Kelet-Magyarország, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-25 / 121. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. május 25. Kádár János és Losonczi Pál üdvözlő távirata J. B. Tito 85. születésnapja alkalmából JOSZIP BROZ TITO elvtársnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének Belgrad Kedves Tito elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magunk ne­vében 85. születésnapján szívből jövő üdvözletünket, baráti jókívánságainkat küldjük önnek, a jugoszláv és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyisé­gének. A tisztelet és a nagyrabecsülés érzésével tekintünk az ön tevékenységére, amelyet a.jugoszláv kommunisták forradalmi szervezetének elismert vezetőjeként immár 40 esztendeje ki­fejt Jugoszlávia felvirágoztatásáért, a béke és az emberi ha­ladás ügyéért. A szocialista Jugoszlávia népeinek története, a párt vezetésével folytatott hősies forradalmi, antifasiszta har­ca elválaszthatatlanul egybeforrt az ön nevével, küzdelmek­ben és sikerekben gazdag életével. Megkülönböztetett elisme­réssel értékeljük az ön személyes szerepét abban is, hogy pártjaink és szomszédos országaink együttműködése egyre bő­vül az élet minden területén, hogy népeink testvéri barát­sága mind gazdagabbá, mind tartalmasabbá válik. E jelentős évfordulón jó egészséget, további eredményes munkálkodást, sikereket kívánunk önnek Jugoszlávia népei érdekében, a béke, a nemzetközi biztonság és a haladás ja­vára. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Jugoszláviában ünnepsé­geken emlékeznek meg az ország államfőjének és a párt elnökének, Joszip Broz Titónak 85. születésnapjáról és 40 éves pártvezetői mun­kásságáról. Az évforduló alkalmából kedden Belgrádban Sztane Dolancnak, a JKSZ KB el­nöksége végrehajtó bizottsá­ga titkárának elnökletével ünnepi ülést tartott a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­ségének Központi Bizottsága. Az ülésen Vladimir Bakarics, a párt- és az államelnökség tagja méltatta Tito elnök munkásságát, majd Kiró Gli- gorov, a szövetségi képviselő­ház elnöke nyújtotta át az államfőnek és pártelnöknek a Nép Hőse Érdemrendet, amellyel ezúttal harmadízben tüntették ki. Dr. Rudolf Kirchschläger Budapestre érkezett (Folytatás az 1. oldalról) lyaudvar csarnokába. Lo­sonczi Pál baráti kézfogással üdvözölte a szalonkocsiból le­lépő Kirchschlägert és kísé­retét. A kölcsönös üdvözlés után a téren díszjel harsant, a katonai egység parancsno­ka jelentést tett dr. Rudolf Kirchschlägemek, majd fel­csendült az osztrák és a ma­gyar himnusz. Az osztrák ál­lamelnök Losonczi Pál társa­ságában ellépett az egység előtt, s köszöntötte a katoná­kat. A vendégek ezután üd­vözölték a fogadtatásukra megjelent magyar vezető sze­mélyiségeket, majd a diplo­máciai képviseletek képvise­lőit és tagjait. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai egység díszmeneté­vel fejeződött be, majd a ven­dégek gépkocsikba szálltak és a magyar államférfiak tár­saságában — díszmotorosok kíséretében — szállásukra hajtattak. A főváros fellobo­gózott utcáin a budapestiek köszöntötték az Osztrák Köz­társaság elnökét. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden délután az Or­szágházban fogadta dr. Ru­dolf Kirchschlägert, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi elnökét. ★ Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden délután az Or­szágház Munkácsy-termében kitüntetést nyújtott át dr. Ru­dolf Kirschlägernek, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi elnökének, valamint kísérete több tagjának. Az osztrák államelnöknek a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kap­Spanyolország választásra készül (2.) A választások előtt Spa­nyolország egyik legnagyobb problémája, hogy a nagy erő­próbára rendkívül kedvezőt­len gazdasági helyzetben ke­rül sor. Sőt: általánosságban azt lehet mondani, hogy a spanyol gazdasági helyzet vá­lasztási szempontból a szélső- jobboldal erőinek kedvez. A magyarázat viszonylag egy­szerű. A Franco-rendszer utolsó évtizedeiben — termé­szetesen szoros összefüggés­ben az általános tőkés kon­junktúrával — a spanyol gaz­daság rendkívül gyorsan fej­lődött. Japán után ebben az időszakban Spanyolország­ban volt a legmagasabb az iparfejlődés üteme az egész tőkés világban. Ezzel egyidő- ben az ország úgynevezett „láthatatlan