Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-02 / 128. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 2, Belgrád előtt Két hét múlva Belgrádban megkezdődik »az európai értekezleten részt vett államok képviselőinek találkozója. Az eseményt a nemzetközi közvélemény és a világsajtó nagy érdeklődése kíséri. A belgrádi találkozó pozitív eredményeiben minden nép érdekelt. Számos kormány képviselői kinyilvánították, hogy készek hozzájárulni e fórum sikeréhez. A belgrádi találkozóra azok a nyugati körök is készülnek, amelyek szemben állnak az enyhüléssel. Tények tanúsítják, hogy bizonyos körök ezt a találkozót megkísérlik a helsinki záró- dokumentum szellemével és szövegével ellentétes célok érdekében felhasználni. Az a törekvésük, hogy Belgrádban a figyelmet csak egyes kérdésekre — így az úgynevezett harmadik kosár és az emberi jogok problémáira — összpontosítsák. A szocialista államok nem akarnak kitérni az emberi jogok kérdéseinek megvitatása elől. Éppen ezek az országok tartják magukat a legszigorúbban a záróokmány megfelelő ajánlásaihoz. Jól ismert viszont, hogy a tőkésállamokban durván megsértik ezeket a jogokat. E tények ismeretében természetesen a szocialista államok is beszélhetnének erről. De vajon van-e értelme vitát kezdeni erről a témáról? Mihez vezethetne mindez! Azokat a Nyugaton — mindenekelőtt a NATO-orszá- gokban — elhangzott felhívásokat, hogy Belgrádban „vágjanak oda” a szocialista államoknak az emberi jogok kérdésében, csak arra irányuló törekvésnek értékelhetjük, hogy a záródokumentum egyes momentumainak kiragadásával felborítsák annak szigorúan felépített politikai egyensúlyát, hogy Belgrádban a konfrontáció mesterséges légkörét alakítsák ki, s akadályozzák a fórum tárgyszerű, eredményes munkáját. A Szovjetunió és a többi szocialista állam álláspontja világos és egyértelmű. Ezek az országok, amikor következetesen fellépnek az államközi kapcsolatok továbbfejlesztéséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért, minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a belgrádi találkozó munkája és eredményei megfeleljenek az európai biztonsági értekezlet áltaj megjelölt történelmi feladatoknak. Castro—Carter- üzenetváltás Carter amerikai elnök a Georgia állambeli Plainsben megtartott rögtönzött sajtó- értekezletén kijelentette: közvetítő révén személyes üzenetet váltott Fidel Castro kubai elnökkel. Üzenetében legjobb kívánságait tolmácsolta a két ország közti kapcsolatok rendezésére irányuló sikeres tárgyalásokhoz. Mint mondotta, Castro hasonló hangnerrfben válaszolt. Carter hosszan bizonygatta, hogy az Egyesült Államok a kapcsolatok javításában hajlandó „olyan gyorsan előrehaladni, ahogy azt Kuba kívánja”. A halászati egyezményre célozva kijelentette: az első lépések már megtörténtek. A jelenlegi tárgyalások céljáról nem közölt részleteket, csupán any- nyit jegyzett meg, hogy a teljes diplomáciai kapcsolat- felvétel még igen távoli. Carter nem nevezte meg a közvetítő személyét. Megfigyelők azonban valószínűnek tartják, hogy Terence Tod- manról, az Egyesült Államok amerikaközi ügyek államtitkáráról van szó, aki áprilisban Havannában járt. Az amerikai külügyminisztérium kedden megerősítette Todmannak azt a korábbi közlését, amely szerint Washington javasolta amerikai és kubai diplomaták kölcsönös elhelyezését egy- egy semleges nagykövetségen. A terv értelmében az Egyesült Államok Svájc havannai, Kuba pedig Csehszlovákia washingtoni nagy- követségére delegálna azonos számú diplomatát, akiknek jelenléte megkönnyítené a további tárgyalásokat. Vietnami—amerikai tárgyalások Csütörtökön folytatódnak Párizsban a vietnami—amerikai tárgyalások. A háború utáni rendezetlen kérdésekről május elején kezdődött a két kormány között. A megbeszélések középpontjában a VSZK kormányának az a jogos követelése áll, hogy az Egyesült Államok, a párizsi egyezménynek, s saját korábbi kötelezettségvállalásának megfelelően járuljon hozzá Vietnam újjáépítéséhez, a háborús rombolások felszámolásához. Az amerikai képviselőház május 4-én elutasította a vietnami helyreállításhoz nyújtandó amerikai támogatást, sőt még az arról folytatandó tárgyalásokat is megtiltotta. Hasonló szellemben foglalt állást Carter elnök és az amerikai kormányzat több tagja. Vietnami részről hangoztatják, hogy a mostani tárgyalások meghatározó jelentőségűek lehetnek a két ország jövőbeni kapcsolatai szempontjából. Hanoi álláspontja egyértelmű és világos: a diplomáciai kapcsolatok megteremtéséhez az út két probléma egyidejű megoldásán át vezet: 1. az Egyesült államok