves fiatalember. — Hat-hét tagja volt abban az időben a brigádnak. Most az átlaglétszám 36, de van, amikor ötvenen is ■dolgozunk a Tünde utcai telepen. Ugyanis a külső munkahelyekről bejövök is hozzánk kerülnek. Víz-, gáz- és központi fűtésszerelők, valamint lakatos mesteremberek alkotják a brigádot. Fő profiljuk a csőhálózat építésének előkészítése. Az ő kezük munkáját dicséri a mátészalkai vízmű, a nyíregyházi vízvezeték rekonstrukciója, ahol a kis átmérőjű csöveket cserélték ki nagyobbra. Nyíregyházán a körút építésénél 4—500 milliméter átmérőjű csöveket szerelnek és fektetnek le. Szilágyi Géza négy éve párttag, egyben alapszervezeti titkár is. A munkaidőn túl sok a társadalmi munkája is. Hogyan tudja a kettőt összeegyeztetni? — Nem könnyű feladat a vállalati és a pártmunkát is maradéktalanul ellátni. Politikai munkát csak munkaidőn kívül végzek. Ez annál is nehezebb, mert Ibrány- ban lakom, onnan járok be nap, mint nap a vállalati busszal, de nem panaszkodhatom. Megajdák a lehetőséget a politikai munkához is. Persze leginkább otthon készülök fel egy-egy pártcsoportülésre, taggyűlésre, vagy beszámolóra. Ezt inkább a család sínyli meg, mert ilyenkor bezárkózom és tudják, hogy nem lehet zavarni. Az eltelt évek alatt megszokták ezt. Persze a családra is jut bőven idő, meg arra, hogy Ib- rányban is végezzek társadalmi munkát. Beszélgetés közben cigarettára gyújt, majd folytatja. — Társadalmi munkában szereltem a helyi óvodában a vízvezetéket. Nem azért, mert az én kislányom - is odajár. Egy év múlva kezdi az iskolát, de utána is visszamegyek és kijavítom az esetleges meghibásodást. Szeretem az embereket, szeretek a gondjaikkal, problémáikkal foglalkozni és bárkinek segíteni, ha tudok. A csőszerelő szakmát Kazincbarcikán tanulta. Kilenc évig dolgozott a BKV-nél, de hazahozta a szíve. Szeretett dolgozni, mindegy volt, hogy hol. Ahogy megnősült, jött a két gyerek, letelepedett szülőfalujában. A munka szeretete csak fokozódott azóta. „Szívből kell dolgozni, legyen az gazdasági vagy politikai munka.” Kőművesből hőszigetelő Huszonkét évvel ezelőtt jelentkezett egy húszéves kőműves fiatalember a Sza- bolcs-Szatmár megyei ÉPSZER-nél: a vállalatnál szeretne dolgozni. Azóta Hajdú József, a 7-es számú építésvezetőség hőszigetelője már törzsgárdatag. Hogyan lett kőművesből hőszigetelő? A szőke hajú, halk szavú férfi láthatóan a gondolatait rendezi, aztán elmondja: — Az eredeti szakmám kőműves volt, szerettem is fiatalabb éveimben a malter szagát, a téglák érdes felületét, tapintásukat. Felmásztam én a legmagasabb állásokra is, ameddig csak a falat kellett felhúzni. Egyszer, egy láda emelésekor éreztem, hogy fáj a gerincem. Az orvos eltiltott a nehéz fizikai munkától, így búcsút mondtam a kőműves szakmának, de nem az építőiparnak. Kitanultam a hőszigetelő mesterséget. Négytagú brigádjával a meleg víz és a távfűtés csöveit, kazánokat, bojlereket szigetelnek. Üvegszállal csavarják körül, majd gipsszel és kovafölddel erősítik a csövekre. — Nem minden ember keze bírja az üvegszállal való munkát. Törik a hajszálnyi üveg, hozzátapad a kézhez és megsérti. Nekem 12 év alatt semmi bajom sem volt a kezemmel. Látszik ezen valami? — és mutatja az egyáltalán nem kérges, teljesen sima kezet. Mintha nem is fizikai munkát végezne. — Pedig nem kesztyűben dolgozunk, mert abban megizzad a tenyér, és nem is tudjuk úgy érzékelni, mint csupasz kézben. Most a borbányai új iskola építkezésén dolgoznak: a víz és a távhő csöveit burkolják szigetelőanyaggal. Előtte a mátészalkai kórházban dolgoztak, Kisvárdán és Nyíregyházán pedig lakóházak építkezésénél szigeteltek. Ha itt végeznek, várja őket az Orosi Általános Iskola és a' 41-es műút mellett épülő új aszfaltkeverő üzem. _/ il_i ILa,!lll|,T. — A vállalatnál két brigád foglalkozik hőszigeteléssel. Győzzük a munkát, pedig nem vagyunk többen tíznél. Lemaradás nincs, tartjuk a határidőket is. Nyíregyházán lakik és inkább itt szeret dolgozni. Ennek családi oka van. Felesége két éve halt meg, így egyedül neveli nyolcéves kislányát. Tavaly, amikor elsőbe járt a kislány, hét óra helyett fél nyolckor kezdte a munkaidejét: munkaidő-kedvezményt kapott. így is, ahogyan ő mondta: „Mindig az én kislányom volt az első az iskolában. Most már nagyobb lett, egyedül is el tud menni. A délutánt a napköziben tölti.” Hajdú József kerékpárral jár a munkahelyére. Ha esik, ha fúj, mindig időben érkezik. Egy-egy munka befejeztével jólesik neki arra gondolni, hogy ő is hozzájárulhatott egy szép