jövedelmei” is megnőttek. Az idegenforgal­mi bevétel hallatlanul gyors növekedése évenként sok milliárd dollárt hozott a konyhára. A Nyugat-Európá- ban dolgozó majdnem két­millió spanyol „vendégmun­kás” hazaküldött bére is mil­liárdos nagyságrendű deviza­jövedelemmel járt. A konjunktúra ritmusa Természetesen ennek a gaz­daságfejlődésnek meg volt a maga hátrányos oldala. Az idegenforgalmi hullám azt je­lentette, hogy mindenekelőtt a szolgáltató ágazat fejlődött. Az iparosítás felfokozott üte­me pedig egyben a nemzetek fölötti nagy monopóliumok uralmának alapjait is megve­tette. Az egész fejlődés kár­vallottja a mezőgazdaság lett, ahol változatlanul kon­zerválódott a nagybirtok- rendszer. A konjunktúra ritmusa azonban egészen 1973-ig elég erős volt ahhoz, hogy a gaz­daságszerkezet változatlan­ságából fakadó feszültségeket levezesse. Rendkívül széles rétegek életszínvonala gyor­san javult, az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem két­ezer dollár fölé emelkedett. A konjunktúra szerkezeti gyengeségei 1973 után az olaj­válság kiéleződésével rendkí­vül élesen megmutatkoztak. Ez azonban nem változtat ma már azon, hogy a legszéle­sebb, politikailag el nem kö­telezett tömegek szemében a Franco-rezsim utolsó másfél évtizede egyben a gazdasági fellendülés időszaka is volt, míg a gazdasági bajokat ugyanezek a rétegek óhatat­lanul a jelenlegi átmeneti rendszerrel kapcsolják össze! A gazdasági visszaesésnek ezek a politikai hatásai rend­kívül jelentősek és kedvezőt­lenek, noha természetesen semmi közük a Franco-re­zsim szétbomlásához. A jelenlegi gazdasági ne­hézségek alapvető oka a tő­kés gazdaság általános visz- szaesésében keresendő. Járu­lékos oka pedig éppen a ko­rábbi konjunktúra szerkeze­ti megalapozatlansága. A visszaesés körülményei kö­zött, valamint a rendkívül magas, 20 százalékos infláció miatt a spanyol ipar vesztett nemzetközi versenyképessé­géből. Ráadásul a nyugati konjunktúra lanyhulása csök­kentette az idegenforgalmi bevételeket és bizonytalanná tette a külföldön dolgozó spa­nyol munkások helyzetét. Ez együttesen a devizabevétel csökkenéséhez vezetett. Egymillió munkanélküli A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy 1976-ban Spa­nyolországban csak két szá­zalékkal emelkedett a társa­dalmi össztermék és 1977-re sem várnak ennél nagyobb növekedést. Az infláció 1976- ban 20 százalékos volt, az idei várhatóan 22 százalék lesz. A munkanélküliek szá­mára vonatkozóan ellentmon­dóak a becslések. A reális számítások szerint körülbelül egymillió ember van munka nélkül, de ha a nyugat-euró­pai konjunktúra tovább lany­hul és a vendégmunkások visszatérésre kényszerülnek, ez a szám gyorsan növeked­het. A spanyol külkereske­delmi mérleg hiánya jelen­leg mintegy évi négymilliárd dollár és a behozatalnak csak a felét tudják exporttal fe­dezni. Annál is inkább, mert Spanyolország energiahor­dozókban igen szegény és a teljes import csaknem egy- harmadát kőolaj- és olajter­mékek vásárlására kell köl­teni. Aligha kétséges, hogy a „Népi Szövetségben” tömörü­lő szélsőjobboldal ezt a hely­zetet igyekszik majd kihasz­nálni a választásokon. Annál is inkább, mert a konzerva­tív-neofasiszta tömörülés egyik vezetője, López Rodo volt az, aki Spanyolország gazdasági ügyeit a gyors fel­lendülés időszakában irányí­totta. így a Spanyolországban le­zajló átalakulási folyamat és maga a választás is gazdasá­gi hátterét tekintve rendkívül bizonytalan; ez a baloldalt is rendkívül bonyolult helyzet elé állítja. A baloldal politi­kai erőinek természetesen azért kell harcolniok, hogy a gazdasági visszaesés ter­heit a hatalmon levő nagy­tőke ne háríthassa át a dol­gozó tömegekre. Ugyanakkor az adott helyzetben különö­sen radikális gazdasági prog­ramot nem dolgozhatnak ki, miutálj ez a külföldi beruhá­zások csökkenéséhez és a tő­ke meneküléséhez vezetne, tehát tovább mélyítené a vál­ságot. Gömöri Endre csolatainak elmélyítésében, az enyhülés elősegítésében, a nemzetközi béke és biztonság, a különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­désének fejlesztésében szer­zett kiemelkedő érdemei el­ismeréseként a Magyar Nép- köztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendje kitün­tetést adományozta az Elnöki Tanács Dr. Willibald Pahrt, az Osztrák Köztársaság szövet­ségi külügyminiszterét a