Vietnammal szembeni háború utáni kötelezettségeinek elismerése: 2. a háborúban eltűnt amerikaiak ügyének rendezése. Pozsonyban a barátsághajó Pozsonyban folytatódik a barátsághajó utasainak programja. Az „Amur” hajó fedélzetén 10 szocialista ország küldötteivel, a Szovjetunió és a szocialista országok közötti barátságot ápoló társaságok aktivistáival, kedden érkezett meg a szlovák fővárosba, miután előzőleg a Fekete-tengerről elindulva Bulgáriában, Romániában és Magyarországon járt. A kéthetes barátságtúra résztvevőinek tiszteletére kedden este a pozsonyi Hviezdoslav Színházban ünnepi műsort rendeztek. Szerdán a barátsághajó szovjet és vietnami csoportja ellátogatott a szlovák KP politikai főiskolájára. A túra többi nemzeti csoportja hasonló találkozókat szervezett Pozsony néhány más iskolájának tanulóival. Város a sivatagban 17 évvel ezelőtt a Kizil-Kum sivatag déli részén, a közép-ázsiai Üzbegisztánban .gazdag földgázlelőhelyre bukkantak a kutatók. A város, amely azóta felépült, a híres üzbég költő, Navoi nevét viseli. Az első építőket akkoriban végelátha- tatlanul, vörös homoksivatag fogadta. Ke- zemunkájuk nyomán néhány év elteltével modern nagyváros nőtt a sivatagban, ahol a legkiválóbb építészek mérnökök, szociológusok, orvosok bátor tervei, elképzelései valósultak meg. Hófehér, hangulatos épületek, zöldellő parkok, iparvállalatok, hatalmas vegyipari kombinát létesült. Navoi útcáit járva elfelejti az ember, hogy a sivatag szívében, a homokviharok földjén van. A város a XX. századi építészet nagyszerű remeke, a szovjet városépítők büszkesége. Leningrádi tervezőit és építészeit méltán tüntették ki a Szovjetunió Állami Díjával. Farhád szobra. Az üzbég legenda szerint széttörte a hegyet, ahonnan éltető víz tört elő. A városközpont egyik medencéjét három nőalak ékesíti, akik Közép-Ázsia három folyóját, az Amu-Darját, Szir-Darját és Zeravsánt személyesítik meg. A szoborkompozíció alkotója Borisz Szvinyin, leningrádi szobrász. Egy iparvidék gyöngyszeme Észak-Morvaországban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyik legfontosabb iparvidékén van Stramberk. Ez a városka immár több, mint hatszáz esztendős, s méltán nyerte el a morva iparvidék gyöngyszeme elnevezést. A település ugyanis mind a mai napig megőrizte ősi városközpontjának eredeti báját, a középkori város történelmi-építészeti szépségét. A köztársaság kormányának gondoskodását jelzi, hogy 1969-ben Stramberket műemlékvárossá nyilvániFából épült házsorok Stramberkben, Morvaország gyöngyében. tották. A városi műemlékvédelmi költségvetésben most az első helyre a fából épült negyed megőrzése került. Itt ugyanis más helységektől eltérően a fából ácsolt épületek szorították ki a kőházakat. A sajátos építési stílust a városba menekült hegyilakók honosították meg a XVIII. században. A kőből épült házsorok közé illeszkednek a népi stílusú, ácsolt épületek. Az idő azonban a faházak finom szépségét gyorsabban teszi tönkre. Támadnak a különböző gombák, a penész, a víz, s persze a szél. így aztán sokszor nem marad más hátra, mint a régi épület lebontása, s újbóli felépítése. Új amerikai fegyver Az új fegyverfajták kidolgozásával a Pentagon állandóan ösztönzi a fegyverkezési hajsza fokozását. Amerikai sajtójelentések szerint a legújabb lépés az „MK—12 a” típusú új nukleáris robbanófej bevezetése — ez „jóval nagyobb kapacitású és pontosabb” mint a hasonló jellegű nukleáris fegyverek. MK—12 a-val — az amerikai rakétaarzenál alapját képező Minuteman—3 típusú ballisztikus rakétákat fogják ellátni. Az új robbanófejek bevezetésére két szakaszban kerül sor: ez év októberében a légierők megkezdik a földi telepítésű Minuteman —3 rakéták MK—12 a-val való felszerelését, 1979-ben pedig már valamennyi Minuteman—3-at ellátják az új berendezéssel. Mint a New York Times rámutat, az MK—12 a típusú robbanófejek potenciálisan veszélyesebbek, mint számos más fegyverfajta, beleértve a szárnyas rakétákat és az „önjáró” M—X típusú rakétákat is. Paul Warnke, az amerikai leszerelési és fegyverzetellenőrzési hivatal igazgatója „potenciálisan destabilizáló tényezőként” jellemzi az új robbanófejet. Jerome Stone, az amerikai tudósok szövetségének elnöke arra figyelmeztet, hogy az MK—12 a létezése megnehezítheti a hadászati támadófegyverek korlátozásával foglalkozó tárgyalások folytatását. Az amerikai szakemberek hangsúlyozzák, hogy az új robbanófej bevezetése a fegyverkezési hajsza felgyorsulásához vezet és kedvezőtlen hatást gyakorolhat a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra — írja a New York Times.