lakóház, vagy iskola felépítéséhez, más emberek boldogságához. Elégedett a munkájával és elégedett a fizetésével is. „Ha az ember elér egy szintet, alább semmiképpen nem adhatja.” — mondta befejezésül. Sípos Béla Panelház Nyírbátorban Modern, 28 lakásos panelházat épít a SZÁCV Nyírbátor központjában. Az épület első szintjében az Állami Biztositó irodája kap helyet. (Gaál Béla felvétele) Három korosztály brigádja A hosszú, ácsolt asztal mellett kilenc férfi ül. Mindegyik előtt fehér papírba csomagolt kenyér, szalonna, műanyag tasakban tej. A SZÁÉV Jenei Sándor vezette vasbetonszerelő brigádja reggelizik. Igaz, a brigád 24 tagból áll, de a többiek a város különböző pontjain dolgoznak, itt a Jósaváros- ban csak néhányan maradtak. De már ők sem sokáig, hiszen az új városrészben hamarosan befejezik a munkát és költöznek át a Kun Béla utcára. — Azért az embernek kicsit fáj a szíve, hogy itt kell hagynia Jósavárost, hiszen a brigád kezdettől fogva, 7 éve dolgozik itt — mondja a brigádvezető. — 3400 lakás vasszerkezetét készítettük el eddig, de a két iskola, meg nagyon sok itteni üzlet viseli a ■ kezünk nyo- j mát. A réggé- * lizőket szem- | lélve szembe- « tűnő, hogy a „ legidősebb vas- I betonszerelő I akár nagyapja is lehetne né- p hány fiatal- “ nak. — Ők már mellettünk kóstoltak bele a munkába. Harmadikos ipari tanulók — néz a fiatalok felé Iván Józsefi a brigád egyik legidősebb tagja. Néhányan, ha továbbra is olyan jól dolgoznak, mint eddig, biztosan köztünk maradnak majd a vizsga után is. De akkor már mint kész szakemberek, munkatársak. Igaz, ők már majdnem azok, hiszen mi öreg fejjel néha csak nézünk, mi mindent tudnak ezek a fiúk. Persze e szaktudás megszerzésében jócskán közrejátszott a brigád is. Különben is, a Jenei-brigád évek óta híres a jó közösségi életéről, nevelő tevékenységéről. Évente az az öt-hat harmadéves vasbetonszerelő ipari tanuló megtiszteltetésnek veheti, ha a brigádban töltheti le a harmadik, gyakorlóévét. — Nekünk tényleg szerencsénk volt, hogy ebbe a brigádba kerültünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Csekk István, a hat utolsóéves tanuló egyike. Az iskolában megszerzett elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazására bőven van lehetőségünk. Nem olyan egyhangú a mi szakmánk, mint ahogy néhányan gondolják, rengeteg apró szakmai fogást lehet elsajátítani a tapasztaltabb munkásoktól. Mikor reggel a brigádvezető — aki a fiúknak Sándor bácsi, bár még ő is fiatal, alig 33 éves — kiadja a munkát, mindig gondosan ellenőrzi, nehogy egyik is ugyanazt végezze, mint előző nap. így érdekesebb, meg ami a legfontosabb, mindig látnak valami újat, hasznosat. — Hogyan tudja a brigádvezető összefogni, irányítani az embereket, hiszen nem egy munkahelyen dolgoznak? — őszintén mondva nehezen. Hirtelenjében nem is tudom megmondani, három vagy négy helyen dolgoznak szétszórva a brigád tagjai, s elég ritkán találkozunk. Havonta azért egyszer — fizetéskor — csak összejövünk, ekkor aztán megbeszélünk mindent. Persze ez az idő kevés, de munka közben, a társadalmi munkán,-a közös összejöveteleken kialakul a baráti szellem. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de mi örülünk annak, hogy három korosztály is képviselteti magát a brigádban. így megvan bennünk a fiatalos hév, a biztos szakmaismeret, s a bölcs, megfontolt munka. S ha ezeket ötvözzük, már nem is olyan nagy dolog a „Vállalat Kiváló Brigádja” cím elnyerése — mondja mosolyogva a brigádvezető. — No, azért az sem árt^ ha hozzáértő szakember áll a brigád élén — vág közbe a közösség legidősebb tagja, Rappay Laci bácsi. Közben Jenei Sándor kiment az egyik épület mellé az ácsokkal megbeszélni valamit, így Laci bácsi nyugodtan dicsérheti. — Tényleg nincs irigylésre méltó helyzetben hiszen a brigádtagok jó részét napokig nem látja, mégis rend van a brigádban, becsületesen dolgozik mindenki. Én már mint nyugdíjas szemlélem őket, de nem érzem magam kívülállónak, s ők sem így néznek rám. Igaz, a nyugdíjba menetel előtt is velük dolgoztam, s nem megy ám az csak úgy, hogy egyik napról a másikra abbahagyjuk a munkát. — Hát, ha visszagondolok rá, még ma is izzadok izgalmamban. Április 15-e volt, csütörtök — soha nem felejtem el ezt a dátumot — s én ott állok Losonczi Pál előtt — ő adta át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát — s rettentően izgulok. Szó se róla, volt már könnyebb napom is, de felejthetetlenebb nem igen. Balogh Géza Munkában a vasbetonszerelők. (Gaál Béla felvétele)