Ma­gyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kapcso­latainak fejlesztésében, a nemzetközi biztonság és együttműködés érdekében ki­fejtett munkássága elismeré­seként a Magyar Népköztár­saság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki az Elnöki Tanács. Ugyanezt a kitüntetést kapta a Magyar Népköztársaság és az Oszt­rák Köztársaság kapcsolatai­nak fejlesztésében kifejtett munkássága elismeréseként dr. Alfred Weihs, az Osztrák Köztársaság elnöki hivatalá­nak igazgatója, dr. Ludwig Steiner nagykövet, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi külügyminisztériumának po­litikai igazgatója, dr. Josef Meisl, az Osztrák Köztársa­ság szövetségi kereskedelem- és iparügyi minisztériumának 'csoportfőnöke és dr. Fried­rich Frölichsthal, az Osztrák Köztársaság budapesti nagy­követe. Az Elnöki Tanács a kitün­tetésekkel kapcsolatos hatá­rozatát Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára ismertet­te. A Magyar Népköztársaság Zászlórendjének különböző fokozataival további tíz oszt­rák személyt tüntetett ki az Elnöki Tanács. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kedden az Országházban fogadta dr. Rudolf Kirch­schlägert, az Osztrák Köztár­saság szövetségi elnökét. A szívélyes légkörű talál­kozón jelen volt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke. Púja Fri­gyes külügyminiszter, dr. Nagy Lajos, a Magyar Nép- köztársaság bécsi nagykövete, valamint dr. Willibald Pahr, az Osztrák Köztársaság szö­vetségi külügyminisztere és dr. Friedrich Frölchsthal, az Osztrák Köztársaság budapes­ti nagykövete. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke és felesége kedden dísz­vacsorát adott dr. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnö­ke és felesége tiszteletére az Országház vadásztermében. Részt vett a vacsorán Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, a kormány és az osztrák államelnök kí­séretének tagjai is. A szívélyes hangulatú va­csorán Losonczi Pál és dr. Rudolf Kirchschläger pohár- köszöntőt mondott. Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Éppen ebben az irányban fejleszti tovább a tervezet a szocialista állam politikai alapját képező szovjetek lét­rehozására és tevékenységé­re vonatkozó elveket. Még­pedig a szovjetek minden szintjét tekintetbe véve. Eb­be az irányba mutat a szov­jet állampolgárok jogairól szóló és szélesen kidolgozott fejezet, amely tartalmazza a szovjet állampolgárok társa­dalmi-gazdasági jogait, pol­gárjogait és szabadságjogait, s ezek mellett az állampolgá­roknak az állammal, a nép­pel szemben fenálló kötele­zettségeit. Ugyanebben az irányban hatnak az alkotmánytervezet­nek o szocialista törvényesség és jogrend további szilárdítá­sáról szóló fontos rendelke­zései. A tervezetnek „A társadal­mi fejlődés és a kultúra” cí­mű külön fejezete szól arról, hogy az állam gondoskodik az oktatás, a tudomány és a művészet fejlesztéséről, az állampolgárok munka- és életfeltételeinek javításáról. A nemzeti-állami berendez­kedés kérdéseinek a tervezet­ben szereplő megoldása biz­tosítja soknemzetiségű szö­vetségünk közös érdekeinek és a Szovjetuniót alkotó va­lamennyi köztársaság érdeke­inek valóban demokratikus összehangolását, s biztosítja a szovjetország valamennyi nemzetének és népcsoportjá­nak sokoldalú virágzását és egymáshoz való szakadatlan közeledését. Szocialista gazdaságunk ha­talmas méretű növekedésével függ össze, hogy a tervezet tartalmazza népgazdaságunk irányításának alapvető el­veit. Az új alkotmány terveze­tében külön fejezeteket ka­pott a Szovjetunió békesze­rető lenini külpolitikája és a szocialista haza védelme. Leonyid Brezsnyev a to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy az új alkotmány elfoga­dása roppant jelentőségű lesz mind az ország belső élete, mind pedig a szocializmus, a béke és a haladás erői nem­zetközi pozícióinak szilárdítá­sa szempontjából. Az új alkotmányban fog­laltak végrehajtásának minő­ségileg új színvonalra kell emelnie egész állami és gaz­dasági tevékenységünket, ha­talmi és irányító szerveink munkáját. Lehetővé fogja tenni a szovjet emberek mil­lióinak, hogy még aktívab­ban bekapcsolódjanak a gaz­daság irányításába, az állam- apparátus munkájának el­lenőrzésébe. Űj alkotmányunk —hang­súlyozta Leonyid Brezsnyev — szemléltetően megmutatja az egész világnak, hogyan fejlődik a szocialista állam, hogyan erősíti és mélyíti el a szocialista demokráciát, s szemléltetően megmutatja azt is, hogy milyen ez a szocia­lista demokrácia, mi a lénye­ge. Üj alkotmányunk gazda­gítja a világszocializmus ta­pasztalatainak közös kincses­tárát és lelkesítő példaként szolgál más országok dolgo­zóinak felszabadító harcához. A továbbiakban Leonyid Brezsnyev arról beszélt, hogy milyen feladatai lesznek a párt- és tanácsi szerveknek, valamint a társadalmi szer­vezeteknek az új alkotmány tervezetének küszöbönálló országos vitájával kapcsola­tosan. Hangoztatta, hogy biz­tosítani kell az alkotmány- tervezet lehető legszélesebb körű, legszabadabb és való­ban szakszerű megvitatását. Államunk és társadalmunk fejlődése alapvető kérdései­nek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója nevezetes évében sorra kerülő országos vitája, s o dolgozó tömegek legszéle­sebb körű aktív részvétele ebben a vitában, hatalmas ösztönző erőt jelent, aktivi­zálja országunk egész társa­dalmi életét, újabb alkotó energiákat szabadít fel a népben, s új lendületet ad a szocialista munkaversenynek — mondotta. Végezetül Leonyid Brezs­nyev megállapította: a Szov­jetunió új alkotmányának el­fogadása fontos szakasz lesz országunk politikai történeté­ben. Lenini pártunk, szocia­lista államunk, az egész szov­jet nép újabb történelmi je­lentőségű hozzájárulása lesz ez a kommunizmus építése nagy ügyéhez, egyszersmind a világ dolgozóinak a szabad­ságért, az emberiség haladá­sáért, s a világ szilárd béké­jéért vívott internacionalista harcához. Leonyid Brezsnyev beszá­molóját vita követte, majd az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma jóváhagyta a Szovjetunió alkotmányának az alkotmánybizottság által előterjesztett tervezetét és ja­vasolta a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének, hogy bocsássa azt országos vitára. A plénum a döntésről határozatot is hozott. A Központi Bizottság ülé­se meghallgatta Mihail Szusz- lovnak, az SZKP KB Poli­tikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak „a Szovjetunió állami himnuszáról” szóló előterjesz­tését. A plénum elfogadta a Szovjetunió állami himnuszá­nak szövegét és zenéjét, s a kérdést megvizsgálás céljá­ból továbbította a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nökségének. Az SZKP KB plénuma szervezeti kérdéseket is meg­vizsgált. A plénum Nyikolaj Pod- gornijt felmentette az SZKP KB Politikai Bizottságában viselt tagsága alól. A plénum Konsztantyin Ruszakovot, az SZKP KB tit­kárává választotta. A plénum Konsztantyin Katusevet a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsában végzendő munkára történt áthelyezése kapcsán felmen­tette az SZKP KB titkárának tisztsége alól. A KB-ülés ezzel befejezte munkáját. Sajtóértekezlet Dubaiban Jasszer Arafat a genfi konferenciáról Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet VB elnöke hétfőn sajtóérte­kezletet tartott Dubaiban. „Pozitívnak” minősítette azokat a kijelentéseket, ame­lyeket Carter amerikai el­nök tett a Palesztinái haza megteremtéséről, s rámuta­tott. amerikai vezető részéről első alkalommal hangzottak el ilyen kijelentések. Arafat továbbá közölte, a vezetése alatt álló PFSZ haj­landó párbeszédet kezdeni az Egyesült Államokkal, ám nem fog részt venni a genfi közel- keleti békekonferencián, „ha eleve nem bizonyos abban hogy e konferencia a palesz- tinaiak célkitűzéseinek meg­valósításához vezet”. A PFSZ és a libanoni állam kapcsolatairól szólva hangsú­lyozta. hogy „95 százalékban már meg is valósították” a libanoni—palesztinai kapcso­latokat szabályzó 1969. évi kairói megállapodást. Hoz­zátette. hogy Szelim al-Hossz libanoni kormányfőnek is ez a véleménye. A PFSZ Szíriával és Egyip­tommal fenntartott kapcso­latait „stratégiai jellegűnek” nevezte, s rámutatott, hogy s palesztinai ellenállássá. együtt ez a két ország alkot­ja az Izraellel szembeni frontvonalat. Rámutatott, hogy az arab kőolajtermelő országok a palesztinai népet támogatják, „a kőolaj az ara­bok harcának fontos eleme”. A PFSZ VB elnöke hétfőn érkezett Dubaiba annak a látogatókörútnak a kereté­ben, amelyet az Arab-öböl menti államokban tesz. hogy a felkeresett országok veze­tőit — az izraeli szélsőjobb- oldali Likud választási győ­zelme nyomán — tájékoztas­sa a legfrisebb palesztinai fejleményekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom